Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
2006. október 1976-2006 7. oldal A VILLAMOS ENERGIA ARA A Műszaki-Biztonsági Nap kerekasztalprogramjai közül az első beszélgetésen dr. Gerse Károly, az MVM Zrt. vezérigazgató-helyettese vett részt, a házigazda Hamvas István, a PA Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettes volt. Gerse úr az alábbi témákat érintette: Tisztelt Kollégák! A villamosenergia-rendszer az utóbbi évtizedben igen nagy változást élt át: a régi közjóból a villamos energia áruvá vált. Sokszor elhangzik, hogy a villamos energia nem különbözik más áruktól: lehet venni, eladni. Azonban a villamos energiát nem lehet tárolni. Abban a pillanatban kell kielégíteni az igényeket, amikor azok keletkeznek. Ez az a lényegi különbség, amelyik a villamosenergia-rendszer biztonságát, az egyes szereplők tevékenységét meghatározza. Még egy nagyon fontos dolog. Abban az időszakban, amikor a villamos energia közjó volt, minden országban volt egy vagy több felelős, akinek a villamosenergia-ellátásról, megbízhatóságról kellett gondoskodnia egészen a tüzelőanyagtól a fogyasztó ajtajáig, hogy a rendszer rendben működjön. Az árukorszakban majd lehet, hogy nem lesz mindig, és nem jut mindenkinek villamos energia. Most az EU ezen próbál segíteni. A mai működést meghatározó belső piaci direktíva azt mondja, hogy a villamos energia ellátásbiztonságának felelőssége az egyes országoké, elsősorban a kormányoké; az ellátásbiztonság jellemzőit pedig folyamatosan figyelni kell. A biztonság sok mindent jelent. Jelenti azt, hogy legyen, lehetőleg folyamatosan villamos energia, hogy az ára a fogyasztók számára megfizethető legyen, hogy az előállítása környezetbarát módon, tehát az egészséget, környezetet nem rongáló módon történjen. Még két nagyon fontos szempont van az európai gondolkodásban: az egyik a rászorulók védelme. Nem lehetséges, hogy valakinek nem jut villamos energia csak azért, mert nem tudja megfizetni. Valamilyen módon gondoskodni kell róla is. A másik pedig, ami Magyarországon is még mindig igen nagy probléma: nagyon sokan élnek olyan helyen, ahova nem lehet a vezetéket elvinni a nagyobb költségek, távolságok vagy a kis igény miatt. Ezeknek a magyar állampolgároknak is jár a villamos energia. Előbb-utóbb az ő villamosenergia-ellátásukat is meg kell oldani. Még egy dolgot említenék. Ma a Földön kb. 2 milliárd ember él úgy, hogy nem jut villamos energiához. Nem is ismerik egyáltalán. Ez iszonyú szám, hiszen a Föld lakosságának egyharmada nem kap villamos energiát. A ma érvényes hazai villamosenergia-törvény is az ellátásbiztonságra épül. Nagyon furcsa ezt ma így kimondani, amikor létezik egy közüzemi piac és egy versenypiac. Aki nem tud a versenypiacon villamos energiához jutni, az a közüzemben meg tudja tenni. Magát a csoportot nézve én három, az ellátásbiztonságért felelősséget viselő szereplőt különböztetnék meg ebből a folyamatból. Az egyik a rendszerirányító. Ez a MAVIR Zrt., amely rendszerirányítási és átviteli engedéllyel is rendelkezik, tehát ő adja a rendszer fizikai biztonságát. A másik a kereskedő, az MVM Villamosenergiakereskedelmi Zrt., aki megveszi valahol a villanyt, gondoskodik arról, hogy a fogyasztóknak mindig jusson, az egész folyamatot kereskedelmileg menedzseli. A folyamatnak tulajdonképpen az elején van a termelő, adott esetben a paksi atomerőmű, és más erőművek is az országban, amelyek arról gondoskodnak, hogy a lehető legnagyobb rendelkezésre állással, a lehető legkömyezetbarátabb módon juttassanak villamos energiát a kereskedőknek. Itt nagyon sok részletkérdést érinteni lehetne, de én néhányat emelnék csak ki. A 2003-as év (piacnyitás) mindjárt azzal indult, hogy január 13- án a Mátrai Erőmű kiesett, az országban korlátozást kellett elrendelni. Ez volt az első áramszünet az ötvenes évek után, amikor egyes fogyasztóknak korlátozás miatt nem jutott villamos energia. A szerepek megváltoztak. Azok a határok, amelyek a piacnyitás előtt teljesen átjárhatók voltak, ma kereskedelmi célokra igénybevételre kerültek. Hiába volt egy szomszédos országban villamos energia - mint azon a 13-ai napon - a rendszerirányító nem rendelkezett kereskedelmi engedéllyel, nem vehette meg a villamos energiát, a szomszéd országnak a rendszerirányítója pedig nem adhatta el. Tehát az a folyamat, ami régen egyetlen szereplő döntési kompetenciájában végigment az elejétől a végéig, így megakadt. A másik esemény a 2. blokk üzemzavara. Azon a nyáron az országban több hónapon keresztül nem volt meg az előírt tartalék, az 1200 MW helyett csak kb. 500 MW-ot lehetett szerezni azért, mert a határokat a szabadpiaci kereskedők igénybe vették. Tehát ilyen szempontból teljesen új kihívással állt, és áll ma is szemben az iparág. Az a változás, hogy a korábbi nemzetközi összeköttetéseket, amelyek a kereskedelem mellett a biztonságot is szolgálták, és elsősorban a kisegítés volt a feladatuk, ma kereskedelemre használják. Másik példát mondok. Nagyon fontos a tüzelőanyag-ellátás. Régen készítettünk téli felkészülési tervet az országos tüzelőanyag-ellátásra. Az iparág maga is készletezett tüzelőanyagot. Ma a szerződés az egyetlen kapcsolódási pont, hogy lesz-e télen elég villany, vagy nem lesz elég villany... Az MVM-csoport az ország villamosenergia-ellátásának biztonságáért érzett állami felelősségvállalást valósítja meg mint gazdasági társaság. Az ellátásbiztonság megteremtése mellett alapvető feladata a profit termelése az állam számára. Az, hogy a paksi atomerőműnek a rendelkezésre állása nagyon jó, amelyre mindig számítani lehet, hogy az átviteli hálózatnak a rendelkezésre állása magas színvonalú, a hálózatfej lesztések folyamatosak, hogy még több összeköttetésünk legyen, hogy a rendszerirányítás folyamatosan próbálja az optimumot megkeresni, hogy a kereskedő folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy mennyi tartalék van az országban, és próbál egy olyan tartalékforrás -összetételt és -mennyiséget kialakítani, amely az ellátásbiztonságot garantálni tudja, mindez egy csoportban valósul meg. Az EU azt akarja ellenőrizni, hogy a jelenlegi integrált rendszer nem akadályozza-e a versenyt. Itt ellentmondás van, mivel a versenypártiak úgy gondolják, hogy a verseny mindent megold. Akik viszont felelősséget éreznek az iránt, hogy az ellátásbiztonság megfelelő legyen olyan módon, hogy a fogyasztók számára is elfogadható árú legyen a villamos energia, azok próbálják a szerződéses rendszert megőrizni. Az elkövetkező időszak egyik legnagyobb, az ellátásbiztonságot érintő kihívása, hogy a szerződéses rendszert meddig lehet megőrizni. Egyetlenegy példa, hogy ez miért olyan fontos a fogyasztók számára. Mindenki tudja azt, hogy amiből kevés van, azért sokat kémek. Amikor igen nagy az igény valami iránt, mint a virág nőnapkor, iskolazáráskor, azért is sokat kémek. Ha a villamosenergiapiac is így működne, akkor azt, hogy mennyi lenne a villamos energia ára, az határozná meg, hogy a legutolsó, még szükséges termelőnek mennyi a költsége, mennyiért hajlandó villamos energiát adni. Ma a rendszerben a szükséges legutolsó termelő a Dunamenti erőmű, a mai gázárak mellett, csak az energia díja 22 Ft/kWh. Ha semmit nem kémének az állandó költségekért, akkor is a nap nagy részében 22 Ft/kWh lenne a villamos energia nagykereskedelmi ára. Mi van ezzel szemben? Jelenleg 12-13 Ft/kWh között van a villamos energia nagykereskedelmi ára, mert az integrált rendszer a különféle áruforrásokból olyan keveréket ad, amelyben - nyilván az olcsóbb paksi atomerőműből, az olcsóbb mátrai lignittüzelésű erőműből, vagy a nagyon jó hatásfokú kispesti kombinált ciklusú gázturbinás erőműből - kompenzálni lehet a drága erőművek költségeit. Ha csak profitérdekelt társaságként néznénk, úgy is lehetne gondolkodni, hogy bontsák szét az összes hosszú távú szerződést, majd a paksi atomerőmű profitjával jól elleszünk. Nyilvánvalóan ez az a pont, amikor az államigazgatásnak, a felelősen gondolkodóknak a hazai fogyasztók, a hazai ipar érdekében úgy kell dönteni, hogy inkább lemondunk a nagyobb profitról, és mindenki számára egy elfogadhatóbb árú villamos energiát biztosítunk. Amikor arról beszélünk, hogy a paksi atomerőmű termeljen profitot, meg hogy lemondunk erről a profitról, ott minden dokumentumban szerepel, hogy ezt csak a biztonságnak alárendelten szabad tenni. Vannak külföldi erőművek ahol olyan feliratok vannak, hogy az erőmű nem villamosenergiatermelésre való, hanem pénztermelésre. Tehát a kollegáknak a fejében, akik ott dolgoznak, az a szemlélet hangsúlyos, hogy munkahelyük nem egy „electricity generator”, hanem egy „cash generator”. A paksi atomerőmű olyan erőmű, ahol a biztonság a legfontosabb, a pénzkeresést, a villamosenergia-termelést alá kell rendelni a biztonsági szempontoknak. Amikor a konszern irányítási mátrixa elkészült - hogy melyik társaságot mire ösztönözzünk -, és az igazgatóság jóváhagyta, az atomerőműnél az elsődleges szempont a nukleáris biztonság volt, profittermelés csak ezután jöhet. Nyilván nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a hatékonyságot növelni kell, de nagyon fontos a biztonság. És ugyanígy a többi rendszerelemnél is. A MAVTR-nál is fontosabb, hogy a diszpécser a munkájával, az ellátásbiztonsággal tudjon törődni, mint azzal, hogy most éppen mennyi pénzt keres vagy mennyit veszít el a rendszerszabályozáskor. Ezeket a gondolatokat fogalmazta meg Gerse Károly a kerekasztal-beszélgetés megnyitójaként. Ezt követően kérdések hangzottak el, amelyekből a következő számunkban közlünk részleteket. Szakmai látogatás CERN-ben, a leptonok és hadronok világában Adott egy 27 km átmérőjű alagút, ráadásul mindez 100 méterrel a földfelszín alatt. Naná, hogy a korábban a paksi primer köri folyosókhoz szokott szemem érdeklődéssel várta az esetleges látványt. Annál is inkább, hiszen ekkor már túl voltunk egy igazán kedvcsináló, sok-sok új, érdekes információval fűszerezett ismertető előadáson. A helyszín Svájc, a Genf közelében fekvő CERN. Az elnevezés eredetileg az Európai Atommagkutató Tanács (Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire) rövidítése, amelyben később a tanács elnevezést központra változtatták. Mai hivatalos neve: CERN European Laboratory for Particle Physics - CERN Európai Részecskefizikai Laboratórium, azaz a betűszó elvált a tényleges rövidítéstől. A CERN-t 11 ország hozta létre 1952-ben, mára 20 tagországgal rendelkezik. Jelenleg 3000 teljes idejű alkalmazottja van, és mintegy 6500 tudományos kutató és mérnök - 80 nemzet 500 egyeteméről -, a világ részecskefizikai közösségének mintegy fele dolgozik a CERN-beli kísérleteken. A CERN a részecske (vagy nagyenergiás) fizika elismert fellegvára, amit elsősorban a világon valóban egyedülálló, és nem csak a tagországok számára elérhető gyorsító komplexumnak köszönhet. Magyarország 1992. június 26-án csatlakozott a CERN-hez, és természetesen magyar szakemberek jelenleg is dolgoznak itt, főképpen fizikusok, informatikusok. Az ottani „látogatóközpont” megtekintése utáni előadáson megtudhattuk, hogy a részecskegyorsítók töltött részecskéket: leptonokat (elektron, pozitron), hadronokat (proton, antiproton), atommagokat, ionokat, molekulákat gyorsítanak fel elektromos feszültéggel nagy energiára. Ilyen gyorsító tulajdonképpen a televízió képcsöve is, amely elektronokat gyorsít. A magfizika és részecskefizika területén (például a CERN-ben) természetesen ennél jóval nagyobb energiákra gyorsítanak részecskéket. Az ismertetőből az is kiderült számunkra, hogy számos tudományos siker fűződik CERN-hez. Itt hoztak pl. létre és mutattak ki először antianyagot (antihidrogént), fedezték fel a semleges áramokat 1973-ban, a gyenge kölcsönhatást közvetítő részecskék felfedezéséért Carlo Rubbia és Simon van der Meer fizikai Nobel-díjat kapott 1984-ben. A világháló (World Wide Web, WWW vagy röviden Web ugyancsak a Genf melletti laboratóriumból indult szédületes világhódító útjára. Alapelveit Tim Berners-Lee, a CERN részecskefizikai kutatóközpont munkatársa dolgozta ki. Eredeti célja a különböző intézményekben világszerte dolgozó kutatók közötti automatizált információmegosztás volt. Mindez 1989-ben történt, majd 1993. április 30-án már a CERN bejelentette, hogy a világháló mindenki számára szabad és ingyenes. Hallhattuk, hogy a CERN legnagyobb feladata jelenleg a tervek szerint 2007-ben elinduló nagy hadronütköztető (LHC, Large Hadron Collider) építése és az ezzel kapcsolatos kísérletek. Ez azt a 27 km kerületű alagutat fogja használni, amelyet a 2000-ben leállított LEP (Large Electron-Positron collider) - a világ addigi legnagyobb méretű gyorsítója - számára építettek. A 27 km-es, a svájci-francia határt hatszor átszelő gyűrű mintegy háromnegyedét 4600 mágnes tölti ki, biztosítva a nyalábok körpályán tartását, fókuszálását és ütköztetését. Maga a nyaláb egy vákuumcsőben mozog, sebessége a fénysebesség közelében van. A nagy mágneses tér eléréséhez a mágnestekercseket 1,9 K hőmérsékletre kell lehűteni, ami még a szupravezető technikában is szokatlanul alacsony. További konstrukciós nehézséget okoz, hogy az így elért nagy áram (több mint 10 000 A) nagy erőhatást (több száz tonna!) gyakorol a konstrukcióra, amit annak el kell viselnie. Az előadást követően a Paksról érkezett több mint 40 fős csoportot kétfelé osztották, és útra keltünk a már emlegetett 100 méteres mélységbe. Sajnos a jelenleg is építés alatt álló nagy hadronütköztetőt, az LHC-t nem nézhettük meg, ám legalább a már üzemen kívüli, hatalmas méretű LEP-detektort közelről szemügyre vehettük, miközben odakint dolgozó magyar szakemberek magyarázták, mit is látunk. Hamar leperegtek a látogatásra szánt órák, elbúcsúztunk vendéglátóinktól, de a buszon még sokáig beszédtéma volt a CERN-ben látott és hallott információáradat. A jól ismert szlogen alapján, ha nincs az üzemviteli igazgatóság kezdeményezése, szervező munkája, akkor nem jöhetett volna létre ez a CERN-beli szakmai látogatás. Jó, hogy létrejött, köszönet érte. Élményekkel, kellemes emlékekkel gazdagodva tértünk haza, és itt nemcsak a CERN-i vizitre, hanem a hosszú út sok-sok szép látnivalójára is gondolok.-Medgyesy-A 2000-ben leállított LEP-detektor
