Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 2005. március Együttműködés új alapokon HŰIG műhelymunka Balatonfüreden - 2005. február 8-10. Balatonfüreden tartottak műhelymunkát 2005. február 8-10. között a Humán Igazgatóság szervezetei. A két nap lehetőséget nyújtott a humán terület szakembereinek az előttük álló feladatok áttekintésére, a két főosztály közötti feladatelhatárolási, együttműködési és kommunikációs igények körvonalazására. A humánstratégiai feladatok meghatározásán túl a fő hangsúly a két főosztály, a Humánpolitikai Főosztály és az Oktatási Főosztály együttműködésére helyeződött. A programon résztvevőket Búza Katalin, a Humánpolitikai Főosztály vezetője és Kiss István, az Oktatási Főosztály vezetője köszöntötte. A műhelymunka során a Humán Stratégia fő pontjai alapján kiscsoportok alakultak a személyzetfejlesztés, a személyzetösztönzés, a személyzetértékelés, a személyzet-kiválasztás és - biztosítás, valamint a munkakörelemzés és -értékelés témakörében. A stratégiai célkitűzésekből levezetve határozták meg a résztvevők a humán terület 2005. évi fő feladatait. A Humán Stratégia integrált rendszeréből adódóan a két főosztály feladatai és együttműködési lehetőségei között ban nem teljes körűen kezelt kérdések megoldása (átalakítások követése, ÁOKU-oktatás stb.), valamint az oktatói utánpótlás biztosítása is. Az oktatási tevékenység elismertségének növelése érdekében szükség van az erőforrások jobb kihasználására, a Humánpolitikai Főosztállyal és a szakmai szervezetekkel kialakított hatékonyabb munkakapcsolatokra. A területre kell fókuszálni a vezetés és a PA Rt. belső közvéleményének figyelmét. A humán terület két főosztályának hatékony együttműködésével, egymás segítségével oldhatók meg az olyan feladatok, amelyek az oktatás szerepének újraértékelését érintik a humánpolitikai tevékenységben. A humánpolitikai szervezet számára kiemelt jelentőséggel bír a komplex karrier- és utánpótlás-tervezési rendszer keretében a hatékony utánpótlás-tervezés, a Vezetői Tehetségbank és a Szakmai Karrierfejlesztési Program működtetése. Az új belépők, társaságon belül új munkakörbe kerülők munkavégzési hatékonyságának növelése, és a tudásátadás érdekében 2005-ben sor kerül a munkahelyi beilleszkedési és mentori program előkészítésére és működtetésére. számos kapcsolódási pont található (például az oktatás szerepe a személyzetfejlesztésben), amely a két szervezet közötti jövőbeni közös munka alapjául is szolgál. Mindkét szervezet számára kiemelt jelentőséggel bírnak - többek között - azok a megoldandó feladatok, amelyek a generációváltást érintik, vagy az üzemidő-hosszabbításhoz, teljesítménynöveléshez kapcsolódnak. Az oktatási szervezetet illetően napirenden szerepel a jelenlegi képzési rendszer kiszélesítésének igénye (műszaki szakterület, villamosirányítástechnikai oktatás), a koráb-Fontos feladatot jelent a bértömeggazdálkodás rendszerének kidolgozása és működtetése, a létszámpótlás tervezhetőségének biztosítása, valamint a személyzetértékeléssel és -ösztönzéssel összefüggő intézkedések végrehajtása. Az idén újra sor kerül az Elmondhatom... Munkatársi vélemény- és elkötelezettség-felmérés lebonyolítására, valamint a pszichológiai ellátórendszer további fejlesztésére. A résztvevők hasznosnak tartották a műhelymunkát, és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozták az egységes és hatékonyan működő humán szervezet érdekében. -edett-HÉLIOSZ-díjasok A Héliosz-díjak átadására 2004. december 20-án az ASE étteremben került sor. Dr. Kocsis István, a PA Rt. vezérigazgatója ünnepélyes keretek között nyújtotta át az elismeréseket. A díjazottak: dr. Harsányi Zoltán, Solymosi József és Szolnoki Csaba. Az átadás után a díjazottakkal beszélgettem. SOLYMOSI JÓZSEF — Kérem, mutatkozzon be! — A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tudományos rektorhelyettese vagyok. Végzettségem szerint vegyészmérnök. A diplomámat 1966-ban szereztem Moszkvában. — Hogyan került kapcsolatba az atomerőmüvei?- A nyugdíjas éveimet megelőzően hivatásos katona voltam, de vezényelve a Budapesti Műszaki Egyetem alkalmazott kémiai tanszékére, ahol a Radiokémiái Kutatólaboratóriumot vezettem. így kerültem kapcsolatba a paksi atomerőművel 1980-ban. Kutatási területem alapvetően a hadseregben a vegyi védelem és az atomfegyverek radioaktív termékeinek a vizsgálata volt, amely az erőműben is mint hasadási termékek összessége jelenik meg. Innen ered a szakmai kapcsolat. Csernobil után pedig magam is a nukleáris kömyezetellenőrző mérőrendszerekből védtem meg nagydoktori értekezésemet.- Mit jelen Önnek ez a kitüntetés?- Ez a kitüntetés a szakmai elismerésen és a hosszú időn át tartó kapcsolatunkon túlmenően úgy érzem, hogy jelképezi a barátságot az atomerőmű szakembereivel. De az atomerőmű környezetének a lakosságával is, hiszen annak idején az általam vezetett műegyetemi laboratórium készítette az első lakossági nyilvános mérőállomást Kalocsán. Ugyanakkor a radioaktív hulladékok minősítésével és kezelésével is foglakozunk, így Bátaapáti és az ottani lakosság ugyancsak a közvetlen baráti és szakmai körömhöz tartozik. SZOLNOKI CSABA- Kérem, mutatkozzon be az olvasóinknak!- A Budapesti Műszaki Egyetem Vízellátási, Csatornázási tanszékén dolgoztam docensként, nyugdíjazásomig vezetője voltam.- Hogyan került kapcsolatba az erőmüvet, és milyen főbb tevékenységet végzett?- A szerencse úgy hozta, hogy még 1975-ben felvetődött a kérdés - akkor ásták ki a hideg vizes csatornát hogy vajon az erőmű meleg vizei okoznak-e hőszennyezést, hogyan vonulnak le a Paks alatti magyar déli Duna-szakaszon. Ekkor vizsgálatokat, helyszíni kísérleteket végeztünk, matematikai modellekkel dolgoztunk, és megpróbáltuk előre becsülni a VEIKI-vel (Villamosenergia-ipari Kutatóintézet) ezeknek a vizeknek a levonulását, hogy vajon milyen többlethőmérsékletet okoznak. Ez volt az első fejezet. A második az, hogy 1983-ban addig nem tapasztalt kis mennyiségű víz vonult le a Dunán. Ekkor foglalkoztunk először a hidegvízoldallal, a dunai kisvízhozamok, térfogatáramok kérdésével. Felvetődött ugyanakkor a dunai vízminőség kérdése. Amikor 1983- ban ún. vándorkagylók milliói lepték el a gerebeket, a hőcserélőket, a csővezetékeket, akkor kiderült, nemcsak a Duna mennyiségi kérdése, hanem minőségi kérdése is fontos. Azóta foglalkozom ezzel, és igyekszünk mindig naprakész vizsgálati eredményekkel szolgálni az erőműnek.- Mit jelent Önnek ez az elismerés?- Ez az elismerés számomra azt jelenti, hogy én eddig is erőművesnek éreztem magam. Nagy örömmel tölt el, és szakmai életemnek egyik nagy sikere az, hogy Pakson ezt megérhettem, hogy a külsőtechnológiai osztály munkatársaival baráti és szakmai egyetértésben tudtunk dolgozni sok-sok éven keresztül az erőmű érdekében, a környezeti elismertség érdekében. DR. HARSÁNYI ZOLTÁN- Kérem, mutatkozzon be!- Tanulmányaimat a Szlovák Technikai Főiskola elektrotechnikai szakán végeztem 1992-97 között, majd az Elektrovod Bratislavai Társaságnál a nagyfeszültségű vezetékek építésvezetőjeként dolgoztam. 1997-től a Nyugat-Szlovákiai Villamos Művek komámói részlegének igazgatója voltam. 2001-től a VU.JE Tmava Rt. Igazgatótanácsának elnökeként működöm. Nős vagyok, két kislány édesapja.- Hogyan került kapcsolatba az atomerőmüvei?- 1989 után társaságunk és a paksi atomerőmű között szoros kapcsolat alakult ki. 2002-től intenzíven hozzáláttunk kapcsolatunk erősítéséhez, amely szorosabb együttműködéshez vezetett. A jövőben még hatékonyabban szeretnénk együtt munkálkodni, a másik fél szerzett tapasztalatainak átadásával a paksi atomerőművet stratégiai céljainak elérésében segíteni.- Mit jelen Önnek ez a kitüntetés?- A kapott, nagyon megtisztelő kitüntetést úgy értékelem, hogy az nemcsak az én, hanem leginkább a VUJE Rt. Tmava munkájának elismerése. Kijelenthetem, hogy ez az elismerés számunkra nagy kihívás, s a jövőben még hatékonyabb együttműködésre ösztönöz bennünket.- Köszönöm a beszélgetéseket, és gratulálunk a kitüntetésekhez! Wollner Pál Az ablak másik oldalán Az atomerőmű látogatóközpontjába rengeteg látogatócsoport érkezik, s szinte valamennyien üzemi területre is mennek. A vendégek útja leggyakrabban a 4. blokkhoz vezet, ahol a vezénylői és reaktorcsarnoki látogatófolyosón keresztül, valamint a turbinagépházban tett séta alkalmával még közelebbi ismereteket szerezhetnek az erőműről. A vezénylői látogatófolyosót hatalmas üvegablak választja el a vezénylőteremtől. Az ablak egyik oldalán érdeklődő vendégek sora áll, míg a másik oldalán a blokkvezénylő személyzete végzi munkáját, felelősségteljes feladatát. Betekintve a vezénylőterembe műszerekkel, viliódzó lámpákkal teli falon akad meg az ember szeme. Ez a hatalmas panel félkörívben uralja a teret, ugyanúgy, mint a szintén nagy kiteijedésű vezénylői pult, ahol számtalan műszer, kijelző, kapcsoló váltakozik. Az idegen azt sem tudja, hova nézzen, mit figyeljen. A teremben külön-külön asztal, számítógép, telefon, egyéb felszerelés szolgálja a blokkügyeletes, a reaktoroperátor, a turbinaoperátor és a blokkelektrikus munkáját. Milyen érzés fürkésző, kíváncsi tekintetek közepette dolgozni? Miként élik meg, hogy időközönként idegenek sokasága tolong az ablak túloldalán, és mozdulataikat figyeli? Menynyire színesíti vagy terheli ez mindennapjaikat? - ezek a kérdések merültek fel bennem, mikor egy látogatócsoporttal magam is ott jártam. A választ Bíró Zoltán blokkügyeletes és Kovács János reaktoroperátor összegzi. Bíró Zoltán blokkügyeletes: - Az ember óhatatlanul másképp viselkedik, amikor figyelik, sok szem irányul felé. Én kellemetlen élményként élem ezt meg. Igazából nem is szoktam figyelni a látogatókat, inkább elfoglalom magam. Hozzám hasonlóan közvetlen munkatársaim is jobban szeretik, ha csak egymásközt vagyunk. Itt csapatmunka folyik. Ez egy jól összeszokott társaság. Szinte olyan, mint egy család. Életünk nagy részét együtt töltjük, és úgy érezzük, személyes körünket, intim szféránkat megzavaija a külső betekintés. Van azonban olyan kollégám, aki kíváncsi a vendégekre. Érdekli, hogy kik jönnek, talál-e köztük ismerőst. Úgy gondolom, aki szeret szerepelni, a középpontban lenni, az élvezi ezt a helyzetet. Kovács János reaktoroperátor: - A látogatók érkezése nem ér váratlanul bennünket, tudunk róla, mert mi adjuk ki a folyosó kulcsát. A régebb óta itt dolgozó kollégák már hozzászoktak a látogatókhoz, nem okoz számukra gondot. Akik viszont újak, vagy más blokkról jönnek helyettesíteni, számukra idegen, zavaró ez a helyzet. A vezénylőben dolgozók mindig igyekeznek teljes mértékben a munkájukra figyelni. Néha felpillantunk az üvegen túlra, megnézzük, kik vannak itt, milyen nagy a csoport. Mi nem halljuk őket, és sokszor nem is vesszük észre a távozásukat. A folyosóról van ugyan összeköttetés a vezénylővel, és lehet kérdéseket feltenni, de ez nagyon ritkán fordul elő. A csoportkísérők kellőképp tájékoztatják a látogatókat, felelnek kérdéseikre. ATLK munkatársai előre bejelentik, hogy milyen vendégeket hoznak. Tavasszal az iskolai kirándulások a jellemzők. Néha nagyon kedves mozzanatok is történnek. A diákok lazábban, kötetlenebbül viselkednek. Előfordul, hogy azt vesszük észre, köszönésképpen mosolyogva integernek az ablakon keresztül. Hogy mit gondolnak a látogatók? Ők ámulnak. Elképzelhetetlennek tartják, hogy azt a sok kapcsolót, jelzést, amit a vezénylőben látnak, át lehet tekinteni. Elismeréssel szólnak a műszerekről, berendezésekről. Értékelik, hogy betekintést nyerhetnek egy különleges világba, az ország egyetlen atomerőművének egy kivételes területére. -Lovásziné Anna-
