Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
2006. május 5. oldal 1976-2006 Csernobil után A csernobili katasztrófa huszadik évfordulójára emlékezve sok olyan hír látott napvilágot, amelyeknek ismét sokkoló hatásuk lehetett. Ezért olyan személyt kérdeztem az akkori állapotokról, aki folyamatosan mérte a háttérsugárzási és egyéb adatokat. Dr. Kemenes László radiokémikus vegyészmérnök azon kevesek közé tartozik, aki hiteles mérési adatokkal rendelkezett, hiszen mint az atomerőmű környezet-ellenőrző laboratóriumának munkatársa tevékenykedett abban az időben.- Laci! Hogyan emlékszel az események kezdetére?- Elöljáróban el kell mondanom: az atomerőműnek - mint sugárveszélyes létesítménynek - a törvény által megszabott módon kell gondoskodnia a környezet sugárvédelmi ellenőrzéséről. Ez a környezet-ellenőrzési tevékenység már az atomerőmű üzembe lépése előtti időszakra is kiterjedt, hiszen az 1970-es évek végén feltérképeztük az úgynevezett alap sugárzási szintet. Amikor a csernobili katasztrófa bekövetkezett, nekünk megvolt az a műszaki-technikai háttér és szakképzett személyzet, amellyel ezt az eseménysort korrekt módon kezelni tudtuk, a Központi Fizikai Kutatóintézettel (KFKI) és az Országos Sugáregészségügyi és Sugárbiológiai Kutatóintézettel (OSSKI) - mint felügyeleti szerveinkkel - karöltve.- Hogyan kezdődött?- Azt hiszem köztudott, hogy két hullámban érkezett Magyarországra a csernobili eredetű radioaktív szenynyezés. Az első hullám adatait Budapesten mérték a KFKI műszerei, bár ekkor még kevés információ volt arról, hogy mi történt. Ők azonnal hívtak minket, hogy mi mértünk-e valamit? Közben kiderült a reaktorbaleset ténye, és ekkor a cégvezetésünk utasított bennünket a fokozottabb mintavételi és mérési programra. A mérési adatainkat a Polgári Védelem Országos Parancsnokságának is megküldtük, kezdetben kétóránként, majd később napi két alkalommal.- Milyen mintavételezéseket végeztetek?- Először is a telepített sugárvédelmi környezet-ellenőrző rendszerből folyamatosan érkező adatok álltak rendelkezésünkre, amelyek a dózisteljesítmény mérésének folyamatosságát biztosították. Az aeroszolos talaj és felszíni vizek, valamint a kihullási minták radioaktív koncentrációjának meghatározása mintavételezéssel történt. Ezenkívül mintákat vettünk a felszíni növénytakaró egyes elemeiből, így a fűből és a talajból is. Ezeknek a mintáknak a mérési adatai azonnali információkkal szolgáltak. A mi mintafeldolgozási mérési technikánk alkalmas volt arra, hogy bizonyos táplálékláncelemeket is vizsgáljunk, például a tejet. Több tehenészettel volt kapcsolatunk, így a Földes pusztai és az uszódi tehenészettel. Hangsúlyozom, hogy ez már sok éve működő gyakorlat volt, csak akkor gyakrabban vettünk mintákat. A reprezentatív mintavétel azt követelte meg, hogy a tejet adó tehén a szabadban legeljen. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a gondozókat megkértük egyegy tehén szabadban történő legeltetésére. Tehát ezek a tehenek nem száraz vagy kihullás ellen védett helyen tárolt táplálékot kaptak, hanem a szabadban táplálkoztak. — A vadállományból nem vettetek mintát?- A vadállomány egy nagyon reprezentatív mintát szolgáltató terület, hiszen a vad egész élete során a szabadban tartózkodik és táplálkozik. Az első időszakban ilyen jellegű mintákat nem vettünk, hiszen akkor azonnali adatok kellettek. Később aztán erre is sor került, az atomerőmű körzetében gazdálkodó vadásztársaságokkal volt együttműködési megállapodásunk. Az általuk kilőtt vadból - őz, szarvas, vaddisznó - kaptunk mintát, amelynek egy részét az OSSKI-ba is eljuttattuk, a másik részét mi dolgoztuk fel. — Milyen eredményeket mutattak ezek a minták?- Nagyon érdekes mérési eredményeket kaptunk. Ne felejtsük el, hogy ez a tavaszi, kora nyári időszak volt, a primőrök ideje. Paks május 8-ról 9-re virradóra kapott egy nagy esőt, ez volt a csúcs, amit kimutattunk. A maximális értékek: aeroszol összes radioaktív koncentráció 30 Bq/m3, ebből Cs-137 1,5 Bq/m3. Kihullási (fali out) minta maximuma szintén Cs-137-re (területi radioaktív koncentráció) 2 kBq/m2. Május 10-e után az aeroszolkoncentráció mBq/m3 nagyságrendre esett vissza, és ott is maradt. Aztán voltak extrém esetek is, mikor néhány erőműves dolgozó versenyben ette a salátát, majd az egésztestszámlálóban mérették magukat. Nem nagyon sikerült kimutatni jelentős többletterhelést. Mint említettem, két hullámban érkezett Magyarországra a csernobili eredetű radioaktív szennyezés. Első hullámban az ország E-ÉK-i részét, tehát Budapestet, Nógrádot és Heves megyét érintette. A második hullámban - amely jóval később jött - az ország D-DK-i része volt érintve. Az ország közepe kifejezetten tisztán maradt terület volt. Ezt nemcsak a mintavételezések igazolták, hanem az atomerőmű mozgó laboratóriumának a mérései is. Ugyanis a mozgó laborunk Keszthelytől a szegedi Dóm tér vonalában végzett méréseket. Tehát Paks és az ország középső része egy nagyon enyhe hatásnak volt kitéve. Én azt hiszem, azok az intézetek és azok a szakemberek, akik Magyarországon ezzel foglalkoztak, abszolút mértékben autentikusak, és olyan adatokat produkáltak, amelyek a valós értékeket és trendeket tükrözték. Ezekbe belemagyarázni, ezeket eltorzítani lehet, csak az a kérdés, hogy mi ennek az értelme? Ebben a kérdésben nagyon valószínű, hogy mindenki állást foglal valamilyen formában. Az állásfoglalás alapja általában érzelmi vonatkozású. Fél valamitől, amit nem ismer, és ez természetes. Az ilyen embert könnyű megfélemlíteni, az ilyen ember sokkal inkább manipulálható. Ezzel azt akarom mondani, hogy Csernobil értékelését rá kell hagyni a szakmára. Nem szabad elbagatelizálni, viszont túldimenzionálni sem, mert felesleges traumának és stressznek tesszük ki a lakosságot csak azért, mert egy véleményalkotást befolyásolni akarnak.- Köszönöm a tájékoztatást.-Beregnyei M.NEMZETKÖZI SAJTÓKÖZLEMÉNY Hazudott a Greenpeace a csernobili jelentésében Szándékosan meghamisított adatokat közöl a Greenpeace nemzetközi zöldszervezet és magyarországi alszervezete, valamint az Energia Klub, Védegylet és a Magyar Természetvédők Szövetsége a csernobili baleset magyarországi hatásaival kapcsolatban a weblapjukon megjelent tanulmányukban. A zöldek 2006 áprilisában jelentették be, hogy független értékelést készítettek a csernobili baleset egészségügyi hatásaival kapcsolatban. Az anyag számos adatot és információt tartalmaz. Az anyag 131-132. oldalán szereplő 4.4. táblázata szerint Magyarországon a csernobili baleset miatti megnövekedett sugárzási szinttel összefüggésben az anyaméhben elszenvedett többletdózis hatására megnövekedett volna a kis súlyú születések száma. Idézet a jelentés 131. oldaláról: „Across Western Europe and Scandinavia, numerous studies identified in utero exposure to Chernobyl radiation as a cause of increased spontaneous abortions, low birth weight and reduced infant survival. (Table 4.4.). ” Vagyis „Nyugat-Európa-szerte és Skandináviában számos tanulmány azonosította a csernobili eredetű méhen belüli expozíciót (besugárzást) mint a spontán abortusz, az alacsony születési súly és a csökkent csecsemőkori túlélés okát.” déshez hasonló a korábbi 10 évben nem fordult elő. így nem zárható ki az a lehetőség, hogy ez a jelenség összefüggésben áll a csernobili atomerőmű-balesettel. Jól ismert ugyanis, hogy a pszichoszociális stresszoroknak szerepe van az idő előtti szülés megindításában. Ez azonban nem a háttérsugárzás-emelkedés biológiai hatása, hanem a terhesek körében eluralkodott félelem pszichológiai következménye lehet. ” Ezennel felszólítjuk az érintett zöldszervezeteket, hogy hagyják abba a magyar és külföldi lakosság Csemobillal kapcsolatos félretájékoztatását és megfélemlítését. Ha elolvassák az általuk kiforgatott cikket, beláthatják, hogy a félelemkeltésnek súlyos egészségi következményei lehetnek, amelyért a félelemkeltőket terheli a felelősség. Felszólítjuk továbbá a Greenpeace-t, hogy hagyjon fel a tudományos adatok meghamisításával. Ugyanakkor felkérjük az atomenergetikában, sugárbiológiában járatos szakembereket, hogy ellenőrizzék a Greenpeace jelentésében az országukra vonatkozó adatok és hivatkozott információk helytállóságát, és értesítsék a nemzetközi sajtót, illetve a nemzetközi szakértőket, nemzetközi testületeket, ha az adatok hasonló meghamisítására bukkannak! Budapest, 2006. április 28. I Country Effects References I Hungary Low birth weight Czeizel 1988 Magyarország Alacsony születési súly Czeizel 1988 Az információ forrásaként dr. Czeizel Endre 1988-as, az Orvosi Hetilapban megjelenő cikkét adják meg. A cikket kikértük az egyik magyar egyetemi könyvtár archívumából, és abban pont az ellenkezőjét találhatjuk annak, amit a Greenpeace Czeizel professzor cikkének megállapításaival kapcsolatban állít. Czeizel és szerzőtársa 1988-ban leírta: „ 1986-ban az évi átlagot 9%-kal meghaladó kéthónapos (május-június) szignifikáns gyakoriságnövekeDr. Sükösd Csaba, elnök Dr. Aszódi Attila, igazgató NucNet hírek a nagyvilágból A Greenpeace társalapítója a nukleáris energia mellett Patrick Moore, a Greenpeace társalapítója csatlakozott egy, az atomenergia használatának bővítését támogató, az ipar által finanszírozott kezdeményezéshez. A Tiszta és Biztonságos Energiakoalíciót (Clean and Safe Energy Coalition) 2006. április 26-án indítják útjára Washingtonban, és Moore lesz az egyik elnöke. A további részleteket és a kezdeményezés célját is akkor ismertetik, az alábbiakban a Greenspirit Strategies-elnök Moore cikkéből idézünk, amelyben ismételten kiáll az atomenergia használatának bővítése mellett. .Amikor a 70-es évek elején segédkeztem a Greenpeace megalakításában, akkor társaimmal együtt még azt hittem, hogy a nukleáris energia egyenlő a nukleáris holokauszttal. Ez a meggyőződés vezérelt minket az első látványos Greenpeace-akcióban is, amikor az alaszkai Aleuti-szigeteknél végrehajtott hidrogénbomba-kísérletek ellen tiltakoztunk. 30 évvel később álláspontom megváltozott, és az összes környezeti mozgalomnak szintén meg kell változtatnia álláspontját, mert az atomenergia lehet az az energiaforrás, amelyik megmentheti bolygónkat egy másik katasztrói/y The World's News Afl fától, a klíma katasztrofális megváltozásától. Nézzük csak: több mint 600 széntüzelésű erőmű felel az USA C02- kibocsátásainak 36%-áért, vagyis a teljes földi emisszió 10%-áért. Az atomenergia az egyetlen nagy léptékű, költséghatékony energia, amelyik csökkentheti ezt a kibocsátást, mindamellett, hogy kielégíti a növekvő igényeket. Ráadásul biztonságosan. Nem akarom a haramiaállamok kezében lévő nukleáris technológia kockázatait alábecsülni, de egyszerűen nem tilthatunk meg minden veszélyes technológiát. Ez a mindent vagy semmit mentalitás a hidegháborúban volt jellemző, amikor minden, ami nukleáris volt halálosnak számitott az ember és környezet számára. 1979- ben a Jane Fonda és Jack Lemmon főszereplésével bemutatott „Kínaszindróma” egy város életét veszélyeztető, fikciónak minősülő nukleáris katasztrófa felidézésével keltett félelmet. Kevesebb mint két héttel a bemutató után következett be a pennsylvaniai Three Mile Island (TMI) atomerőmű zónaolvadással járó balesete, amely nagyon is valós aggodalommal töltötte el az országot. Amit akkor viszont senki nem vett észre: a TMI-baleset tulajdonképpen sikertörténet volt. A betonkonténment betöltötte tervezett funkcióját: megakadályozta a radioaktív kibocsátást. Ugyan a reaktor tönkrement, de senki nem sérült vagy halt meg. Ez volt az egyetlen súlyos atomerőművi baleset az USA-ban, de ahhoz elegendő volt, hogy elrettentsen a technológia továbbfejlesztésétől. Azóta nem rendeltek új atomerőművet az országban. Jelenleg 103 atomreaktor termeli nekünk csendesen az amerikai villamos energia 20%-át. Az erőművek 10 mérfoldes környezetében élő emberek 80%-a támogatja az erőművek üzemeltetését. Habár én nem élek atomerőmű közelében, mégis az ő táborukat erősítem. És nem én vagyok az egyedüli tapasztalt környezetvédő aktivista, aki ugyanígy megváltoztatta véleményét. A brit atmoszférakutató James Lovelock, a Gaia-elmélet atyja szerint az atomenergia az egyetlen útja a klímakatasztrófa megelőzésének. Stewart Brand, az „Egész Föld Katalógus” („Whole Earth Catalogue”) alapítója szerint a környezeti mozgalmaknak fel kell karolniuk az atomenergiát, hogy megszabadítsuk magunkat a fosszilis üzemanyagtól. Időnként az ilyen vélemények az antinukleáris papság kiközösítését vonják maguk után. Legutóbb Hugh Montefiore brit püspöknek, a Föld Barátai mozgalom alapítójának és igazgatójának kellett a mozgalom irányító testületéből kilépnie, mivel pronukleáris cikket írt egy templomi hírlevélben. De vannak jelek arra, hogy még a megrögzött antinukleárisok is meghallgatják, amit mondunk. Például, amikor a tavaly decemberi Montrealban megrendezett klímakonferencián telt ház előtt beszéltem a fenntartható energia jövőjéről, és elmondtam, hogy a fosszilis üzemanyagok menynyiségének csökkentése érdekében agresszív és a nukleárissal kiegészített megújuló (víz, geotermikus, szél stb.) energia programjára van szükség, akkor az első kérdező a Greenpeace szóvivője volt. Természetesen letolásra számítottam, azonban ő kifejtette, hogy nagyjából egyetért velem, természetesen a nukleáris energiát kivéve, ugyanakkor elmondta, hogy minden lehetőséget meg kell vizsgálni. A szél- és napenergiának megvan a saját szerepe, de mert időszakosak és előre nem jelezhetőek, nem válthatják ki az alap termelőkapacitást, azaz a szén-, atom- és vízerőműveket. A földgáz, ami szintén fosszilis, már most nagyon drága, és az ára nem is megfelelően stabil ahhoz, hogy alaperőműveket építsünk rá. Mivel a vízenergia kihasználása már majdnem elérte a kapacitást, csak a nukleáris energia lehet az egyetlen helyettesítő megoldás. Ilyen egyszerű. Nem azt mondom, hogy nincsenek problémák az atomenergiával, de ezekhez sok mese kapcsolódik. Forrás: NucNet
