Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-11-01 / 11. szám

2007. november 5. oldal rivfm paksi atomerőmű VEGYÉSZETI ELLENŐRZÉSI OSZTÁLY (2.) Varjúné Baracska Hona Laborvezető 1978-ban az MVM Tröszt tanulmányi ösztöndíj­szerződést kötött vele paksi telephelyre, az atomerőműbe. 1979 nyarán végzett a Veszp­rémi Vegyipari Egyetem radiokémia ágazatán, és szeptember elsején már belépett a céghez. Az ak­kori nukleáris főosztá­lyon működő - Bogáncs János ál­tal vezetett - radiokémiái laborhoz került. Azóta is radiokémiával és analitikával foglalkozik, eleinte beosztott, majd csoportvezető mérnökként, 1991-től pedig labor­vezetőként. A vegyészeti ellenőrzé­si osztály radiokémia és analitika laborjának a vezetője.- Említetted, hogy az eltelt idő alatt csak a munkaköröd neve változott, de munkád gyakorlatilag ugyanaz ma­radt. Mit is tartalmaz a feladatköröd? — Munkám igen sokrétű. Munkate­rületembe beletartozik a primer és szekunder köri technológiai rendsze­rek analitikai és radiokémiái ellenőr­zése, az ellenőrzések szervezése, érté­kelése. Jelenleg a laborvezetői helyet­tesítések miatt (két kolléganő is nyug­díjba vonult) rálátásom kell, hogy le­gyen mind a három labor munkájára, ami az osztályon belül működik, így a minőség-ellenőrzésre, a fém- és kor­róziós vizsgálatokra, ami gyakorlati­lag a hideg vizes csatorná­tól a meleg vizes csatorná­ig elhelyezkedő rendsze­rekre teljed ki. Bár munkám igazán nem változott, de egyre több a feladat, és nagyob­bak a minőségi követel­mények. Mi a technológi­ai és a biztonsági rendsze­rek ellenőrző vizsgálatait végezzük, és az Országos Atomener­gia-hivatal - mint hatóság - elválj a, hogy hiteles vizsgálólaboratóriumi státuszunk legyen, ami igen komoly követelményeket ír elő. Naprakész­nek kell lenni a dokumentációban, a nyomon követésben, a kezelésben, a vizsgálatok minőségi végrehajtásá­ban. Az atomerőmű belső szerveze­tei a mi vizsgálati eredményeink alapján végzik a szükséges technoló­giai beavatkozásokat. Annak ellené­re, hogy a vizsgálólaboratóriumokra vonatkozó MSZ EN ISO/IEC 17025 szabvány 2001-ben lett magyar szabványként elfogadva, és a 80-as években még nem volt kötelező elő­írás az akkreditáció, nekünk sikerült már előre felépíteni azt a rendszert, ami 1986 óta működik - akkor la­borutasításnak neveztük -, és ami ál­tal könnyebb a napi munkánk. Min­denki tudja a feladatát, tudja, hogy mit dokumentálhat, milyen adatköz­léssel és milyen felelősséggel tarto­zik a munkájáért. Gyakorlatilag a státusz megszerzése és a minőségirá­nyítási rendszer napi működtetése nem okozott gondot a csapatnak.- Hányán vagytok a laborban? Hány ember tartozik hozzád?- Jelenleg 12 fős a két laboratóriu­mi csoport, de korábban nagyobb lét­számmal is működtünk. 1991-től pél­dául a minőség-ellenőrző labor (volt olyan időszak, amikor az üzemellen­őrző laboratórium) a műszakos ope­ratív létszámával együtt is egy labo­ratóriumhoz tartozott. A beosztástól függetlenül, akár vezetőként, akár kollégaként mindig számíthattam munkatársaimra. Ez a hatalmas segí­tőkészség és a maximális együttmű­ködés nagyban megkönnyítette a munkámat. Sajnos megfogyatkozott a jól összeszokott kis csapatunk. El­érkezett az az idő, hogy azok közül, akikkel együtt kezdtünk, és a labor­­felszerelésként használt gumicsizmá­ban együtt tapostuk a sarat, egyre többen nyugdíjas korúvá váltak.- Ha visszatekintesz a múltra, mi­lyen szép emlékek idéződnek fel?- Valószínű, hogy az atomerőmű­höz való kötődésemet és elkötele­zettségemet az adja, hogy egy fiatal csapatba kerültem. Gyakorlatilag az atomerőműben akkor csak doku­mentáció létezett, és amit létrehoz­tunk, azt együtt és saját kezünk munkájával hoztuk létre. Szép szak­mai kihívás volt. A legszebb emlék, hogy a rendszerek üzembe helyezé­sekor, a mosatáskor, függetlenül at­tól, hogy ki hova tartozott, minden­ki egyet akart. (Folytatás a 6. oldalon.) Illés Rozália Analitikus laboráns- Honnan és mikor ke­rült az erőműbe?- A veszprémi vegy­ipari szakközépiskolában végeztem 1977-ben. Ez­után két évig dolgoztam a Paksi Konzervgyár minő­ség-ellenőrző laboratóri­umában. 1979. december 1-jén jöttem dolgozni az atomerőmű radiokémiái laboratóriumában mint vegyésztechnikus; igaz, akkor még laboratórium sem volt. Jó volt részt venni a saját laboratóriumunk kiala­kításában és üzembe helyezésében. — Változatlan a beosztása 1979 óta?- Igen, a beosztásom változatlan, de ez idő alatt már több szakterüle­ten dolgoztam.- Mi a feladata egy analitikus labo­ránsnak?- A kolléganőim is analitikus la­­boránsi beosztásban vannak, de a szakterületünk eltérő. Itt az ICP-laborban ketten dolgozunk, ahol 2 darab induktív csatolású plaz­maemissziós spektromé­terrel végzünk mérése­ket. Legfontosabb fel­adatunk a primer köri hő­hordozó korróziós termé­keinek mennyiségi meg­határozása.- A vizen kívül mit vizs­gálnak még?- Foglalkozunk még a leállások alatt a technológiai berendezéseken talált „idegen” anyagok beazonosításával és az üzem közbeni ismeretlen eredetű szivárgások analitikai elemzésével.- Szereti ezt a munkát?- Szeretem, és nem bántam meg, hogy idejöttem dolgozni. Eddig volt fejlődés a labor munkájában és mű­szerezettségében, remélem ezután is így lesz.- A bezártság nem zavarja?- Biztosan jobb lenne friss leve­gőn, de ennyi idő alatt már megta­nultam elfogadni a bezártságot. So­kan voltak, akiknek ez nem ment, ők hamar el is mentek más munkahely­re. Viszont a zaj és az állandó neon­fény zavar.- Munkaidő után hogyan alakul a szabadideje?- Munka után a szokásos bevásár­lás és az apró-cseprő házimunkák várnak. A lányom Budapesten tanul külkereskedelmi főiskolán. O hétvé­geken jár haza, és ilyenkor több a feladat. Hétközben kicsit lazábban tölthetem el a napokat. Szeretek ze­nét hallgatni, kirándulni, moziba jár­ni, vagy a barátnőkkel kávézgatni, beszélgetni. Vegyésztechnikusi okleve­lét a budapesti Petiik La­jos Vegyipari Szakközépis­kolában szerezte. 1983 májusában - férjével együtt - a Paksi Atomerő­mű Vállalatnál helyezke­dett el, és azóta a radioké­miái laboratóriumban dol­gozik. Közel egy éve az analitikai csoport vezetője.- Erőműves pályádat megelőzően foglalkoztál radiokémiával, analiti­kával?- Az előző munkahelyem a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kémiaintézete volt, ahol gyógyszerek hatástani és stabi­litásvizsgálatára terjedt ki a mun­kám, amit szintén műszeres labora­tóriumban végeztem. Ez időtől fog­lalkozom műszeres analitikával, és úgy érzem, a szakmában eltöltött sok év alatt ezen a területen elég nagy tapasztalatra tettem szert.- Mik a feladataid? Izgalmas, ér­dekes a munkád?- Igen, színesnek tartom a munká­mat. A primer és szekunder köri technológiai rendszerek analiti­kai vizsgálata, valamint az analitikai csoport munkájának a szervezése és ellenőrzése a feladatom. Emellett feladataim közé tartozik a laborban lévő műszerek, mérési módszerek felügyelete, minőségbiztosítása, az új műszerek üzembe helyezésében és a régiek folyamatos fejlesztésé­ben, valamint az új mérési módsze­rek kidolgozásában és azok tovább­fejlesztésében való részvétel. Az évek folyamán ez a szakma óriási változáson ment keresztül. Labo­runk felszereltségét, műszaki szín­vonalát vezetőink segítségével a kor követelményei szerint folyamatosan fejlesztjük. Szerencsések vagyunk, mert jó technikai feltételek mellett színvonalas munkát tudunk végezni.- Hány fős a kollektívátok?- Nyolcán vagyunk a csoportban, mindannyian délelőttös munkarend­ben dolgozunk. A csoport tagjai - két kolléganő kivételével, akik ez év ja­nuárja óta vannak velünk - már több mint 10 éve itt dolgoznak. A rend­szeres feladatokat mindenki ismeri, ezért, mint csoportvezetőnek, köny­­nyebb dolgom van a szervezéssel, és többet tudok a vizsgálatokkal foglal­kozni. Szerencsés vagyok, hogy a csoportom igazi közösséget alkot. Figyelünk egymásra, észrevesszük, ha valakinek hirtelen több munkája adódik, és akkor azonnal segítünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy a csoportban mindenki jól érezze ma­gát és szeresse a munkáját.- Szabadidőben szerveztek közös programokat? — Időnként tartunk ösz­­szejöveteleket. Legutóbb májusban szerveztünk egy találkozót, ahova minden régi munkatársunkat meg­hívtuk, aki a radiokémián dolgozott. A rendezvény nagyon jól sikerült, ami annak köszönhető, hogy a feladatot mindenki magá­énak érezte, és az előké­születekben igazi csapatként dolgo­zott. Mostanság, mivel elég sok mun­katársunk megy nyugdíjba, az ő bú­csúztatójukon és azok szervezésében próbálunk aktívan részt venni.-Mennyire vagy közösségi ember?- Az ismerőseim és a munkatársaim gyakran kémek tőlem segítséget nem­csak szakmai és munkahelyi, hanem más jellegű témákban is. Akik hozzám fordulnak, kíváncsiak a véleményem­re és elfogadják a tanácsaimat. — Mint primer körben dolgozónak, sugárvédelemből időszakosan vizs­gát kell tenned. A vizsga számodra mit jelent? — így, most már legalább a husza­dik vizsgát követően azt mondha­tom, hogy a szabályzat egyszeri el­olvasását és egy kis adrenalinszint­­emelkedést jelent.- Szabadidődben mivel foglalkozol?- A szokásos otthoni feladatok el­végzése után szívesen megyek csa­ládommal és barátaimmal kerékpá­rozni, úszni és sétálni. Sok időt töl­tök a Duna-parton. Nyaranként la­kókocsival jáijuk az országot. Es­ténként szívesen beszélgetek és le­velezek a barátaimmal az interneten. — És a család? — Féljem 10 évig dolgozott az atomerőműben üzembe helyező mér­nökként. A blokkok indítása után a beruházási igazgatóságra került, de az 1000 MW-os blokkok beruházásá­nak elmaradása miatt, közös meg­egyezéssel megvált az atomerőműtől. Számítástechnikai és robottechnikai cégek ügyvezetőjeként dolgozik. Két nagy fiunk van, mindketten informa­tikát tanulnak, velünk laknak. A na­gyobbik fiunk főiskolán utolsó éves, és a vállalkozásunkban dolgozik. A kisebbik ebben a tanévben az ESZI- ben technikusként fog végezni. Sza­badidejében ő is a vállalkozásunkat erősíti. A családról szólva feltétlenül meg kell említenem szüléimét, akik immár húsz éve, hogy utánunk köl­töztek Paksra, és rengeteget segíte­nek nekünk. Sok terhet levesznek a vállunkról, amiért nagyon hálásak vagyunk. Elmondhatom, hogy már igazi paksiaknak érezzük magunkat. A családi összefogást, amely a vállal­kozásunkat jellemzi, hatékony mo­dellként ajánlhatom mindenkinek.- Köszönöm a beszélgetést!-Lovásziné Anna-S Kasóné Ullmann Agnes csoportvezető Antal Katalin csoportvezető 1981-től a beruházási te­rületen dolgozott. A Pak­si Atomerőmű Vállalat­nál 1983. június 15-én kezdte meg munkáját. A radiokémia laborba ke­rült, és a mai napig is ezen a területen dolgo­zik. A vegyészeti ellenőr­zési osztály primer köri üzem-ellenőrzési cso­portjának a vezetője.- Műszakos laboránsként, folyama­tos három műszakban dolgoztam a Bo­gáncs János irányításával működő ra­diokémia laborban egészen 1989-ig, amikor gyesre mentem. 1994-ben jöt­tem vissza, majd a műszakos csoport vezetője lettem. Jelenleg tizenkét mű­szakos és két délelőttös kollégám van. A csoportban vegyesen vagyunk nők és férfiak. Régebben inkább nők voltak többségben, és akkor más volt az elkö­telezettség is. Amikor én idejöttem, és a negyvenegynéhány éves kollégám egy éjszaka háromszor is kiküldött a segédépületbe mintát venni, mert azt mondta, hogy az eredmény még mindig nem jó, akkor én szó nélkül men­tem, és tettem a dolgom. Úgy látom, ma már sok minden másként működik. — Közel 25 év távlatából visszatekintve, milyen volt a kezdet?- A kezdeti idők szépek voltak, tele kihívásokkal, ami nekem nagyon tetszett, örömmel emlékszem vissza rá. Akkoriban még több területet nem ismertünk, de át­mehettünk egyik helyről a másikra, és körülnézhettünk. Akit érdekelt ez a bonyolult technika, az a gyakorlat­ban is megismerhette az atomerőmű­vet. Én ekkor szereztem meg a terü­leten az igazi rutint. — Gondolom, hogy a munkatársi kapcsolatok is alakultak, erősödtek?- Persze. Akkor olyan volt itt a műszak, mint egy család. Mindenki­ről mindent tudtunk, észrevettük, ha problémája volt, és összefogtunk egymással. Más területekkel is kap­csolatban álltunk. Nem létezett a sár­ga kerítés, több mindenkivel tudtunk kapcsolatot teremteni.- Valamilyen különleges élményt őrzői ebből az időből?- Akkoriban az atomerőmű A jelű műszakjának igen nagy híre volt. A férfi kollégák tettek arról, hogy ez a társaság benne legyen mindenben, még ha valamilyen csalafintaságról volt is szó. Az első átrakásnál példá­ul, néhányan nagyon szerettük volna látni a Cserenkov-sugárzást. Erre a fiúk azt mondták, hogy rendben, és lekapcsolták a világítást a csarnok­ban. Másnap reggel Pónya József ve­zérigazgató úr már tudta, hogy az éj­jel akcióban volt az A műszak.- Miből áll a ti feladatotok?- A mi munkánk a mindenkori üzemvitel kiszolgálása. Ez alatt érten­dő a mintavétel, a minták elemzése, majd a másik csoportokhoz való eljut­tatása, mert ebből dolgoznak párhuza­mosan ők is. Elvégezzük a mintavéte­lekhez tartozó egyéb munkákat, és se­­gitünk az átrakások, a leállások alatt. Feladatunk továbbá a folyamatos mé­rőrendszerünk felügyelete és üzemel­tetése. Ez a rendszer nagy munkát vesz le a táraság válláról, de sajnos évek óta nem úgy működik, ahogy kellene, sok hiányossága van.- Nagyon szeretheted a munkád, hogy ennyi ideje kitartasz egy he­lyen. Mi a végzettséged?- A laboránsi képesítésem mellett megszereztem a gépésztechnikusi végzettséget is. Amikor a nyugdíjba vonulások miatt kicserélődött a gépész csapat, és harmadszor mondták, hogy „nem igaz, hogy ezt te nem tudod”, akkor sértve érezve a hiúságomat el­határoztam, hogy újra tanulni fogok.- Munka után mivel foglalkozol? Mesélj a hobbidról, családodról!- Féljem is itt dolgozik a vállalat­nál, a forgógép-karbantartó osztá­lyon technológus.- Akkor otthon tudtok beszélgetni az erőműről.- Hazafelé már a buszmegállóban megszűnik a „munka”. Szeretek ol­vasni és főzőcskézni is. Családi ház­ban lakunk, ahol mindig van mit ten­ni, és gyermekeim is folyamatosan adják a feladatot. Lányom utolsó éves az ESZI-ben, informatikus szakon ta­nul. Ő mindig szervez valamit, spor­tol, focizik az ASE-ban, rajzszakkör­be jár. A fiam tizedikes gépésztanuló, szintén az ESZI-ben. O inkább a szá­mítógép környékén foglalja el magát.- Mit jelent számodra az erőmű?- Ez most már az életem, ugyanúgy, mint sokan másoknak. Itt voltunk fiata­lok, itt ért bennünket rengeteg olyan él­mény, külső-belső hatás, ami meghatá­rozta az életünket. Az itt töltött évek alatt rengeteg ismeretségre, barátságra tettem szert. Nagyon sokan nyugdíjba vonultak, akik helyére újak jöttek, ez pedig azt az új feladatot hozta magával, hogy őket is meg kell ismemi, velük is ki kell építeni a jó munkakapcsolatot.- További sok sikert kívánok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom