Atomerőmű, 2005 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2005-08-01 / 8. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 2005. augusztus utsjyü in Somogyi Győzd (Folytatás az 5. oldalról.)- Ez rendkívül változó. Az ügye­letes mérnöki jogosítványokkal kap­csolatban minden változtatás hatósá­­giengedély-köteles, ugyanakkor jó néhány apróságban sokat számít a felsővezetés viszonyulása a mun­kánkhoz. Az eddigi vezérigazgatók közül mind máshogyan képzelte az ügyeletes mérnökök szerepét, bizo­nyos lehetőségek megadása vagy korlátozása a mi mozgásterünket nagyban befolyásolta. Nem túl nép­szerű a szakma, rengeteget kell ta­nulni, és ha valami baj van, azonnal cselekedni kell. Itt azonnal mutatko­zik minden változás, amely bekövet­kezik az erőmű életében.- Milyen kihívásokkal szembesül­tél eddig a munkád során?- A sajnálatos, 2003. áprilisi ese­mények idején én voltam az ügyele­tes mérnök. Hajnali 2 és 4 óra között kevesebb magányos ember volt a vi­lágon, mint én. Jöttek a telefonok, és nem volt senki körülöttem, senki nem tudott tanácsot adni. Az esemény után több hatóság 3-4 órás intenzív meg­hallgatást tartott. Ez az ember fejébe kerülhetett volna bármikor. Itt azon­nal kell tudni reagálni, mivel nincsen azonnali segítség, helyt kell állni bár­milyen helyzetben. Akik látják, hogy ennek mi a tétje, nem szívesen vállal­nák ezt a feladatot. Lehetőségeinket mindig a vezető irányvonal szabta meg. Valójában két tűz között vagyunk, az alulról és felülről érkező elvárásokkal is szem­besülünk.- Fizikailag hogyan lehet bírni a fokozott igénybevételt?- Fontos, hogy az ember összehan­golja a szakmai és a magánéletét. Mindkét oldalon harmonikus kapcso­latokra van szükség ahhoz, hogy min­den jól működjön. Nekem mind a magánéletben, mind a munkahelye­men harmonikusak a kapcsolataim, szerencsére. A családom mindenben támogat, és ez nagyon fontos. Már hosszú ideje művelem ezt a mestersé­get, de általában nem okoz gondot az átállás fizikailag vagy mentálisan.- Szabadidődben mi kapcsol ki?- Sokat kell sportolni, tevékenyked­ni. Nekünk is van nagy kertünk, ott kertészkedem, vagy kerékpározom, horgászom. Vitorlázni is járunk, de igazából bármit kitalálok, az a lényeg, hogy kikapcsoljon a műszak után. —A családodról mondanál pár szót?- Itt nősültem Pakson, majd Duna­­kömlődre költöztünk ki. A feleségem korábban nem dolgozott, a gyere­kekkel foglalkozott otthon. Szá­momra ők - feleségem és a két fiam - biztosították a nyugodt családi hát­teret. A gyerekekkel sokat kirándul­tunk, nagyon boldogok voltunk. Tavaly azonban a 19 éves fiam egy tragikus motorbalesetben elhunyt, el­sőéves egyetemista volt a villamos­mérnöki karon. Feleségem a tragédia után bejött dolgozni az erőműbe a Pénzügyi Osztályra. A közösség, a megértő emberek sokat segítettek ne­ki feldolgozni a történteket. így volt ez nálam is, a munkahelyi közösség sokat jelentett. Olyan em­berekkel vagyok körülvéve, akik együttérzőek, valójában a második családomnak tekintem őket. A kisebbik fiam most 17 éves, a Vak Bottyán Gimnáziumba jár. Gyógyulnak a sebek, azon igyek­szünk, hogy mindenki helyt tudjon állni, és minden visszatérjen a régi kerékvágásba.- Köszönöm a beszélgetést, örü­lök, hogy megismerhettelek.-Enyedi Bernadett-Juhász Gábor ügyeletes mérnök 1983-ban a BME Közlekedésmér­nöki Karán szerzett diplomát. A paksi atomerőműről hallott infor­mációk felkeltették érdeklődését, és mint hajógépésznek, különösen figyelmébe ajánlották az erőmű­ben működő dízelmotorokat. Jött, látott és maradt. — Hogyan kezdődött az erőműves pályád?- Megkérdezték, hogy primer vagy szekunder köri gépész szeretnék-e lenni. A döntés előtt kér­tem, hogy fejtsék ki ne­kem, mit is jelentenek ezek a kifejezések a gé­pész szó előtt, mert ekkor még fogalmam sem volt róla. A primer köri gépész munkakört választottam. Egy éves gépészkedés után másfél éves katonai szolgálat következett. Visszatérve az erőműbe gépészként folytattam munkám, majd főgépész lettem, később reaktorope­rátori vizsgát tettem. A 2. blokkon kezdtem betanulásomat, de voltam különböző beosztásban az 1. és a 4. blokkon is. Blokkügyletesként el­kezdtem a BME Nukleáris Technika Intézetében a reaktortechnológia szakmérnök képzést. Egy idő után úgy éreztem, hogy nagyon belefárad­tam a műszakozásba, és emiatt nap­palra kértem magam. Az Üzemviteli Biztonsági Osztályon, az Eseményki­vizsgáló Csoportnál, majd a Rend­szertechnikai Osztályon dolgoztam. Időközben megszereztem a szakmér­nöki diplomát, és visszajöttem mű­szakba, mert ügyeletes mérnök sze­rettem volna lenni. Ez év júniusában volt negyedik éve, hogy az első ügye­letes mérnöki vizsgámat letettem. — Most milyen a műszakozás?- Az a pár év, amíg nappalos vol­tam, arra volt jó, hogy kissé kipihen­jem magam. Állandó délelőtt jóval nyugodtabb a munka, műszakban vi­szont sokrétűbb. Én ezt a változatossá­got szeretem. Itt nemcsak a négy blokkra, hanem a KTO, a dozimetria és a vegyészet feladataira is figyelni kell. Nálunk csapódik le az összes sze­kunder köri és primer köri probléma. Minden ránk, ügyeletes mérnökökre tartozik, ami az erőmű üzemviteli te­rületén történik. Ha valamilyen nehéz­ség felmerül, akkor javaslatot, ötletet bárki adhat, de dönteni egy személy­ben nekem kell. Mihelyt meghozom a döntést, attól kezdve a felelősség az enyém.- Gondolom, itt van nagy szerepe a tapaszta­latnak, a megszerzett is­meretnek, tudásnak.- Valóban nagy szükség van a hosszú évek alatt kü­lönböző beosztásokban megszerzett tapasztalatra, de annyira szerteágazó a munka, hogy nem lehet csak a saját ismeretanyagra támaszkodni. Egy embernek lehetet­lenség kellő részletességgel átlátni va­lamennyi szakterület minden csínját­­bínját. Éppen ezért munkánk során nagymértékben támaszkodunk a kü­lönféle szakterületek szolgálatvezetői­nek és a többi szakembernek a vélemé­nyére. Az ő tapasztalatuk, szaktudásuk nélkülözhetetlen. Nélkülük nem tud­nánk ilyen eredményesen dolgozni.- Mennyit kell tanulni?- Tankönyvet két vizsga között rit­kán veszek elő, de ahová megyek, fi­gyelek, kérdezek, tanulok, faggatom a szakembereket. Ez egyébként álta­lánosan jellemző az ügyeletes mér­nökökre. A hatósági vizsgákra vi­szont nagyon alaposan fel kell ké­szülni. Van, aki négy-öt hónapot is tanul egy vizsgára. Mindannyian rendkívül komolyan készülünk, hisz senki sem akar szégyenben maradni a hatósági vizsgán, ahol tíz-tizenkét, szakterületét kiválóan ismerő szak­ember előtt kell tudásunkat, ráter­mettségünket bizonyítani. Hatalmas anyagról van szó, amihez mindig jön valami új. Közvetlen vizsga előtt há­rom-négy hét szabadságot veszünk ki, hogy nyugodtan tudjunk tanulni.- Munkád során adódott olyan rendkívüli esemény, ami különös stresszt okozott?- Addig, amíg tudom, mi a teen­dőm, egyáltalán nem aggódom. Tu­lajdonképpen még soha nem aggód­tam, de nem is lehet, mert akkor ide­gileg kiborulna az ember. Ennek el­lenére jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk. Akadnak kényes kérdé­sek, sőt olyan esetek is, amikor az ember úgy érzi, helyesen döntött, de később mégis másként cselekedne.- Mi a véleményed a sajtóhírekről, a médiáról?- Az erőművet, szakmámat szív­ügyemnek tekintem, éppen ezért na­gyon felháborít, amikor valótlan vagy téves információkat közölnek a médiában. Különböző lobbik sajnos nagy energiát fektetnek abba, hogy az atomerőművet kedvezőtlen szín­ben tüntessék fel. Éppen ezért úgy lá­tom, az erőműnek még többet kelle­ne tenni a tájékoztatásért, a lakosság oktatásáért, azért, hogy az emberek­kel, a nekik megfelelő szinten ismer­tesse meg az atomerőművel kapcso­latos tudnivalókat.- Mivel töltőd a szabadidődet? Mesélj a családodról!- Amióta házat vettünk, túlnyomó­­részt a házkörüli munkák foglalnak le. Legújabb hobbim a siklóernyő­zés, most tanulom. Feleségemet, aki pedagógus, hivatásánál fogva sokan ismerik. Nagyon szeret táncolni, és gyermekeimbe is beoltotta a tánc szeretetét. Fiam most lesz 8. osztá­lyos, vele motort, kerékpárt szere­lünk, lányom 17 éves és a Vak Boty­­tyán Gimnáziumba jár. Jó gyerekek, nagyon elégedett vagyok velük. Pél­dának okáért nem kis büszkeséggel jelenthetem ki, hogy leányom évek óta kitűnő tanuló. A nyaralást Hor­vátországba tervezzük, mert nagyon szeretjük a tengert, a jó levegőt.- Kellemes nyaralást kívánok!-Lovásziné Anna-Kovács Ferenc László (Folytatás az 5. oldalról.)- Nagyon emlékezetes a 2001-es kábeltűz, éppen az udvaron tanács­koztunk Vámos Gábor úrral egy mű­szaki probléma megoldásán. A köze­lünkben álltak a tűzoltók is, amikor jött a jelzés mindkettőnknek. A tűzol­tók egyből indultak a primer körbe, én pedig futottam fel a vezénylőbe. Utó­lag visszagondolva az eseményekre, úgy érzem, helyesen intézkedtünk. Ezenkívül szinte minden évben elő­fordul olyan esemény, amelyre hosszú éveken át emlékszik az ember. Soha nem gondoltam, hogy én egyedül el­hárítom a problémát, tudom, hogy ez csapatmunka. Ezért igyekeztem a sa­ját műszakomban egy olyan gárdát összekovácsolni, akikre egyrészt szá­míthatok, másrészt van önbizalmuk és kellő akaratuk a bármikor előforduló üzemzavarok elhárítására.- Nehéz volt egy ilyen csapatot összehozni?-Nem csak rajtam múlott, hiszen az ember a kollégáit nem válogatja meg, de igyekeztem jelezni, hogy mik az el­várásaim, mi az, ami még belefér, és mi az, amit már nem tudok elfogadni sem a teljesítmény, sem pedig a hozzá­állás terén. Nem engedtem a lécet az alá, amit én magamtól is elvárok.- Munka után mivel töltőd a sza­badidődet?- Van bőven elfoglaltságom, hi­szen öt unokám van, közülük a há­rom fiú épp itt van velünk. Főleg nyáron van arra lehetőség, hogy együtt legyünk. Imádok vitorlázni, és az unokákat - mihelyt fel tudtak lépni a hajóra - vittük magunkkal. A családi házat is azért építettük, hogy nyugdíjba vonulásom után itt együtt lehessen a család. Ennél a háznál is van még bőven tennivaló. A megma­radt szabadidőmet a Kulcson lévő kertünkben töltöm.- Köszönöm a beszélgetést, jó sze­let Laci bácsi! -b-Medovarszki László ügyeletes mérnök A Moszkvai Energetikai Intézet Atomerőművek és Berendezések szakán végzett, majd 1984. május 9-én a PAV dolgozóján lett.- Hogyan indult a pályafutásod az erő­műben?- Az üzemviteli osz­tályon kezdtem, ahol még Tallósy János volt az osztályvezető, majd 1985 februáijától 1986 szeptemberéig Pakson töltöttem a sorkatonai szolgálatot. Mint kato­na is itt dolgoztam há­rom műszakban üzem­be helyező ügyeletes mérnökként. A leszerelést követően, 1987 júliusában tettem le az első blokkügyeletesi ha­tósági jogosító vizsgámat. Akkor a 4. blokkon kezdtem blokkügyeletes­ként, és elég hosszú ideig voltam eb­ben a beosztásban. Közel hét éve tet­tem le az első ügyeletes mérnöki ha­tósági jogosító vizsgákat, és azóta fo­lyamatosan ebben a beosztásban dol­gozom, mégpedig az A műszakban.- Mit lehet elmondani erről a be­osztásról?- Azt hiszem az ügyeletes mérnöki pozíciót különösebben nem kell be­mutatni. A szervezeti és működési szabályzatban leírtaknak megfelelő­en, az operatív üzemvitel irányítása tartozik hozzánk. Amit még el kell mondani: normál munkaidőn kívül az atomerőmű legmagasabb beosztása. Elsősorban az operatív üzemviteli irá­nyításért felelünk, az atomerőmű biz­tonságáért és a nukleáris biztonságért. Nagyon szeretem a munkakörömet, úgy érzem egyre nagyobb presztízse kezd lenni ennek a beosztásnak. Bár az utánpótlás jelen pillanatban nem teljesen megoldott. Nagyon kevés az úgynevezett betanuló ügyeletes mér­nök. Most csak egy kollégánk van — Mészáros János aki vizsga előtt áll.- Milyen jellemző problémával fordulnak hozzád?- Leggyakrabban a karbantartási tevékeny­ségnél az esetleges üzemzavari túlóráknak a jogosultsági elbírálá­sával és engedélyezésé­vel. Szokásos és min­dennapos feladat a kü­lönböző szervekkel tör­ténő kapcsolattartás, mint az Országos Atom­energia Hivatal Nukleá­ris Biztonsági Igazgató­ság, a polgárvédelem stb. Természetesen szoros és állandó a kapcsolat a MAVIR Rt.-vel.- Előfordul olyan műszak, amikor nincs probléma?- Előfordul, és úgy veszem észre, hogy az erőmű beállt a stabil és nor­mál üzemvitelre. Egyre kevesebb az üzemzavarok és a rendellenességek száma. Gyakorlatilag a főjavításon kívüli időszakban egyre inkább el­mondható az, hogy normál üzemvi­telre kell inkább koncentrálni. Első­sorban a blokkok állapotára, bár a blokkok felügyelete főleg az ott szol­gálatot teljesítők feladata.- Váltás után viszel-e haza gondo­kat, megoldásra váró problémákat?- Üzemi gondokat nem viszek haza, bár a 2. blokkon bekövetkezett fűtő­elem-sérüléskor az éjszakás műszak után én voltam a délelőttös műszak­ban. Ez nagyon eseménydús volt, és emlékezetes marad számomra. Ezután az esemény után sokáig még otthon is a történteken gondolkodtam. Tulaj­donképpen fel kellett dolgoznom ma­gamban ezt az eseményt. Elég sokáig töprengtem azon, hogy vajon mindent jól csináltunk-e. Az eseményt követő vizsgálatok alapján történt megállapí­tás szerint mind az éjszakás, mind pe­dig a délelőttös műszakban lévő kollé­gák helyesen jártak el, megfelelően kezelték az üzemzavart. Úgy érzem, az eddigi 21 éves szolgálatom legem­lékezetesebb napja volt a 2003. április 11-e. Egyébként, mikor hazamegyek, elsősorban megpróbálom a fizikai fá­radságot kipihenni. Ugyanis 21 év után fárad az ember, és egyre több pi­henési időre van szüksége. Ahhoz, hogy a műszakozást rendszeresen és megfelelő intenzitással csináljam, na­gyon nagy segítséget jelent az otthoni háttér. Úgy érzem, egy ilyen beosztást csak stabil családi háttérrel lehet vé­gezni. Én elmondhatom, hogy ezt a se­gítséget otthon megkapom.- Milyen a családi háttered?- A nejem otthon van, a családdal foglalkozik. Van egy fiunk, ő 24 éves, és Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Főiskolai Karán negyedéves hallgató. Van há­rom 14 éves lányunk, ők hármas ik­rek. A feleségem a gyerekek születé­se óta otthon van. O az, aki a csalá­dot igazából összefogja, és a gyere­kek nevelésére odafigyel, mindany­­nyiunk megelégedésére.- Van-e hobbid?- Nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni, és a lehetőségekhez mérten szeretek utazni. Próbálok a család számára is közös kikapcsolódási programokat szervezni. Éz elsősor­ban a balatonfüredi rekreációs köz­pontot jelenti, hiszen az ott töltött idő igazi kikapcsolódást jelent számunk­ra. Nagyon szeretünk Füredre járni, már ismernek minket, szinte már ha­zamegyünk. -b-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom