Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-05-01 / 5. szám

10. oldal ATOMERŐMŰ 2005. május Tudományos ülés a Magyar Tudományos Akadémia Székházában „Vegyészeti tevékenység a paksi atomerőműben” címmel a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Ra­diokémiái Bizottsága, az MTA Elekt­rokémia Munkabizottsága, a Ma­gyar Korróziós Szövetség (HUN­KOR) Nukleáris Korróziós Munka­­bizottsága és a Paksi Atomerőmű Vízüzemi és Korróziós Szakértői Testületé (VSzT) tudományos elő­adói ülést tartott 2005. április 13-án az MTA Székház kistermében. Az ülés elsődleges célja az volt, hogy az atomerőműben folyó vegyé­szeti tevékenységet bemutassuk, érté­keljük a jelenlegi helyzetet, és kiemel­jük az előttünk álló kihívásokat, első­sorban az üzemidő-hosszabbításra és a teljesítménynövelésre összpontosítva. A mintegy 100 résztvevő a magyar tudományos élet különböző területéről érkezett, és aktívan részt vett az ülés munkájában. Képviseltették magukat a hazai kutatóintézetek és egyetemek tu­dományos munkatársai, az Országos Atomeneigia Hivatal Nukleáris Biz­tonsági Igazgatósága, illetve a vízüze­mi és korróziós témában a PA Rt.-tal együtt dolgozó cégek és vállalkozások. Varga Kálmán (Veszprémi Egye­tem, Radiokémia Tanszék) rövid megnyitója után a levezető elnöki tisztet Schiller Róbert (KFKI AEKI, Anyagszerkezeti Laboratórium) vál­lalta, aki rögtön a rendezvény elején hangsúlyozta az előadásokhoz kap­csolódó kérdések és vita fontosságát, és ennek szellemében irányította a munkát, időt adva a kérdések felveté­sére és megválaszolására. Schunk János (PA Rt., Vegyészeti Főosztály) bevezető és áttekintő jelleg­gel ismertette a primer és szekunder kö­ri korróziós folyamatok hatását, azok lehetséges kézben tartási lehetőségeit a megfelelő primer és szekunder köri víz­üzem segítségével, illetve felvázolta a primer és szekunder köri vízüzem, a fű­tőelem-viselkedés, illetve a dekontami­­nálás területén ismert és a közeljövőben megoldandó kihívásokat. A tényleges primer és szekunder köri rendszerek felépítését, a lejátszódó folyamatokat és a közöttük létező összefüggéseket Patek Gábor (PA Rt., Vegyészeti Tech­nológiai Osztály) ismertette. Kijelenthető, hogy a korrózió mint folyamat, bármilyen vezetésű viz­­üzem mellett volt, van és lesz! Mérté­két viszont lehet és kell is befolyásol­ni a rendelkezésre álló eszközrendszer segítségével. Megállapításra került, hogy a jelenleg alkalmazott primer köri vízüzem a stabil üzemmenet ese­tén megfelelően, ugyanakkor pl. a pri­mer kör működési és üzemeltetési sa­játosságainak következtében a rend­szerben lassú és folyamatos korrózió­­termék-felhalmozódás megy végbe, amelyet az átmeneti üzemállapotok (leállás, állás, visszaindulás) hatására „megmozgatott” korróziótermékek mennyisége tovább fokozhat. A prob­léma az átmeneti üzemállapotokra vo­natkozó vízkémiai paraméterek kidol­gozásával, és az annak megfelelő víz­üzem bevezetésével oldható meg. Salamon Tamás (Veszprémi Egye­tem, Fizikai Kémia Tanszék) kiemel­te, hogy a gőzfejlesztők szekunder ol­dalán a konstrukciós résekben (gőz­­fejlesztőnként 66.432 db) - az optimá­lis vízüzemvezetés mellett is - felhal­mozódó szennyezőanyagok (klorid, szulfát, vas, réz) potenciális feszült­ségkorróziós veszélyforrást jelenthet­nek. Mivel az üzemidő-hosszabbítás és teljesítménynövelés (gazdasági és gyakorlati megvalósíthatósági szem­pontok alapján) gőzfejlesztőcsere nél­kül kerül megvalósításra, elsőrendű feladat a feszültségkorróziós aktivá­­torok mennyiségének csökkentése. Ehhez a vízkémiai és anyagvizsgálati adatok interdiszciplináris elemzésével olyan eljárások kidolgozása és alkalma­zása szükséges, amelyekkel a szeny­­nyezőanyagok a szerkezeti anyag ká­rosodása nélkül eltávolíthatók a konstrukciós résekből. Nagy Gábor (KFKI AEKI, Anyag­­szerkezeti Laboratórium) előadásában részletesen bemutatta a fűtőelem-burko­latok szándékoltan megváltoztatott mű­ködési körülmények közötti (108% tel­jesítmény, 4 éves üzemanyagciklus) vi­selkedésére vonatkozó elméleti és gya­korlati vizsgálatok eredményeit. Megol­dandó feladatként definiálta az esetleges fűtőelem-burkolat szerkezeti anyagvál­tás kérdésének részletes elemzését (Zr­­l%Nb, ZircaloyM) az előnyök és hátrá­nyok, valamint korróziós tulajdonságok további vizsgálatával. Ismertette, hogy a Loviisai Atomerőműben már negyedik, problémamentes ciklusukat futják a nyugati típusú Zircaloy-4 burkolattal el­látott fűtőelemek. Varga Kálmán (Veszprémi Egye­tem, Radiokémiái Tanszék) az eddig elvégzett 27 db gőzfejlesztőcső-minta belső felületén található oxidréteg ké­miai, elektrokémiai, korróziós és fá­zisanalitikai vizsgálati eredménye, valamint a csöveken elvégzett modell dekontaminálási mérései alapján je­lezte, hogy az eredeti AP-citrox tech­nológia elvi hibás, nem megfelelő el­járás a primer köri nagyméretű acél­felületek dekontaminálására, mivel előírásszerű alkalmazása során is egy hibrid szerkezetű, mobilis réteg kép­ződik a kezelt felületeken. Ilyen jelle­gű dekontaminálási, illetve oxid-eltá­­volítási feladat ellátására kémiai olda­tok koncentráció-szabályozásán (on­line tisztításán) alapuló kémiai dekontaminációs és felületkezelő technológiák potenciálisan alkalma­sak. Kidolgozásukhoz és bevezeté­sükhöz figyelembe kell venni a speci­ális paksi felületekre való alkalmaz­hatóságot, az oxidrétegek homogén, tökéletes eltávolításának igényét (fe­lületkondicionálás, hatékony dekon­­taminálás) és a paksi atomerőműben meglévő műszaki, technológiai háttér felhasználását. Feladatként jelölte meg a potenciális eljárások optimálá­sára alkalmas félüzemi cirkulációs rendszer kifejlesztését és a potenciális eljárás(ok) tesztelését a paksi atom­erőmű által biztosított valós gőzfej­­lesztőcső-mintákon. A paraméterek optimálásának (áramlási sebesség, kontaktidő, vegyszer típusa és kon­centrációja stb.) fő szempontjai a dekontaminálási eljárás hatékonysága és szelektivitása, az eljárás korróziós és felületkémiai hatásvizsgálata, a ke­zelt felületek rekontaminációjának minimalizálása, illetve az eljárásra vonatkozó költséghaszon-elemzés el­végzése (pl. az idetartozó hulladékke­zelési feladatok megoldása a rendel­kezésre álló rendszerekkel). Végezetül Ősz János (Vízüzemi és Korróziós Szakértői Testület) az ad­dig elhangzott előadások alapján tema­tikusán összefoglalta az üzemidő­hosszabbítás és teljesítménynövelés aktuális vízüzemi kérdéseit. Kiemel­ten hangsúlyozta a primer és szekun­der köri vízüzemben elvégzendő fel­adatokat, amelyeket a Vízüzemi és Korróziós Szakértői Testület szoros együttműködésben kíván megoldani az Anyagvizsgálati Szakértői Testület és a Gépészeti Szakértői Testület szakembereivel közösen. Egyes előadásokat követően 5-10 perc időtartamban felkért hozzászó­lók fejtették ki az adott témakörrel kapcsolatos véleményüket, megerő­sítve vagy éppen némileg cáfolva az előadók által elmondottakat. így hall­gathattuk meg Oszvald Ferenc (PA Rt., Anyagvizsgálati Osztály) ismer­tetőjét a roncsolásmentes gőzfejlesztő vizsgálatainak eredményeiről és a csődugózási statisztikáról. Vajda Nóra (BME, Nukleáris Tech­nikai Intézet) hozzászólásában a pri­mer köri korróziótermékek eredeté­nek meghatározására alkalmazható mikro- és radioanalitikai eljárás kifej­lesztéséről számolt be. Raics Péter (Debreceni Tudomány­­egyetem, Kísérleti Fizikai Intézet) a pri­mer köri fokeringtető hurkokon és főbe­rendezéseken rendszeresen végzett in­­situ gamma-spektrometriai mérési ered­ményekről adott rövid összefoglalást. Rátkai Sándor (PA Rt., Üzemidő Hosszabbítási Projekt) a szakmai kér­désekhez kapcsolódóan ismertette az üzemidő-hosszabbítás és a teljesít­ménynövelés engedélyeztetési eljárá­sát és követelményrendszerét. A felkért előadók prezentációit köve­tően lehetőség volt kérdések felvetésére, szakmai álláspontok megvitatására - adott esetben ütköztetésére - és közös szakmai következtetések levonására is. A kialakult vitát néhány esetben - elnö­ki jogkörével élve - Schiller Róbert zár­ta le, ami a téma iránti érdeklődés mér­tékét és a kérdéskör fontosságát jelezte. A rendezvénnyel kapcsolatosan a résztvevőktől kapott visszajelzések egyértelműen sikeresnek ítélték meg a tudományos ülést. A témafelvetést idő­szerűnek, nyíltnak és őszintének, a kérdések ilyen módon történő kezelé­sét korrektnek és szakszerűnek jelle­mezték. Többen jelezték azt is, hogy ezen alkalommal szembesültek azzal, hogy a vegyészeti - elsősorban a tudo­mányos ülésen tárgyalt vízüzemi, kor­róziós és dekontaminálási - kérdések kezelése rendkívüli mértékben össze­tett és szerteágazó, amelyet a szakma képviselői összefogottan, koordináltan és következetes munkával lámák el. (A tudományos ülésen elhangzott előadások és felkért hozzászólások ppt formátumban elérhetők a követ­kező útvonalon: Z:/Szervezetek/VEFO/ VEFO/MTA előadások.) Felértékelődik a nukleáris áramtermelés MET Erőműfórum: világszerte tovább fog növekedni az energiaigény A Magyar Energetikai Társaság (MET), immár hagyományos erő­műfóruma a villamosenergia-terme­­lés jövője, a termelők és beren­dezésszállítók találkozója mottóval lett megrendezve április 20-21-én Visegrádon. A fórumon közel százan vettek részt, köztük a Paksi Atom­erőmű Rt. néhány képviselője is. Az uniós tagországok egységes piacának kialakításához a nemzet­közi távvezetéki kapcsolatok bőví­tése szükséges - emelte ki Massimo Maraziti, az EU Bizottság Energia és Szállítási Főigazgatóság képvise­lője a megnyitót követően. Szerinte ugyanis jelenleg a tagországok kö­zötti kapcsolat a leggyengébb pont­ja az egységes energiapiacnak, hi­szen a meglévő távvezetékek nem arra a célra épültek, hogy jelentős nemzetközi áramkereskedelmet bo­nyolítsanak le. Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára a fórumon hangsúlyozta, hogy az ellátásbiztonság fenntartásá­hoz kiszámítható energiapolitikára és kedvező befektetési környezetre van szükség. A befektetések ösztönzésére az államnak főleg a feltételek megte­remtésén keresztül van lehetősége, de a szükséges fejlesztéseket üzleti ala­pon kell megvalósítani. A fejlesztések mellett természetesen fontos eleme az ellátásbiztonságnak az energiahaté­konyság növelése és az energiataka­rékosság. A megújuló energiaforrás­okkal kapcsolatban az államtitkár szerint egyfajta csodavárás uralkodott el az országban, sokak szerint ez min­dent meg fog oldani, biztosítva a kör­nyezetkímélő energiatermelést. Ez részben igaz csak, ugyanis a megúju­ló energiaforrások hasznosítása ma még rendkívül drága és korlátozott, ezért versenyképtelenek, felhasználá­suk rengeteg támogatást igényel. A privatizációról szólva Hatvani György elmondta, hogy szerinte az állam rossz gazda, általános törekvés, hogy az állam a lehető legnagyobb mérték­ben vonuljon ki a gazdaságból, bízza azt a piaci szereplőkre. A villamos­energia-szektorban jelentős még az állami tulajdon, a gázszektorban vi­szont gyakorlatilag már nincs. A vil­­lamosenergia-piacon a Magyar Villa­mos Művek Rt. és a Mavir Rt. is álla­mi tulajdonban van, így közvetett módon a Paksi Atomerőmű Rt. és a VERT is ebbe a körbe tartozik. Ez az állami tulajdon rendkívül komoly erőt képvisel, és semmilyen szándéka nincs az államnak ezek privatizálásá­ra. Arra azonban figyelni kell, hogy ezt jó gazdaként kell üzemeltetni. Hatvani György külön kiemelte, hogy a kormányzat által kijelölt irá­nyok közül a legfontosabb a paksi atomerőmű élettartam-hosszabbítása, ennek nincs alternatívája. Természe­tesen ehhez meg kell oldani az erőmű hulladékainak hosszú távú elhelyezé­sét is. Ezzel párhuzamosan bővíteni kell a rendszerszabályozás eszközeit, így létre kell hozni a TSO-t, vagyis a Mavir működését át kell alakítani. Hegedűs Miklós, a GKI Energiaku­tató Kft. ügyvezető igazgatója a hazai helyzetről szólva kiemelte, hogy nemcsak az üzemanyag, de a lakossá­gi és az ipari energiaárak is elérték már a nyugat-európai szintet, és ez azért némiképp elgondolkodtató. A nemzetközi helyzetről szólva jelezte, hogy felmérések sze­rint a világ villamosenergia­igénye 2030-ig megduplá­zódhat, hiszen évente mint­egy 2,5 %-os növekedés vár­ható. Magyarország esetében hozzávetőlegesen azzal lehet számolni, hogy 1 %-nyi GDP-növekedéshez mintegy 0,33%-nyi energiaigény-nö­vekedés társul. Éppen ezért Magyarországon a jövőben 5.000 gigawattórányi új ka­pacitásra lesz szükség, 60%­­ban az igénynövekedés, 40%-ban a régi elavult kapacitások kiváltására. Molnár László, az Energia Központ Kht. ügyvezető igazgatója arra hívta fel a konferencián a figyelmet, hogy a világ primer energia igényében a 2030-ig szóló prognózisok szerint to­vábbra is az olaj fog dominálni, ezt követi a földgáz, a szén és a nukleáris energia. Az mindenképpen változás az utóbbi időben, hogy felértékelődik az atomenergia szerepe. Ezt több nyugat­európai és amerikai példa mellett az is igazolja, hogy legutóbb Bulgáriában döntöttek egy 2000 MW-os erőmű építéséről. Molnár László szerint megállapítható, hogy a hazai erőmű­vek hatásfoka mintegy 3-6%-kal el­marad az EU átlagától, ez némileg in­dokolható az erőműpark állapotával is. Szintén gondot okoz, hogy a terme­lési költségek magasabbak, mint az Európai Unióban, kivétel talán a nuk­­leárisenergia-termelés, amely alapve­tően megfelel az európai átlagnak. A hatékonyság kérdése az is, hogy Ma­gyarországon a villamosenergia-ter­­melésben egy egységre vonatkoztatva több mint háromszor annyian dolgoz­nak, mint például Franciaországban. Gerse Károly, a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgató-helyettese az erőműépítések ösztönzési lehetőségei­ről beszélt, kiemelve, hogy 2010-ig mindenképpen szükség lesz új erőmű­vek építésére, ám még nem látni a be­fektetők akaratát. A piacgazdaság vi­szonyai között alaphelyzetnek tekint­hető, hogy majd a piaci körülmények megoldják az erőműépítéseket is. Ez igaz, de kérdés, hogy van-e piac, és vannak-e ösztönző körülmények. Erő­művet a befektetők ott építenek, ahol megtérül a beruházás, tehát hiába je­lentkezik az igény új kapacitásokra, ha a gazdasági feltételek nem adottak. Kérdés az is, hogy milyen erőművet, és milyen áron lehet építeni, hiszen éppen az utóbbi időben nagyon megugrottak a nyersanyagárak. Ma bizonyos feltéte­lek mellett az atomerőmű építése - még a szükséges biztonsági garanciák mellett is - gazdaságosabb lehet, mint például a gáztüzelésű vagy a széntüze­lésű erőműé. -Mayer György-Nagy István (1950-2005) Tragikus körülmé­nyek között paksi otthonában 2005. április 19-én el­hunyt Nagy Ist­ván, a PA Rt. Tur­bina és Forgógép Karbantartó Osz­tály nyugdíjas dolgozója. Nagy István 1981. július 14-től 2003. december 30-ig dolgozott a Paksi Atomerőmű Rt.-nél. Szor­galmas, jó szakembernek tartották vezetői és munkatársai. 2005. május 2-án Pakson, a Fe­hérvári úti temetőben vettek végső búcsút Nagy Istvántól. Gyászolja őt felesége: Zsuzsa, akivel 20 évig éltek együtt jóban, rosszban. Nevelt fia: Péter és csa­ládja, özvegy anyósa, unokái: Ani­kó és Kinga, testvére: Sándor és családja, sógornői: Teri, Mónika és családjuk, sógora: László és csa­ládja, munkatársai és ismerősök. István, nyugodjál békében!-MJ.­Molnár Sándor (1960-2005) 2005. április 18-án paksi ott­honában váratlanul elhunyt Molnár Sándor, a PA Rt. Ope­ratív Tervezési Osztály dolgo­zója. (Utólagos orvosi szakvé­lemény szerint a halál oka: szívelégtelenség.) Molnár Sándor 1986. janu­ár 2-án nyert felvételt a Paksi Atom­erőmű Rt.-hez. Az utóbbi időben fő­koordináló beosztásban volt. Min­dig, mindenkor a munkáját igyeke­zett a legjobb tudása szerint elvégez­ni. Árván maradt általános iskolás gyermekét özvegy édesanyja segítségével nevelte nagy szeretettel, gondoskodással. 2005. április 27-én Vattán helyezték örök nyugalomra Molnár Sándor földi marad­ványait. Gyászolja őt szerető, bánatos kisfia: Sándor, szere­tő édesanyja, két testvére és családjuk, kollégái és ismerősök. Emlékedet megőrizzük örökre! Sándor, nyugodjál békében! -MJ.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom