Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-11-01 / 11. szám

2005. november ATOMERŐMŰ 15. oldal Látogatóban Gyutai Attilánál- a PA Rt. nyugdíjas minőségfelügyelőjénél Gyutai Attila 1978. február 1-vel nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, a kalorikus osztályra, főgépészi beosztásba. Számtalan tanfolyam elvégzése után - nagy szakmai tapasztalattal a háta mögött — végezte munkáját. Kis idő eltelté­vel áthelyezték a karbantartási fő­osztályra művezetői beosztásba. Alig töltötte be az 51. életévét, váratlanul az egészségi állapota megromlott. Több hónapon keresztül betegállo­mányban volt. 1996. január 7-vel korengedménnyel nyugdíjba ment. Gyutai Attilát paksi otthonában ke­restem fel, hogy az erőműves évek­ről, eseményekről beszélgessünk.- Közel tíz éve, hogy nyugdíjas vagy. Hogy szolgál az egészséged, mivel töltőd az idődet?- Aki beteg ember - mint én - az kevésbé mondja, hogy jól vagyok. Az elmúlt hat évben háromszor cseréltek szívritmusszabályzót (pacemakert). Szerencsére a harmadik már három éve jól „működik”. Sajnos cukorbe­tegségem is van, napi négyszeri in­jekcióval tudok létezni. Nagyon oda kell figyelni magamra, ha azt akarom, hogy még pár évig éljek. Erről ennyit, talán többet nem is kell beszélnünk. Ami az elfoglaltságot illeti, nem unat­kozom. Van egy kis telkünk Paks ha­tárában, gyümölcsössel, szőlővel. Fe­leségemnek - aki szintén nyugdíjas, és két vállalkozása van - besegítek.- Hogyan kerültél a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz?- Tizenhat évig a Péti Nitrogén Műveknél dolgoztam vízüzemi kar­bantartás-vezetőként. Munkámat sze­rettem. Ennyi idő után is úgy érzem, hogy erkölcsileg, anyagilag megbe­csültek a vezetőim. Sajnos az egyik fiunk asztmás lett. Orvosi javaslatra lakhelyet kellett változtatnunk. Ami azt jelentette, hogy új munkahelyet kellett keresnem. Régi ismerősöm, Maróthy László és volt kollégám, Zakál Zoltán az atomerőműben dol­goztak. Tőlük érdeklődve tudtam meg, hogy van felvétel. Lajkó Sán­dornak, az akkori személyzeti osztály vezetőjének közvetítésével Pákái László, a kalorikus osztály vezetője vett fel főgépészi beosztásba. Később átkerültem a karbantartási főosztály­ra. Erős Imre osztályvezető irányítá­sával művezetőként jól felkészült csapattal dolgoztam együtt. Szinte keresztmetszetében az egész erőműre kiteijedt munkánk volt. Hozzánk tar­toztak karbantartásra a vízkivételi művek (I—II.), a tűzivízszivattyú üzem, a tűzvédelmi rendszer, hidro­gén-nitrogén üzem, valamint a primer köri szellőzőrendszer. Később már „szakosodtak”, és több részlegre let­tek „lebontva” a karbantartási felada­tok, miután a négy blokk üzemelt. — Ha tennél említést olyan esemé­nyekről, amire ennyi idő elteltével is szívesen visszaemlékszel.- Azt hiszem - sőt tudom -, hogy a régieknek kivétel nélkül a legszebb és a legemlékezetesebb a blokkok indítá­sa, illetve az azt megelőző munkák si­kerei voltak. Valamennyien kicsit a sa­ját sikerünknek is betudtuk, mert mun­kánkkal, szaktudásunkkal hozzájárul­tunk a blokkok üzembe helyezéséhez.-Kevésbészép emlékek, amire nem szívesen gondolsz vissza?- Abbban az időben olyan volt a munkahelyi légkör, mint egy nagy csa­ládé. Ismertük egymást, bármikor for­dulhattunk egymáshoz bizalommal. Mindenkor megkaptuk a kért segítsé­get. Jó volt a kapcsolatunk a vezetők­kel. A létszám növekedésével - ha jól tudom a „csúcslétszámunk” 4.500 főre is felduzzadt - már lazulni kezdett a jó munkahelyi légkör. Minden politikai nézettől függetlenül a kilencvenes évektől felütötte a fejét az irigység, a széthúzás. Akkori időben a gyakori át­szervezések is rontottak a helyzeten. Többek között ez is az egyik oka volt, hogy a nyugdíjba vonulásom előtti években elkerültem más munkakörbe, a minőségellenőrzési osztályra.- Nyugdíjasként jártál az erőműben?- Többször is, de valamennyi eset­ben csak az üzemorvosi rendelőben.- Családodról mesélj valamit!- Feleségemmel - akivel 43 éve élünk boldog házasságban - Pakson, egy társasházban élünk. Mint említet­tem két vállalkozása van, amibe én is besegítek. Pluszjövedelmünkkel segí­tünk gyermekeinknek, unokáinknak. Két felnőtt családos fiunk van. Az idősebbik Pakson lakik, a PA Rt. dol­gozója, középszintű vezetői beosztás­ban dolgozik. A másik fiunk Dunaszentgyörgyön lakik családjá­val, vállalkozóként biztosítja maga és családja megélhetését. Két fiú- és egy lányunokánk van. Szerencsére közelünkben élnek, így hetente többször is tudunk találkozni. Támaszai vagyunk egymásnak. Min­dig, mindenkor számíthatunk egy­másra. ha segítségre szorulunk.- Köszönöm a beszélgetést. Sok bol­dogságot, hosszú életet kívánok Neked és kedves családodnak! -MJ­Magyar segítség a Himalája lábánál A legutóbbi adatok szerint több mint 79 ezer halálos áldozata van az október 8-i dél-ázsiai földrengés­nek, amely leginkább Pakisztán északi részét sújtotta. A pakisztáni kormány nem elsősorban a mentés­hez kért segítséget; nagyobb szük­ség volt a katasztrófa után orvosi személyzetre, sátrakra, takarókra a térségben. Magyarországról 2005. október 15-én egy kilencfős egész­ségügyi csoport indult Pakisztán­ba, melynek tagja volt Bana Já­nos, a PA Rt. baleset-elhárításá­nak vezetője is.- Kik vettek részt még a segítség­nyújtásban? Hol végeztétek a mun­kátokat?- A FŐNIX Speciális Mentők és a Máltai Szeretetszolgálat küldött a térségbe öt orvost, két mentőtisztet és két fő logisztikai személyzetet 2 tonna felszereléssel. Pakisztán Battal nevű városába érkeztünk meg segíteni. A város 2500 m magasan fekszik a Himalája pa­kisztáni oldalán, Kasmír tartomány határán. A település a földrengés epi­centrumától kb. 20 km-re fekszik, 70%-a teljesen megsemmisült, a helyi kórház is összedőlt. A területet csak katonai kísérettel közelíthettük meg, egyrészt a politi­kai feszültség, másrészt a fosztogatás és a segélyszállítmányok rendszeres kirablása miatt. A helyzetre jellemző, hogy a 160 km-es utat több mint 6 óra alatt tettük meg.- Milyen körülmények között dol­goztatok?- Ezen a területen éjszaka 0 fok kö­rüli a hőmérséklet, az emberek a sza­badban élik mindennapjaikat; sok a sérült és a beteg ember. Az ellátás a katonai tábor területén, sátrakban folyt, nem javasolták, hogy elhagyjuk a tábor területét. Katonai kísérettel, egy alkalommal mentünk ki a tábor­ból egy nem szállítható beteghez. Ek­kor is érezhető volt azonban a feszült­ség a helyiek és a hadsereg között. Naponta 150-200 beteget láttunk el, ennek egyharmada volt sebészeti eset. kórházba, ahol már jobb körülmények között látták el a sérülteket. — Az utórengéseket hogy viseltétek?- Naponta átlagosan 10 utórengés volt, ezekből egy 5,8-as és egy 6,3-as volt a legerősebb az ott-tartózkodá­­sunk alatt. Ezek tovább súlyosbították a helyzetet. Mivel közel voltunk az epicentrumhoz, elég jól látható és érezhető volt a rengés hatá­sa; hullámzott a talaj, hajla­doztak a fák, és egyensú­lyozni kellett ahhoz, hogy állva maradjunk. — Szakmailag szereztél új tapasztalatokat? — Igen, ez más helyzet volt, mind az indiai vagy a szumátrai földrengés. Re-A munkát jelentősen nehezítette, hogy a Ramadan időszakában, kon­zervatív iszlám területen dolgoztunk. Ilyenkor az emberek napkeltétől nap­nyugtáig nem vesznek magukhoz táp­lálékot, így legyengül a szervezetük, nehezebben birkóznak meg a beteg­ségekkel, és lassabban épülnek fel.- Mi viselt meg legjobban az ott el­töltött egy hét alatt?- Érzelmileg lehet kezelni a helyze­tet, de a legmegrázóbb mindig a sérült gyermekeket ápolni. Találkoztunk olyan esettel, amikor egy 7 éves kis­lánynak négy helyen törött el a lába, és a rosszul rögzített csontok már kezdtek összeforrni, emellett ki is volt száradva. Szerencsére az elsődleges ellátás után a nagyon súlyos eseteket el tudtuk küldeni a távolabbi katonai mélem, hogy ezeket a tapasztalatokat hazai körülmények között nem kell al­kalmaznom, de a felkészülés során a tömegkatasztrófák kezelésének problé­máira és szervezési hiányosságaira jobban tudunk figyelni.-Enyedi Bernadett-FINE-találkozó Pakson Egvre ismertebb és elismertebb a Magyar Nukleáris Társaság (MNT) fiatal tagozata, a Fiatalok a Nukle­áris Energetikáért (FINE). A nuk­leáris technológia, az atomenerge­tika objektív megismertetését cé­lul kitűző csapat október 22-én, Pakson tartotta megbeszélését. A FINE leginkább az ifjúság köré­ben végzett ismeretteljesztő, tájé­koztató tevékenységéről ismert. Már nemzetközileg - PIME-díjjal - is el­ismert a FINE Sziget Fesztiválon va­ló évenkénti sikeres szereplése. A szervezet legutóbb a Csemobilban tett tudományos expedíciójával hívta fel magára a figyelmet. A paksi találkozó célja az ez évi eredmények és a jövő feladatainak át­tekintése, valamint a régebbi és új ta­gok közötti kapcsolat erősítése volt. A hangulatos délután fő témái a szigeti eredmények feldolgozása, a bécsi Csemobil-konferencia, az MNT de­cember 1-2-ai szimpóziumára való felkészülés és a jövő évi szlovákiai ta­nulmányút előkészítése volt. A részt­vevők fényképes élménybeszámoló segítségével áttekintették a csemobili­­szlavuticsi tapasztalatokat is.-Hadnagy L­Szakmai kirándulás Bátaapátiban A látogatóközpont munkatársai 2005. október 26-án megtekintették a Bátaapá­tiban épülő hulladéktárolót. A kirándulás célja az volt, hogy a helyszínen szerzett személyes tapasztalatok alapján tudjanak választ adni az atomerőműbe látogató csoportok hulladéktárolással kapcsolatos, egyre gyakrabban felmerülő kérdéseire. Fiatal, tehetséges paksiak díjazása Hét kategóriában összesen ötven­nyolc díjazottat köszöntöttünk 2005. október 23-án. Ők azok, akik teljesítményükkel kiérdemelték a Paksi Atomerőmű Rt. és a város ál­tal létrehozott Tehetséges Paksi Fi­atalok Alapítv ány elismerését. A díjakat Hamvas István, a PA Rt. műszaki vezérigazgató-helyet­tese és Hajdú János polgármester adta át. A legjobbak közül három teljesítmény magaslott ki. Köntös Nelli idén végez az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Hatalmas affini­tása van a kultúra temp­lomához, a könyvtár­hoz. Minden kutatói, publikációs és fejlesztő tevékenysége ebbe az irányba mutat. Idén ka­pott díjat az egyetem pályázatán „A nyelvta­nulás on-line informá­cióforrásai - Javítsuk kiejtésünket a legmo­dernebb eszközökkel!” című dolgozatáért. Ku­tatásokat folytat a Nem­zeti Digitális Adattár témakörében, a weben található kulturális tartalmak adatbázisba történő szervezésével fog­lalkozik. Nelli példaként állítható kor­társai elé, méltó az alapítvány 2005/06- os tanévre szóló ösztöndíjára. Vécsey Zsombor, a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kará­nak IV. éves hallgatója. Meghívták az Anatómia, Szövet és Fejlődéstani In­tézet Laboratóriumába dolgozni. De­monstrátor is, anatómiát oktat első- és másodéves hallgatóknak. Emellett kutató a Vegetatív Beidegződés La­boratóriumban is. Tagja a Tudomá­nyos Diákkörnek, az idei konferenci­án ő nyerte az első díjat. Konferenci­ák rendszeres előadója, publikálója. A Hársing László Alapítvány és az Erasmus ösztöndíjasa, utóbbi révén szeptember végétől a freiburgi Albert Ludwig Egyetem hallgatója. A díjat - Zsombor külföldön tartózkodása mi­att - édesapja, Vécsey Béla vette át. Vöröss Henrietta idén végzett a ba­jai Magyarországi Németek Általános Művelődési Központ Gimnáziumá­ban. Szeptembertől már a budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudo­mányi Karán, a Nemzetközi Tanulmá­nyok szakon hallgató. Kitűnő tanul­mányi eredménye jutalmaként a Goe­the Intézet szervezésében németorszá­gi nyelvtanfolyamon vehetett részt. Csúcseredménye ez év tavaszán szüle­tett meg, amikor az országos középis­kolai tanulmányi verseny döntőjében a nemzetiségi németnyelv tantárgyában országos 1., aranyérmes lett. A díjat az oktatási miniszter adta át számára. Ugyancsak elnyerte a gimnázium leg­magasabb kitüntetését, az ún. Kurató­riumi Díjat is. Szintén tavasszal vehet­te át Baja polgármesterétől az Év Di­ákja kitüntető címet. Pályázatában így írt: „Bár egyetemre Budapesten járok, szülővárosom, Paks, mindig fontos szerepet fog betölteni az életemben, hiszen itt szereztem meg azokat az ala­pokat, mind családom, mind pedig ta­nulmányaim révén, amelyekre mindig is támaszkodhatok. -se-

Next

/
Oldalképek
Tartalom