Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-11-01 / 11. szám

2005. november

ATOMERŐMŰ

15. oldal

Látogatóban Gyutai Attilánál- a PA Rt. nyugdíjas minőségfelügyelőjénél

Gyutai Attila 1978. február 1-vel nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, a kalorikus osztályra, főgépészi beosztásba. Számtalan tanfolyam elvégzése után - nagy szakmai tapasztalattal a háta mögött — végezte munkáját. Kis idő elteltével áthelyezték a karbantartási főosztályra művezetői beosztásba. Alig töltötte be az 51. életévét, váratlanul az egészségi állapota megromlott. Több hónapon keresztül betegállományban volt. 1996. január 7-vel korengedménnyel nyugdíjba ment. Gyutai Attilát paksi otthonában kerestem fel, hogy az erőműves évekről, eseményekről beszélgessünk.- Közel tíz éve, hogy nyugdíjas vagy. Hogy szolgál az egészséged, mivel töltőd az idődet?- Aki beteg ember - mint én - az kevésbé mondja, hogy jól vagyok. Az elmúlt hat évben háromszor cseréltek szívritmusszabályzót (pacemakert). Szerencsére a harmadik már három éve jól „működik”. Sajnos cukorbetegségem is van, napi négyszeri injekcióval tudok létezni. Nagyon oda kell figyelni magamra, ha azt akarom, hogy még pár évig éljek. Erről ennyit, talán többet nem is kell beszélnünk. Ami az elfoglaltságot illeti, nem unatkozom. Van egy kis telkünk Paks határában, gyümölcsössel, szőlővel. Feleségemnek - aki szintén nyugdíjas, és két vállalkozása van - besegítek.- Hogyan kerültél a Paksi Atomerőmű Vállalathoz?- Tizenhat évig a Péti Nitrogén Műveknél dolgoztam vízüzemi karbantartás-vezetőként. Munkámat szerettem. Ennyi idő után is úgy érzem, hogy erkölcsileg, anyagilag megbecsültek a vezetőim. Sajnos az egyik fiunk asztmás lett. Orvosi javaslatra lakhelyet kellett változtatnunk. Ami azt jelentette, hogy új munkahelyet kellett keresnem. Régi ismerősöm, Maróthy László és volt kollégám,

Zakál Zoltán az atomerőműben dolgoztak. Tőlük érdeklődve tudtam meg, hogy van felvétel. Lajkó Sándornak, az akkori személyzeti osztály vezetőjének közvetítésével Pákái László, a kalorikus osztály vezetője vett fel főgépészi beosztásba. Később

átkerültem a karbantartási főosztályra. Erős Imre osztályvezető irányításával művezetőként jól felkészült csapattal dolgoztam együtt. Szinte keresztmetszetében az egész erőműre kiteijedt munkánk volt. Hozzánk tartoztak karbantartásra a vízkivételi művek (I—II.), a tűzivízszivattyú üzem, a tűzvédelmi rendszer, hidrogén-nitrogén üzem, valamint a primer köri szellőzőrendszer. Később már „szakosodtak”, és több részlegre lettek „lebontva” a karbantartási feladatok, miután a négy blokk üzemelt.

— Ha tennél említést olyan eseményekről, amire ennyi idő elteltével is szívesen visszaemlékszel.- Azt hiszem - sőt tudom -, hogy a régieknek kivétel nélkül a legszebb és a legemlékezetesebb a blokkok indítása, illetve az azt megelőző munkák sikerei voltak. Valamennyien kicsit a saját sikerünknek is betudtuk, mert munkánkkal, szaktudásunkkal hozzájárultunk a blokkok üzembe helyezéséhez.-Kevésbészép emlékek, amire nem szívesen gondolsz vissza?- Abbban az időben olyan volt a munkahelyi légkör, mint egy nagy családé. Ismertük egymást, bármikor fordulhattunk egymáshoz bizalommal. Mindenkor megkaptuk a kért segítséget. Jó volt a kapcsolatunk a vezetőkkel. A létszám növekedésével - ha jól tudom a „csúcslétszámunk” 4.500 főre is felduzzadt - már lazulni kezdett a jó munkahelyi légkör. Minden politikai nézettől függetlenül a kilencvenes évektől felütötte a fejét az irigység, a széthúzás. Akkori időben a gyakori átszervezések is rontottak a helyzeten. Többek között ez is az egyik oka volt, hogy a nyugdíjba vonulásom előtti években elkerültem más munkakörbe, a minőségellenőrzési osztályra.- Nyugdíjasként jártál az erőműben?- Többször is, de valamennyi esetben csak az üzemorvosi rendelőben.- Családodról mesélj valamit!- Feleségemmel - akivel 43 éve élünk boldog házasságban - Pakson, egy társasházban élünk. Mint említettem két vállalkozása van, amibe én is besegítek. Pluszjövedelmünkkel segítünk gyermekeinknek, unokáinknak. Két felnőtt családos fiunk van. Az idősebbik Pakson lakik, a PA Rt. dolgozója, középszintű vezetői beosztásban dolgozik. A másik fiunk Dunaszentgyörgyön lakik családjával, vállalkozóként biztosítja maga és családja megélhetését.

Két fiú- és egy lányunokánk van. Szerencsére közelünkben élnek, így hetente többször is tudunk találkozni. Támaszai vagyunk egymásnak. Mindig, mindenkor számíthatunk egymásra. ha segítségre szorulunk.- Köszönöm a beszélgetést. Sok boldogságot, hosszú életet kívánok Neked és kedves családodnak! -MJMagyar segítség a Himalája lábánál

A legutóbbi adatok szerint több mint 79 ezer halálos áldozata van az október 8-i dél-ázsiai földrengésnek, amely leginkább Pakisztán északi részét sújtotta. A pakisztáni kormány nem elsősorban a mentéshez kért segítséget; nagyobb szükség volt a katasztrófa után orvosi személyzetre, sátrakra, takarókra a térségben. Magyarországról 2005. október 15-én egy kilencfős egészségügyi csoport indult Pakisztánba, melynek tagja volt Bana János, a PA Rt. baleset-elhárításának vezetője is.- Kik vettek részt még a segítségnyújtásban? Hol végeztétek a munkátokat?- A FŐNIX Speciális Mentők és a Máltai Szeretetszolgálat küldött a térségbe öt orvost, két mentőtisztet és két fő logisztikai személyzetet 2 tonna felszereléssel.

Pakisztán Battal nevű városába érkeztünk meg segíteni. A város 2500 m magasan fekszik a Himalája pakisztáni oldalán, Kasmír tartomány határán. A település a földrengés epicentrumától kb. 20 km-re fekszik, 70%-a teljesen megsemmisült, a helyi kórház is összedőlt.

A területet csak katonai kísérettel közelíthettük meg, egyrészt a politikai feszültség, másrészt a fosztogatás és a segélyszállítmányok rendszeres kirablása miatt. A helyzetre jellemző, hogy a 160 km-es utat több mint 6 óra alatt tettük meg.- Milyen körülmények között dolgoztatok?- Ezen a területen éjszaka 0 fok körüli a hőmérséklet, az emberek a szabadban élik mindennapjaikat; sok a sérült és a beteg ember. Az ellátás a

katonai tábor területén, sátrakban folyt, nem javasolták, hogy elhagyjuk a tábor területét. Katonai kísérettel, egy alkalommal mentünk ki a táborból egy nem szállítható beteghez. Ekkor is érezhető volt azonban a feszültség a helyiek és a hadsereg között. Naponta 150-200 beteget láttunk el, ennek egyharmada volt sebészeti eset.

kórházba, ahol már jobb körülmények között látták el a sérülteket.

— Az utórengéseket hogy viseltétek?- Naponta átlagosan 10 utórengés volt, ezekből egy 5,8-as és egy 6,3-as volt a legerősebb az ott-tartózkodásunk alatt. Ezek tovább súlyosbították a helyzetet. Mivel közel voltunk az epicentrumhoz, elég jól látható és

érezhető volt a rengés hatása; hullámzott a talaj, hajladoztak a fák, és egyensúlyozni kellett ahhoz, hogy állva maradjunk.

— Szakmailag szereztél új tapasztalatokat?

— Igen, ez más helyzet volt, mind az indiai vagy a szumátrai földrengés. Re-A munkát jelentősen nehezítette, hogy a Ramadan időszakában, konzervatív iszlám területen dolgoztunk. Ilyenkor az emberek napkeltétől napnyugtáig nem vesznek magukhoz táplálékot, így legyengül a szervezetük, nehezebben birkóznak meg a betegségekkel, és lassabban épülnek fel.- Mi viselt meg legjobban az ott eltöltött egy hét alatt?- Érzelmileg lehet kezelni a helyzetet, de a legmegrázóbb mindig a sérült gyermekeket ápolni. Találkoztunk olyan esettel, amikor egy 7 éves kislánynak négy helyen törött el a lába, és a rosszul rögzített csontok már kezdtek összeforrni, emellett ki is volt száradva. Szerencsére az elsődleges ellátás után a nagyon súlyos eseteket el tudtuk küldeni a távolabbi katonai

mélem, hogy ezeket a tapasztalatokat hazai körülmények között nem kell alkalmaznom, de a felkészülés során a tömegkatasztrófák kezelésének problémáira és szervezési hiányosságaira jobban tudunk figyelni.-Enyedi Bernadett-FINE-találkozó Pakson

Egvre ismertebb és elismertebb a Magyar Nukleáris Társaság (MNT) fiatal tagozata, a Fiatalok a Nukleáris Energetikáért (FINE). A nukleáris technológia, az atomenergetika objektív megismertetését célul kitűző csapat október 22-én, Pakson tartotta megbeszélését.

A FINE leginkább az ifjúság körében végzett ismeretteljesztő, tájékoztató tevékenységéről ismert. Már nemzetközileg - PIME-díjjal - is elismert a FINE Sziget Fesztiválon való évenkénti sikeres szereplése. A szervezet legutóbb a Csemobilban tett

tudományos expedíciójával hívta fel magára a figyelmet.

A paksi találkozó célja az ez évi eredmények és a jövő feladatainak áttekintése, valamint a régebbi és új tagok közötti kapcsolat erősítése volt. A hangulatos délután fő témái a szigeti eredmények feldolgozása, a bécsi Csemobil-konferencia, az MNT december 1-2-ai szimpóziumára való felkészülés és a jövő évi szlovákiai tanulmányút előkészítése volt. A résztvevők fényképes élménybeszámoló segítségével áttekintették a csemobiliszlavuticsi tapasztalatokat is.-Hadnagy LSzakmai kirándulás Bátaapátiban

A látogatóközpont munkatársai 2005. október 26-án megtekintették a Bátaapátiban épülő hulladéktárolót. A kirándulás célja az volt, hogy a helyszínen szerzett személyes tapasztalatok alapján tudjanak választ adni az atomerőműbe látogató csoportok hulladéktárolással kapcsolatos, egyre gyakrabban felmerülő kérdéseire.

Fiatal, tehetséges paksiak díjazása

Hét kategóriában összesen ötvennyolc díjazottat köszöntöttünk 2005. október 23-án. Ők azok, akik teljesítményükkel kiérdemelték a Paksi Atomerőmű Rt. és a város által létrehozott Tehetséges Paksi Fiatalok Alapítv ány elismerését.

A díjakat Hamvas István, a PA Rt. műszaki vezérigazgató-helyettese és Hajdú János polgármester adta át. A legjobbak közül három teljesítmény magaslott ki.

Köntös Nelli idén végez az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Hatalmas affinitása van a kultúra templomához, a könyvtárhoz. Minden kutatói, publikációs és fejlesztő tevékenysége ebbe az irányba mutat. Idén kapott díjat az egyetem pályázatán „A nyelvtanulás on-line információforrásai - Javítsuk kiejtésünket a legmodernebb eszközökkel!” című dolgozatáért. Kutatásokat folytat a Nemzeti Digitális Adattár témakörében, a weben található kulturális tartalmak adatbázisba történő szervezésével foglalkozik. Nelli példaként állítható kortársai elé, méltó az alapítvány 2005/06- os tanévre szóló ösztöndíjára.

Vécsey Zsombor, a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának IV. éves hallgatója. Meghívták az Anatómia, Szövet és Fejlődéstani Intézet Laboratóriumába dolgozni. Demonstrátor is, anatómiát oktat első- és másodéves hallgatóknak. Emellett kutató a Vegetatív Beidegződés Laboratóriumban is. Tagja a Tudományos Diákkörnek, az idei konferencián ő nyerte az első díjat. Konferenciák rendszeres előadója, publikálója. A Hársing László Alapítvány és az

Erasmus ösztöndíjasa, utóbbi révén szeptember végétől a freiburgi Albert Ludwig Egyetem hallgatója. A díjat - Zsombor külföldön tartózkodása miatt - édesapja, Vécsey Béla vette át.

Vöröss Henrietta idén végzett a bajai Magyarországi Németek Általános Művelődési Központ Gimnáziumában. Szeptembertől már a budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karán, a Nemzetközi Tanulmányok szakon hallgató. Kitűnő tanulmányi eredménye jutalmaként a Goethe Intézet szervezésében németországi nyelvtanfolyamon vehetett részt. Csúcseredménye ez év tavaszán született meg, amikor az országos középiskolai tanulmányi verseny döntőjében a nemzetiségi németnyelv tantárgyában országos 1., aranyérmes lett. A díjat az oktatási miniszter adta át számára. Ugyancsak elnyerte a gimnázium legmagasabb kitüntetését, az ún. Kuratóriumi Díjat is. Szintén tavasszal vehette át Baja polgármesterétől az Év Diákja kitüntető címet. Pályázatában így írt: „Bár egyetemre Budapesten járok, szülővárosom, Paks, mindig fontos szerepet fog betölteni az életemben, hiszen itt szereztem meg azokat az alapokat, mind családom, mind pedig tanulmányaim révén, amelyekre mindig is támaszkodhatok. -se-