Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-05-01 / 5. szám

2005. május ATOMERŐMŰ 13. oldal Voronyezsi konferencia a háború ellen Paks város és a Paksi Atomerőmű Rt. képviseletében négyen vettek részt azon a nemzetközi konferen­cián, amelyet az oroszországi Voro­­nyezsben rendeztek a II. világhábo­rú befejezésének 60. évfordulója al­kalmából. Hajdú János polgármes­ter, Szabó Péter történelemtanár, dr. Dobos István PA Rt. osztályvezető, Kern Tatyjána, a Paksi Orosz Klub Egyesület (POK) elnökének útja nagy jelentőségű volt a kétoldalú kapcsolatok szempontjából. Az időpont: 2005. április 11-16. A helyszín szimbolikus: a Don-kanyar­­beli milliós nagyváros. A résztvevők: 250 fő, közöttük 5 országból 25 kül­földi: belorusz, magyar, német, olasz, ukrán vendégek. A cél: tisztázni a há­ború tanulságait, és megtalálni annak a módját, hogyan lehet azokat to­vábbadni az ifjabb generációknak. A részletekről Kern Tánya beszélt.- A konferenciát egy másfél napos moszkvai találkozó előzte meg, ame­lyen a világváros nevezetességeinek megtekintésére volt módunk. A dele­gációkat fogadta a voronyezsi terület kirendeltségének vezetője is. Vonattal jutottunk a konferencia helyszínére. Az időzítés a felső- és kö­zép-doni csaták, az osztrogozsszk­­rosszosinszki hadműveletek emléké­re, évfordulójára történt. Az első nap plenáris ülés volt. A megnyitóbeszé­det az orosz honvédelmi törzskar kép­viselője mondta. A magyar delegációt dr. Holló József tábornok, a Hadtörté­neti Múzeum főigazgatója vezette. A második napon szekcióülések zajlottak. A paksi delegáció részéről Szabó Péter a 12. tolnai gyalogezred háborúban való részvételéről beszélt. Előadását a harcokat átélt, még élet­ben levő szemtanúk beszámolója alapján állította össze. A nagy sikerű előadás után több veterán és újságíró gratulált és érdeklődött. Érdekesség, hogy az egyik résztve­vő költő Magyar Oda címmel egy, a találkozóról és annak előzményeiről szóló verset adott át. Egy másiktól Péter kapott egy fényképet, amelyen az utolsó lelőtt magyar harci repülő­gép látható. Találkoztunk egy egykor Pakson és környékén harcolt, ma 85 éves veteránnal, aki részt vett a cecei frontvonal hadműveleteiben. Mint kiderült, a közös háborús em­lékeken kivül még korábbi közös em­lék is összefűzi a magyar vendégeket és a voronyezsi vendéglátókat. A kör­nyéken zajló ásatásokon nemrég tár­tak ugyanis fel egy ősmagyar tábort, melynek temetkezési helyéről ruhá­kat, eszközöket ástak elő a régészek. A harmadik nap a Don-kanyar ka­tonai emlékműveinek meglátogatásá­val telt. Végigjártuk az egykori front­vonalat, megkoszorúztuk a II. magyar hadsereg elesett katonáinak emlék­művét. Jártunk az osztrogozsszki tör­ténelmi múzeumban, a rosszosi olasz katonai temetőben. Ebben a kisváros­ban 12 éve olasz forrásból óvoda épült, ahol minket is fogadtak. A beküldött 80 előadásból csak 40 meghallgatására volt mód, de vala­mennyi 10 oldalnál hosszabb beszámo­lót egy kétnyelvű (orosz és angol) ki­adványban megjelentetik a szervezők. A konferenciát záró kerekasztal­­beszélgetésen olyan megállapodás irányában történt lépés, mely szerint a résztvevők létrehoznak egy orosz­­olasz-magyar ifjúsági kulturális és történelmi központot az ismeretek, emlékek feldolgozására, továbbadá­sára, további kutatásokra. Rendkívül fontos, hogy a konferen­cia légköre bajtársi volt. A találkozó­ra nem a győzők és legyőzőitek, ha­nem a szörnyűségeket közösen átélt emberek között került sor. A cél a II. világháború egyes részleteinek meg­ismerése, tisztázása, a résztvevők kö­zelebb hozatala volt annak érdeké­ben, nehogy modem korunkban a há­ború negatív jelentőségét el lehessen ferdíteni, le lehessen kicsinyíteni. Paksi delegációnk Novovoronyezs­­ben is járt. Fogadott minket az új pol­gármester helyettese, a kulturális ügyekért felelős, már jól ismert Ludmila Mihajlovszkaja asszony. Hajdú János polgármester úr vezeté­sével tapasztalatot cseréltünk az ön­­kormányzati munkáról, azon belül is a működési rendszerről, a városi gaz­dálkodásról, a szociális feladatokról. Itt is megkoszorúztuk a helyi háborús emlékművet. A szintén WER-blokkokat mű­ködtető helyi atomerőműben a ve­zérigazgató műszaki helyettese fo­gadott minket. Ott Dobos István kollégánk tárgyalt aktuális kérdé­sekről. A novovoronyezsi programot a paksi polgármester helyi tévés in­terjúja és az atomerőműben szerve­zett fogadás zárta. Azt gondolom, fontos tanulságo­kat, tapasztalatokat hozott haza Voro­­nyezsből kis paksi delegációnk.-Hadnagy-Bonyhádi diáksiker Pakson Összességében a hatodik, megyei szintű vetélkedőként pedig az ötödik középiskolásoknak szóló megméret­tetést rendezték meg április 28-án az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium sportcsarnokában. A Légy az egészség rabja! el­nevezésű egészségfejlesztési drogprevenciós versenyen a négy fős csapatok előbb megtekintet­ték a ,(21 gramm” című filmet, mely később felhasználandó informá­ciókat tartalmazott. A résztvevők emellett totót és igaz-hamis állításo­kat tartalmazó lapot is kitöltöttek, el­játszottak egy szituációt, végül pedig villámkérdésekre válaszoltak. A többórás verseny finise hihetetle­nül szorosan alakult. Végül a Gergics Kata - Genczler Éva - Bach Viktória - Szalai Dániel összetételű bonyhádi csapat (Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium) 73,5 pontot ért el, fél ponttal megelőzve a második helyen záró dombóvári 516 Sz. Ipari Szak­képző és Szakközépiskola együttesét (73) és a 69 pontos simontomyai Vak Bottyán Gimnázium gárdáját. A négy paksi kvartett - I. István Szakképző Iskola (66), Ener­getikai Szakközépiskola és Kollégi­um (65), Vak Bottyán Gimnázium (63) és Balogh Antal Katolikus Gim­názium (62) sorrendben - a 4-7. he­lyen zárt. -ve-Fotókiállítás A Paksi Fotósok Baráti Körének kilenc tagja újabb kiállításon mu­tatkozott be, ezúttal Budapesten, a Magyarok Házában, a Semmel­weis u. 1/3. alatt. 2005. április 22-én, délután Pat­­rubány Miklós, a Magyarok Világ­­szövetségének elnöke nyitotta meg a kiállítást. A „Paks és környéke ér­tékei” című tárlaton ezúttal 54 kép­pel szerepeltek a fotósok. A rendezvény apropóját az adta, hogy a Magyarok Világszövetsége éves küldöttgyűlését tartotta három napon keresztül ezen a helyszínen. A nagy sikert aratott kiállítást két héten keresztül láthatta az érdeklő­dő közönség. A kiállítók: Boa András. Hadnap/ Lajos, Jakab Albert, Laurinyecz Pál­­né. Ötvös Miklós, Szécsényi Zsolt, Váj­ná Zoltán, Vincze Pál és Wotlner Pál.-Wollner Pál­v „Séta az egészségért” PAKS A „Séta az egészségért” immár hagyományos paksi programjának keretem belül április 16-án, szom­­^ baton délután Lengyelbe szervezett kirándulást az ÖKO Munkacsoport Alapítvány, az Egészséges Vá­rosok Paksi szervezete és a Hétszínvirág óvoda. A csodálatos tavaszi időben több mint száz gyerek és felnőtt vett részt Lengyelben, az Anna-forrásnál tett kétórás körsétán. -Wollner Pál-Világjáró harmonika Mire képes egy zenész? Mire ké­pes kettő? Mire képes több? Mit tud egy gitár? Mit tud egy harmo­nika? Mit tud több? Aki egy álmos vasárnap délutáni séta helyett az élő zene hallgatását választotta, már tudja, és talán tovább is adja. Az egész Papp Olgának köszönhe­tő. A paksi Művészeti Iskola fiatal ze­netanára a fejébe vette, hogy a zongo­rázáson kívül harmonikázni is megta­nítja az érdeklődő paksi és Paks kör­nyéki gyerekeket. A néhány éve meg­alakított kis kamaraegyüttessel nem­rég kínai pályázatot nyertek, melynek révén 2006 nyarán Kínába utazhat­nak. Ha összegyűjtik az „útravalót”. A támogatás érdekében április 17-én koncertet szerveztek a Városi Műve­lődési Központban, melyre meghív­ták az országos hírű Pódium Duót is. A sikeres pályázat részesei: Kiss Balázs, Komáromi Anna, Kovács Ist­ván és Pataki Adám, valamint társuk, Joó István „egyéniben” és közösen is bemutatta, mit is tudnak ők, a fiatalok. A bemutatójuk különlegessége Károly János zenetanár Paksi magyaros című darabjának ősbemutatója volt, mellyel nagy sikert arattak a gyerekek. Hogy tehetséggel, sok éves gya­korlást követően mit lehet művelni a hangszeren, azt Orosz Zoltán és Ursu Gábor mutatta be harmonikán és gitáron. Francia sanzonok, orosz cigány dal, magyar zeneszerző fran­ciául híressé vált dala és olasz zene­szerző csárdása volt hallható — virtu­ozitást és érzelmet lehetett átélni a nézőtéren. A zenészek csak két rá­adást követően tudtak elbúcsúzni a nagyszámú és lelkes közönségtől. Felejthetetlen volt! -hadnagy-Spiesz Józsefé Paks Város Bora Tizenhat aranyérem a hegyközségi borversenyen Az április 21-én megrendezett jubi­leumi, 10. borversenyen részvételi csúcsot regisztrálhattak a szerve­zők. Összesen 86 termelő 191 min­tát adott le a paksi önkormányzat és a hegyközség közös borverse­nyén. Ebben már benne van annak a 15 gazdának a 15 mintája is, akik az első ízben kiírt Paks Város Bora versenyen külön is meg kívánták méretni borukat. A borbírálók a Pre­­látusban megtartott versenyen - melyen neves vendég bizottsá­gi elnökök is jelen vol­tak - végül 16 hegyle­vét (6 fehéret és 10 vö­röset) találtak arany-, míg 49-et ezüstminősí­tésre érdemesnek. Az aranyérmes borok kö­zül 9 szőlőt 2004-ben szüreteltek, míg a fennmaradó 7-et túl­nyomórészt 2003-ban. Ez utóbbi borok közül került végül ki Paks Város Bora is. Spiesz József Cabemet sauvignon-ja lett az első olyan bor, mely egy éven keresztül képviselheti a hegyközséget és a várost a nemzet­közi kapcsolatok terén (delegációk fogadásakor, ajándékként stb.). Ezt a megméretést egyébként ren­deletben szeremé szabályozni a képvi­selő-testület, így innentől kezdve min­den év tavaszán megválasztják Pakson az „Év borát”. A győztes nedűből a vá­ros 300 palacknyit vásárol. Idén már májusban sor kerül a bor „használatá­ra”, akkor látogat ugyanis Paksra egy küldöttség, melynek a tervek szerint ebből a borból ajándékoz a város. Az aranyérmes borokat illetően 5 aranyat a Sánchegy Szőlő Kft. zsebelt be (4-et fehérrel, 1-et vörössel). A legjobbak közé került még Lipták János 2004-es Csaba gyöngye bora és Vár­szegi Ferenc 2002-es szüretelésű olaszriz­­lingje. A vörösek közül a Dunamenti Rt. ve­gyes vöröse 2002-es szüretelésű, Várszegi Ferenc, valamint a Sánchegy Szőlő Kft. Cabemet sauvignon­­jai, Fehér József és Girst Adám Merlot-jai egyaránt 2003-ból va­lók - akárcsak Paks Város Borát magáénak tudó Spiesz József már említett nedűje. A tavaly szüreteltek közül Konrád Ferenc ve­gyes vöröse, Szauer Lajos kékfranko­sa, Vass János Merlot-ja és Till Fe­renc kékfrankosa szintén arany minő­sítést kapott. -Vöröss Endre-I. Dombori Jamboree Immár harmadik éve könnyed, csa­ládi bulival kezdi valójában a hajó­zási évadot az ASE VSC Vitorlás Szakcsoportja. Az ez alkalommal a munka ünnepén, ismét Dombori­­ban, az Optimist osztályú vitorlás csónakokra szervezett versenyen tényleg a részvétel volt a fontos. Május első napján a verőfényes, már nyáriasan meleg, kellemes szellő ellenére sem jöttek el töme­gesen a VSC-tagok az idei első hajózásra. Viszont a résztvevők létszámát gyarapították a dunaúj­városi DESE vitorlás sporttársai, így összesen 17 vállalkozó kedvű hajós szállt vízre a nehezen ki­hagyható „bemelegítés” után. Minden adott volt, készen állt a versenyre: előkészített hajók (Stadler Csaba), kijelölt pálya és szervezett futamok (Nagy Jeno), I. (és hátsó) segély a szükséges kellékek­kel (Boromisza Tamás), szakács a szük­séges kellékekkel (Stadler Ferenc), résztvevők és szurkolók (lásd ott). A kellően komoly megnyitó és az abszolút objektív sorsolást követően két kategóriában került sor a futamok­ra 50 év alatt 11,50 év felett 6 résztve­vővel. A 6 hajóval lebonyolított verse­nyen az I. kategóriában 4, a második­ban 2 futam végén született meg az igazságos eredmény. A döntők alapján a következő he­lyezési sorrend alakult ki: I. kategória: Boromisza László, Ilinyi Tibor, Nagy Róbert (hármas holtversenyben). II. kategória: Győréi László, Boromisza Tamás, Zachar József. A felséges halászlé elkészülte és el­fogyasztása utánra szerencsére tétfu­tam már nem maradt: a levezető kört elég volt kedvtelésből megtenni. Elé­gedetten, jókedvűen zárták a napot a VSC tagjai és vendégei. Most már tényleg kezdődhet az idei hajózási szezon! -Hadnagy Lajos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom