Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-07-01 / 7. szám

16. oldal ATOMERŐMŰ 2005. július A megyei verseny legjobbjai Június 3-4-én a paksi ASE-pályán rendezték a Tolna megyei tűzoltó­versenyt, ahol a végeredmények ko­moly küzdelmekben alakultak ki. Az Atomerőmű Tűzoltóság csapata kimagasló eredményt ért el. Minden kategóriában dobogós helyet szerez­tek. Első helyezettek lettek a 400 m-es váltófutásban, kismotorfecskendő­szerelésben és a 100 m-es akadálypá­lyán, így a csapatok összesített ered­ményeit tekintve is az első helyen zár­tak. A Paksi Polgármesteri Hivatal kü­löndíját Szabó Tamás vehette át a leg­jobb egyéni 100 m-es akadálypálya le­küzdésében nyújtott teljesítményéért. A csapat tagjai: Hahn János, Hanoi László, Kovács István, Papp Szilárd, Pesztericz Rajmund, Rodenbücher Ferenc, Suplicz István, Szabó Tamás, Széles Ferenc és Viniczai Ferenc. A versenyre történő felkészítést: Major István és Szendi József végezték. Az Atomerőmű Tűzoltóság verseny­zői, mint már annyiszor, ez alkalommal is a legjobbaknak bizonyultak! Gratulá­lunk eredményükhöz! -LA-2005. JÚLIUS 30-ÁN Daroczy-virtususzas Immár negyedik alkalommal készü­lünk megfelelni az „újkori virtus” ki­hívásainak. Régvolt elődeink példá­ját követve, teljesítményüket túlszár­nyalva Kalocsáig úszunk (15 fkm) a Duna kellemes, hűs hullámai között. Természetesen ezt a bravúrt csak megfelelő biztosítás mellett, hatósági engedélyek birtokában lehet végrehaj­tani. Ezek beszerzése folyamatban van. Az eddigi engedélyek konvojban úszást írtak elő, melynek hossza 1 km lehet. Ha valaki elfárad, úgy érzi, hogy elhagyta az ereje, netán görcsöt kap va­lamelyik izomcsoportjában, akkor ott vannak a kisérő ladikok, motorcsónak­ok a leeresztett strandlétrákkal, me­lyekben meg lehet kapaszkodni. Segí­tenek kimászni, ásványvizet adnak, szőlőcukrot, mely némileg pótolja az elhasznált energiát. Ha valaki a parton akar pihenni, az lehetőleg ne tegye, de ha mégis, akkor szóljon a kísérő hajók valamelyikének, amelyik majd bizto­sítja felzárkózását a konvojhoz. A kon­voj biztonságából kikerülni életve­szélyes és tilos. Az csak egy apró kel­lemetlenség, a szervezők rémálma, ha a célban derül ki a létszámhiány, és azonnal keresni kell, de hol? Nagyon fontos, hogy a konvojbiztosítókon kí­vül a vízben is legyen biztosítója az úszóknak, egy barát, egy ismerős. Ha legalább párban úsznak, akkor a társ az esetleges szívgörcsöt is jelezni tudja, amikor az érintett ezt nem tudja megtenni. Nagyon fontos egy ilyen hosszú távon az erőbeosztás, ez nem verseny, hanem egy úszva kirán­dulás gyönyörű környezetben. PAKS-KALOCSA (15 2002. VII. 20. ..ús> 2003. VII. 19. vO? "V 2004. VII. 24. <1 ■^róC.15 2005. VII. 30. A hosszú távú előrejelzés az ese­mény idejére jó időt jósol, nevezetesen egy hétig hétágra süt a nap. Ez jelentő­sen hozzájárulhat ahhoz, hogy a víz hő­foka is alkalmas értéket éljen el. Szok­tam figyelni a vízállásjelentést. Azt a vizet, amiben úszunk egy héttel előbb még Regensburgnál süti a nap. Az úszás napjára zivatart jelez az előrejel­zés, de az általában délutánra alakul ki, mire mi már túl leszünk a nehezén. Zi­vatarban nem célszerű a vízben tartóz­kodni, mert villámcsapás esetén 100 m körzetben időszakos bénulást okozhat. Természetesen kapcsolatban leszünk a központi teherelosztóval, ahol egy mo­nitoron a zivatarok vonulását figyelik, és veszély esetén jeleznek nekünk is. Ha indulás előtt érkezik a jelzés, akkor halasztjuk a rajtot, ha úszás közben ér utol bennünket a vészjelzés, akkor a parton váijuk meg, míg elvonul. A kon­vojvezetés vízi rendőrökből és tapasz­talt dunai emberekből áll, az ő döntésük mérvadó, nem a „népszavazás”. Remélem, nem kell alkalmazni egyik keményebb szabályt sem, mert zavartalanul, szép időben, pecsenyére sülve, kellemesen elfáradva, de ugyanakkor lelkesítő élményektől el­telve érünk partot Kalocsa meszesi partszakaszán. -gyulai-Hahn János, Sipos Tamás, Lacza János és Suplicz István voltak. A gólkirály cí­met is e csapat játékosa, Major István nyerte el. A mérkőzés hivatásos játék­vezetője Vörös József volt. PROFI KUPA 2005. június 17-én zajlott a létesítmé­nyi tűzoltóságok kispályás labdarúgó­kupája, a „Profi kupa”. A Pakson rendezett sportvetélkedőn négy csapat körmérkőzések során mérte össze ügyességét. Legjobb­nak az atomerőmű tűzoltóság játékos­gárdája, az ATOMDÍ Kft. csapata bizonyult, melynek tagjai Schrei­ner István, Major Ist­ván, Fodor Károly, Mikolics Tibor, Szintai László, Kovács István, Tisztelgés az elődök előtt A kupa után a bajnoki arany is Paksra került Azt hiszem nem túlzás kijelenteni, a 2004-05-ös férfi kosárlabdaidény az Atomerőmű SE csapatáról szólt, hi­szen Zsoldos András legénysége a ho­ni mezőnyben minden lehető trófeát begyűjtött az idén. Előbb hazai kör­nyezetben az Albacomp legyőzésével megszerezték a Magyar Kupát, majd néhány héttel később - ismét csak Pakson - már a bajnoki aranyérme­ket vehették át az ASE kosarasai. Az újabb paksi ünneplést gigászi küzdelem előzte meg, hiszen a döntő­beli ellenfél, a Debreceni Vadkakasok az utolsó pillanatokig reme­kül tartotta magát. A három győzelemig tartó páros mér­kőzést - köszönhetően az ASE alapszakaszbeli első­ségének - Pakson kezdték a küzdő felek, és elsőre ma­gabiztos hazai siker szüle­tett. Ekkor sokan úgy vél­ték, ez a Debrecen nem le­het komoly akadály, és sima 3-0-val az Atomerőmű SE könnyedén „besöpri” a baj­noki elsőséget. Nos, a hazai pályán az évad során veret­len hajdúságiak egészen másként gondolták. To­vábbra is makacsul ragasz­kodtak makulátlanságuk megőrzéséhez, így hát egyenlítettek. Aztán másodszor is ezt tették, miután a következő Duna-parti kirándulásuk is ASE győzelemmel végződött. így jutottak el a csapatok a mindent - legalábbis a bajnoki elsőséget - eldöntő ötödik összecsapáshoz. Nehéz lenne meghatározni, hogy a tét a hazai közön­ség előtt játszó paksiak, avagy a Vadkakasok számára volt-e nagyobb, az viszont teljes bizonysággal állítható, óriási, végig kiélezett csatában dőlt el a bajnoki cím sorsa. Olyannyira, hogy miután a második és harmadik negyedet is a vendégek nyerték, a végső 10 perc­re fordulva ugyancsak a debrecenieknél volt az előny. Az ASE természetesen nem adta fel, hogyan is tehette volna, hi­szen 2002 után egyértelműen a bajnoki duplázás volt a cél, no és ott volt a hazai közönség is. Az a közönség, amely csu­rig megtöltötte a sportcsarnokot, és fan­tasztikus hangulatot teremtve az első pillanattól kezdődően jószerével megál­lás nélkül éltette, hajtotta kedvenceiket. És egészen a győzelemig hajtotta. Mert a pályán lévők egyszerűen nem tehettek mást, mozgósították erőtartalékaikat, és az utolsó negyedben gyakorlatilag állva hagyták az ellenfelet, 19-8 arányban nyerte ezt a szakaszt az ASE, a meccset pedig 68-58 arányban, miközben a csa­pat egyik legjobbja, Monroe sérülten kuporgott a kispadon. Az utolsó percekben már talpon volt az egész csarnok, a szurkolók a vonal mellett várták a végső duda­szót, hogy elkezdődhessen az eufóri­kus ünneplés. A pazar évad végén tör­ténetének második bajnoki aranyát ünnepelte a paksi kosárlabdasport, amelyet ez a csapat vívott ki: Atomerőmű SE: Mészáros (4), Kiss Zs. (16), Smith (12), Sitku (11), Czigler (11). Csere: Pavlik (3), Ridl (-), Mélicie (11). Edző: Zsoldos András. Ismét folyt hát a pezsgő szerte a csarnokban, egymás nyakában a játé­kosok és szurkolók, mindenki boldo­gan gratulált mindenkinek. Az önfeledt örömünnep pillanatai­ban nem tudni, eszébe jutottak-e vala­kinek az elődök, akik egykoron hoz­zájárultak ahhoz, hogy Pakson meg­települjön, majd fokozatosan egyre feljebb lépve felvirágozzék, és a leg­magasabb szintre jusson a kosárlab­da? Nem valószínű, de azt hiszem, ez érthető is. Most, némi „késleltetéssel” pótolhatjuk ezt, hiszen a nagy kosár­labdaünnep ürügyén megérdemelnek egy főhajtást ezek a sportemberek, akik közül többen is ott szurkolták végig a maiak diadalát. Mindenek előtt köszönet Szentesi Alajos testnevelő tanárnak, Lala bá­csinak, aki 1948-ban friss TF- diplomásként szervezett formában út­jára engedte Pakson a kosár­labdát. Vagy az alábbi csapat­nak, akik a Kaposvári Gaz­­dász ellenében vívott 85-67 arányú győztes csata után az NB II-be vezették az akkor már Atomerőmű SE néven szereplő férfi kosarasokat: Atomerőmű SE: Nagy (19), Beck (10), Schmidt (19), Tóth J. (31), Bettes (-). Csere: Tóth A. (4), Vajnai (2), Légrádi (-). Játékos edző: Nagy János. Aztán a Simon Károly edzette, Morgen, Tamai, Antóni, Schmidt, Szajfnauer nevével fémjelzett csapat, amely előbb 1987-ben az NB I ,3” csoportjába jutott, majd két évre rá már a legmagasabb osztály­ba juttatta az Atomerőmű SE-t. Az az­óta eltelt években kiváló edzők, játéko­sok sora fordult meg Pakson, és akkor még nem beszéltünk azokról a „szürke eminenciásokról”, akik a háttérben ma­radva járultak hozzá jelentős mértékben az ASE sikereihez. Köszönet nekik! Pakson 1946-ban a kereskedelmi középiskolában ültették el a kosár­labda „magvait”, 2005-ben pedig minden nyerhetőt elnyert az Atom­erőmű SE. Legalábbis országhatáron belül. Sajnos egyelőre marad is a ha­zai szintér, mivel az ASE nem vállal­ta a nemzetközi kupaszereplés lehe­tőségét. Ennek okait most nem bon­colgatnánk, ez már egy egészen más történet. -Medgyesy­íme a bajnoki serleg, amelyért annyit dolgoztunk - mutatja Zsoldos András NÉVJEGY Hangyási László az Atomerőmű SE dzsúdósainak mesteredzője Jól indult az idei versenyévad a paksi sportolók számára. A hazai cselgáncs­sportszövetség vezetőinek döntése alapján Bor Barnát, az Atomerőmű SE ifjú reménységét választották az elmúlt év legjobb magyar dzsúdósának, aki február közepén immár a felnőttek között szerzett Világkupa (Vk) aranyat, majd azt kö­vetően még két ezüstérmen Braun Ákos idei Vk-gyűjte­­ménye: a budapesti bronz­es a varsói aranyérem. Ko­vács Antal olimpiai bajno­kunk „levezetésképpen” Rómából arany-, Bukarestből bronzéremmel tért haza. Ne feledkezzünk meg, az immár fél éve Hangyási László mes­teredző irányítása alatt Pakson ké­szülő Mészáros Anettről: a felnőttek közötti első Vk-küzdelmén letette névjegyét egy értékes harmadik he­lyezéssel. A legutóbbi Európa-baj­­nokságról Braun Ákos arany-, Mé­száros Anett bronzéremmel, Bor Bar­na pedig egy ötödik helyezéssel térhe­tett haza Paksra. Az alábbiakban be­mutatjuk a paksi sikerek kovácsát, Hangyási László mesteredzőt- Mostanság mivel foglalkozol, mi­re készültök?- A szeptemberi világbajnokságra készülünk gőzerővel, közben az im­máron huszadik nemzetközi junior Atom Kupát is megrendezzük Pakson július 23-24-én. Tehát nincs időnk unatkozni, és nem céltalan az életünk.- Melyik sportegyesületekben vol­tál eddig? — Baján születtem, dzsúdózni is ott kezdtem. 1968-1975 között Baján versenyeztem, majd 1975-1977 kö­zött budapesti sorkatonai szolgálat következett, és így az akkori Honvédban voltam. 1978-1982 között Újpesten, az UTE csapatá­ban cselgáncsoztam, 1983- 1984 között játékosedző voltam a Szekszárdi Dózsa egyesületében. 1984-1986 között ismét Budapest kö­vetkezett, edző lehettem a BHSE- ben. Paksra 1986-ban kerültem, így azóta vagyok edző az Atomerőmű SE kötelékében. — Melyek voltak a jelentős eredmé­nyeid?- Minden korosztályban nyertem országos bajnoki címet. Magyar válo­gatott versenyzőként 1976-ban junior Európa-bajnoki harmadik helyezett voltam, 1979-ben indultam a felnőtt világbajnokságon, 1981-ben Debre­cenben a felnőtt Európa-bajnokságon lettem hetedik. Sajnos az Eb után, 1981 végén meg­operálták a térdem, így a műtét után már nem versenyeztem a válogatottban. — A dzsúdóban mi számodra a leg­vonzóbb?- A nagyértékű (ippon) dobások végrehajtása, kiélezett küzdelem köz­ben. Ha sokáig gyakorolsz, az egész része lesz az életednek bizonyos fo­kig életformává válik.- Mi a legnehezebb a versenyeken és a felkészülésben?- Felkészülésben a nagyon sok ki­tartó és rendszeres edzés, ha ezen túl­jutsz, a verseny már hab a tortán!- Hogyan éled meg a sikereket?- Maximalista vagyok, ha minden­ki nyer - szuper -, de sajnos ez ritka.- Hogyan tűröd a kudarcokat?- Nehezen, sokat rágódom rajta.- Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?- Tanítványaim világversenyeken elért első helyezései: Kovács Antal 1992-es barcelonai olimpiai, 1993-as világbajnoki győzelmei, valamint Bra­un Ákos idei Európa-bajnoki aranyér­me. Saját nevelés, eddig az országban, a dzsúdóban csak nekem sikerült!- Mit tartasz az eddigi legnagyobb kudarcodnak?- 1996-2000-2004-ben érem nélküli olimpiák.- Kedvenc időtöltésed a cselgáncs mellett?- Autóvezetés (szerencsés vagyok, mert ebből jut bőven), vízi sport (motor­csónak stb.), valamint a zenehallgatás.- Segítőid?- Természetesen először is a csalá­dom, a Paksi Atomerőmű Rt., az Atom­erőmű SE, Paks város, valamint a helyi általános és középiskolák, a szülők és az edzői team, ami egy igazi csapatmunka!- Hogyan tovább?- Teljes gázzal a pekingi olimpiára, nagyon jó csapatunk van, és érmet, érmeket szeretnénk nyerni!- Szerkesztőségünk nevében további sok sikert kívánunk az 1992-ben PRO ŰRBE emlékéremmel, 1993-ban Paks Város Díszpolgára címmel kitüntetett mesteredzőnek, versenyzőinek és szak­mai stábjának!- Köszönöm szépen. -Sipos László-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom