Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-03-01 / 3. szám
12. oldal 1976-2006 2006. március Műegyetemi Ipari Nyílt Nap az innováció tükrében A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Műegyetemi Napok rendezvénysorozatának egyik meghatározó programjaként február utolsó napján tartották meg a 8. Ipari Nyílt Nap rendezvényeit, amely évek óta szolgálja a gazdasági élet képviselőinek és a Műegyetem oktatóinak, kutatóinak, hallgatóinak kapcsolatteremtését. A rendezvényen elhangzott, hogy a hazai villamosenergiarendszerben nélkülözhetetlen a paksi atomerőmű, sőt a Magyar Villamos Művek elképzelései szerint az üzemidő-hosszabbítás mellett gondolkozni kellene újabb blokkok építéséről. Immár 8. alkalommal rendezték meg az ipari nyílt napot a BME-n, melynek középpontjába idén az innováció témakörét állították. A rendezvényt dr. Molnár Károly rektor - egyben a paksi atomerőmű igazgatóságának elnöke - nyitotta meg. Köszöntőjében többek között elmondta: a rendezvénysorozat egyik meghatározó programja az ipari nyílt nap, amely évek óta szolgálja a gazdasági élet képviselőinek és az egyetem oktatóinak, kutatóinak, hallgatóinak kapcsolatteremtését. A Műegyetem több mint 220 éves múlttal rendelkező, jelentős hazai és nemzetközi elismertségű, a gazdasághoz szorosan kötődő intézmény, Magyarország legnagyobb műszaki kutató-fejlesztő intézete. Ebből kiindulva már csak egy lépés az innováció szerepének és helyének megfogalmazása az egyetemi stratégiában és mindennapi működésében - hangsúlyozta a rektor. A BME csak akkor tudja betölteni társadalmi szerepét, teljesíteni küldetését, fejleszteni működését és piaci szerepét, ha követi a társadalomban jelentkező oktatási és kutatási igényeket, és azokat megfelelő színvonalon ki is tudja elégíteni. Vagyis az egyetem által nyújtott oktatási és kutatási szolgáltatásokat hasznosítani tudja. Egy innovatív egyetemen nem képzés, kutatás és innováció folyik, hanem innovatív oktatás és innovatív kutatás. A plenáris ülésen Kari Imre, a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. stratégiai igazgatója is előadást tartott, kiemelve, hogy az MVM Magyarország harmadik-negyedik legnagyobb vállalatcsoportja, melynek sikeres működéséhez elengedhetetlen a jól képzett műszaki szakemberek utánpótlásának biztosítása, éppen ezért fontos számukra például a műegyetemi képzés. Mindezek miatt az MVM és mint a cégcsoport meghatározó vállalata, a paksi atomerőmű is sok szálon kötődik a felsőoktatáshoz, és együttműködnek a Műegyetemmel. Az MVM kötött egy keretmegállapodást az egyetemmel, amely az oktatást segíti. Ez az együttműködés nagyon lényeges az atomerőmű szempontjából is, mert speciális tudású szakemberekre van szüksége. Az atomerőmű fontosságát jelzi az is, hogy a tavalyi év végén a magyar parlament 96,7%-os többséggel támogatta az erőmű üzemidő-hosszabbítási elképzelését, valamint ezzel együtt megvalósítják a blokkok teljesítménynövelését is. Kari Imre jelezte, hogy ritkán kerül szóba, de az MVM szeretné azt is, hogy a jövőben újabb blokkok épüljenek Pakson, hiszen ez tiszta energia, segítségével pedig nagymértékben lehet csökkenteni az ország egyoldalú energiafüggőségét. Az egyoldalú energiafüggőséget pedig mindenképpen csökkenteni kell, hiszen éppen az év eleji orosz gázszállítási gondok mutatták meg, hogy mennyire is kiszolgáltatott az ország. Elképzeléseik szerint az MVM stratégiai holdingként működne a jövőben, valamint szeretnék erősíteni termelési pozícióikat, melyben fontos szerepe lesz a paksi atomerőműnek is. Létrehozták a TSO-rendszerirányítást a Mavirral, amelyhez kapcsolódik a nagyfeszültségű hálózat is. Ugyancsak szeretnék erősíteni kereskedelmi tevékenységüket, valamint a környező országokban bővíteni akarják jelenlétüket. Középtávon, vagyis a következő 3-5 évben jelenlegi piaci értéküket 3-4-szeresére kívánják növelni. -Mayer György-PADOSZ-bizalmiak képzése bér, szociális és jóléti pénzeszközök növelésével kapcsolatban. A tájékoztatást követő fórumon Kovács József és Búza Katalin válaszoltak a tisztségviselők által feltett kérdésekre.-Wollner Pál-Többek között tájékoztatás hangzott el a PA Rt. 2005. évi eredményeiről és a 2006. év feladatairól, az Balatonfüreden, a PA Rt. Rekreációs Központban 2006. február 23- 26. között került sor a PADOSZ- bizalmiak képzésére. A PADOSZ meghívását elfogadva 2006. február 24-én Kovács József vezérigazgató és Búza Katalin főosztályvezető beszélt az atomerőmű aktualitás kérdéseiről. MVM Zrt. társaságcsoporttá történő átalakításának hatásáról a PA Rt. foglalkoztatási viszonyaira vonatkozóan, az ATOMIX Kft. kölcsönzött munkavállalóinak helyzetéről, valamint a menedzsment álláspontjáról a 2006. évi Látogatóban Salamon Zoltánnál A PA Rt. nyugdíjas technikusánál Salamon Zoltán 1978. március 15- vel került a Paksi Atomerőmű Vállalathoz karbantartó lakatosi beosztásba. Kezdetben - mint minden PAV-os - elméleti képzésen, tanfolyamon vett részt. Munka mellett tanult, technikusi képesítést szerzett. Munkáját, szaktudását elismerve, csoportvezetői, majd később a forgógép-karbantartási osztálynál előkészítő technikusi munkakörben dolgozott. 1995. december 1-vel 53 évesen — 39 éves munkaviszony után - elment nyugdíjba. Salamon Zoltánt paksi otthonában kerestem fel, hogy az erőműves évekről, emlékekről beszélgessünk.- Hogy érzi magát egy 60 év feletti nyugdíjas?- Csak a magam nevében nyilatkozhatom. Idén szeptemberben töltöm be a 64. évemet. Bármilyen egészségi problémája van az embernek, ha a betegségét gyógyszerrel, orvosi kezeléssel karban tudja tartani - nem ágyban fekvő -, akkor nincs nagy baj. A szívem „emlékeztetett” arra, hogy már nem vagyok fiatal. Sajnos naponként többszöri inzulininjekciózás arra kötelez, hogy oda kell figyelni magamra. Szerencsére szerető feleségem gondoskodása nagyon sokat segít ebben.- Hogyan kerültél az erőműbe?- A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál dolgoztam lakatosként. Rádióban, tévében, újságokban hallottuk, olvastuk, hogy Pakson atomerőmű épül. Akkori munkatársammal, Bán Istvánnal beszélgettünk, hogy jó lenne az épülő atomerőműnél dolgozni. A munkahelyváltás csak hosszú gondolkodás után valósult meg. Az említett kollégám már Pakson dolgozott, tőlejövő biztatójó hírek után kértem a felvételemet az erőműbe. Törzsszámom alapján (3208) 188. dolgozó voltam a PAV- nál. Kezdetben kazánházban - akkori kalorikus üzemben - karbantartó lakatosként dolgoztam. Később a vízkivételi műnél végeztem a munkámat. Szakterületem a szivattyúk szerelése, karbantartása, üzemeltetése. A szivattyúk „0” revíziós munkálatainak megkezdésekor kineveztek csoportvezetőnek. 10-15 munkatársammal együtt végeztük a ránk bízott feladatokat. Szakismerettel, lelkiismeretes munkával, hibamentesen adtuk át üzemelésre a szivattyúkat. Menet közben számtalan tapasztalattal, helyi módosítással - tömítések és egyéb korszerű javaslatok - még hatékonyabbá, üzembiztossá fejlesztettük a szivattyúkat. Külföldi tanulmányutakon Németországban, Olaszországban, valamint Hollandiában még több szakmai tapasztalatot szereztünk.- Szép vagy kevésbé szép emlékek? — 17 éves atomerőműves munkám alapján bátran ki merem jelenteni, hogy aki a munkáját becsülettel elvégezte, szakmailag képezte magát, továbbtanult - amit a vállalat vezetése mindig, mindenkinek biztosított -, akkor a szakmai siker nem maradt el. Nekünk régieknek, akik a kezdet kezdetén itt voltunk, a legnagyobb élmény a négy blokk indítása volt. Valamennyiünknek olyan felejthetetlen esemény volt, hogy azt az ember élete végéig a szívében megőrzi. Akár a gyermekének a születési évét. Szép emlékeim közé tartozik az is, amikor 1984-től 1989-ig mint függetlenített szakszervezeti tirkár tevékenykedtem, képviselve a dolgozók érdekeit. Kár volna tagadni, hogy munkánk során voltak problémák, néha veszekedések, nézeteltérések. Lényeg mindig az volt, hogy közös nevezőre jussunk. — Nyugdíjba meneteledről, ha tennél említést.- Kívülállóként úgy nézett ki, hogy elég korán mentem el nyugdíjba. A régiek még tudják, hogy a kilencvenes évek közepén átszervezésre, létszámleépítésre került sor a PA Rt.-nál. Az akkori vezetés ezt úgy oldotta meg, hogy korkedvezménnyel, korengedménnyel elmehettek az ötven év feletti munkavállalók nyugdíjba. Humánus megoldás volt, mivel ez a lehetőség nem volt kötelező. Én éltem vele, mivel egészségi problémáim voltak.-Nyugdíjasként jártál az erőműben?-Nem túl gyakran, de voltam bent a volt munkahelyemen. Jóleső érzés, hogy gyakran meghívnak brigád-öszszejövetelekre. Beszélgetni a régmúlt időkről, szinte megfiatalodik az ember, ha a több évtizedes szép emlékekről szó esik. Nagyon jóleső érzés, hogy már több éve méltó módon búcsúztatja el a vállalat vezetése a nyugdíjba vonuló dolgozóit. Sajnos a mi időnkben még csak akkor volt nyugdíjas-búcsúztató, ha a nyugdíjba vonuló tartott egy búcsúdélutánt, jobb esetben vezetői kezdeményezésre köszöntek el egymástól. Szintén pozitív dolognak számít, hogy a PA Rt. nem feledkezik meg a nyugdíjasairól, több mint 1100 főről. Napokban kaptam, kaptunk egy köszönőlevelet az atomerőmű vezérigazgatójának aláírásával, mellékelve díszdobozban egy bronz emlékérmet. Hosszú idő után kissé fátyolos szemmel olvastam a sorokat. Köszönet érte. Mi akkor sokan, nagyon sokan csak azt tettük, ami a kötelességünk volt, fáradhatatlanul, becsülettel dolgoztunk éjjel-nappal, ahogy azt a munka megkövetelte. Mindent együttvéve, az elért eredmények, sikerek is közös örömöt jelentettek, akár most, a 30. évforduló napján.- Család?- Köszönöm, jól vagyunk. Szintén nyugdíjas feleségemmel - aki PA Rt.os nyugdíjas - 36 éves házasság után is nagy szeretetben, megértésben, kettesben éljük az életünket. Szinte egész évben a lakásunktól nem meszsze, kint vagyunk a hétvégi házunkban, kertészkedünk, baromfikat tartunk saját fogyasztásra. Három felnőtt gyermekünk van. A diplomás fiunk PA Rt.-os, a másik fiunk egy helyi kft.-nél dolgozik. Sajnos asszony lányunk több száz kilométerre, Egerben él családjával. Két fiúunokánk van, a harmadik unokánkat nyárra várjuk.- Köszönöm a beszélgetést. További jó egészséget, boldogságot kívánok nektek és az egész családnak! -MJA finn kultúra napján A finn kultúra napja alkalmából „A finn kultúra napja és a Kalevala” címmel irodalmi előadást tartott dr. Sirató Ildikó irodalomtörténész 2006. március 1-jén Pakson, a Városi Művelődési Központban. Ebből az alkalomból beszélgettem az előadóval.-Azért jöttem megünnepelni a Kalevala napját, mert ez a finn kultúra napja is egyben. Mit jelet a Kalevala a finn nemzet idenditásában, mit jelent ma a finnek életében, milyen következményei vannak a Kalevalának akár az irodalomban is - ezeket a témákat érintettem az előadásomban. A Kalevala egy nagyon érdekes jelenség, tulajdonképpen ez egy népi alapú nemzeti eposz. A Kalevala napján a keletkezését ünnepeljük abból a szempontból, hogy az 1835-ös első kiadás előszavát ezen a napon, február 28-án írták. A Kalevala története azonban nem ért véget ekkor 1835-ben, hiszen 1849-ben egy új kiadás látott napvilágot, amit a világ már szélesebb körben meg is ismert.- Mennyire ismert a Kalevala hazánkban?- Magyarországon nagyon jól ismerjük a Kalevalát, néha kicsit jobban is, mint a finnek. Van öt Kalevalánk, míg a finneknek csak egy. Öt teljes magyar fordí- Paks tása készült a Kalevalának, és így a szöveg maga is modernizálódott, és bekerült a magyar kultúrába. A magyar fordítástörténet hosszú és gazdag. Az első teljes Kalevala-fordítás 1871-ben jelent meg, de ezt megelőzően már készült a régi Kalevalából fordításkísérlet az 1840-es években. A legnépszerűbb fordítás azonban a XX. század elején jelent meg Bikár Béla tollából, és nagyon sokan még ma is ezt a szöveget ismerjük föl, és idézzük. Az 1970-es években három teljes magyar fordítás is született. Nagyon érdekes azonban, hogy a három új magyar Kalevala mindegyike határon túli helyzetben, nem a magyar köznyelv megtermékenyítő hatására készült el. Az egyik Kolozsváron, a másik egy akkor Helsinkiben élő magyar fordításában, a harmadik pedig egy müncheni emigrációban élt magyar fordító tollából. Mind a három fordítás nagyon gazdag nyelvi megoldásokban.- Hogyan került személyes kapcsolatba a finn kultúrával?- Természetesen ez egy személyes indíttatás volt. Azt gondolom, hogy mindenki, aki egy másik kultúrával ismerkedik meg, az csak úgy teheti, hogyha a személyiségek érdeklik. Velem is így történt. Gyermekkoromban véletlenül kerültem tulajdonképpen a finnekkel kapcsolatba, és akkor úgy éreztem, hogy én ott otthon vagyok. Amikor lehetőségem adódott, megtanultam finnül azért, hogy megismerjem a kultúrájukat, azokat az embereket, akik nagyon szimpatikusak voltak nekem. Azóta a finn irodalommal és színházzal foglalkozom sok minden más mellett. A mai kultúránkat valójában nem ez a több ezer évvel ezelőtti közös múlt határozza meg, hanem ennek a szimpátiának és az érdeklődésnek az alapján ismerhetjük meg egymást, és összevethetjük a kultúráinkat is.- Köszönöm a tájékoztatást!-Wollner Pál-
