Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-03-01 / 3. szám

2006. március 1976-2006 5. oldal II. rész A paksi atomerőmű alapításának 30. évfordulóját ünnepeljük. Ebból az alkalomból köszöntjük, és egyben megszólaltatjuk a vállalathoz elsők között felvett, és még ma is aktív dolgozóinkat. Kép és szöveg: Wollner Pál László A. Zoltánná- Hogyan kerültél az atomerőműbe?- 1976-ban érettségiztem a Szek­szárdi Közgazdasági és Kereskedelmi Szakkö­zépiskolában. Érettségi után beadtam a jelentke­zésemet a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz, aho­va 1976. november 2-án kerültem. Azóta többféle munkakört töltöttem be: kezdetben a cég postáját hoztam be az erőmű terü­letére, bontottam, iktat­tam, majd ahogy nőtt a vállalati létszám, egyre több lett az ilyen jellegű feladat, és megalakult az ügyiratkezelési csoport, aminek a vezetője lettem. Később a leíró cso­port csoportvezetői teendőit bízták rám, majd 1982-től önálló lakásügyi előadói munkakörbe kerültem. 1986- ban szülési szabadságra mentem, 1987-ben született az első, 1991-ben pedig a második lányunk. A GYED után, 1993-ban a humánpolitikai fő­osztályra kerültem, 1999-ben elvé­geztem a Pécsi Tudományegyetem humán szervező szakát, és jelenleg a személyzetfejlesztési csoportban hu­mánpolitikai munkatárs­ként dolgozom.- Mit jelent az életedben az erőmű?- Az első munkahe­lyemnek tekintem az erőművet - bár néhány hétig dolgoztam egy má­sik cégnél és miután itt töltöttem közel har­minc évet, rengeteg do­log köt az erőműhöz. Amikor idejöttem hatal­mas földmunkák folytak, óriási gödrök voltak a mai főépületek he­lyén, majd következett a blokkok átadása és persze a rengeteg válto­zás, ami a cég életét jellemzi. Az igazság az, hogy nem tudom más munkahelyekkel összehasonlítani, így számomra a munka, a munka­hely, a kollégák - ezek mind egyet jelentenek az erőművel.- Számodra a legemlékezetesebb élmény a 30 év alatt?- Nagyon sok kellemes élményem volt, nehéz kiemelni egyet. Nagyon szerettem lakásügyekkel foglalkozni, jó volt látni, hogy sokak számára mi­lyen nagy örömet jelentett a vállalati bérlakás kiutalása. De szívesen emlék­szem a vidám hangulatú, hajnalig tar­tó brigádbulikra is. Egyébként az el­múlt időszak szinte elröppent, ez úgy gondolom, már önmagában is jelzi, hogy jól éreztem, jól érzem itt magam.- Mesélj pár szót a családodról!- Féljem eredetileg budapesti, 1979-ben akkori munkahelye, az FTV egy hónapra küldte le Paksra dolgoz­ni, ehhez képest már ő is lassan 30 éve itt van. Közben laktunk Budapesten közel 3 évig, de végül mégis Pakson kötöttünk ki, számunkra Paks az élhe­tő város. Féljem is a cégnél dolgozik, a beszerzési osztályon szerződéskötő munkakörben. Ahogy már utaltam rá, két lányunk van, Orsolya Réka a pécsi egyetem bölcsészkarának hallgatója, Boglárka Lilla 15 éves, a paksi gim­názium tanulója. * Várszegi Agnes —Hogyan kerültél az atomerőműbe?- 1975-ben végeztem a főiskolán, és mint paksi lány, helyben próbáltam munkahelyet keresni, ami sikerült. 1975 augusztusától a PAV megalakulásáig MVMT- állományban, de már itt a helyszínen kezdtem el dol­gozni mint jövendőbeli PAV-os. A vállalat megala­kulásakor először a vezetők kinevezése történt meg, így 1976. február 1-vel kerül­tem PAV-os állományba, 10. dolgozóként.- Mit jelent az életedben az erőmű?- Kezdettől büszke voltam arra, hogy az erőműnél dolgozom, és bár a világ és a szűkebb környezet is na­gyot változott, én még mindig büszke vagyok arra, hogy itt dolgozom. Tu­dom, hogy ez önmagában nem dicső­ség, ez csak egy kialakult helyzet, so­kak számára szinte nevetségesnek hat, de én máshogy érzem. Büszke vagyok arra, hogy én vagyok a 10. dolgozó, hogy ma már nekem a legki­sebb a törzsszámom. Az erőmű biztos munkalehetőséget, anyagi biztonsá­got jelentett az itt dolgozók számára. Ezen túlmenően olyan szakmai isme­retek megszerzését, amit csak itt le­hetett elérni. Nekem ez az első mun­kahelyem, és a PA Rt.-tói szeretnék majd nyugdíjba menni. Persze ez nem csak rajtam múlik.- Mit jelentett számod­ra ez az eltelt 30 év?- Nagyon sokat, érde­kes, változatos munkát. Amikor idekerültem az 1. blokk alaplemez-beto­­nozása folyt. A fő felada­tom az építkezés nyomon követése volt, a napi munkákat kellett jelente­nem Pestre a főnökség­nek. Flány m3 beton ke­rült beépítésre, mennyi vasat szerel­tek meg, és hasonlók. Be kellett indí­tani a tervtárat, könyvtárat, szabvány­tárat. Két évet voltam kölcsön az ERŐTERV-nél. Több mint 20 éve va­gyok a minőségbiztosítási osztályon. Voltam doktáros, dokumentáció-el­lenőr, szerelésellenőr, berendezésbiz­tonsági felügyelő. Az osztály szerke­zete többször változott, tevékenysé­gek leváltak, aminek következtében új szervezetek alakultak, én pedig maradtam MBO-s. Jelenleg minőség­­biztosítási vezető mérnök vagyok, így visszatekintve talán a szerelésel­lenőri és a berendezésbiztonsági fel­ügyelői időszak volt a legérdekesebb.- Számodra a 30 év alatt mi jelen­tett maghatározó élményt?- Nagyon sok érdekes esemény történt a 30 év alatt, nem igazán tud­nék kiemelni egyet, ami a legemlé­kezetesebb. Számomra - mint az is­kolából éppen kikerült fiatalnak - az egész építkezés egy élmény volt. Ko­rábban nemhogy ilyen mértékű, de sokkal kisebb építkezést sem láttam. Élmény, hogy itt lehettem az alapkő letételekor, végigkísérhettem az épít­kezést, szerelést, az első blokkindí­tást, aztán a többit. Ahogy sorra épül­tek a főépületen kívül a különböző létesítmények, vagy ahogy a lakóte­lep megépült. Emlékszem a turbina­­csarnok első oszlopának beállítására, az első reaktortartály megérkezésére a kikötőbe, a meteorológiai torony építésére, ami egyszer közben le is dőlt, és lehetne sorolni. Nagyon hosszú a 30 év, sok minden belefér.- Üzeneted az utódoknak?- Bízzanak abban, amit csinálnak, becsüljék saját munkájukat, és per­sze másokét is. Lubikné Hum Mária-Hogyan kerültél az atomerőműbe?- Édesapám a járási hivatalban dolgozott, és az erőmű földterületei­nek kisajátításával fog­lalkozott. Tőle és az első munkahelyemen, a köz­ségi tanácsnál is hallot­tam az erőmű építéséről, ami nagy dolognak szá­mított Pakson. Jelent­keztem a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz, és felvételt nyertem.- Milyen munkahelyeid voltak az erőműben?- 1976-ban a jogi és igazgatási osz­tályra kerültem, mert oda volt felvétel. 1978-ban átkerültem a számviteli osz­tály forgalmi csoportjába, ahová ere­detileg szerettem volna menni. Itt elő­ször gépkönyvelő utána kontírozó könyvelő, majd főkönyvi könyvelő munkakörökben dolgoztam. Jelenleg is itt vagyok könyvelési ellenőr beosz­tásban. Szeretem a munká­mat, ami kihívást jelent számomra, megfelelni a mindenkori elvárásoknak.- Mit jelentett neked az eltelt 30 év?- Az eltelt 30 év során jelentős változásokon ment keresztül az erőmű. Ezzel párhuzamban nőttek a követelmények is. A fej­lődést nyomon követve 1985 és 1988 között elvé­geztem a mérlegképes könyvelői tan­folyamot. Munkahelyemen az elmúlt 30 évben a technika rohamosan fejő­dön. A nagyon hangos Ascota köny­velőgépektől a mágnescsíkos Robot­ron könyvelőgépeken átjutottunk el a munkánkat megkönnyítő gyors és biztonságos számítógépekig.- Mi számomra a legemlékezete­sebb, legnagyobb élményt jelentő esemény?- Az atomerőmű életében a legna­gyobb élményt számomra az első blokk indulása jelentette, amit otthon­ról kísértem figyelemmel, mert GYES- en voltam az első kislányommal. A személyes legnagyobb élmé­nyem, hogy 1998-ban a kollégáim javaslatára megkaptam az erőmű ál­tal adható legnagyobb kitüntetést, a Céggyűrűt. Nagyon nagy meglepetés volt számomra.- Van üzeneted a következő 30 év­re az utódoknak?- A fiataloknak üzenem, legyenek udvariasabbak, türelmesebbek, meg­értőbbek és segítőkészebbek a ta­pasztaltabb, idősebb kollégáikkal szemben, gondolva arra, hogy egy­szer ők is ide jutnak. Szintai Péter-Hogyan kerültél az atomerőműbe? — 1974-ben végeztem a BME vil­lamos karán. Tudván, hogy indul Pakson az atomerőmű létesítése, megkerestem az akkori atomerőmű-titkárságon Szabó Benjámint Ő úgy látta helyesnek, ha a Központi Fizikai Kutató­­intézet Atomenegia-ku­­tató Intézetébe (KFKI AEKI) irányít betanulni. Azt gondolom, ez jó dön­tés volt. 1976-ban, ami­kor a PAV megalakult 47.-ként csat­lakoztam az akkori szervezethez. Ezután még két évig PAV-osként dol­goztam a KFKI-ban, és a Paksra ke­rülő nukleáris környezet-ellenőrző rendszeren dolgoztam fejlesztőként. Aztán jöttek a kezdeti évek. Külső munkák a BME tanreaktorában, az ERŐTERV-ben a Gamma Műveknél, végül az ERBE-nél. — Mit jelent az életedben az erőmű? — Szekszárdi voltam és maradtam. Vonz a vidéki életforma. Ahogy nőtt a létszám, úgy szak­mailag a kezdeti általános és minde­nes szerep leszűkült a sugárvédelmi műszerezés speciális feladataira. így már komoly szakmai kötődést jelent a munka. Az erőmű számomra a sokszínűsé­get is jelentette. Igazi kezdőként néz­tünk át a KOTEP-terveket, dolgoz­tunk reaktorszerelésen, helyeztük üzembe a blokkok első, létfontosságú rendszereit. Megtanultuk külföldön az üzemeltetés, karbantartás feladatait. A harminc évbe belefért a sugár­­védelmi műszerezés egy életciklusa. Részbeni kidolgozója üzembe he­lyezője, majd üzemeltetője és kar­bantartója voltam pl. az említett kör­nyezet-ellenőrző rendszereknek, és rekonstrukciójukat is a közreműkö­désemmel kezdhettük meg. Sokfajta átalakulást kellett meg- és túlélnem. Egyesek határterületnek vélték azokat a feladatokat, amelyeket elláttam, vagy kerestem magamnak. Volt néhány ügy, amely­ben egyedül vagy nagyon kevesekkel maradtam. Visszatekintve ezekre a helyzetekre, ha koráb­ban voltak, többségében az idő engem igazolt. Persze esetenként ma már hiányos a régi ellen­lábasok kollekciója, hogy ezekre konzekvenciákkal együtt tekinthessünk vissza. Viszonylag szűk körben mozogtam különböző beosztások­ban. Általában a környezet mozgott, és nem én mozgattam. Amire viszont büszke vagyok, hogy sikerült - igaz már csak 2001- ben - sok különálló szakterület ösz­­szefogásával, számos ellenérdekkel és -érvvel szemben beindítani a su­gárvédelmi műszerezés teljes körű rekonstrukcióját (ESERP). Úgy gondolom, hogy jelentős sze­repet sikerült játszanom abban, hogy az erőműben ezen a területen valóban világszínvonalú készülékek szolgál­ják a jövő dolgozóinak biztonságát. Az egész folyamatot végül is inkább magam által hitt személyes, mint eg­zisztenciális sikerként éltem meg.- Üzeneted a következő 30 évre az utódoknak?- Sok minden kezdődik, kezdőd­het ma is elölről és jobb minőségben a fiatalok számára épp a megújulá­sok miatt (rekonstrukciók, üzemidő­hosszabbítás stb.). Saját életem so­rán a nehezebb helyzetekben a több­irányú érdeklődés és a jó személyes és szakmai kapcsolatok lendítettek át a holtpontokon. A megalapozott műszaki tudás és a nyelvi ismeretek szükségessége mellett a kreativitást ajánlanám fej­lesztendő célként a nyomunkba lé­pők figyelmébe. Törzsgárdatagsági elismerések 2006. február 10 éves Dubics Petra HŰIG HUFO Rekreá­ciós Központ, 1996. február 1. 20 éves Kovácsáé Gombai Edit HŰIG HUFO Munka- és Személyügyi Osztály, 1986. február 5.; Puskás Veronika HŰIG HUFO Munka- és Személyügyi Osztály, 1986. február 11.; Oláh Mária HŰIG HUFO Szociálpolitikai Osztály, 1986. február 24.; Bolla Lajos ÜVIG UVFO Reaktor Osztály, 1986. február 10.; Sebős Iván György ÜVIG UVFO Reaktor Osztály, 1986. február 19.; Tóth István ÜVIG UVFO Reaktor Osztály, 1986. február 25.; Lévai Ber­talan ÜVIG UVFO Turbina Osztály, 1986. február 25.; Vörös György József ÜVIG ÜVFO Külső Technológiai Osztály, 1986. február 18.; Makó Gá­bor Péter ÜVIG UVFO Irányítástech­nikai Üzemviteli Osztály, 1986. febru­ár 19.; Lampek Jánosné MVIGH MÍG Gazdálkodást Támogató Csoport, 1986. február 5.; Mátis László MVIGH MÍG Műszaki Főosztály, 1986. február 3.; Kramarik Gézáné MIG MFO Gé­pész Műszaki Osztály, 1986. február 5.; Farkasné Bagócsi Rózsa MÍG NUFO Reaktorfizikai Osztály, 1986. február 26.; Nyékiné Bach Éva MÍG LFO Technológiai Létesítési Osztály, 1986. február 3.; Szabóné Vágó Klára MÍG LFO Technológiai Létesítési Osztály, 1986. február 17.; Csuti János MÍG LFO Villamos és Irányítástechni­kai Létesítési Osztály, 1986. február 7.; Balogh Tibor KÁIG KTFO Gépész Karbantartás Technológiai Osztály, 1986. február 3.; Lipták János KÁIG KTFO Gépész Karbantartás Technoló­giai Osztály, 1986. február 18.; Zsíros Sándor KÁIG KAFO Villamos Kar­bantartó Osztály, 1986. február 14.; Pukli József KÁIG ÜFFO Automatika Osztály, 1986. február 28.; Bakacsi Edit KÁIG ÜFFO Híradástechnikai Osztály, 1986. február 3.; Szabó Fe­renc KÁIG ÜFFO Híradástechnikai Osztály, 1986. február 11.; Patkós Ist­ván GVIGH LOGFO Beszerzési Osz­tály, 1986. február 17. 30 éves Gergely Józsefné ÜVIG VEFO Ve­gyészeti Ellenőrzési Osztály, 1976. február L; Labriczné Berkovits Kata­lin MÍG NUFO Fejlesztési és Elem­zési Osztály, 1976. február L; Krausz Ádám KÁIG ÜFFO Automatika Osz­tály, 1976. február 25.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom