Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-11-01 / 11. szám

2. oldal ATOMERŐMŰ 2005. november Elutasították az Energia Klub kérelmét Az Energia Klub (akinek képvisele­tét egy ügyvédi iroda látta el) mint felperes keresetet nyújtott be a Fő­városi Bíróságon az Országos Atom­energia Hivatal Nukleáris Biztonsá­gi Igazgatósága mint alperes ellen. A kereseti kérelemben az egyesület közérdekű adatközlésére kötelezést kért, kérve, ,A paksi atomerőmű 2. sz. blokkján 2003-ban történt üzemzavar kárelhárítására vonatkozó Paksi Atomerőmű Rt. által benyújtott enge­délykérelem közlését”. Az egyesület már korábban kérte, hogy a Hivatal biztosítsa az előzőek­ben írt dokumentumokba való bete­kintést, amely kérelmet a közérdekű adatok nyilvánosságára hivatkozva terjesztette elő, azonban a kérést a Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazga­tósága elutasította, ezen határozat el­len nyújtották be jogorvoslati kérel­müket a Fővárosi Bírósághoz. A peres ügyben a hatóság mellett a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság beavatkozóként az Országos Atomener­gia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igaz­gatósága mellett, annak pernyertességét elősegítve csatlakozott a perhez. A Fővárosi Bíróság - több tárgya­lás után - 2005. november hó 4. nap­ján hirdetett ítéletet: az Energia Klub kereseti kérelmét elutasította. A bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a kereseti kérelem nem volt szakmailag kellően megalapozott, egyébként az adatok megismerésére vo­natkozó kérelmet vissza lehet utasítani akkor, amikor kereskedelmi, ipari infor­mációk bizalmasságának az esetleges megsértése felmerülhet (ezen lehetősé­get még egy nemzetközi egyezmény, mégpedig az Aarhusi is biztosítja). Tények az atomenergiáról A tények makacs dolgok, ha nehéz is, de idővel szembe kell nézni velük, kü­lönösen akkor, amikor már félreérthe­tetlen jeleket produkálnak. Ilyen jelek - többek között - a szűnni nem akaró hurrikánok veszélye, az Amazonas fo­lyam kiszáradásának lehe­tősége, vagyis a globális felmelegedési folyamat be­indulása. Ez az üzenete szá­momra a HVG 2005. no­vemberi első (44-es) számá­ban megjelent „Sugárzó harcok” című cikknek. Ritka alkalom, amikor az újságíró — elsősorban - nem formálni, hanem informálni akarja a közvéleményt. Földvári Zsu­zsa és Nagy Gábor olyan témában igyekszik a tényeket egymás mellé rakni, amelyben sok tollforgató csak az emberek riogatásáig jutott el. A szerzőpáros az atomenergia je­lenlegi és jövőbeni szerepét igyek­szik felvillantani, igaz sokszor csak feltételes módban. A cikk sejtetni engedi, milyen nagy problémát jelent a folyamatosan emel­kedő villamosenergia-fogyasztás ki­elégítésének kérdése. Európai és ten­gerentúli példákkal érzékelteti, hogy a (sötétzöld hevületben hozott atom­energia-ellenes intézkedések egyrészt alaptalanok, más­részt pedig be nem tarthatók. Felvillantja a cikk az „osztrák vélemény” atom­­energia-ellenességét, ame­lyet - szerintem - a zöldek hisztije éltet. Előszeretettel emlegetik az osztrák nép­szavazás eredményét, csak azt nem teszik hozzá, hogy a nemmel szavazók 1%-kal voltak többen az igenekkel szemben. Ez a minimális különbség talán már el is fogyott, mint Svédországban, ahol az 1980-as népszavazáson 96%-ban el­vetették a nukleáris energiát, ám ez az arány „mostanra az atomerőművek 80%-os támogatására fordult át”, ol­vasható a cikkben. -béri-Vezetői tanácsadás Egykori kanadai atomerőmű-igaz­gató vezetői tanácsadást végzett az MVIGH szervezetek részére októ­ber 3-7. között. Charles Packer munkája alapve­tően a működési, döntési, irányítási folyamatok vizsgálatára terjedt ki. Packer úr tevékenységé­vel a novemberi WANO- vizsgálatra való alapos fel­készülést segítette. Tapasz­talata, független tájékozódása hasz­nos volt a kevéssé feltűnő problémák feltárásában, a meglévő erősségek ki­használásában. Charles Packer Kanadában tíz évig volt az Ontario Hydro (ma Ontario Power Generation) üzemeltető társa­ság négyblokkos darlingtoni atomerő­művének igazgatója. Korábban Pak­son a Szervezeti Diagnózishoz, illetve a Szervezeti Működésfejlesz­tési Programhoz (SZMFP) nyújtott tanácsadást a NAÜ konzultációjának keretében. Tapasztalatából adódóan ja­vaslatai mindig konkrétak, gyakorlatiasak voltak. A kanadai szakember prog­ramjában szerepelt a műszaki területek vezetőivel való meg­beszélés, részvétel az igazgatóságok heti értekezletén, vezetői és főjavítási értekezleten, a főjavításhoz kapcsolódó tematikus megbeszélésen. Járt blokk­vezénylőkben, az ellenőrzött zónában, a turbinacsamokban, és beszélt az SZMFP felelőseivel. Mint Hamvas Istvánnak elmondta, jelentős fejlődést tapasztalt, fontos kez­deményezésekről hallott. A vezetés ma­gabiztosabb, a fontos dolgokra össz­pontosít. Nyilvánvalóbbak a magasabb elvárások, az azok be nem tartása iránti intolerancia. Többet kerül szóba, hogy „mit tettünk” és a „mit teszünk”, mint hogy „mit szándékozunk tenni”. Javult a vezetői csapatmunka és kommuniká­ció, a területi ellenőrzés. Hasznosak az egyszerű biztonsági üzenetek, az írott tervek, a funkcionális stratégiák. Packer úr tanácsa: „Csak így to­vább!” A kisebb eseményekből, a sze­mélyi hibákból való tanulás, a bizton­sági mutatók hatékony használata, a javító intézkedések végrehajtása mind a további fejlődés eszközei le­hetnek. -hl-Megalakult a Magyar Jogtanácsosi Szövetség Az elnökség ülésén részt vett dr. Petrétei József igazságügy-miniszter Vezető energetikai társaságok jog­tanácsosai részvételével megalakult a Magyar Jogtanácsosi Szövetség (MAJOSZ) egyesület, melynek el­sődleges célja a magyarországi jog­tanácsosok szakmai, gazdasági ér­dekképviselete - tájékoztatott dr. Bertha Kálmán, a Paksi Atomerőmű Rt. vezető jogtanácsosa, a szövetség elnöke. Az elnök elmondása sze­rint a MAJOSZ megalaku­lását megelőzően nem volt olyan társadalmi szervezet, amely a jogtanácsosok ér­dekeit képviselte, koordi­nálta volna, ezzel a szövet­ség létrehozása több évtize­des hiányt pótol. A jogtanácsosi szakma háttérbe szo­rulását jól szemlélteti, hogy a tevékeny­ség végzésének szabályait a mai napig az 1983. évi 3. törvényerejű rendelet szabályozza. E jogszabály alapján a bí­róságok vezetik a jogtanácsosok név­jegyzékét, amelynek megismerését kö­vetően mérhető fel a hazai jogtanácsos­ok létszáma, régiók szerinti eloszlása. A szövetség kezdeti tevékenységé­nek irányaként az államigazgatási szer­vekkel, valamint a gazdasági érdekkép­viseletekkel, kamarákkal történő kap­csolatfelvételt, illetve az érdemi együtt­működés kialakítását jelölte meg. Bertha Kálmán közölte, hogy a szövetség nyitott nemcsak az energe­tikai, hanem az egyéb gazdasági tevé­kenységet végző társaságok jogtaná­csosai, jogi előadói előtt is. Az ülésen résztvevő dr. Petrétei József igazságügy-miniszter hangsúlyozta, hogy a jogtanácsosi szakma gazdál­kodó szervezeteknél szerzett speciális tapasztalatait hasznosítani kell a gaz­dasági tárgyú jogalkotás, jogharmoni­záció során. Hasonlóan vélekedett az el­nökség ülésén szintén jelen lévő dr. Kocsis István, az MVM Rt. vezérigazgatója is, aki kiemelte, hogy a hazai villamosenergia-ipar közeljö­vőben gyökeresen megválto­zó működési környezete, va­lamint a 2007-re tervezett tel­jes piacnyitás szabályozási kereteinek megteremtése ma­gas szintű, összehangolt jogi munkát igényel. Elmondása szerint az MVM kiemelt figyelmet fordít a jogtanácsosi szövetség munkájára, amelytől szak­mai segítséget vár az uniós irányelvek teljesítésére történő felkészülésben, valamint a társaságcsoport stratégiai holdinggá szervezésének folyama­tában. Üzenet értékű döntések (Folytatás az 1. oldalról.) .. .és a Bátaapátiban építendő kis és közepes aktivitású radioaktívhulladék­­lerakóhely létesítésének szükségessé­géről szólt. A kormány alkalmasnak tartotta a vitaanyagot arra, hogy a par­lament elé kerüljön, és ezzel megkez­dődhettek a bizottsági munkák. Először október 6-án az Ország­­gyűlés Környezetvédelmi Bizottsága tárgyalta a témát, ahol 10 igen, 2 nem és 4 tartózkodás mellett általános vi­tára alkalmasnak minősítette az elő­terjesztést. A következő állomás október 26-a, amikor az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága napirendjén szerepelt az előterjesztés. Ez a bizottság egyhangúan állást foglalt abban, hogy az atomerőmű üzemidejének a meghosszabbitására, és a hulladéktároló megépítésére szük­ség van, ez népgazdasági érdek. Ezzel a döntéssel a két téma a parlament elé kerül, ahol előreláthatólag november 7-én vagy 8-án lesz napirenden. A pozitív bizottsági döntések jelen­tőségét még az is fokozza, hogy dr. Túri-Kovács Béla és Podolák György bizottsági elnökök lehetőséget biztosí­tottak a zöldszervezetek, így az Ener­gia Klub véleményének kifejtésére is. Az általuk elmondottakat mérlegelte a bizottság, és ennek figyelembevételé­vel hozta meg a döntését. Ez azt jelenti, hogy a paksi atom­erőmű sorsáért és jövőjéért felelőssé­get érez minden politikai erő és a szakma képviselői. Ezekben a dönté­sekben határozott felelősségtudat és felelősségvállalás nyilvánul meg, ezeknek üzenetértékük van. A döntés azt jelenti: Paksnak és a Pakson dol­gozó munkatársaimnak van jövője. Ha pedig a parlament is igent mond, akkor Paks még 20 évig üze­melhet, és elérhető áron tudunk majd a magyar lakosság számára villamos energiát termelni. Ezzel párhuzamo­san tehermentesítjük a mindenkori kormányzatot és a költségvetést attól, hogy óriási pénzen legalább 2000 MW-nyi kapacitást biztosító beruhá­zást kelljen elindítania, amennyiben a paksi atomerőművet leállítanák. Tehát összességében azt kell mon­danom, hogy biztató a jövő, eredmé­nyesek vagyunk. Úgy gondolom, mind a szakma, mind pedig a felelős politi­kai erők egyformán gondolkodnak ar­ról, hogy Paks miért is fontos a ma­gyar nemzet jövője szempontjából. Vezérigazgató úr! Végigülve a bi­zottsági üléseket, jó volt hallani a bi­zottság tagjainak hozzászólásaiból áradó bizalmat, és Paks jövőjéről al­kotott véleményeket. Felmerült ben­nem a kérdés: nem okozunk-e csaló­dást a politikának és a szakmának, meg tudunk felelni ezeknek az elvárá­soknak?- Igen! Én úgy gondolom, sikerre tudjuk vinni ezt a programot. A parla­menti állásfoglalást követően már csak a szakmának és a hatóságoknak kell ebben a kérdésben intenzíven dolgozniuk 2008-ig, hogy benyújtha­tó legyen a hatóság számára az üzem­idő-hosszabbítási program és a kör­nyezetvédelmi engedély. Természete­sen még rengeteg a tennivaló, de azt hiszem, hogy időarányosan jól halad­nak a munkák, hiszen az Előzetes Környezeti Hatástanulmányt már el­készítettük, a szakhatóság az észrevé­teleit megtette. Folyamatban van a Részletes Kör­nyezeti Hatástanulmány készítése is. Ami pedig az atomerőmű szervezeti és strukturális átalakítását igényli, hogy az üzemidő-hosszabbításból fakadó fel­adatokat kezelni tudjuk, az ehhez szük­séges szervezeti és működési szabály­zat módosítását mind az OAH, mind pedig a tulajdonostestület jóváhagyta. Tehát belülről is ehhez az igényhez iga­zítjuk az erőmű struktúráját. A Gazdasági Bizottság ülésén az ellenzéki képviselők részéről két érde­kes vélemény hangzott el. Az egyik vé­lemény szerint úgy tűnik, mintha a szakma gőgös lenne, és lenézné a köz­véleményt. A másik vélekedés szerint nem kellene egymással szembe állíta­ni az atomenergiát és a megújuló energiaforrásokat. Úgy éreztem, meg­lepte ez a két vélekedés.- Nem lepett meg, és azt gondolom a válaszom is korrekt volt. A paksi atomerőműben nincs helye a szakmai gőgnek, nincs helye a szakmai arro­ganciának. Ezt a fajta magatartást nem tűijük el. A legnagyobb tisztelettel kell kezelnünk ezt a kérdést, hiszen a magyar társadalom felnőtt ahhoz, hogy el tudja dönteni: miért is fontos a nukleáris energetika, és mit jelentenek a megújuló energiaforrások. A vála­szomban elmondtam: nekünk az a fel­adatunk, hogy megértessük a társada­lommal, mi a tétje Paks jövőjének. Mit jelent az, ha nincs paksi atomerő­mű, mit jelent az, hogy öregszik a vil­lamosenergia-termelő kapacitás Ma­gyarországon. Mennyi erőműre és mi­lyen kapacitásbővitésre van szükség 2020-ig. Ezeket a kérdéseket és a rá­juk adható válaszokat el kell juttatni a magyar társadalom számára, és azt gondolom, ebben nincs semmiféle ar­rogancia. Ez pusztán az a fajta jó szándék, hogy szeretnénk, ha minden­ki tisztába lenne azzal, miről szól a jö­vő, melyek azok a kérdések az energe­tika terén, amelyekre Magyarorszá­gon közösen kell választ adnunk. A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban pedig azt mondtam: én soha nem támogattam a két ener­giatermelő-forrás összevetését, hi­szen mindkét energiatermelési mód tiszta energia előállítását teszi lehető­vé. Itt pusztán azt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mi mibe kerül. Azt hiszem fontos, hogy mindenki tudja: az utóbbi időben meglehetősen sok téves információ látott napvilágot például a szélenergiával kapcsolat­ban. Nem szabad elhallgatni a lakos­ság elől, hogy amennyi szélerőművi kapacitást biztositunk állami költség­­vetésből, ugyanannyi hagyományos erőművi kapacitást is biztosítani kell arra az esetre, ha nem fúj a szél. Ezzel szemben az atomerőmű üzemidő­hosszabbítása nem terheli a központi költségvetést, hiszen saját bevétele­inkből fedezzük a költségeket. A Gazdasági Bizottság ülésén mind a kormánykoalíció, mind pedig veze­tő ellenzéki energetikai politikusok részéről elhangzottak olyan megálla­pítások, amelyeknek fontos üzenete van. Elhangzott, hogy a paksi atom­erőmű biztonságosan üzemel, továb­bá az, hogy az atomerőmű szakmai vezetése elkötelezett az atomerőmű és a nukleáris biztonság iránt. Ezek megnyugtató és félreérthetetlen üze­netek mindenki számára.-Beregnyel Miklós-Ipari park helyett Erzsébet Szálló (Folytatás az 1. oldalról.) Azt hiszem, mindnyájan tudjuk: nincs Pakson egy olyan miliőjű ét­terem, szálloda, amely Paks társa­sági életének központja lehetne. Ennek a szerződésnek az aláírásá­val megtettük az első lépést ennek elérésére - mondotta Kovács Jó­zsef vezérigazgató úr.- Nem lesz egyszerű feladat, mindenki tudja, hogy sok pénzt igényel ennek az épületnek a felújí­tása. Erőnkhöz mérten elindítjuk ezt a munkát, és ha néhány évig is tart, akkor is végigvisszük, mert ez a mienk, ez közös, a paksiaké. Azt szeretném kérni mindenkitől, hogy amikor a tervezés fázisába jutunk, akkor mindenki tegye hozzá mind­azon tehetségét, amivel egy egye­dülálló és csodálatos épületet tu­dunk visszaadni Paks városának, mondta a vezérigazgató úr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom