Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-08-01 / 8-9. szám

2006. augusztus-szeptember 1976-2006 9. oldal Harminc év tanúi Dr. Germán Endre írásai, kiadványai a környezeti hatásokról, sugárvédelmi mérésekről Könyvek, írások, képek, gondolatok azokról, akik történelmet írtak, és akik leírták a történelmet A paksi atomerőmű alapításának 30. évfordulójára emlékezve ez év­ben egy sorozatot adunk közre, melyben bemutatjuk azokat a kiad­ványokat, könyveket, jelentősebb tájékoztató anyagokat, amelyek az atomerőmű történetéről, az építke­zéstől napjainkig eltelt időszakról tanúskodnak. Ezzel egyben felidéz­zük a múlt eseményeit, és tisztele­tünket fejezzük ki azok iránt, akik alkottak, dolgoztak, a mai nap is munkálkodnak az atomerőműért, és akik mindezt megörökítették. Ez alkalommal olyan írásokról, kiadványokról esik szó, melyek mind a paksi atomerőműhöz kap­csolódnak, és dr. Germán Endre ír­ta, illetve szerkesztette azokat. A ki­adványok megtalálhatók az atom­erőmű Műszaki Könyvtárában. Dr. Germán Endrének, a PA Zrt. Környezet-ellenőrző Laboratórium idén augusztusban nyugdíjba vonult vezetőjének írásai már az atomerő­mű kezdeti éveitől számon tarthatók. Erőműves munkásságának harminc éve alatt folyamatosan publikált kü­lönböző szakmai lapokban, és tartott előadásokat konferenciákon, ame­lyek a konferenciák kiadványaiban nyomtatottan is megjelentek. Ezeken kívül jó néhány cikke, tanulmánya, jegyzete jelent meg az atomerőmű évkönyveitől kezdve a Technika c. fo­lyóirat különszámáig, esetenként pe­dig önálló kiadványként. Ezek mind az atomerőműhöz, illetve saját mun­katerületéhez, az atomerőmű nukle­áris környezet-ellenőrzéséhez kötőd­nek, és úgy a szakma, mint a közvé­lemény szélesebb körű tájékoztatá­sát szolgálják. — Mi volt a kiváltó ok, hogy az atomerőmű radioaktív kibocsátásáról, környezeti hatásáról írni kezdjen?- írásaim kezdetben általában felké­­­­résre születtek. Az egyik korabeli kiadvány - „A Paksi Atomerőmű ra­dioaktív anyag kibocsá­tásának és környezeté­nek üzemi és hatósági sugárvédelmi ellenőrzé­se (mérési eredmé­nyek és következteté­sek, 1983-1987)” című összefoglaló tanulmány - elkészítésére például a _________ Nemzetközi Sugárvé­delmi Társaság (IRPA) Magyar Nem­zeti Bizottságának vezetősége kért fel. A felkérés arra irányult, hogy közérthe­tő formában állítsak össze egy anyagot a közvélemény tájékoztatására az atom­erőmű első öt üzemi évének radioaktív­­anyag-kibocsátásáról, annak környezeti megjelenéséről és vizsgálati eredmé­nyeiről. Akkoriban szakmai, tudomá­nyos elvárás volt, hogy ne csak az atomerőmű üzemeltetése előtti környe­zeti alapállapotról szülessen összefogla­ló tanulmány, hanem a későbbi üzemi évekről is készüljenek hasonló össze­foglalók. Az ilyen összegző tanulmá­nyokra az igény 1988 után sajnos meg­szűnt, pedig ezekre szerintem ma is na­gyon nagy szükség lenne.- „A Paksi Atomerőmű környezeti ha­tása ” című kiadvány miért éppen az Or­szágos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) kiadásában készült?- Az OMIKK különféle népszerű sorozatokat készített annak idején, és ezek közé tartoztak az Energiagazdál­kodási Füzetek is, amelyekben több atomerőműves szakembertől szerepel­tek írások. Engem a szerkesztőasz­­szony azzal a kéréssel keresett meg, hogy az atomerőmű környezeti hatá­sáról olyan közérthető tájékoztatót ké­szítsek, amely széles körben teijeszt­­hető. így jelent meg ez a kiadvány 1993-ban, s tudomásom szerint ké­sőbb egy utánnyomásra is sor került.- 1986 áprilisában történt a cser­nobili atomerőmű-katasztrófa, és au­gusztusban már megjelent a „Sugár­­védelmi mérések Pakson és környé­kén a csernobili atomerőmű balesete után" című kiadvány. Ebben Önnek milyen szerepe volt?- Bár a mérési eredmények zöme érthetően a Környezet-ellenőrző Labo­ratóriumban született, több más erő­műves laboratóriumtól, illetve kollégá­tól is származtak adatok, s mindezeket állítottam össze, szerkesztettem eggyé. (Még javában folytak a mérések is, közben írtam, szerkesztettem az anya­got, az SVO titkárnője pedig gépelte mellettem. Hol volt még akkor a szá­mítógépes szövegszerkesztés!) Szak­mailag ezt a (borítója színéről elneve­zett) ”Kék füzetet” tartom a legjelentő­sebbnek, és erre vagyok a legbüsz­kébb. A teljes anyagot az MVMT Köz­leményei folyóirat szeptemberben kü­lön mellékletben leközölte. Úgy ér­zem, ez a kiadvány az egész hazai su­gárvédelmi szakmai közvélemény ré­széről kellő tekintélyt vívott ki a paksi atomerőmű kibocsátással és környe­zet-ellenőrzéssel foglalkozó vala­mennyi szakembere számára, s egy olyan nyilvántartott, jegyzett cikk, amire a később született tanulmányok­ban igen gyakran hivatkoztak. A cser­nobili események 10. és 20. évforduló­ja kapcsán több nagyobb lélegzetű konferenciát rendeztek külföldön és hazánkban egyaránt, ahol ezek az ak­kori adatok is szóba kerültek. Magam legutóbb Keszthelyen, a sugárvédelmi továbbképző tanfolyamon tartottam egy előadást, ami az azóta eltelt húsz évet ölelte fel, és ez a korabeli össze­foglaló volt a kiinduló pontja.- Milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre?-Az egyik tervem, hogy a Környe­zet-ellenőrző Laboratórium élettörté­netét feldolgozzam, amihez gyakor­latilag minden dokumentum rendel­kezésre áll. A másik, hogy egy olyan átfogó tanulmányt készítsek (a már említett hiányt pótlandóan is), ami 1982-től 2005-ig áttekinti a nukleáris környezet-ellenőrzéssel kapcsolatos adatokat, trendeket, eseményeket. Végül kérem, engedjék meg, hogy ez úton is kifejezzem köszönetemet kollégáim felé, akik nyugdíjazásom kapcsán nagyon megható kedvesség­gel leptek meg. Egy meghitt hangula­tú ünnepségen, ahol a labor minden egykori és jelenlegi munkatársa jelen volt, gyönyörű serleget kaptam tőlük (talpazatán valamennyiük nevével), és azzal a felirattal, hogy a laborató­rium örökös tiszteletbeli tagjává vá­lasztottak. -Lovásziné Anna-HÚSZÉVES A 3. BLOKK Két évtizede, 1986. szeptember 28- án kapcsolták az országos hálózat­ra az atomerőmű 3. blokkját. Boda László is húsz éve ül a blokk­vezénylőben, a turbinaoperátori székében. Az évforduló alkalmá­ból kerestem fel Boda Lászlót, aki a mai napig rajong az irányítható technikáért. Ilyennek tartja a re­aktort és a repülőgépet is, hiszen már 29 órát repült Kaliforniában, mert egy barátja biztosított neki gépet és oktatópilótát. így bere­pülte a Grand Canyon-t és négy államot - Bonanza V35-ötössel.- Laci! Mikor és honnan kerültél az erőműbe?- Én a régi generációhoz tarto­zom, az 56. belépő voltam a cégnél, ugyanis 1977. december 1-én léptem munkába. Akkor még csak a gépház déli végfalából három oszlop állt, az 1. blokk reaktorcsamokánál pedig a mínusz tíz méteren betonoztak. Az előző munkahelyem a metrónál volt, ahol műszaki állomásvezető voltam.- Mi csalt el a metrótól?- Engem mindig a technika von­zott. Amikor 1972-ben végeztem, va­dászpilóta szerettem volna lenni, de a szemem miatt nem vettek fel a repü­lőtiszti főiskolára. Mindig az olyan technika érdekelt, amely mozgalmas és irányítható. Abban az időben a metró is egy rendkívül korszerű és modem intézményrendszer volt. Mi­ni blokkvezénylők voltak, innen irá­nyítottuk a háttér műszaki berendezé­seket. Hozzám két állomás tartozott, viszont mozgalmasabbnak ítéltem meg a PAV-ot, ezért váltottam.- Hogyan értékeled a megtett utat?- Én az a szerencsés ember vagyok a cégnél, aki végigcsinálhatta két blokknak a teljes üzembe helyezését. Az ekkor szerzett tapasztalatok pótol­hatatlanok, hiszen végigcsináltuk azo­kat a programokat, amelyek az összes rendszer dinamikai vizsgálatát átfog­ták. A felmerült problémák elhárításá­ban szerzett tapasztalatok és élmények máig hatnak. Húsz éve itt ülök a 3. blokkvezénylőben mint turbinaoperá­tor, de soha nem jövök be idegesen. Soha nem félek attól, ha a tablón ki­gyullad egy tablójelzés. És amire a legbüszkébb vagyok: 20 éve egyetlen egy saját hibás üzemzavarom nem volt. Üzemzavart éltem át, hiszen ez a mi szakmánkkal velejár, de amelyiket én követtem volna el, olyan nem volt. — Lehet itt ebben a székben nagyot hibázni?- Hogyne lehetne. Csak egy egysze­rű példa: egy lehűtés fázisában egy rosszul nyitott tolózár durva hibát eredményezhet, csőtörést vagy még nagyobb problémát, de sorolhatnánk bármely rendszerünket. Egy rossz kap­csolás, és akár százmilliós kár is lehet... Inkább azt tartom szomorú­nak, hogy az én generációm már ked­vezményezett nyugdíjra érett, és nem látom az utánpótlást. Ami még ennél is szomorúbb, hogy nem is akarnak be­jönni a vezénylőbe a fiatalok. Ez való­színűleg azért van, mert egy rutinos gépházi gépész meg az én operátori fi­zetésem között csak a hatósági vizsga­pénz különbsége van. Tehát nincs sem­mi ösztönző arra, hogy bejöjjenek, pe­dig ide már kellene a fiatal gárda.- Milyen terveid vannak a nyugdí­jas évekre?- Bizonyosan több időt fordítok a hajózásra. Venni szándékozom egy motorcsónakot, és a Dunán több időt kívánok tölteni. A balatoni vitorlá­zásra is több energiát fogok fordíta­ni, és a PA Zrt. színeit próbálom majd eredményesebben képviselni a versenyeken. Talán a nagy szere­lemre, a repülésre is jut egy kis lehetőség... és addigra remélem unokáim is lesznek!-BM-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom