Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
2006. október 1976-2006 5. oldal Három évtized a település élén Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter „A Köz Szolgálatáért Érdemjel” arany fokozatát adományozta három évtizedes közszolgálati munkájáért Füri Bálint Dunaszentbenedek nyugdíjba vonult polgármesterének. A hír hallatán megkerestem a kitüntetett személyt, és miután gratuláltam a magas elismeréshez, mellének szegeztem a kérdést: Mi az oka a nyugdíjba vonulásodnak?- Elsődleges oka, hogy harminc éve vagyok a köz szolgálatában, és úgy érzem az egészségemet is kikezdte ez a három évtized. Döntésemet elősegítette a kis községeket szorongató pénzügyi helyzet.- Mi az, amire mindig szívesen fogsz emlékezni, ami rögtön „beugrik", ha ilyen kérdést tesznek fel?- Sok minden eszembe jut, hiszen 1976-tól mint tanácselnök kezdtem ezt a munkát. Bizony nehéz időszak volt - és hogy fordul az idő kereke - az iskolakörzetesítéssel kezdtünk akkor foglalkozni. Abban az időben nagyon szorgalmazták a párt és az állami szervek, hogy nem lehet 30 fő alatti osztályokat fenntartani. Ma viszont annak az egyharmadnyi létszámnak is örülnénk. Mi nem körzetesítettünk, hanem iskolai tantermeket, napközis konyhát és szolgálati lakásokat építettünk, kiépítettük az infrastruktúrát, az út- és járdahálózatot. Az önkormányzatiság beköszöntével pedig gazdasági önállóságot kaptunk, így konfortossá sikerült tenni községünket.- Elég korán kapcsolatba kerültél az atomerőművel, és alapító tagja vagy a TEIT-nek (Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulás). Hogyan emlékszel a kezdeti időkre? — Még a TEIT nem létezett, de már engem felkerestek egy népi észleléssel a dunaszentbenedeki nyugdíjas klub tagjai. Azt figyelték meg az emberek, hogy a település fáinak a levelei vastagodnak, és a rákban elhunytak száma is növekszik, és ezek a nem kívánatos jelenségek összefüggésbe hozhatók a Duna túlsó partján lévő atomerőművel. Nekem mint tanácselnöknek, kötelességem volt foglalkozni a problémával, hivatali úton jeleztük felfelé, illetve az erőmű felé. Ezután kezdődött el egy szorosabb kapcsolat kiépítése az erőművel, majd 1992-ben megalapítottuk a TEIT-et.- Több szakmai úton vettetek részt a polgármesterekkel. Mi volt a tapasztalatotok: mennyire illeszkedik Paks az európai atomerőművek sorába?- Szerencsés helyzetünk volt, mert szinte egész Európát bejártuk, ismerkedve az erőművekkel és a hulladékok elhelyezésének kérdéseivel. Öszszevetve a látottakkal, nyugodt szívvel mondhatom: Paksnak nem kell szégyenkeznie. Örömmel konstatáltuk, hogy Pakson rendezett körülmények vannak az erőmű környékén és az erőművön belül is.- Nagy gond a falvakban is a munkanélküliség és a pénzhiány, de milyen változás lehetséges, amely orvosolhatja ezeket a gondokat?- A falu helyzetének változási lehetőségét abban látom, hogy a korábbról megtartott alapintézményeket egy ésszerű átvilágítás alá kell verni, | és egy gazdaságosabb méretre kellene szabni. Ehhez az utódomnak - úgy látom - nagyon jó segítségére lesz a szinte megújult képviselő-testület. Az iskola igazgatója és én maradtunk csak a régiek közül. A többiek mind | vállalkozók, akik vállalkozói szem- j mel, lehetőséggel, hozzáállással bizonyosan új helyzetet teremtenek.- Kívánom, sikerüljön nekik, neked pedig jó egészséget, hosszú nyugdíjas éveket kívánok! -Beregnyei-Uj szerzeményeink A nyugdíjba kerülő kollégák közül egyre többen keresnek meg, és ajánlják fel eddig őrzött „kincseiket” az üzemtörténeti gyűjteményünk számára. Az utóbbi időben több fontos iratot és kiadványt kaptunk dr. Germán Endrétől, a környezet-ellenőrző laborvezetőjétől. Sági István vezetőmémök egy dedikált könyvet ajándékozott a múzeumunknak, amelyet a novovoronyezsi atomerőmű igazgatója dedikált Szekér Gyula miniszternek 1974-ben. A könyvet először Tallósy János őrizte, majd átadta a feleségének, aki végül Sági Istvánnak ajándékozta. Lovászi Zoltán művezető jóvoltából egy PTK-számítógéppel és nyomtató készülékkel gyarapodott a gyűjteményünk, amely a VERONA rendszer elődje volt, és 1989-90-ig használták. Az atomenergia magyarországi megjelenését és alkalmazását reprezentáló ipari emlékek gyűjtésére az Üzemtörténeti Gyűjtemény és Múzeum hivatott, ezért kéijük kollégáinkat, hogy selejtezés előtt értesítsék Beregnyei Miklóst (74-31) vagy Patyi Orsolyát (60-54). A felsorolt ajándékozóknak ezúton is köszönjük a felajánlott műtárgyakat. -béri-Indiai győztes a IV. Marx György-emlékversenyen Az indiai Pentala Harikrishna győzelmével ért véget a Paksi Atomerőmű Zrt. támogatásával immár negyedik alkalommal megrendezett nívós sakktorna, a Marx György-emlékverseny. A keleti sakkozó sikere papírforma-eredménynek is mondható, hiszen az asztalhoz ülő hat játékos közül az ő értékszáma volt a legmagasabb. A sportban persze sok minden előfordulhat, és Pakson sem hullott csak úgy az indiai ölébe a győzelem. Hogy ez mennyire így volt, arra jellemző: a lejátszott harminc partiból mindössze hét dőlt el valamelyik oldalra. Fájdalom, ebből a hétből négy olyan volt, ahol az egyik paksi sakkozó volt a kárvallott. Harikrishna is mindössze háromszor tudott győzni, míg Almási - a címvédő - csak kétszer. Ráadásul a kihívó világossal, majd sötéttel is megverte a talán túl sok kockázatot felvállaló magyar éljátékost. Tornagyőzelme tehát megérdemelt, eddigi Élő-pontjaihoz további ötöt szerezve egyre inkább megközelíti a sakkban bűvös határként emlegetett 2700-at (2687). Magáról a versenyről szólva elmondható: főképpen a torna első felében láthattuk, milyen jó sakkozók fogadták el a szervezők invitálását. Több rizikót felvállalva, kimondottan győzelemre törve vezették bábuikat a nagymesterek. Izgalmakban a későbbiekben sem volt hiány, de akkor már inkább a vereséget akarta mindenki elkerülni. Kivételt talán az Almási - Harikrishna mérkőzés, valamint az utolsó forduló „helyosztói” jelentettek. Előbbi partin azonban a fekete sereget vezető indiai nagymester sikerrel védekezte ki a magyar támadásait, végül aztán feladásra is késztette ellenfelét. Ezzel tulajdonképpen eldőlt, ki nyeri az idei versenyt. A mieinkről: Berkes Ferenc a torinói sakkolimpia után elfogadott egy kínai meghívást. A világválogatott tagjaként maratoni hosszúságú mérkőzéssorozaton játszott - elmondása szerint nem jól -, amire rá is ment a Torinóban még meglévő önbizalma. Szinte úgy esett be a paksi tornára, mentálisan tehát messze nem volt csúcsformában. Ennek ellenére mindössze egy vereséget szenvedett, ami jó, ám a győzelmi rovatba sajnos egy strigula sem került, így pedig csak az utolsó előtti helyre volt elég Berkes teljesítménye. Érdekes dolog, hogy a saját értékszámához képest Ács Péter jobban szerepelt klubtársánál. Ács ugyan szintén rengeteget támadva - ezáltal sok rizikót vállalva - háromszor is kikapott, ám ezt követően megfontolt sakkot mutatott be. Ennek köszönheti, hogy míg Berkes két Élőt veszített, ő ugyanennyit nyert a tornával. Dr. Varga-Sabján László, a főtámogató PA Zrt. törzskari igazgatója elmondta: a verseny kiemelt jelentőséggel bír a cég által támogatott sportesemények között.- Ennek a versenynek a megszervezésével a magyar sakkéletben Paks nagyon előkelő pozíciót foglal el - emelte ki az igazgató. - Ráirányítjuk egyúttal a paksi sakk erősségére is a figyelmet, mely évről évre komoly eredményeket ér el. A torna támogatása a paksi atomerőmű számára is kiváló pr-lehetőség. Az ország azon társadalmi csoportja, mely a sakkot szeretők és a sakkhoz értők táborából kerül ki, látja, hogy cégünk ilyen módon is kiáll a magyar sport mellett. A paksi sakkozókon túl fontos tehát ez a verseny a Paksi Atomerőmű Zrt.-nek, de éppúgy a városnak is, hiszen a torna jó hírét kelti a településnek. Egyre nagyobb visszhangja van ugyanis a viadalnak, egyre eredményesebb, jobb sakkozók ülnek asztalhoz. Feltétlenül számíthat a torna további támogatásunkra, szerintem, amíg a paksi atomerőmű létezik, lesznek Marx György-emlékversenyek. -Vöröss Endrea pandúrkorszak, vagy éppen napjaink rendőruniformisainak és használati eszközeinek világába. Közülük több darab ma is használatos. Ezek közé tartozik például dr. Köllő Imre, a paksi rendőrkapitány társasági egyenruhája is. A múzeum földszintjén látható kiállítással egy időben nyílt meg a kőtárban az IPA tárlata, melynek anyaga csak mintegy tíz napon keresztül - lapunk megjelenéséig - volt a kőtárban. A kiállított tárgyak ugyanis az október 23-ai megemlékezéseknél kapnak szerepet.Az időszaki kiállítás alapjául szolgáló vándortárlat - Amely Paksról egyenesen Berlinbe utazik — jövő év február 25-éig látogatható a Városi Múzeumban.-Vöröss Endre-A rendőrség története A paksi Városi Múzeum és a nemzetközi rendőrszervezet, az IPA együttműködésének eredményeképpen október 5-én megnyílt a múzeum legújabb időszaki kiállítása. A tárlat a tarnamérei Magyar Rendőrmúzeum vándorkiállításán alapszik, ezt a gyűjteményt egészítette ki és rendezte be Tárnái Anita koordinálásával a városi közgyűjteményi intézet. A Városi Múzeum újkortörténésze, Tamai Anita elmondta: kevés anyag maradt fenn ebből a témából, hiszen - amint azt dr. Gulyás István, a tarnamérei intézet vezetője is kiemelte - a II. világháború idején mind a rendőrségi, mind a csendőrségi tárgyi emlékeket befogadó múzeum megsemmisült. Az ötlet, hogy a múzeum rendőrségi emlékeknek adjon helyet, Juhász Istvántól, az IPA helyi vezetőjétől származott. O kérte fel még tavaly az intézményt arra, hogy a nemzetközi rendőrszervezet tízéves fennállása alkalmából fogadjon be egy ilyen témájú tárlatot. Az ötletet tett követte, s a Gulyás Istvánféle tárlatanyagot kiegészítették a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság és a paksi, valamint a tamási rendőrkapitányság hathatós segítségével. Anita hozzátette: a legtöbb kiállítási tárgy a csendőrség korából való, de a tárlat bepillantást enged úgy a ’89-ben feloszlatott munkásőrség, mint
