Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-08-01 / 8-9. szám

16. oldal

myrn

paksi atomerőmű

2007. augusztus-szeptember

Túl a mélyponton a Paksi FC

Öt vereség után immár kétszer győzött is a Paks

Bizony nem ilyen kezdésre számítottunk. Még a sorsolás tudatában is arra gondolt a paksi futballszurkoló, hogy egy-két pontot, esetleg hármat is „foghat” a paksi gárda. Sajnos nem így történt: vereség vereséget követett, s mindez természetesen kihatott a csapatjátékosainak kedélyállapotára, az öltözői hangulatra is. Augusztus végén aztán végre beindult a szekér! Hét gólt vágva hat pontot szerzett csapatunk.

ZTE, Kaposvár és Vasas idegenben, MTK, Honvéd idehaza. Valóban nem leányálom ez kezdésnek, az ezen mérkőzéseken kapott 15 gól 5 szerzett ellenében nulla ponttal társulva viszont mégis demoralizáló hatású volt. Mindeközben jött a Tököli Attila-ügy, amikor a játékos összetűzésbe keveredett előbb a játékvezetővel, majd az edzőjével, végül pedig néhány lelátón ülő paksival.

Paks kisváros, itt mindenki tudni vél olyan információkat is, mely az öltözőn belüli világról vall. Régi és új játékosok közötti súrlódásról suttogtak, a sportnapilap meg a 2000-es bajnokcsapat nosztalgia-együtteseként aposztrofálta a PFC-t. A viharos Honvédmeccs után jött talán a legfájdalmasabb pofon. Az Illovszky Stadionban 2:0-s vezetésről vesztett a 2:1-nél még

emberelőnybe is kerülő zöld-fehér gárda 3:2-re. Ekkor már minden sajtóorgánum a Pakssal foglalkozott. Valaminek történnie kellett. Össze is ült a vezetőség, s végül maga a tréner kezdeményezésére feltételekhez szabta Lengyel Ferenc további foglalkoztatását.

Az elmúlt három évben szép, ráadásul sporttörténelmi sikereket elérő paksi vezetőedző - akárcsak korábban Tököli - újabb esélyt kapott a bizonyításra. A Nyíregyháza és a Tatabánya ellen hat pontot, a következő két összecsapáson (REAC, Sopron) legalább hármat, míg a november 24- ei záráskor az első tízbe jutást váiják el a csapattól és edzőjétől.

Az első lépést, mely az edző állásban tartásáról döntött, a csapat megtette. Hanák Viktor, Búzás Attila és Kiss Tamás vezérletével a mieink magabiztos második félidei játékkal 3:0-ra verték meg a kettős emberhátrányba is kerülő nyírségieket. A lelátó népe először éltethette kedvenceit, akiket alig akart az öltözőbe engedni a lefújás után.

Öröm volt átélni az oly sikertelen kezdés után ezt az egymásra találást! Bízhattunk ismét abban, hogy a továbbiakban eredményes lesz a csapat, s hogy a jövőben már nem a PFC ad alapot újságírói találgatásokra, okfejtésekre.

Mindez viszont csak a bajnokságra, illetve a ligakupára vonatkozhat, hiszen a mieink a Ferencváros vendégeként gól nélküli mérkőzésen búcsúztak a Magyar Kupa küzdelmeitől. Az eredmény azért jelentette az FTC továbbjutását, mert a fővárosiak alacsonyabb osztályban szerepelve pálya- és helyzeti előnyben voltak élvonalbeli riválisukkal szemben. Lapzártánk előtt aztán kiderült: Lengyel továbbra is a Paks vezetőedzője maradhat. Történt, hogy Heffler Tibor két remekbe szabott szabadrúgás, illetve Molnár Zoltán átlövés góljával - a negyediket Horváth Ferenc szerezte közelről - elrontotta együttesünk a tatabányai bányásznapot. A 4:2-es siker révén csapatunk immár a 12. helyről várja a folytatást. -Vöröss Endre-XXII. OTP Bank Nemzetközi Atom-kupa

Ukrán aranyeső, paksi tapasztalatszerzés

Tizenkilenc nemzet 320 juniorkorú cselgáncsozója részvételével rendezték meg - a torna történetében először az ASE-csarnokban - a sportág utánpótlásának nagy seregszemléjét. A paksiak leginkább a nehézsúlyban számíthattak jó szereplésre, de idén már nem a korcsoportból kiöregedett Bor Barna révén.

2007 vízválasztó esztendő a paksi dzsúdó életében.

Több szempontból is. Főként azért, mert lapunk megjelenése előtt (szeptember 13-16.) három paksi cselgáncsos is azért lépett tatamira a riói világbajnokságon, hogy egyenes ágon kivívja a pekingi olimpián való részvétel jogát. Ennyi paksi dzsúdós még sosem járt egyszerre az ötkarikás játékokon. Másrészt meg azért, mert a háromból ketten - Mészáros Anett és Bor Barna - nem is olyan rég még a juniorok között riogatta a mezőnyt. Ők 2007-ben adták át a stafétabotot klubtársaiknak. (A harmadik dzsúdós természetesen Braun Ákos,

az ASE és egyben a magyar cselgáncssport második világbajnoka.)

Összességében hat paksit nevezett az ASE, s közülük a legnagyobb várakozás talán a Bor Barna súlycsoportjában (+100 kg) induló Dúsa Ákos szereplését kísérte. Ákos viszont egyelőre ezt a terhet nem bírta el: első három mérkőzéséből kettőt elvesztve végül a 7. helyen zárt. Ezzel a szerepléssel is ő lett a mieink közül a legeredményesebb, hiszen Lajpold Judit (52 kg), Csoknyai Ákos és Kiss Norbert (egyaránt 66 kg), Karika Ákos (73), valamint Dohai Patrik (90) végül helyezetlenül fejezte be a versenyt. A viadal éremtáblázatán Ukrajna végzett az élen hat arany-, három ezüst- és egy bronzérmet szerezve.

A házigazdák visszafogott teljesítménye persze nem meglepő a fent leírtak s annak tükrében, hogy a most lehetőséget kapó paksiak még nagyon fiatalok. Rengeteg tapasztalatot kell még szerezniük mind az edzőteremben, mind a tornákon. Az idei Atom-kupa ugyanis csak egy felkészülési állomás azon a hosszú úton, mely - ki tudja, talán már 2012- ben Londonban... - a paksi dzsúdó további nemzetközi sikerei felé vezet.

A példa mindazonáltal adott: Európa-, világ- és olimpiai bajnoki győzelmeinek köszönhetően a paksi „műhely” messze földön ismert és elismert cselgáncsbázis. E sorok olvasásakor már tudni fogjuk, mire volt elég Brazíliában a mai paksi felnőttek tudása.-Vöröss Endreagemenci nagydíj 3. Paks Szekszárd (92 km-es) szakaszát az atomerőmű látogatóközpontja elől indították július 14-én.

Paksi sakkozó nyerte az V. Marx György-emlékversenyt

Ács Péter nagy sikere

Korcsnoj, Almási, Harikrishna. Ehhez, a paksi tornák győzteseinek névsorához csatlakozott 2007. augusztus 15-én Ács Péter is (2003-ban párosversenyt rendeztek a tornán). Nagy fegyvertény, megsüvegelendő teljesítmény. Az ugyan sejthető volt, hogy a szervezők azon döntése, miszerint tilos döntetlent ajánlani a partik első 40-40 lépése közben, hogy izgalmakban bővelkedő torna elé nézünk. Szinte mindegyik versenyző került kisebb-nagyobb hullámvölgybe. A legnagyobb „kilengések” mégis Ács Péter játékát jellemezték. Péter a hatodik fordulóval bezáróan vagy nyert, vagy kikapott, az első remijére Berkes Ferenc ellen a 7. fordulóban került sor. Péternek mindig is „feküdt” a támadó felfogású sakk, a szervezők változtatása tehát kedvező volt a számára. Ennek a felfogásnak köszönhetően a tíz partiból nyolcszor teljes ponttal gazdagodott Ács vagy éppen ellenfele. Az utolsó játéknapot félpontos hátránynyal és nem a legjobb előjelekkel

várta a paksi sakkcsapat második táblása, hiszen azzal a Korcsnoj]'d\ játszott, aki az odavágón sötéttel megverte.

Az ASE kitűnősége azonban, némi szerencsével bár, de feladásra késztette neves ellenfelét. A záróforduló másik két partija remivel végződött, így Péter Harikrishna-val egyetemben hat pontot gyűjtve fejezte be a sorozatot. Tomagyőzelmét végül éppen támadósakkjának köszönhette: ő ugyanis többször nyert, mint az indiai. Ötször diadalmaskodott, míg a címvédő csak háromszor.

Remekül helytállva, az ötven százalékos teljesítményt elérve zárta a megméretést a másik paksi nagymester, Berkes Ferenc. Ó kétszer nyert, hatszor remizett, és kétszer kikapott. Öt pontjával a negyedik helyet szerezte meg. -vörössel ország legrangosabb sakkversenyének történetében első ízben fordult elő, hogy a rangos nemzetközi tornán paksi győztest köszönthettünk. Ács Péter, az ASE junior világbajnok sakknagymestere a címvédő indiai Pentala Harikrishna-val holtversenyben hat pontot gyűjtött, ám mivel Ács több győzelmet aratott, ő vitte el a pálmát. Berkes Ferenc negyedik lett.

A nagyszerű paksi siker ellenére is volt olyan momentuma a viadalnak, mikor pironkodhattunk. Az ország egyetlen sakkemlékműve ugyanis méltatlan állapotban „várta”, hogy előtte elkészüljenek a szokásos csoportképek. Tavaly még csak egy, idén viszont már két sakkasztalt rongáltak meg ismeretlenek, pótlásukra, javíttatásukra pedig nem jutott kellő figyelem. Kár érte.

Kozmann György „olimpiai” aranya

Világbajnok lett K-IV 200-on Boros Gergely is

Vb-címvédőként kelt útra a Kozmann György - Kolonics György kenu kettes a duisburgi világbajnokságra tartva. A páros Németországban aztán bár nem tudta megvédeni vb-elsőségét, azért mégiscsak remekül szerepelt: az elvesztett cím helyett szerzett ugy anis egy másikat!

Szegeden az 1000 méteres távon hagyott mindenkit faképnél, és nyert elképesztő, három hajó különbséggel. Ugyanaz a kamikazetaktika viszont, mely Magyarországon „élt”, Németországban 2007. augusztus 11-én már nem hozta meg a várt

eredményt. Senki nem szakadt le a magyarokról, ők pedig 600 méterig bírták ezt a gyilkos tempót. A végén a 6. helyre visszacsúszva zártak.

Másnap gyengébb (?) számuk, az 500 méter következett. Azzal a tudattal térdeltek hajóba, hogy előző nap már megszerezték az országnak a két kenus olimpiai kvótát. A szokásoktól eltérően ezúttal jó volt Gyuriék rajtja, az élmezőnyben eveztek végig. A vége előtt 150-nel aztán talpra ugrasztották a magyarokat — kiváltképpen a paksiakat. Átvették ugyanis a vezetést, sőt előnyüket növelni is tudták! A hajrában nagyon jöttek rájuk ugyan a románok és a németek, de ekkor már a mieink voltak nyerő helyzetben. Aztán elsőként zúdultak

be a célba óriási diadalkiáltást hallatva. Olimpiai számban szereztek aranyat az országnak! (Ilyenből egyébként három jutott a magyar válogatottnak, a németek ötöt nyertek).

Ekkorra már Boros Gergely révén nyert ASE-versenyző aranyérmet. Délelőtt ugyanis a 200 méteres döntőben a férfi kajak négyes kellemes meglepetésre visszavette a vb-címet a szerbektől. Két század különbség, mintegy három centi volt e két hajó között a célban!

A három számban induló két paksi fiú tehát remekül szerepelt a vb-n: két arany mellett két olimpiai kvóta lett a termés Duisburgban.

A magyar kenus mezőnyt uraló Kozmann-Kolonics kettős erejét ismerve szinte már biztos, hogy lesz paksi sportoló Pekingben. Hogy összesen mennyi, ma még kérdés. Mindenesetre

tény, hogy a szeptember közepi riói cselgáncs-világbajnokságon három paksi is tatamira lép. E sorok olvasásakor már tudjuk, ők akár már Brazíliában kivivták-e névre szóló olimpiai kvótájukat: ehhez az első ötben kellett végezniük. Ha ez most nem sikerült, sincsen semmi veszve, hiszen az európai ranglistákról is súlycsoportonként nyolcán szerezhetnek „repülőjegyet”.

Rajtuk kívül is van azonban még egy esélyes arra, hogy olimpián képviselhesse az Atomerőmű SE-t. Ugyanis ha Boros Gergely fejlődik annyit egy év alatt, hogy megyeije a jövő évi válogatón K-I 500-on Vereckei Ákost, akkor ő élhet a Duisburgban éppen Vereckei által megszerzett magyar kvótával.

De szép is lenne: öt paksiért szurkolhatnánk az olimpián! -Vöröss Endre-