Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-04-01 / 4. szám

14. oldal 1976-2006 2006. április IX. Bakancsos Atomkupa A IX. Bakancsos atomkupa Gyalo­gos Természetjáró Tájékozódási Túraversenyt 2006. március 18-án rendezték meg. A verseny helyszíne ezúttal a Mecsek volt, Pécsbánva rajt és cél helyszínnel. Az esemény rendezője az Atomerőmű SE Ter­mészetjáró Szakosztálya és a De­meter Egyesület volt. A versenyt megelőző hetekben, sőt még a ver­seny előtti napon is kelle­metlen időjárási körülmé­nyek zavarták a pályakitű­zőket és építőket — mond­ta Jakab Albert, a szerve­zők vezetője. - A verseny napjára az időjárás-felelős már jól teljesített, és bár egy kicsit hűvös, de szép tavaszi napsütéssel vártuk a résztvevőket. Az előző napokban lehullott hó és eső mennyi­ségét viszont már képtelenek voltunk felszárítani, így főleg az utakon nagy sárdagasztás folyt. A nehéz körülmé­nyek ellenére ez évben is szépszámú résztvevő jött el versenyezni, a télen- A versenyt követő értékelések, valamint az első visszajelzések alap­ján összességében elmondhatjuk, hogy alapvetően problémamentes pá­lyát sikerült megépítenünk. Úgy érez­zük, valóban az aktuális forma, a jobb tájékozódás döntött. Az eredményhirdetést a tervezettnél fél órával korábban, 15.30 órakor el­kezdtük. Ez részben a jó előkészítésnek és gyors javításnak volt köszönhető, de köszönjük Fodor Péter és Baka Ferenc segítségét a javítás „adminisztratív” ré­szében. A korai eredményhirdetést sok csapat meg tudta várni, és a szokásosan bőséges ellátás mellett, a struccfarm és A kategóriánkénti létszámmegoszlást mutatja a következő táblázat. kategóriák A A36 A50 A60 B EC KC CC Összesen csapat 7 12 10 12 15 32 24 13 125 versenyző 19 29 22 35 42 99 100 42 388 berozsdásodott izmokat kicsit átmoz­gatni. Számunkra különösen örvende­tes volt, hogy az alapfokú kategóriák­ban - a már megszokott módon - idén is népes mezőny állt rajthoz, és nagyon sok volt a fiatal.-Milyen létszámú volt a megjelenés?- 125 csapat nevezett, és közel négyszázan vettek részt a rendezvé­nyünkön. A verseny szervezésében, lebonyolításában 22 személy vett részt. A versenyen a szövetségi ellen­őr Bacsó Nándor volt, aktív jelenlétét ezúttal is köszönjük. A versenyen óvás, kizárás nem volt. A célban min­den csapat jelentkezett.- Milyen volt a szervezéssel kap­csolatos visszajelzés? a bánya közelsége miatt talán nem is esett senkinek nehezére a várakozás. Az „ellátó csapat” szorgos munkájá­nak köszönhetően a versenyt követő szolgáltatásokra idén sem érkezett pa­nasz. A versenyt követő energiapótlásra 420 db sportszelet, 47 kg kenyér, 10 kg zsír, 10 kg hagyma, 1 kg margarin, 50 liter tea és 30 liter forralt bor fogyott el. Bízom benne, hogy mindenkinek szép emlék marad az idei versenyünk is. Az át nem vett kupákat, érmeket el­visszük az elkövetkező versenyekre. Köszönjük, hogy ilyen sokan eljöt­tek a versenyünkre, és sok szeretettel várunk mindenkit 2007 márciusában, a jubileumi, X. Bakancsos Atomku­pán. -WP­Hajrá a sakkcsapatbajnokságban Hullámzó teljesítményt nyújtott az elmúlt fordulókban az Atomerőmű SE első osztályú sakkcsapata. Ber­kesék ennek ellenére biztosan tart­ják dobogós helyezésüket. Február 12-én Pesten vizitált az ASE, és mindezt eredményesen tette. A Statisztika vendégeként aratott értékes 7,5-4,5 pontos győzelmet a csapat úgy, hogy az első két táblásunk, Berkes és Ács is győzött. Rajtuk kívül Tóth, Sza­bó és Vidéki is begyűjtötte a teljes pon­tot, míg a mieink közül csak a feketével játszó Györkös-Ignácz duónak kellett gratulálni ellenfele sikeréhez. Nem alakult viszont kedvezően a Honvéd elleni hazai rangadó. A válo­gatottak csatáját sajnos Almási nyerte Berkes ellen, s ezenkívül is még továb­bi négy fővárosi sikert könyvelhettünk el. Az ASE-ból Tóth és Szabó ismét nyert, de legyűrte ellenfelét Csőm is. Mindez azonban csak ahhoz volt elég, hogy a Honvéd 7-5-re nyelje meg a ta­lálkozót - távolabbra taszítva ezzel az ASE-t a reménybeli ezüstéremtől. Nagyszerű eredményt ért el viszont a piros-kék gárda a szintén a táblázat első felében tanyázó Láng Vasas otthonában. Az újabb pesti túra több mint magabiz­tos, 9-3-as paksi sikert hozott úgy, hogy két éljátékosunk egyaránt teljes pontot kasszírozott. Pedig az ellenfelek - Ba­logh Csaba és Ruck Róbert - is váloga­tottak voltak... Érdekesség, hogy a ti­zenkét partiból mindössze kettő ért vé­get remivel. Berkes és Ács mellett Sza­bó, Györkös, Vidéki, Pataki, Molnár és Ignácz is győztesen állt fel az asztaltól. Április 9-én aztán csapatunk 8,5 - 3,5- re nyert a Tabáni Spartacus ellen. Az utolsó fordulót egy helyszínen játsz-szák le, ahol az ASE valószínűleg bronzérmes helyen zár. Az élen viszont fej-fej mellett áll a Nagykanizsa és a Csuti - óriási harc­ra van tehát kilátás a bajnoki címet illetően. -Vöröss Endre-Látogatóban Kápolnás Kálmánnál A PA Rt. nyugdíjas vezető műszerészénél Kápolnás Kálmán 1988. október 3- val került a Paksi Atomerőmű Vál­lalathoz műszerészi beosztásba. Munkáját, beosztását szerette. Kol­légái, vezetői kiváló szakembernek tartották. Később vezető műsze­részként dolgozott tovább. A rábí­zott munkát kifogástalanul, a leg­jobb tudása szerint végezte. Szor­galmas, megbízható kolléga volt. 1996. augusztus 31-vel, 55 évesen elment nyugdíjba. Kápolnás Kál­mánt paksi otthonában kerestem fel, hogy közösen idézzük fel az erő­műben eltöltött éveket.- Idén nyáron lesz tíz éve, hogy nyugdíjas vagy. A megérdemelt pihe­nésen kívül mivel töltőd az idődet? — Talán azzal kezdeném, hogy így visszatekintve úgy néz ki, hogy korán mentem el nyugdíjba. Előttem sokan, sok nyugdíjas társam már elmondta az akkori körülményeket. A „kény­­szemyugdíj” ellenére nem rossz nyugdíjjal. Egészségemmel nem volt probléma, így egy helyi kft.-nél még 6 évig tudtam dolgozni. Később eny­he lefolyású agyvérzést kaptam. Sze­rencsésen megúsztam. Magas vér­nyomásomra rendszeresen gyógy­szert szedek. Jó pár éve szinte minden napom egyforma. Lehet úgy is fogal­mazni, hogy órarendszerű. Súlyos be­teg feleségemet ápolom, állandó fel­ügyeletet igényel. Meg kellett tanul­nom minden házimunkát.- Hogyan kerültél Paksra, az erő­műbe? — Pakson születtem. Érettségi után kénytelen voltam elhagyni a szülői há­zat, mivel az akkori körülmények nem tették lehetővé, hogy továbbtanuljak. A technikusi oklevél megszerzése után a fővárosban és több vidéki városban dolgoztam, legutóbb Taljándörögdön, az űrtávközlési földi állomáson mű­szerészként. Családi okok miatt kellett új munkahelyet keresnem. Rendszeresen jártam haza, így ér­deklődésem során megtudtam, hogy van felvétel a Paksi Atomerőmű Vál­lalathoz. Jelentkeztem, és viszonylag hamar felvételt nyertem a híradás­­technikai osztályra. Sikerült gyorsan beilleszkednem a kollektívába. Na­gyon jó kis csapatba kerültem.- Munkádról, ha mondanál vala­mit, szép vagy kevésbé szép emlékek?- A hírközlési tevékenységünk az egész erőmű területére kiterjedt. Min­den létesítménynél, a helyiségekben ott volt a kezünk nyoma. Pár dolgot megemlítve: tűzjelző berendezés ki­építése, térfigyelő rendszer, valamint a primer körben a kamerarendszer korszerűsítése. Minden feladat külön­­külön szakmailag látványos, szép munka volt. Kisebb-nagyobb műsza­ki problémák néha előfordultak. Min­den esetben a lehető legrövidebb időn belül kijavítottuk a meghibásodott berendezést. Rossz emléket nem őr­zök a szívemben. Nemcsak jó kollé­gák, de jó barátok is voltunk. Tudtuk, hogy mindenben számíthatunk egy­másra. Időnkénti összejöveteleken, közös rendezvényeken, bográcsos étel mellett, folyékony hűsítővel kel­lemes délutánokat töltöttünk el együtt. Nyugdíjba vonulásom után sem szakadt meg a kapcsolatom a volt munkatársaimmal. Jelentős ese­ménykor - legtöbb esetben nyugdí­jas-búcsúztatóra - mindig meghívást kapok, amire természetesen szívesen elmegyek.- Család?- Beszélgetésünk elején már tettem említést a feleségem betegségéről. Nemcsak fizikai megterhelést jelent, hanem jelentős anyagi kiadással is jár. Havi 20-25 ezer forintot kell gyógyszerre kifizetni. Felnőtt gyer­mekeink kirepültek a családi fészek­ből. Fiam külföldön dolgozik. A má­sik fiunk Százhalombattán van állás­ban. Asszony lányunk szerencsére Pakson lakik. így ők sokat tudnak se­gíteni nekünk. Két fiúunokánkat - akik Pakson vannak - szinte naponta látjuk. A két lányunokánkat ritkáb­ban, a távolság miatt.- Köszönöm a beszélgetést. A csa­ládi életetekben sok boldogságot kí­vánok! -MJ­Festmények és fotók a Krímről Dudás Jelena és Wollner Pál kiállítása A Paksi Orosz klub szervezésében Krím-félszigeti utazás címmel Du­dás Jelena festményeiből és Wollner Pál fotóiból nyílt kiállítás 2006. március 7-én a paksi Városi Művelődési Központban. A megjelenteket a VMK munkatár­sa, Fodor Melinda köszöntötte. Har­monikajátékukkal Kovács István és Pataki Adám, a Pro Artis Alapfokú Művészet Oktatási Intézmény növen­dékei szórakoztatták a közönséget. A kiállítást Lovászi Zoltánná nyitotta meg, aki - lévén maga is részese az útnak — hangulatos aláfestést adott a képekhez. Mint mondta, a kiállítás különlegesen szép képekkel szolgál, és a természeti látnivalókban, az épí­tett, kulturális örökségben gazdag Krím-félszigetre viszi a nézelődőt. A megnyitó alkalmával egyben be­mutatta a két kiállítót, az orosz szárma­zású Dudás Jelena ikonfestőt, akinek ez az első tájképet bemutató festménykiál­lítása, és Wollner Pál fotóst, akinek nép­szerűsége a paksiak körében közismert. 2006. évi Jedlik Anyós-díjban részesült szakemberek A március 15-ei nemzeti ünnephez kapcsolódóan március 13-án - im­már 11. alkalommal - került sor a Jedlik Ányos-díjak átadási ünnep­ségére a Magyar Szabadalmi Hiva­tal (MSZH) székházában. A jelzett díj alapítását a szabadalmi rendsze­rünk centenáriumi évében (1996) az MSZH elnöke kezdeményezte, az akkori ipari és kereskedelmi miniszter alapította a kima­gaslóan sikeres feltalálói te­vékenység, valamint a ki­emelkedő színvonalú és ha­tékonyságú iparjogvédelmi munkásság elismerésére. A díjakat dr. Bendzsel Miklós, az MSZH elnöke adta át, kö­szöntőt mondott dr. Hámori József, az MTA alelnöke és dr. Molnár Károly, a BMGE rektora. A Jedlik Ányos-díj adomá­nyozására évről évre a március 15-ei nemzeti ünnepünk alkal­mával kerül sor, tisztelegve a névadó­nak nemcsak életútja, hanem az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc ide­jén, majd az önkényuralom éveiben ta­núsított hazafias kiállása előtt is, mely­ről Eötvös Loránd így emlékezett meg: .Jedlik életében folyamában is volt idő, melyben a nemzet sorsa iránti aggoda­lom minden más gondolatot, a hazafi kötelessége minden más munkásságot háttérbe szorított. Akkor volt az, amikor 1848. március 15-én, mint a pesti egye­tem bölcsészeti karának dékánja, eze­ket írta be a kar naplójába: „Mindenki érzi, hogy ily mozgalmak között vala­mint az egyetemi tanárok, úgy egyete­mi ifjúság közönyös állapotban nem maradhat”, és más helyen „Azon fontos és Magyarország történetében idősza­kot alkotó események tekintetéből, me­lyek e folyó hó 15-ik és következő nap­jaiban fejlődtek ki, ezen napló is ennek utána magyar nyelven vezettetik.” Ké­sőbb a tudós tanár és szerzetes beállott nemzetőrnek; és még később, az elnyo­matás idejében, amikor azt nem jó szemmel nézték, módot talált rá, hogy a magyar fiúkat magyarul tanítsa. ... Őrizzük meg az ő emlékezetét.” A 2006. évi Jedlik Ányos-díj elis­merésben részesült szakemberek: — Dr. Borka József villamosmér­nök, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének tu­dományos osztályvezetője.- Hajdú Judit villamosmérnök, a Magyar Szabadalmi Hivatal szabadalmi főosztályának vezetője.- Mármarosi Tamásné ve­gyészmérnök, szabadalmi ügyvivő, a Chinoin Rt- Sanofi-Aventis vállalatcso­port tagja - iparjogi osztá­lyának vezetője, a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kama­ra elnökhelyettese.-Dr. Matuz János, a mező­gazdaság-tudomány doktora, a szegedi Gabonatermesztési Kutató Kht. igazgatója. — Dr. Szalai Kálmán híd- és szerkezetépítő mérnök, a műszaki tudomány doktora, a Buda­pesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatóprofesszora. Honoris causa Jedlik Ányos-díjban részesült dr. Antalovits Miklós egye­temi tanár, a BMGE Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Ergonó­mia és Pszichológia Tanszék tanszék­­vezetője. -Sipos László-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom