Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

10. oldal 2006. január 3D 1976-2006 Kitüntetések a szakmai munka elismeréséért A Tolna Megyei Védelmi Bizottság 2005. decemberi ülésén rangos ki­tüntetéssel ismerték el a Paksi Atom­erőmű Rt. ipari biztonsági főosztály­­vezetőjének és tűzoltóparancsnoká­nak szakmai tevékenységét Volent Gábor ipari biztonsági főosztály­­vezető a honvédelem ügye érdekében hosszú időn át vég­zett kiemelkedő te­vékenysé­ge elismeréséül II. o. HONVÉDELEMÉRT kitün­tető címben részesült. A honvédelmi miniszter által - október 23-ai nemze­ti ünnepünk alkalmából -adományozott kitüntetést Volent Gá­bor külföldi hivatalos tartózkodása miatt a budapesti központi ünnepsé­gen nem tudta átvenni, ezért a me­gyei védelmi bizottsági ülésen a HM Védelmi Hivatal főigazgatója adta át részére. Böhm Péter pa­rancsnok, az Atom­erőmű Tűzoltóság vezetője részére a Tolna Megyei Vé­delmi Bizottság el­nöke TOLNA MEGYE VÉDELMÉ­ÉRT emlékérmet adományozott. A kitüntetéssel Bőhm Péter huzamo­sabb időn át végzett kiemelkedő munkáját ismerték el. A kitüntetésekhez gratulálunk! KÖNYVAJÁNLÓ Szilárd Leó: A delfinek hangja A Kairosz Kiadó jóvoltából Leo Szilard: The Voice of the Dolphins c. 1961-ben New Yorkban angol nyel­ven, azóta számos nyelvre lefordí­tott, így méltán népszerű politikai szatírája végre magyar nyelven is napvilágot látott. „Parabola, látomás, sci-fi? Üzenet ez a könyvecske, a zseniá­lis fizikus, biológus, társadalomtudós üze­nete a háborúról, a bé­kéről, egy jobb és oko­sabb világról. A tudós lenyűgöző látomása közös jövőnkről segít­het nekünk, hogy megkeressük delfinje­inket, meghallgassuk, megértsük, és főleg megfogadjuk tanácsai­kat” - ajánlja dr. Rónaky József fizikus, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója A delfinek hangja címet viselő művet. Szilárd Leó (1898-1964) tudomá­nyos munkássága közismert: ő fo­galmazta meg a nukleáris láncreak­ció elvét, részt vett az első atomreak­tor megtervezésében, és fontos sze­repet játszott az atombomba létreho­zásában. Albert Einstein 1939-ben Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő kezdeményezésére hívta fel Roosevelt elnök figyelmét az atom­kutatás fontosságára. Ennek hatására indult meg később a Manhattan-terv, amelynek célja az amerikai atom­bomba előállítása volt. „Tudósok kö­zött eltöltött hosszú életem során so­hasem találkoztam fantáziadúsabb, eredetibb, függetlenebb gondolkodá­sú és véleményű emberrel, mint Szi­lárd Leó” - írta róla Wigner Jenő Nobel-díjas magyar fizikus. A hábo­rút követően Szilárd elsősorban bio­fizikai, illetve molekuláris biológiai kutatással foglalkozott. Emellett azonban poli­tikusi és szépírói tevé­kenysége is figyelem­reméltó. A hidegháború idején számos nemzet­közi konferencián aktí­van síkraszállt a nukle­áris fegyverkezési ver­seny megfékezéséért, és szorgalmazta a tudó­soknak a leszerelés ér­dekében folytatott együttműködését. Élénk szelleme a politi­kai szatíra műveléséig is elvezette. Legismer­tebb írása, A delfinek hangja a hideg­­háborús korszaknak a science-fiction műfajába ágyazott, szatirikus ábrá­zolása. „A könyv nem a delfinek in­telligenciájáról szól, hanem az em­beri műveletlenségről” - figyelmez­tet előre a szerző. Szilárd remekmű­ve a befogadó részéről is tekintélyes aktivitást igényel. A mai olvasó szá­mára a mű kettős szellemi kaland, hiszen nemcsak egy ragyogó elme szárnyalását élvezheti, hanem - a 21. század távlatából, a valós történelmi események ismeretében - ámulattal nyugtázhatja Szilárd politikai és tör­ténelmi éleslátását. (Az ajánlott könyvecske ára: 2100 Ft) -Sípos László­| A delfinek j hangja Kilián Zoltán (1950-2005) Hosszan tartó, súlyos be­tegségben 2005. december 17-én a szekszárdi kórház­ban elhunyt Kilián Zoltán, a PA Rt. Villamos Üzem­viteli Osztály nyugdíjas dolgozója. 2005. decem­ber 16-án dunaföldvári otthonában rosszul lett, mentővel azonnal a kór­házba szállították. A gyors orvosi kezelés ellenére sem tudták kollé­gánk életét megmenteni. Kilián Zoltán 1985. február 2-val nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Elektrikusi, majd ké­sőbb vezető elektrikusi beosztásban dolgozott. Kiváló szakembernek tar­tották kollégái és vezetői. Alig töl­tötte be az 50. életévét, amikor az egészségi állapota megromlott. En­nek okán - élve a lehetőséggel - kor­engedménnyel 2002. december 12- vel nyugdíjba ment. Pihenés helyett szinte folyamatosan orvosi kezelés­ben volt része. Múlt év február hó­napban szívritmusszabályzó (pace­maker) került beültetésre. Jelentős javulás nem történt. Idén nyáron várólistára került, bí­zott abban, hogyha új szívet kap az élete pár évtizeddel hosszabb lesz, ennyivel több időt tölthet el szeretteivel. Sajnos a beteg szív nem tud­ta kivárni az új szívet. 2005. december 21-én Duna­­földváron, a Fehérvári úti temető­ben vettek végső búcsút Kilián Zol­tántól. Gyászolja őt szerető felesége Má­ria - akivel 30 évig éltek együtt bol­dog házasságban. Szerető gyerme­kei: asszony lánya Mária és családja, fia: Zoltán, unokája: Levente, test­vérei: Attila, Zsuzsanna és családjuk, özvegy anyósa, rokonok, barátok és munkatársai. Emlékedet megőrizzük örökre! Zoli, nyugodjál békében! -MJ.­Szilveszterkor is szolgálatban Az óév utolsó óráiban az Erőmű Irányító Központban (EIK) szolgá­latot teljesítőket kerestem fel, és ar­ra kértem őket, röviden értékeljék a 2005-ös évet, és mondják el, mit várnak az új évtől. Medovarszki László ügyeletes mérnök: - A 2005-ös év a főjavítás­ok szempontjából sima év volt, csak a 3. blokk rótt plusztevé­kenységet a személyzetre a nem várt karbantartási feladatok mi­att. A család szempontjából is egy nyugodt év volt. Úgy gondolom, az erőmű sok mindent tett az itt dolgozókért, illetve olyan tevékenységeket indított el, amelyek a társaság életében fontosnak tűnnek. Gon­dolok itt az üzemidő-hosszabbí­tás elfogadtatására és elindításá­ra. Szerintem a cég nagyon so­kat tett a saját hírnevének és presztí­zsének öregbítéséért országos szinten is. Ennek nap mint nap kézzelfogható eredményeit látom, mind a sajtóban, mind pedig a politika szinterén. Azt várom az új évtől, hogy a stabil üzemvitel továbbra is biztosított le­gyen, illetve remélem, hogy a 2. blok­ki 1. sz. aknában elhelyezkedő sérült fűtőelemeket problémamentesen eltá­volítják. Prókai Attila villamosszolgálat­vezető: - Sikeresnek kell, hogy érté­keljem ezt az évet, mert ebbe az új munkakörbe kerültem, igaz még 2004 végén. Ilyen szempontból előrelépést jelentett számomra az elmúlt év szak­mailag, anyagilag és erkölcsileg is. A családomban nem történt semmi kü­lönös. Három gyermekünk van, ők szépen növekednek, teszik a dolgukat az óvodában és az iskolában. Üzemviteli szempontból is nyu­­godtnak tekinthető a 2005-ös év. Egyedül a 3. blokkon történt üzemza­var tette mozgalmasabbá a szolgálatot. Éves viszonylatban több volt a ránk eső nyugodt műszakok száma. Az előttünk álló új évtől azt várom, hogy nyugodt és eseménymentes legyen, valamint azt, hogy megfeleljek a mun­kaköröm elvárásainak és a kihívások­nak. Ezt mindenképpen célul tűzöm ki magam elé. Alapvetően pozitív előbb­­relépést várok mind a családi, mind pedig a munkahelyi lehetőségek terén. Kurcz Alfréd EIK-szolgálatvivő: -Nagy dolgok nem történtek ebben az évben sem a családdal, sem pedig ve­lem. Minden a megszokott és bejáratott úton ment, viszont a mai világban már ez is nagy eredmény lehet. Ami az egyik legfontosabb: jól érzem ma­gam ezen a munkahelyen. Jó volt ez az év, jól ment a munka, nem voltam beteg, így nem kellett hiányoznom. Már fel­ajánlották, hogy 2008-ban nyugdíjba mehetek, de még nem döntöttem el, hogy élek-e ezzel a lehetőséggel. Szeretném, ha a 2006-os év is ilyen sima és eseménytelen lenne, és az érdekképviseletek jobban együtt tudnának működni. Sok a bizonyta­lanság a holdingosítással kapcsolat­ban, jó lenne többet tudnunk erről, hi­szen akkor csökkenne az ember bi­zonytalansági érzése is. Köszönöm a rövid helyzetértékelé­seket, eseménymentes szolgálatot és boldog új évet kívánok mindnyájatok­nak! -béri-A „Tudomány unokája” „Nem csak tudni, de tudatni is akart” Szép számú érdeklődő előtt mutat­ták be Marx György Gyorsuló idő című könyvét. A szerkesztők a pro­fesszor rendkívül termékeny alko­tói munkásságából válogatottak ki írásokat, összesen hatot. A Magyar Tudományos Akadémián (MTA-n) 2005. november 21-én megtartott ünnepi eseményen a művet Meskó Attila (főtitkár, MTA), a három szerkesztő és a kiadó vezetője, Votisky Zsuzsa méltatta. A főtitkár elmondta: nagyon meg­tisztelő volt a felkérés. Élvezettel ol­vasta a kötetet, melyet jó szívvel ajánl mindenkinek, hiszen a Professzor nem csupán az egyetemi hallgatókat, hanem mindannyiunkat tanítani akar­ta. Méltatása közben kiemelte: köszö­net a paksi atomerőműnek, hogy anyagilag hozzájárult a ma is aktuális témákat tartalmazó könyv megjelen­tetéséhez. Marx sokszor kiállt az atomerőmű mellett. így írt: „Igényel­tük előbb a rádiót, majd a tévét és a hűtőszekrényt. Jogosak az igények, teljesítésüket mindinkább lehetővé teszi a tudomány, a technika, a terme­lés fejlődése. ... Az üzemeltetéshez továbbá kell energia, amelyet szén­ből, uránhasadásból... nyerhetünk. Energiát kell vásárolnunk, vagy erő­műveket kell építenünk. Tiszta, biz­tonságos, sőt szép erőműveket. Ez vi­szont nagy beruházást, minőségi munkát, műszaki fegyelmet igényel. Azért áldoztunk többet Paksra, azért fejlesztettük ki a reaktorokban leját­szódó események számítógépes nyo­mon követését, hogy még jobban le­szorítsuk a kockázatot. Még így is ke­vesebbe kerül a Pakson előállított ki­lowattóra, mint amennyiért máshol termeljük az elektromosságot.” Az egyik szerkesztő, Sükösd Csaba elmondta: nehéz volt bármelyik írást is kihagyni a könyvből. Osztotta Meskó véleményét, miszerint Marx minden­kihez szólt, még a médián keresztül is művelni akarta embertársait. Kiemelte Marx kivételesen jó stílusát (még a színészóriás Básthy Lajosnak is ked­venc szerzői közé tartozott), és a köz­illetve felsőoktatás fejlesztésére irá­nyuló erőfeszítéseit. Úgy vélte: ne azért létesüljenek az üzemek, mert itt a leg­olcsóbb a munkaerő, hanem a hozzá­adott szellemi tőke vonzza ide a be­fektetőket. Ezért közös érdek az okta­tás színvonalának emelése. Juhász Ferenc a kötetben így em­lékszik Marxra: „ .. .testvérem volt az emberi megvalósultságban. Költő, aki fizikus. Marx György. Láng-em­ber volt, tisztaság! ... öröm-adó is volt, roppant vállalkozó és szerény szigorú jóság. Szent szeretet. Szent mániája volt: az ifjúság, a tanítás és a jövő. ... A Van-on túl a Minden-más­­is-lehetséges volt egyik hite. ... sokat kérdeztem tőle. És mindig felelt, mint a jó tanító, türelmes tanár. Mert felel­­ni-kész, felelni-tudó is volt. ...Nem csak tudni, de tudatni is akart.” Patkós András szerint Marx munkái időtállóak, sokszor még jobban is, mint a ma születő művek. Példa erre, hogy a válogatott írások felét 45 éves koráig, 1972-ig írta. A szerkesztő említette, hogy Marxnak nagy szerepe volt ab­ban, hogy Wigner Jenő sokszor hazalá­togatott. Elfogadtatta ugyanis a magyar származású Nobel-díjas fizikussal, hogy az adott társadalmi és politikai helyzetben is lehetőség van Magyaror­szág fejlődésére, s a fizikusok ezért so­kat tehetnek. Patkós hangsúlyozta, hogy mindkét tudós együtt harcolt a vi­lág ellenségeskedése ellen, mely magá­ban hordozta az elveszés lehetőségét. Ezt mindenképpen el akarták kerülni, munkásságukkal az Életet akarták megismerni, feltárni annak rejtett titkait. Úgy vélték: ők a „Tudomány unokái”.-Vöröss Endre-A 2005. évi Gábor Dénes-díjasok A kimagasló szellemi alkotásokat lét­rehozó, és az új ismereteket a gya­korlatba átültető szakemberek foko­zott erkölcsi megbecsülése érdeké­ben létesített Gábor Dénes-díjakat 2005. december 22-én az Országház Főrendházi Termében adták át. Az innováció folyama­tában alkotó módon tevé­kenykedők erkölcsi elis­merése céljából létreho­zott alapítványi díjukat Gábor Dénes (1900-1979) mérnökről, a holográfia felfe­dezőjéről, a Római Klub alapítójáról, századunk egyik legnagyobb huma­nista gondolkodójáról, az 1971-ben Nobel-díjjal kitüntetett tudósról ne­vezték el, aki mérnökként a gyakor­lattól soha el nem szakadva jutott a tudomány olyan régióiba, mely elis­merendő és követendő példát állít va­lamennyi, műszaki területen dolgozó szakember számára. A NOVOFER Alapítvány kuratóriumának döntése alapján kiválasztott kiválóságok mél­tók az elismerésre, ők, akik találmá­nyaikkal, a létrehozott műszaki-szel­lemi alkotások bevezetésével, gyárt­mány- és szoftverfejlesztési eredmé­nyeikkel, illetve a széles értelemben vett innováció infrastrukturá­lis hátterének megterem­tésével, a modem kül­földi technológiák ho­nosításával, a felnövő generáció kreatív gon­dolkodásának fejleszté­sével, a szakmai ismeretek magas színvonalú átadásával maguk is tevékenyen hozzájámltak a magyar gazdaság sikeresebbé tételéhez. A jelzett kuratórium döntése alap­ján 2005. évi Gábor Dénes-díj elis­merésben részesült:- Kovács F. László vegyészmér­nök, mérnök-közgazdász, a Borsod- Chem Rt. vezérigazgatója- Dr. Lustyik György fizikus, a bio­lógiai tudományok kandidátusa, egyetemi docens, a Pécsi Tudomány­­egyetem Biofizikai Intézet Sejtanali­tikai Laboijának vezetője- Dr. Pap László villamosmérnök, az MTA levelező tagja, a BME Hír­adástechnikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára- Dr. Nyiredy Szabolcs gyógyszerész, az MTA levelező tagja, a Gyógynö­vénykutató Intézet Rt. elnök-igazgatója- Somosi László gépészmérnök, energiagazdálkodási gazdasági mér­nök, a Pannonpower Holding Rt. el­nök-vezérigazgatója- Dr. Tóth László gépészmérnök, a műszaki tudomány doktora, a Bay Zoltán Logisztikai és Gyártástechni­kai Intézet igazgatója —Dr. Kocsor András programterve­ző matematikus, az MTA-SZTE Mes­terséges Intelligencia Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. Szerkesztőségünk gratulál a kitün­tetett szakembereknek. -Sípos László-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom