Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
2005. szeptember ATOMERŐMŰ 7. oldal A mostani tablónk a július 1-jén alakult új osztályt, a Villamos Karbantartás Technológiai Osztály hat tagját mutatja be. Hevesi Antal osztályvezető Budapesten, az Üteg utcai erősáramú szakközépiskolában végzett, és onnan egyből az atomerőműbe került.- Mikor kerültél Paksra és milyen munkakörbe?- Az érettségi után, 1981-ben mint villanyszerelő kezdtem, majd az üzemvitelen többféle beosztásban dolgoztam. Az utolsó beosztásom főkoordináló volt. Közben elvégeztem egy főiskolát, majd átkerültem a karbantartásra, és vezetőmémökként dolgoztam négy évig. A tanulást itt sem hagytam abba, részt vettem a műszaki egyetemen egy szakmérnöki kurzuson, majd egy menedzserképzésen, és ezután lettem osztályvezető.- Mikor és milyen céllal alakult meg az osztályod?- Ez év július 1-jén alakult meg az osztály, alapvetően az üzemidőhosszabbítással kapcsolatos feladatok koncentrálása miatt. Az osztálynak két alapvető funkciója van. Az egyik a karbantartás műszaki támogatása, így minden villamos szakterületi tervezési és előkészítési tevékenység egy szakmai szervezethez koncentrálódott. A velünk közvetlen kapcsolatban álló végrehajtó osztálynak állítjuk elő a karbantartáshoz szükséges összes műszaki dokumentációt. E három szervezet az automatika, a villamos karbantartó és a villamos és irányítástechnikai szerviz osztály. A másik feladatkör, ami miatt alakultunk, az üzemidő-hosszabbítással kapcsolatos berendezésfelelősi tevékenység beindítása. Ez egy teljesen új dolog itt az erőműben. A csapatnak az a feladata, hogy a berendezésekhez kapcsolódó mély ismerettel rendelkezzen, minden, a berendezésekre vonatkozó adatot összegyűjtsön, elemzéseket végezzen, döntéseket hozzon.- Tehát adatgyűjtés és feldolgozás?- Igen. Ez egy hallatlanul nagy munka, és szűk a határidő, hiszen a dokumentáció összeállításának és a folyamat működésének a bemutatási határideje 2007. december közepe. Akkorra működtetni kell azt a rendszert, amelyet a szakirodalomban úgy hívnak, hogy megbízhatóság alapú karbantartás. Az USA-ban és a legtöbb olyan atomerőműben, ahol üzemidő-hosszabbítási engedélyt kaptak, ezt a modellt működtetik. A folyamat ott kezdődik, hogy elkészül a műszaki dokumentáció, amely alapján a munkavégzés történik, ez maga a karbantartási stratégia, a ciklusidő, a műszaki tartalom, az eszköz- és szerszámigény. Azzal folytatódik, hogy megtörténik a tevékenység és annak dokumentálása, majd az adatok feldolgozása. Végezetül visszacsatoljuk a tapasztalatokat az eredeti dokumentációhoz, ha kell, módosítjuk az adott stratégiát.- Jelenleg hogyan haladtok a munkával?- Szorít a határidő. Miután tavaszszal megszületett a cégvezetői döntés, elkezdtük átvenni az erőforrásokat. Azt mondhatom, hogy az alapvető erőforrásaink megvannak, ami egyébként elég ritka, ha figyelembe vesszük az elmúlt időszakok átszervezéseit. Tehát az irodák, az infrastruktúra, a létszám, a műszaki dokumentációs és eljárásrendi támogatottság adott. Ilyen szempontból panaszra nincs okunk. Az pedig, hogy fizikailag mennyi a feladatunk, napról napra változik. Ugyanis van egy projekt, amelytől erősen függünk, ez az Integrált Műszaki Rendszer (IMR) projekt. Az ő feladatuk, hogy azt a PassPort rendszert beindítsák, amely a mi fő eszközünk lesz ebben a munkában. Ahogyan ez a projekt halad előre a saját munkájával, úgy kapjuk mi meg az újabb és újabb feladatokat.- Jól érzem, hogy mostanában kevés lehet a szabadidőd?- Ebben az időszakban nem sok időm marad kikapcsolódásra, de ezt vállaltam. Rengeteg az új feladat, sok új ismeretet kell elsajátítani. A munkahelyen nem lehet olvasni, felkészülni, komoly dokumentációkat átnézni, azok otthonra maradnak.-Van-e hobbid?- Nagyon szeretem a természetet, a legnagyobb hobbim a túrázás, illetve borászkodom is egy kicsit.- Melyik a kedvenc tájegységed?- Zemplén, az van legkevésbé felfedezve, az a táj a legérintetlenebb.- Igen, és ott él a védett parlagi vipera is!-beri-Kalapos Zoltán vezető berendezésmérnök Szekszárdi származású, a Rózsa Ferenc Szakközépiskolában végezte középfokú tanulmányait. Érettségi után innen jelentkezett a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára, ahol diplomát szerzett.- Hogyan kezdődött az atomerőműves pályája?- Akkoriban még élt az a gyakorlat, hogy a végzős főiskolai hallgatókkal tanulmányi szerződést kötöttek a vállalatok, üzemek, így történt nálam is, szakmai gyakorlatomat is az atomerőműben töltöttem, és a főiskola befejezése után természetesen itt álltam munkába. 1989-ben, ahogy felvételt nyertem a vállalathoz, szinte azonnal behívtak katonának, ezért gyakorlatilag 1990-ben kezdtem a munkát. Először a Villamos Laboratóriumban dolgoztam, ami ma Automatika Osztály néven működik. Két év után a Műszaki Tervezési Osztályra kerültem, illetve annak utódszervezeteihez, a Villamos Műszaki Osztályra, majd a Villamos Irányítástechnikai Műszaki Osztályra. Ez utóbbi helyen dolgoztam egészen ez év januáijáig, amikor delegálás révén a Karbantartás Technológiai Osztályon láttam el feladatokat. Amikor idén nyáron megalakult a Villamos Karbantartás Technológiai Osztály, akkor kerültem erre a munkahelyre, és lettem csoportvezetője az Automatika Főberendezés Csoportnak.- Mit foglal magában ez a munkaterület?- Nagyon sokrétű, szerteágazó területről van szó. Hozzánk tartoznak a villamos védelmek és automatikák, ami elég széles tartományt ölel fel. Részt veszünk az adott berendezést érintő minden folyamatban, legyen az felújítás, karbantartás, rekonstrukció vagy hibaelhárítás. Mi végezzük a munkaelőkészítést is, ezért minden napot elsődlegesen a hibalista feldolgozásával kezdünk. Rendszeresen reggel zajlik a telefonos konferenciamegbeszélés, ahol a végrehajtó osztályokkal a feladat megvitatása, feldolgozása történik. Amennyiben nem rutinmunkáról van szó, részt veszünk a helyszínen a hibaelhárításban, az üzemviteli és a hibaelhárítást végző szervezetekkel egyeztetve mi határozzuk meg a hibaelhárítás módját. A műszaki szervezet által bonyolított átalakítások, beruházások tervzsűrijén mi képviseljük a karbantartási szempontok érvényesülését, valamint mi is indítunk átalakításokat, ha a berendezéseink állapota azt kívánja. Karbantartási, javítási technológiákat készítünk, a meglévőket felülvizsgáljuk, aktualizáljuk. Részt veszünk a karbantartást követő próbákon, esetenként irányítjuk is azokat. Fontos feladatunk a berendezések üzemeltetési, karbantartási adatainak adatbázisba való összegyűjtése, melyből elemzéseket végzünk, és ezekből a berendezés állapotára tudunk következtetni.- Milyen gyakran kell kijárni a területre?- Főjavítási időszakban fele-fele arányban oszlik meg az irodai és a területen való munkavégzés. Részt kell vennünk a helyszíni munkák menetében, így például ellenőrzéseket teszünk. Az atomerőmű bármely területén működő villamos berendezéssel kapcsolatos meghibásodás jelzése hozzánk fut be.- Ügy tűnik, nagyon elhivatott a szakmája iránt. Nem gondolt rá, hogy váltson?- Már középiskolában eldőlt, hogy ezt a pályát választom, és ezen haladtam folyamatosan, egészen a főiskoláig. Más területen is képeztem magam. Másoddiplomát szereztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskola mérnök-üzemgazdász szakán. Még 1995-ben, amikor indult ez a képzés. Az erőműből több más kollégával együtt az elsők között végeztem eí. Bármikor szükség lehet gazdasági ismeretekre, de a villamos az igazi szakterületem.- íróasztalán a papírok, eszközök között egy fényképtartó áll. Ki van a fotón?- A feleségem. Zombán élünk egy családi házban. Az idei nyáron céges üdülés keretében Hajdúszoboszlón töltöttünk egy hetet, és nagyon jól éreztük magunkat Szabadidőmben szívesen olvasok, kerékpározok, ténykedem a kertben, és végzem a ház körüli tennivalókat. Az év végétől azonban olyan elfoglaltságom is lesz, ami egy új családtag megérkezésével jár, és aminek boldogan nézek elébe. Decemberre váijuk ugyanis első gyermekünket.- Ehhez az örömteli eseményhez gratulálok, és sok boldogságot kívánok! -Lovásziné Anna-Szabó György vezető berendezésmérnök Dunaújvárosból 1980-ban költözött Paksra szüleivel, akik az atomerőműben helyezkedtek el. Középiskolai tanulmányait Budapesten, az Üteg utcai Villamosenergia-ipari Szakközépiskolában végezte. Diplomáját 2000-ben a BME Paksi Főiskolájának Energetikai Mérnöki Szakán szerezte.- Eddigi erőműves pályád hogyan alakult?- 1986-ban kezdtem a cégnél, a Villamos Üzemvitelen. Itt elvégeztem több tanfolyamot, különböző vizsgákat tettem le, megszereztem a technikusi képesítést, és 1994-től vezető elektrikusként dolgoztam. 2001-ben kerültem a Karbantartási Igazgatóság Villamos Karbantartó Osztályára technológiai mérnöknek, 2003-ban pedig a Karbantartás Technológiai Osztály Villamos Berendezés Csoportba, berendezésmémök munkakörbe. Az akkori osztály több szakterületet is magában foglalt. A 2005. júliusi átszervezés során alakult meg jelenlegi osztályom, a Villamos Karbantartás Technológiai Osztály.- Miből áll a jelenlegi munkaköröd, mennyiben hozott újat?- Ez a feladat tulajdonképpen nem új, mert ugyanazokkal a berendezésekkel foglalkozom, mint amikkel eddig is. Annyi a különbség, hogy az új osztály megalakulása óta villamos főberendezés-típusonként alakultak csoportok. Az egyik a villamos készülékek és kábelek csoportja, aminek a vezetője vagyok. A hozzánk tartozó berendezések erősáramú készülékek (kapcsolóberendezések, elosztók, transzformátorok, kábelek). Egyszerűen úgy lehetne megfogalmazni, hogy ide tartozik majdnem minden olyan erősáramú berendezés, ami nem forog.- Hogyan oszlik meg a munka a csoportban? Mennyire látjátok át egymás feladatát?- A Készülékek és Kábel Csoport hét főből áll. Ketten döntő részben csak kábelekkel, kábelezéssel kapcsolatos munkákkal foglalkoznak. Ők egymással szoros munkakapcsolatban állnak, és ha szükséges, átveszik egymás feladatát. Én csoportvezetőként természetesen segítek nekik. A másik terület a villamos készülékek területe (transzformátorok, magas-, közép- és kisfeszültségű készülékek, berendezések, elosztók), ami hármunk között oszlik meg. Van, aki a transzformátorral, van, aki a magasfeszültségű készülékekkel, és van, aki az elosztó-berendezésekkel, közép- és kisfeszültségű készülékekkel foglalkozik. Mindenki tisztában van minden területtel, nincs rá lehetőség, hogy valaki csak egy irányba kötelezze el magát. Amikor úgy látom, hogy valaki telítve van munkával a saját területén, akkor megpróbálom tehermentesíteni, és másra bízom az új feladatot. Ketten az ELKO- ról kerültek hozzánk. Ők addig a karbantartási és javítási munkák előkészítésén dolgoztak. Ez a feladatuk továbbra is megmaradt, azonban szaktudásukat igénybe tudjuk venni más munkák elvégzése során kábeles és készülékes területen is. Természetesen a többi csoporttal is együtt dolgozunk, szabadságolás idején elvégezzük egymás sürgős feladatait, a rendszer szintű problémákat együtt oldjuk meg.- Otthon, családi körben mivel töltőd szívesen az időt?- Családommal Pakson élünk. Két gyermekünk van, egy öt és egy másfél éves kislány. Feleségemmel szoktuk mondani, hogy akkor érezzük magunkat a legjobban, amikor a gyerekek is jól érzik magukat. Szabadidőnkben sokat sétálunk, kerékpározunk, túrázunk. Sajnos Paks nem a kerékpárosok városa, kevés a kerékpárút. Ha a gyerekekkel megyünk, akkor nagyon figyelni kell a forgalomra. A kerékpárokat a nyaralásokra is visszük magunkkal, és úgy barangoljuk be a környéket. Idén nyáron sok helyen jártunk, voltunk vízparton, Domboriban, hegységben, a Bükkben és a Mecsekben, illetve városnézésen Pécsett is. A Mecsekben leteszteltük a babakocsit, jártunk vele szűk ösvényen térdig érő gazban, patakmederben, vízmosásban. Kibírta. -Lovásziné Anna-Nagy Lajos berendezéstechnológia-vezető A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán végzett 1978- ban. Még abban az évben munkába állt a Mátrai Szénbányák Gépüzeménél. Onnan jött a paksi atomerőműhöz, ahol 1984. február 24. óta dolgozik. — Milyen volt a váltás a paksi munkahelyre és az új környezetbe való beilleszkedés? — Szakmai szempontból nem jelentett különösebb gondot az atomerőműves terület. Gyorsan beledolgoztam magam. A lakókörnyezet elfogadása is problémamentes volt. Feleségem könnyen tud kapcsolatot teremteni az emberekkel, és így a család hamar megismerte, megszokta új környezetét. Gyermekeink már teljesen ide kötődnek, hisz itt születtek, itt nőttek fel. A gyökerek még visszavisznek Heves megyébe, időnként hazalátogatunk, de már Paksot tekintjük otthonunknak. — Az erőműben mi volt az első munkaköröd? — Úgynevezett „mezei” elektrikusként a villamos üzemvitelnél kezdtem, ami akkor még üzem volt, nem pedig osztály, mint most. Ez év augusztusáig egyfolytában itt dolgoztam. Több mint 21 év villamos üzemviteli tevékenység után váltottam. Szerettem azt a munkát. 10 évig váltóműszakosként jártam be az atomerőműbe, közben villamos szolgálatvezetői hatósági vizsgákat tettem. Villamos szolgálatvezetőből üzemeltetésvezető lettem. Sokáig Süli János volt a főnököm, akitől a vezetői képességek terén sokat lehetett tanulni. Ő saját cselekedeteivel, megnyilvánulásaival mutatta meg, hogy milyennek kell lennie egy vezetőnek.- Hogyan épül fel a berendezés technológia mint szervezet? — Szervezetünk 35 fős, 5 csoportra tagozódik, a Foigógép és Installációs, az Automatika Főberendezés, a Készülékek és Kábel, az Emelőgépek és az Automatika Technológia Csoportra. Az osztályhoz tartozik a rendszerszintű előkészítés is. Feladatunk a PA Rt. primer és szekunder köri villamos rendszerek karbantartási javítási, hibaelhárítási munkáinak teljes körű műszaki megalapozása, dokumentációjának biztosítása, engedélyeztetése. Ránk hárul még a diagnosztikai tevékenység eredményeinek rögzítése, értékelése és továbbítása az állapotfüggő karbantartás megvalósítása érdekében. Feladatkörünkbe tartozik a karbantartást segítő fejlesztések végzése, a karbantartás során keletkezett tapasztalatok gyűjtése és feldolgozása, valamint a berendezések műszaki állapotának szinten tartása. (Folytatás a 8. oldalon.)
