Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 2005. április RENDKÍVÜLI Az atomerőműben dolgozók átlagéletkora elég magas (43,65 év), ennek következtében jelentős számban mennek nyugdíjba. Ebben az évben 92 fő nyugdíjaztatásával számolunk, ebből 49 fő korkedvezményesen kerül nyugállományba. Rendkívüli osztálytablónkban most a nyugdíjba készülők közül mutatunk be négy személyt. Komlóssy György a metrológiai labor osztályvezetője Az interjú kapcsán Komlóssy György kollégái a szerkesztőség részére egy levelet küldtek. Kérésüknek helyt adva - ha nem is egész terjedelemben - közöljük a méltató sorokat: „Komlóssy Györgyöt is a kihívások, a megoldások keresése, az ún. „szakirodalom nélküli helyzetek és feladatok” megoldása vonzotta ide Paksra. Kiváló helyzetfelismerésével szinte azonnal képes volt kényes helyzetek zökkenőmentes megoldására. A tisztánlátás képessége és igénye mindig is meghatározta tevékenységét. Méltán viseli a „szaktekintély” rangot, melyet több tíz éves munkálkodásával ért el. Irodája ajtaja mindig nyitva állt, készen arra, hogy segítsen és magyarázzon. Aki figyelt rá, megtanulhatta tőle, hogy miben is rejlik a tudás mindenhatósága, az ember méltósága, a munka becsülete, az emberi elme, a kreativitás szárnyalása.” Március hónapban, utolsó előtti munkanapján munkahelyén felkerestem, hogy közösen beszéljünk az atomerőműben eltöltött 27 évről, kiragadva egy-egy emléket, eseményt.- Milyen érzéssel, gondolatokkal hagyod itt a munkahelyedet, munkatársaidat?- „Végállomáson” sem könnyű leszállni a vonatról, annak ellenére, hogy tudom, mi fog következni. A nyugdíjba vonulásom, illetve annak időpontja régen ismert. Úgymond volt időm felkészülni rá. Mégis nehéz elköszönni a kollégáktól, akikkel hosszú utat tettünk meg együtt, jóban, rosszban. A jelképes stafétabotot helyettesemnek - akivel hosszú ideje együtt dolgoztunk -, Orbán Mihálynak adom át. Kétdiplomás, jó szakember. Utódláskor a felsőbb vezetés elképzelése találkozott az én elképzelésemmel. — Beszéljünk a kezdetről! — A Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki diplomát szereztem 1965-ben. Első munkaköröm a műszaki felsőoktatáshoz kötött, ipari méréstechnikát oktattam az NME Kazincbarcikai Műszaki Főiskolai karán. Sok volt tanítványommal később Pakson találkoztam. 13 évig az említett főiskolán végül docensként tanítottam. 36 évesen döntéshelyzetbe kerültem. Vagy maradok az oktatói pályán, vagy váltok és a gyakorlati életben dolgozom tovább. Az utóbbit választottam. Jelentkeztem felvételre a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Márton János osztályvezető vett fel méréstechnikai üzemvezetői beosztásba 1978. szeptember 15-vel. Ha minden igaz, törzsszámom alapján 533. PAV- osként vettek fel. Munkakezdésemkor az 1. blokk épülete 10 méter magasan állt. Ahogyan épült az erőmű, úgy nőtt a feladatunk is. Elméletben és gyakorlatban megismertük a berendezéseket. Mind a négy blokk indítása közös sikernek számitott. Szakmai felkészültség, szakmai tudás, áldozatos munkavégzés kovácsolta össze a munkahelyi kollektívákat. Sem az elismerést, dicséretet vagy netán a hibát nem lehetett egy emberre „beosztani”. Az elmúlt 27 évben számtalan átszervezést megértünk. A feladat azonban nem változott. A munkát el kellett végezni. Nem is akárhogy. Mindig kifogástalanul, hogy menetközben probléma nem adódhat. Fő tevékenységünk a mérőműszerek, szabályzó és biztonságvédelmi hajtások karbantartása és a reaktor belső mérései. Hazai és külföldi cégekkel - beszállítókkal - folyamatos volt a munkakapcsolat. Számtalan módosításunkat valamikor újításnak minősítették, elfogadták és alkalmazták. Vezetőként mindig a jó munkakapcsolat kialakítására törekedtem. Úgy gondolom, hogy ez sikerült. Döntés előtt mindig meghallgattam a kollégáim véleményét, úgy fogalmazhatnék, hogy ki is kértem. Hamar eltelt az erőműben eltöltött több mint két évtized. Amikor elmúltam 60 éves, tudatosan nem gondolkodtam hosszú távlatokban. Nem szabad kitolni az időt. Májusban töltöm be a 63. évemet. Pihenésre is kell gondolnom. Úgy érzem, amit rám bíztak, becsülettel elvégeztem a kollégáimmal együtt. Nagy megtiszteltetésnek és elismerésnek vettem, hogy kollégáim és vezetőim javaslatára 2000. évben a PA Rt. „Céggyűrű” kitüntetésében részesültem.- Hogyan tovább?- Április 30-ig fizetett szabadságomat töltöm. Majd következik a felmondási idő - bár mi nyugdíjba vonulók jobban szeretjük a „sétáló időtöltés” kifejezést - letöltése. Október 1- vel - 45 éves munkaviszonnyal a hátam mögött - nyugdíjas leszek. Közben április hónapban az osztályom létszámát kissé kiszélesítve megtartjuk a nyugdíjas-búcsúztatómat. Pontos létszámot még nem tudok, de a Teke söröző helyisége meg fog telni.- Hol lesz a végleges otthonotok?- Tavaly felépült a családi házam Veszprémben, egy szép zöldövezetben. A hatalmas területen lesz mivel foglalatoskodnom; gyümölcsfákkal, konyhakertműveléssel. Feleségemmel - aki már korábban nyugdíjas lett — együtt éljük a nyugdíjas, kiegyensúlyozott életünket. Két felnőtt diplomás családos fiúnk viszonylag közel laknak hozzánk. Egyik Körmenden él a családjával, a másik Tatabánya mellett, egy faluban. Öt unokánk van. Sokszor vagyunk együtt. Remélem ritkán lesz üres a házunk.- Köszönöm a beszélgetést. Nagyon sok boldogságot, hosszú életet, egészséget kívánok neked és az egész szerető családodnak, szeretteidnek Becker Jánosné specbüfés „ Sokáig nagyon hiányoztak a gyerekek” A múlt században volt egy híres konzervgyára Paksnak, a gyárnak pedig volt egy nagyon szép bölcsődéje. A fiatalabb olvasók kedvéért: a Suzuki Barta autószalon van a helyén. Talán ennek is van egy jelzésértékű üzenete: a XXI. század véglegesen a technika százada. Mindezt a Becker Jánosáéval történt beszélgetés juttatta eszembe, amikor azt kérdeztem tőle, mikor és honnan került az erőműbe?- Az egészségügyben dolgoztam 28 éven keresztül, csecsemő- és gyermekgondozó a szakmám. A konzervgyári bölcsődében dolgoztam végig. Nagyon sok PAV-os gyerekünk volt, és ismerősök révén sikerült bejutnom még a PAV-hoz, ugyanis 1991. február 6-án kezdtem a munkát az erőműben. Nagyon szerettem gyerekekkel foglalkozni, ám számuk egyre csökkent, egymás után zárták be Pakson a bölcsődéket.- Milyen munkakörbe került?- Először az ESZI konyhájába kerültem, ott nyolc hónapig voltam, majd bejöttem az erőműbe a specbüféhez.- Itt mi a feladat?- Az étel- és italautomatákat töltjük fel, amelyek már tiz éve számítógépes vezérléssel működnek. Minden reggel be kell programoznunk a napi menüt. A beprogramozott adatok megjelennek az automatákban, kiírja az étel nevét és árát. Általában 19-22 féle étel és ital van a három ételes gépben. Aztán már csak a folyamatos utántöltésre kell figyelnünk. A fogyasztás jóval nagyobb az átrakási időszakban, hiszen ekkor sokkal többen dolgoznak a primer körben.-Mi a kapós, miből fogy a legtöbb?- Változó. Nagyon kapós a sütemény, a gyümölcs és például a túrórudi vagy a csokoládé. Ezeknek mindig lenni kell, erre nagy az igény. Szendvics és többféle tejtermék közül lehet választani.- Milyen a választék?- Mindig háromféle felvágott van, ez naponta változik, és a péksütemények is változnak. 71 (- Volt idő, amikor ingyen lehetett fogyasztani, ma már nem ez a helyzet.-Akkor én még nem voltam itt, de hallottam róla, hogy korlátlan volt a fogyasztási lehetőség. Ma 286 Ft a napi limit, ennyit ehet ingyen a primer körben dolgozó. Amennyiben ennél többet fogyaszt, azért már fizetnie kell, és napi 1000 Ft-nál többet nem ehet.- Előfordul-e panasz a minőségre vagy a választékra?- A minőségre nagyon ritkán, de ha mégis, akkor azonnal kicseréljük a kifogás alá esett terméket. A választékkal kapcsolatos kifogások is csökkentek, mert az elmúlt évben volt egy közvélemény-kutatás, akkor felsorolták a kívánságokat, és elég sokat változtattunk a menün.- Három műszakban dolgozik, melyik a nehezebb?- A délutános műszak a család szempontjából a legnehezebb, az éjszakai annyira nem gyötör meg, nem vagyok nagy alvó. Egyébként a kedvenc műszakom a délelőttös.- Most nyugdíjba készül. Korkedvezménnyel megy el?- Az öt év kedvezményt veszem igénybe, 62 éves korban lehetne elmenni, de így 57 évesen elmehetek.- Mik a tervei? Mit fog csinálni?- Sokáig nagyon hiányoztak a gyerekek, viszont már van egy unokám, ha nyugdíjba megyek, ő lesz a legfontosabb. A kislányom is az erőműben dolgozik, három műszakban, ezért elkel a segítség, és sokat tudok majd segíteni neki. Családi házban lakunk, ott mindig van tennivaló, csak egészség legyen. Taba József Benő diszponens A Kandó-díjas villamos üzemmérnök ebben az évben kérte a korkedvezményes nyugdíjaztatását, így szeptember 30-án megszűnik a munkaviszonya, június 3-tól pedig a kötelező felmentési idejét tölti.- Mielőtt távoznál az erőműből, hadd tegyek fel néhány kérdést, köztük a szokásosat: mikor és honnan kerültél az erőműbe?- A Tolna megyei Tejipari Vállalat villamos műszaki ellenőre voltam 1976-tól 1982 júniusáig, amikor is a PAV-hoz kerültem. Nem a tejiparnál kezdtem, hiszen már 1970-ben Baján dolgoztam, majd 1974- től 1976-ig az MMG szekszárdi gyáregységében.- Milyen beosztásokban dolgoztál, és milyen feladatokat kellett megoldanod?- A villamos TMK-üzembe kerültem üzemmérnöki beosztásba. Feladatom a művezetők, csoportvezetők és a szakmunkások villamos karbantartással kapcsolatos műszaki problémáinak mérnöki támogatása volt. Továbbá a karbantartási technológiák és a villamos berendezések műszaki leírásának elkészítése is a feladataim közé tartozott. Ezt követően 15 éven át a villamos előkészítő osztályon tevékenykedtem mint előkészítő mérnök. Feladataim közé tartozott a villamos karbantartási munkák előkészítése, villamos tervek készítése, villamos átalakítások engedélyeztetése. Ebben az intervallumban - 1994-2001 között -az ESZI-ben ipari elektronika tárgyból óraadó voltam. Aztán ismét váltottam, 2000-től a beszerzés-előkészítési osztály diszponense lettem.- A Magyar Elektronikai Egyesület (MEE) révén kerültem veled kapcsolatba. Mióta vagy a MEE tagja, mondanál valamit erről a tevékenységedről?-A MEE paksi szervezetének 1983-tól vagyok a tagja, 1986 és 1995 között szervező titkári feladatot végeztem. Aztán három választási cikluson keresztül - 1995-től 2003-ig - a szervezet titkári feladatait láttam el. Választott küldöttként jelenleg is vezetőségi tag vagyok.- Most nyudíjba készülsz. Hogyan tervezed ezt az új életformát?- Ebben nagy segítségemre lesznek a hobbijaim, a szőlő és a kert művelése, továbbá az elektronikus berendezések tervezésére és javítására is több időm marad. Új hobbim is lesz, levizsgáztam horgászatból, kikapcsolódásképpen ezt a sportot fogom űzni.- Kívánom, hogy hosszú éveken át élvezd hobbijaidat!-beri-Vida János művezető A technikum elvégzése után az Állatforgalmi Vállalatnál töltött 18 évet, majd a paksi Aranykalász termelőszövetkezetben dolgozott 12 évig. — Mikor kerültél az erőműbe és milyen munkakörbe?- Az állattenyésztési telepvezető beosztást hagytam ott 1993-ban, és a Dekoten Kikhez kerültem. A 4. blokkon, a szekunder körben voltam a takarítók csoportvezetője. Onnan másfél év után kerültem a mostani műszakvezetői beosztásba. — Mi a feladatod ebben a munkakörben?- Hozzám tartozik a primer körben rendszeresített alapvető felszerelések biztosítása. Vagyis a védőruháktól a tisztítószereken át minden, amire a primer körben szükség van. Nekünk kell gondoskodni az épületekben keletkező hibák elhárításáról. Van bőven munka, és természetesen az emberek irányítása is a feladataim közé tartozik. Az összes papírmunka és a műszak vezénylése is rám vár. —Három műszakban dolgozol, melyik dekádot szeretedjobban?- Számomra szinte teljesen mindegy, különösen a leállások idején nincs különbség a műszakok között; akkor hajtás van reggeltől reggelig. Az viszont igaz, hogy a délelőttös műszak a legerősebb, és az esti műszak a legnyugodtabb. Kivéve, ha olyan esemény történik, mint a múltkori dohányzóhelyi tűzeset. Akkor nagyon mozgalmas volt a műszak. —A takarítószemélyzet mennyire stabil, nagy a mozgás?-Nincs változás, ugyanazok az emberek vannak itt már tíz éve.- Most hányán mennek tőletek nyugdíjba?- A főnökünkkel együtt négyen megyünk.- Szeretted ezt a munkát?- Szerettem, őszintén mondom, nagyon szerettem, jók a kollégák.- Nem gondoltál arra, hogy maradsz, és nem mégy nyugdíjba?- Nem, júliusban meglesz a 42 éves folyamatos munkaviszonyom. Elég volt, hiszen 1963-ban kezdtem dolgozni.-Készültéla nyugdíjasévekre?- Nem, hiszen csak annyi változik, hogy több lesz a szabadidőm. Van egy darab szőlőm, a Sárgödör téren egy présházam, és van egy baráti köröm. Összejövünk, zsugázunk egyet, és közben természetesen iszogatunk is. Attól nem félek, hogy unatkozni fogok.- Várnak az unokák?- Két lány- és egy fiúunokám van, ők már jönnek velem a szőlőbe és a présházba, hiszen a legfiatalabb is már nyolc éves.- Sok türelmet az unokákhoz, jó egészséget és hosszú nyugdíjas éveket kívánok!
