Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-08-01 / 8-9. szám
10. oldal 1976-2006 2006. augusztus-szeptember Húsz Év JUBILEUMOT ÜNNEPELT AZ ESZI Már húsz év? Bizony, húsz! ízlelgetjük a szót, barátkozunk a gondolattal, mert szinte hihetetlen, hogy így elszaladt az idő. A paksi atomerőmű szakközépiskolája 1986. augusztus 26-án nyitotta meg kapuit. Boldog 20. születésnapot ESZI! Gazdag programmal, szép jubileumi ünnepséggel emlékezett meg az iskola jeles évfordulójáról. Visszahívta egykori tanulóit, oktatóit és mindazokat, akik, valamely módon kapcsolatban álltak az intézménnyel. Közösen ünnepeltek, örültek az elmúlt a húsz év sikerének és a biztató jövőbe mutató új eredményeknek. A kétnapos rendezvényt az augusztus 25-i ünnepi tantestületi ülés nyitotta meg, ahol Pónya Józsefet, az atomerőmű egykori vezérigazgatóját és Kováts Balázst, az iskola alapító igazgatóját örökös tiszteletbeli tantestületi taggá fogadták. E nap fényét emelte az iskola új gyakorlóműhelyének alapkőletétele. Az ünnepi emlékműsor este vette kezdetét a Városi Művelődési Központ színháztermében. Kovács József, a PA Zrt. vezérigazgatója ESZI-gyűrű kitüntetést adott át Pónya Józsefnek, akitől az „iskolát megálmodta”, és Kováts Balázsnak, aki az „álmot megvalósította”. Dr. Kapolyi László az iskola 1986-os avatásakor nehézipari miniszterként volt jelen, most ajándékkal jutalmazta azokat a jelenlegi és régi diákokat, kik kimagasló teljesítményükkel, szakmai sikerükkel az ESZI jó hírnevéhez járultak hozzá. Az est további részében filmbejátszások, röpke beszélgetések és emlékkönyvbe szánt diáküzenetek követték egymást a színpadon. Újból reflektorfénybe kerültek azok a diákok, akik vagy ESZI-s éveikben, vagy későbbi sport-, művészi és szakmai sikerükkel által váltak nemes személyiségeivé az iskolának. Az ünnepi estet színesítette a volt diákok által bemutatott kulturális műsor, és emlékezetesebbé tette a jubileumi évkönyv megjelenése is. Másnap, a közel hétszáz diák részvételével zajló programok sorát rendhagyó tanévnyitó kezdte, majd sportgála, képkiállítás, filmösszeállítás és meglepetés műsor követte, végül pedig zenés nosztalgiaest zárta. Néhány gondolat az első igazgatótól, Kováts Balázstól Felemelő érzés volt számomra, amikor az ESZI ünnepi tantestületi ülésén Pónya József úrral együtt örökös tiszteletbeli tantestületi taggá fogadtak és, hogy az új gyakorlóműhely alapkövét letehettük. Különösen élményt jelentett a péntek esti ünnepi találkozó a VMK- ban, ahol közel 300 meghívott vett részt, pedagógusok, óraadók, erőműves gyakorlati oktatók és még sorolhatnám. Igazából itt éreztem azt a hatalmas erőt, ami az ESZI mögött állt. Ez a humán háttér kevés iskolának adatik meg. Valószinű, hogy az iskola eredménye, híre, valahol itt gyökerezik, ebben az emberi háttérben. Boldogan vettem át az ESZI-gyűrűt, ami számomra szilárd egésszé formálódott sok-sok aranyszeletet jelképez, és az aranyszeletek mindazok az emberek, akik tettek valamit az elmúlt húsz évben az iskoláért, köztük természetesen a diákok is. Örömömre szolgál, hogy, még ha jelképesen is, de innentől kezdve, a gyűrűn keresztül, mindig együtt lehetek velük. Pár mondat a jelenlegi igazgatótól, Ronczyk Tibortól Bár hat éve vagyok itt az iskolában, de nekem is meg van a húszéves kötődésem az iskolához. Pécsről kerültem ide, ahol már a 70-es évek közepén erős atomerőmű-gépészképzés folyt. Kováts Balázzsal 1978 táján vettük fel a kapcsolatot, majd 1986-ban ismét megkeresett, hogy jöjjek ide, de én nem hittem az iskola fennmaradásában. Az évek viszont bebizonyították életképességét. Az alapítványi fenntartású iskolává való szervezés után ismét hívtak, és ekkor már jöttem. Az idén nyáron járt le a szerződésem, de az utódom kinevelésére kaptam még egy évet. Büszkeséggel tölt el, hogy az iskolának sok olyan nevezetes tanítványa van, akik valami nagyot alkottak, és ezt valamilyen mértékben az ESZI-nek is köszönhető. Vallom, hogy a pedagógus akkor végzi jól a munkáját, ha tanítványa minden tekintetben túl nő rajta. További sikereket kívánunk az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium valamennyi tanárának, dolgozójának és minden tanulójának! -Lovásziné Anna-
