Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-11-01 / 11. szám

2005. november ATOMERŐMŰ 7. oldal Nagy Sándor művezető Paksra kerülése előtt a Siófoki Állami Gazdaság konzervüzemében dolgo­zott karbantartó műve­zetőként.- Sándor, mi motivált a munkahely megváltoztatá­sára?- Siófokon laktunk a fele­ségem szüleinél, két gyerekkel, három generáció egy fedél alatt. Jó dolgunk volt de hiányzott az önállóság. Az a hirdetés hozott Paksra, amely lakást ígért a PAV-hoz felvett dolgozóknak.- Betartották az ígéretet?- Természetesen be, hiszen 1979. szeptember 25-én vettek fel, és októ­berben már a család is Pakson volt, a kiutalt lakásunkban.- Hol kezdted az „ atomeröműves ” életedet?- Az armatúra-karbantartó műhely­be vettek fel karbantartó lakatosnak. 1981-ben megalakult a főberendezés­karbantartó műhely, ide tartoztak az FKSZ-, a főelzárótolózár- és a gőzfej­lesztő-karbantartók. Az FKSZ-kar­­bantartó csoport részt vett az FKSZ- ek beszerelésénél, ez egyben a beta­nulást is jelentette. Majd a specifiká­lást követően a forgógép-karbantartó osztályra kerültünk. Két műszakban dolgozunk a főjaví­tások ideje alatt, és én 1995-től vagyok művezető.- Miben különbözött a konzervgyári munkád az it­tenitől?- Alapvetően szigorú sza­bályokhoz kötött volt a kon­zervüzem is, hiszen élelmi­szer előállítása folyt. Tehát a szigorú szabályok nem lep­tek meg, viszont meglepett a hatalmas méretű építkezés. A speciális szabályok, ame­lyekkel a beléptetésnél találkozik elő­ször az ember. Tehát sokkal szoro­sabb és keményebb szabályokkal szembesültem az erőműben. Viszont a munkatempó nagyban hasonlított a konzervgyárihoz, mert ott is a terme­lés volt az irányadó, a karbantartást kampányszerűen végeztük.- Milyen feladatok tartoznak hoz­zád, és kikkel oldod meg?- Fő feladatunk az FKSZ-ek cikli­kus karbantartása és javítása. Ezen­kívül az FKSZ segédberendezéseit és az olajrendszerét felügyeljük. Van­nak még egyéb szekunder köri szi­vattyúink, amelyek akkor javíthatók vagy ellenőrizhetők, amikor nincs főjavítás. Ilyenek például a vegyé­szeti szivattyúk, a számítógépek hű­­tő-keringtető szivattyúi. Művezető­ként 16 fő munkáját irányítom és el­lenőrzőm, akik két műszakban dol­goznak. Minden műszaknak van egy kinevezett műszakvezetője, aki önál­lóan irányítja a helyi munkákat.- Folyik a 3. blokk főjavítása, volt-e különösebb feladata mostani leállásnál?- Az elmúlt évi tűzeset kapcsán az idén megkezdtük a kondenzátorok tűzállóra történő cseréjét. Az eddigiek 15 évet bírtak ki. A 3. blokkon négy kondenzátort cserélünk az idén, mert elég hosszú a főjavítási idő. Az FKSZ- ek szovjet gyártmányúak, de igen megbízhatóak, nincs gond velük.-A berendezésekkel együtt a személy­zet is öregszik, nálatok mi a helyzet?- Igen, én is közeledem a nyugdíja­záshoz, viszont a csapatomban négy huszonéves fiatalt sikerült felvetetni. Őket igyekszünk mindenre megtaní­tani, a tapasztalatokat átadni. Úgy ér­zem, jól választottunk, mind a négy fiatallal meg vagyok elégedve, illetve az én feletteseim is elégedettek, igaz sok jelentkezőből lettek kiválasztva.- Munka után mi jelenti számodra a kikapcsolódást?- A család, mert a magánéletem a család körül forog. Három gyere­künk van, két lány és egy fiú. A na­gyobbik lányom Siófokon lakik, a kisebbik lányunknál megszületett az első unokánk, ők Pakson laknak, a fiú pedig még velünk él. Az én szüle­im mohácsiak, így a Mohács-Siófok- Paks háromszögben ingázunk. Külö­nösebb hobbim nincs, olvasgatok, té­vét nézek, és a családommal „múla­tom” az időt. Baldauf János technológus Pakson született, és itt is lakik. Gyerekként biciklivel bejártak a Kondor-tóhoz fürödni.- János! Mikor lettél az erőmű dolgozója?- Miután Dunaújváros­ban elvégeztem a gépész szakot, egyből idekerül­tem; akkor még csak 1978- at írtak. Mostoha körülmé­nyek fogadtak, egy-egy pallón járkáltunk, csak a főtartók meredeztek ki a beton vasak közül.- Hová kerültél, és mi volt a munkád?- A szivattyúsokhoz kerültem, Zakár Zoltán volt a művezetőm és Lukács Zoltán az osztályvezetőm. A GYGV- hez osztottak be, mert ők helyezték üzembe a berendezéseket. Részt vet­tem az akkor érkezett szivattyúk beüze­melésében, leszedtük a vagonokról, és elvégeztük rajtuk a nullrevíziót. Majd 1981-ben kiküldtek két hónap­ra Voronyezsbe tanulni, ahol legalább megismerhettünk egy üzemelő atom­erőművet. Részt vettem a blokkok indí­tási előkészületeiben, végig a primer körben. A GYGV-nél 8+6-os műszak­ban dolgoztunk, ami azt jelentette, hogy 8 nap munka, 6 nap pihenő. A fokeringtető-szivattyún (FKSZ), a gőz­­fejlesztőn át a reaktor környéki szerelé­si munkákkal foglalkoztam.- Most milyen munkákat végzet? — Az 1981-es voronyezsi betanulásom óta az FKSZ- nél vagyok, 26 évet voltam a primer körben. Egy évvel ezelőtt műszakvezető tech­nológus lettem, ugyanis az elődöm nyugdíjba ment, és én kerültem a helyére. Tevé­kenységem a teljesítménynöveléssel és az FKSZ körüli tevékenységgel kapcsolatos. Folyamatosan és nagy lendülettel végezzük a berendezéseink állapotfelmérését. Modernizáljuk a karbantartó-berendezéseinket, hogy könnyebb és gyorsabb legyen a mun­kánk. A szivattyúknál a teljesítmény­növeléshez a járókerekeket kell meg­változtatni. Az oroszok már tettek ajánlatokat, és most folyik a szivaty­­tyútengelyek és járókerekek felújítása. Ugyanis a vízforgalmat kell megnö­velni, amely jelenleg 39 750 m3/h, ezt szeretnénk 41-42 000 m3/h-ra emelni. — Munka után mivel töltőd a sza­badidődet? —Vannak méheim, de zömmel a ház­táji földek művelésével foglalkozom. Nem sok szabadidőm van, mert idősek a szülők, be kell segíteni nekik is. — Mióta méhészkedsz? — Gyerekként még nagyapám mel­lett tanultam a méhészkedést. Egy éve még 56 család méhem volt, de mára csak három maradt. Nagy a va­lószínűsége annak, hogy mérgezéstől pusztult el több mint ötven csalá­dom. Úgy tűnik, a lányom vonzódik a méhekhez, és talán ő fogja örököl­ni a méhészkedést a családban. — Nagy a család? — Két gyerekünk van, a lányunk az ESZI-ben tanul, a fiunk pedig most nyolcadikos. Szereti a számítógépet, mint minden fiatal, de még nincs ki­alakult elképzelése, hogy milyen te­rületen folytatja tanulmányait. A fe­leségem szintén az erőműben dolgo­zik, a vegyészeten. — Üdülni szoktatok? — A karácsonyi ünnepeket szoktuk Balatonfüreden tölteni, az idén is így terveztük. Müller József műszakvezető A szekszárdi 505-ös szakmunkás­­képzőbe járt, a VOLÁN-nál volt ipari tanuló, majd 1984 áprilisá­ban került az atomerő­műbe. Mint karosszéria­­lakatos több száz kocsi­nak adta vissza eredeti formáját. —Jóska! Mi hozott az erő­műbe?- Lényegében az anyagi­ak, de motivált az is, hogy egy nagy üzemben szeret­tem volna dolgozni. Igaz, az ÉPFU elég nagy üzem volt, ahol karosszéria­­lakatosként dolgoztam, vagy a szek­szárdi műszergyár ugyanúgy, mint az AFIT, ahonnan tíz év után jöttem el.- Milyen területre kerültél?- Itt mindjárt az FKO-hoz kerültem, Lukács Zoli mint karbantartó lakatost vett fel. Viszont már a második héten bekerültem a primer körbe. Az 1. blokk első leállásakor álltam munkába, akkor még sok orosz szakértő volt ott; mi is az ő felügyeletük alatt dolgoztunk. Ab­ban az időben az 1. blokk leállása elhú­zódott egy kicsit, akkor még nem is voltak olyan rövid leállások, mint ma­napság. Az eltelt 21 év alatt végig az FKSZ-ek mellett voltam.- Különbséget lehet-e tenni az első és a mostani leállás között?- Természetesen nagy különbségek vannak, most gyorsabban, nagyobb in­tenzitással kell dolgoz­nunk. Régen még külső cé­gektől 4-4 kisegítő is volt velünk egy-egy műszak­ban. Általában 8-10 fő segítőt kap­tunk a leálláskor. Ma már a rövid le­állások 2-3 hetes effektiv munkát je­lentenek, ebben benne van egy vagy két szivattyú teljes szétszerelése is.- Hol tartotok a mostani leállással?- Most három szivattyút kellett teljesen szétszedni, jelenleg a harma­dik visszarakása folyik, elég jól hala­dunk. Mindig vannak bonyolultabb feladatok, most is volt, mert egy ve­zetőkerék anyagvizsgálatát kellett el­végeztetni. Végül is ütemterv szerint haladunk, ezt biztosítja a két műszak.- Milyen a csoportod hangulata?- Jó a csapatszellem, rendesen dol­goznak, és megfelelő minőségben. Amióta itt vagyok, azóta teljesen ki­cserélődött a brigád. Elmentek nyug­díjba, vagy más területre kerültek.- Szereted ezt a munkát?- Persze, megszerettem ezeket a szivattyúkat, bár hatalmasak. Nagy figyelmet igényelnek, nagyon oda kell figyelnünk a sugárvédelmi elő­írások betartására. Szigorúan be kell tartanunk a védőeszközök használa­tára vonatkozó előírásokat is. De ezért szép és változatos a munkánk.- Műszak után mivel töltőd az idődet?- Fácánkerten élek a feleségem­mel és a fiammal, de a lányomék is ott laknak. Van két aranyos unokám, egyik öt-, a másik hároméves, hoz­­zuk-visszük őket.-Mint karosszériás, nem maszekolsz?- Régebben sokat dolgoztam ott­hon, de ma már nem folytatom. Mostani összeállításunkban a forgógép-karbantartó osztály öt munkatársát kerestük meg a szokásos kérdéseinkkel. Práger Antal primer köri FKSZ-műszakvezető Mint szerszámkészítő szakember, a GÉM-nél (a mai FASZTRON), a BHG-nál tanult és dolgo­zott 1975 és 1984 között. Egyik jó ismerőse invitá­lására jött az erőműbe dolgozni 1984-ben.- Tóni, hol kezdted PA V- os pályafutásodat?- Az FKSZ-csoporthoz kerültem, akkor már az 1. blokk üzemelt, és a 2. blok­kot készítették elő az induláshoz. Elég hosszú időbe telt, mire megba­rátkoztam ezzel a területtel. A szer­számkészítés teljesen más, az a tűre­­szelők világa, itt pedig a hatalmas be­rendezések, daruzások világába kellett beilleszkednem. Legalább fél év telt el, mire megszoktam a helyzetet. Egy volt kollégám - aki szintén ide jelentkezett - nem bírta megszokni a környezetet, és hamar felmondott. Fél év után már kezdtem átlátni a szakmát is, ebben se­gítségemre voltak a munkatársak, akik megkönnyítették a beilleszkedésemet.- Mióta vagy művezető, és kik tar­toznak hozzád?- Harmadik éve vagyok műszakve­zető, és három kollégával régebb óta vagyunk együtt, hárman pedig friss emberek. Az ő betaníttatásuk még fo­lyamatban van; ahhoz, hogy a beren­dezésen önállóan tudjanak munkát végezni, huzamosabb itt eltöltött idő­re van szükség. A csapatot két generá­ció képviseli, amely nem okoz sem­minemű feszültséget, sőt inkább fel­pezsdíti az úgymond „öregeket”.- Milyen konkrét feladataitok vannak?- Most a 3. blokk átrakása folyik, mi az FKSZ-ek főjavításán dolgo­zunk. Jelen pillanatban a 6-os FKSZ forgórészének a revízióját végezzük. A tömítőblokk elemeinek tisztítása, ellenőrzése és összeszerelése van fo­lyamatban, ez az FKSZ „lelke”.- Gyakran hibásodnak meg az FKSZ-ek?- Nem, annak ellenére, hogy szov­jet gyártmányok. Egymás közt szok­tuk mondani, hogy nagyon jól meg van csinálva. Majdnem egy évet üzemel egy ciklus alatt, és csak négyévente kerül sor a fő­javításukra. Tehát négy évig úgy üzemel, hogy hozzá sem kell nyúlni. Amikor a főjavításukra kerül sor, akkor szétszedjük, de meghibásodás nincs, csak a kopott és elöregedett alkatré­szeket cseréljük ki. Nagyon jól megtervezett berende­zés, le a kalappal előttük.- Hogyan haladtok a munkával?- Részünkről nincs csúszás, a ter­veknek megfelelően, napra pontosan haladunk.- Pihenésre, kikapcsolódásra van időd?- Az idén nagyon jól jött, hogy nemcsak egy, hanem három hétig le­hettem szabadságon, ez a leállások eltolódása miatt volt lehetséges. Tol­nán lakunk, a hobbim a szőlő és a kertészkedés. A leállások áttervezése végett volt időm bőven foglalkozni a szőlővel, amely igényel is némi tö­rődést. Idén voltunk először Horvát­országban. Egy hetet töltöttünk el Trogírban. Maga az óváros, amely lakótelepnyi területen fekszik, az le­nyűgöző, de egy kicsit csalódtam a horvátországi körülményekben.- Mekkora a család?- Két lányom van, az egyik első­éves a szekszárdi főiskolán, a kiseb­bik most nyolcadikos. Nagy izgalom­ban van, hogy hová jelentkezzen, ho­gyan folytassa tanulmányait. A fele­ségem a szekszárdi VanDeVelde fe­­hémeműgyárban dolgozik. Wolf László karbantartó A 3-as FKSZ visszahe­lyezésének folyamatából érkezik néhány percre a brigád piciny irodájába egy rövid szusszanásra. Ezt az időt kihasználva tettem fel neki is a szoká­sos kérdéseket.- Honnan és mikor ke­rültél az erőműbe?- A folyamszabályozó és kavics­kotró vállalatnál voltam gépész a Dunán. Pesti kirendeltségű cég volt, sóderkitermeléssel és annak fuvaro­zásával foglalkoztunk. Az erőműbe 1985. április 5-én kerültem.- Előzőleg akkor jártál Paks ma­gasságában a Dunán?- Természetesen, hiszen végigha­józtam a Dunát Mohácsig, ám itt. ezen a szakaszon nem sódert termel­tünk ki, hanem a jeget törtük. Paks magasságában 1982 telén állt be a Duna, mert kemény volt a tél, és alacsony volt a vízállás.- Miért hagytad ott a hajózást?- Közbejött a katonaság, 1983 feb­ruárjától 1984 augusztusáig Taszáron voltam katona a légierőnél. Leszere­lés után, szeptemberben megnősül­tem, és választás elé kerültem: család vagy „vidékezek” tovább. Egy volt kollégám - aki már az atomerőmű­ben dolgozott - ajánlotta, hogy jöjjek ide, milyen jó hely ez. Lejöttem kö­rülnézni, és kértem is a felvételemet.- Ki fogadott?- Blatt Vince vett fel, és egyből az FKSZ-hez kértem magam, mert a volt kollégám is ott dolgozott. Kar­bantartó beosztást kaptam, és azóta is az vagyok.- Mi a szép ebben a szakmában?- Változatos, ahány szi­vattyú, annyiféle. Minden szivattyúnál más a problé­ma, más megoldások kelle­nek. És talán az is elmond­ható, hogy lelke van a szi­vattyúnak, az ember így közelít hozzájuk, és hozzá is nőtt az emberhez.- Mi a feladatod ezen a területen?- Itt mindenki mindent csinál, mert a nyolcfős csapatból, ha valaki beteg vagy szabadságon van, akkor minden folyamatba be kell segíteni, mindenhez érteni kell. A szivattyú leg­kisebb porcikáját is ismernünk kell, és meg kell tudni javítani.- Előfordulnak nagyobb pmblémák?- Nincsenek, pedig már húsz éve itt vagyok, de nem volt nagyobb probléma. Üzembiztosak ezek a szi­vattyúk. Jelenleg a 3-as szivattyút emeljük vissza a helyére, és nagyon jól állunk az idővel.- Munkaidő utáni elfoglaltsággal hogy állsz?- Tolnai vagyok, kertes családi házban lakunk, és a ház körül min­dig van tennivaló. Pihenés céljából legszívesebben olvasgatok és horgá­szok. Van egy darab földünk, és azon fűszerpaprikát termelek, azt feldol­gozom, és úgy értékesítem.- A családról mondanál valamit?- Nejem a szekszárdi Vízügy Kft.­­nél dolgozik több mint húsz éve. A fiam 19 éves lesz januárban, most a pécsi Pollack Mihály főiskolára jár. Szeretünk a balatonfüredi üdülőben pihenni. Külföldön még nem üdül­tünk, de oda is el szeretnénk jutni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom