Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7. szám
12. oldal ATOMERŐMŰ 2004. július „Virágos Magyarországért” Paks idén is benevezett a „Virágos Magyarországért” versenybe. Városunk 2001-ben egyszer már megnyerte kategóriáját. Fritzné Rein Magdolna városgazda elmondta: 2004. június 30-án kereste fel városunkat a kéttagú zsűri. A siófoki és a balatonfüredi főkertészt paksi kollégájuk, Klézl Teréz kalauzolta azon az útvonalon, melyen korábban is haladtak. A lakótelep, strand, művelődési ház körüli park, polgármesteri hivatal előtti tér, Gárdonyi-kilátó, Szent István tér, Sárgödör tér útvonalon jártak a vendégek, akik a látottak alapján kedvező képet alakítottak ki Paks virágos voltáról. A városgazda hozzátette: Paks indulása idén elsősorban presztízskérdés, hiszen a szabályok kizáiják, hogy egyazon település öt éven belül kétszer nyelje meg a magyar megmérettetést. Településünk 2001-ben aranyminősítést kapott, és ennek az eredménynek köszönhetően képviseltethette hazánkat a nemzetközi versenyen. A város virágos felületével kapcsolatban tudható, hogy tavaly valamelyest csökkent annak nagysága a 2001-es területhez képest, ez azonban a minőséget és az összképet nem befolyásolja. A szinten tartást tehát sikerült megoldani, Duna-parti településünk továbbra is minta lehet más, hasonló nagyságú helység számára. A döntés nyár végén várható.-vöröss-Neumann János jubileumi kiállítás Tavaly volt Neumann János születésének 100. évfordulója. Ebből az alkalomból készült a 29 táblaképből álló kiállítás. Ez az anyag felöleli (nemcsak az ő) munkásságát, részletesen bemutatva alkotásait. Visszaidézi a régmúltat. Kempelen Farkas, Jedlik Ányos személyében, de bemutatja az informatika magyar úttörőit is, akik áldozatos munkájukkal jelentősen hozzájárultak a fejlődéshez: Kozma László és Kalmár László. Az első magyar gyártmányú berendezések: Gamma-lőelemképző, M3, EMG 830, TPA 1001 és az RIO. Külföldi sikerekről is informál: Gróf András nevéhez fűződött az Intel cég megalapítása és egy egész mikroprocesszor család fejlesztése. A kiállítás egy vándorkiállítás. A szekszárdi Garay János Gimnáziumból telepítettük át. Az iskolaszünetben az Informatikai Főosztály (102. épület I. emelet) folyosójának falán helyezzük el a képeket. Augusztus közepétől az ESZI aulájában lesz látható. Elsősorban az erőműbe gyakorlatra érkező diákok látogatására számítunk, de szívesen látunk más érdeklődőt is. Ez a kiállítás munkakörnyezetünk még szebbé tételére irányul. A régi sikerek önbizalmat adnak, és nagyobb munkakedvre, színvonalasabb alkotásokra sarkallnak. gyulai ELPACSID0 Mi a csuda ez a rövidítés? Semmi érdekes. Legalább annyira értelmes dolog, mint érett sajtokat legurítani egy jól definiált lejtőn, majd rohangálni utánuk az elkapás reményében. Szóval: Első Paksi Csizmadobáló Verseny. Az történt, hogy engedtünk finn barátaink szűnni nem akaró követelésének, és helyi lehetőséget biztosítottunk az elszánt versenyzőknek. Az elvégzett kultúrtörténeti vizsgálatok semmi igazolható támpontot nem adtak a nemzetközileg elhíresült tevékenység megalapozása ügyében, így házi szabályokat kellett alkotnunk. A rendezvényen egyetlen finn versenyző sem vett részt. Tevékenységünket nehezítette az a szánalmas körülmény, hogy a dobálást megelőzőnek szánt szalonnasütést az égiek nem vették figyelembe. Számításaim szerint percek alatt lehullott az éves csapadékmennyiség jelentős része. így rá kellett fanyalodnunk a tepsiben sütött szalonna és kolbász viszonylagos élvezetére (dicséret illeti a Finlandia Kör elszánt aktivistáit az elért élvezeti eredményekért). Este végre kisütött a nap, így koraesti körülmények között hozzákezdhettünk a versenyhez. Számos megvitatandó kérdés bukkant fel. Kinek az autóját találjuk el? Ki fogja kártalanítani a szomszédokat a betört ablakokért? Ki kapja a kupákat? Rövid tanakodás után a felnőtt versenyzők eldöntötték, hogy az eredményektől függetlenül a kupákat a legfiatalabb versenyzők kapják majd, így köszönve meg a tűzgyújtás és tűzfenntartás körüli — hiábavaló — aktivitásukat (a gyerekek erről előzetesen nem tudtak). A zivatarfelhők elvonulása után kimentünk a vendéglátónk telke előtti szabadforgalmú útra. Néhány felkészületlen szomszéd elképedve figyelte az előkészületeket, többen a rendőrség értesítésén törték a fejüket. Minden versenyző kétszer próbálkozhatott. Az első fordulóban a férfiak küzdöttek a sikerért. A hölgyek - a látottak ismeretében - inkább racionálisan dobták messzire a középzöld színű, 43-as méretű, férfi fazonú és ormótlan csizmát. Mindenkinek nehézséget okozott az előzőleg lehullott eső miatti csizmafogási bizonytalanság. A hölgyek jelentős részének kezéből a felfelé ívelő röppálya előtt kicsúszott a lábbeli, így az 2-3 méter megtétele után a sáros talajon landolt. A sorok írója sem jeleskedett a dobási teljesítmények terén, egyetlen effektiv bajnokként eltalálta tagtársa pár hetes autójának hátsó ablakát (szóval nem én nyertem, volt nagy riadalom). A hivatalos mérési eredmények nagy (de hiteles) skálán szórtak, 3 métertől 24 méterig repült a sárosnedves gumicsizma. Ä mérést a hivatalos eszköznek számító görgősszámlálós, rendőrségileg elfogadott eszközzel végeztük. Az előzetes megállapodást figyelembe véve a nyertesek lemondtak díjazási jogosultságukról a szervezésben jeleskedő gyerekek számára. Jövőre folytatjuk, bármi is történjen! Varga József 43 év az egészségügyben Tóbiásné Marika rangos városi kitüntetése Paks Város Önkormányzata a város egészségügyi ellátásában végzett kimagasló tevékenysége elismeréséül Pongrácz Sándor-díjban részesítette Tóbiás Zoltánné Marikát, az atomerőmű nyugdíjas üzemi nővérét, aki a mai napig betegápolói feladatot lát el Paks város háziorvosi szolgálatánál. Paks hajdani orvosa, dr. Pongrácz Sándor emlékére alapított kitüntetés átadására az egészségügyi dolgozók július 2-ai Semmelweis-napi ünnepségén került sor (Semmelweis Ignác születésnapja alkalmából). Tóbiás Zoltánné Marikát szinte az egész atomerőmű ismeri, a régiek minden bizonnyal, hiszen 1980-tól egészen nyugdíjba vonulásáig, 1992- ig üzemi nővérként itt dolgozott. Mindig az egészségügyben volt a munkahelye, 43 évet töltött el mint ápoló, nővér. Miután leérettségizett, 1961-ben a szolnoki kórházban kezdett dolgozni. Műszakos beosztása mellett végezte el az egészségügyi iskolát. A későbbiek során is mindig tanult, képezte magát. Az általános ápolónői végzettség mellett megszerezte az üzemi nővéri és betegápolói képesítést is. Szolnokról a százhalombattai kőolajfinomítóhoz került, ahol üzemi nővér lett. A paksi atomerőműben 1980-tól dolgozott szintén üzemi nővérként. Az erőműben töltött időre szívesen emlékszik vissza, jól érezte magát úgy az orvosok, mint a munkatársak, ellátásra szorulók körében. Nagyon sok elsősegélynyújtó oktatást tartott az erőmű dolgozóinak. Az oktatási központban egyegy teljes műszak hallhatta tájékoztatását, és megtörtént, hogy területre ment - pl. a tmk-ba - és ott tartott ismertetést, elsősegélynyújtási bemutatót. Feladatát mindvégig igyekezett a legjobb tudása szerint, a betegek legnagyobb megelégedésére elvégezni. Ha bárki kért tőle segítséget, szívesen megtette. Nem csoda hát, hogy a mai napig mindenki szivesen gondol rá vissza. Hosszú ideig volt igen aktív tagja a Vöröskereszt Paks városi Szervezete vezetőségének. Az Energetikai Szakképzési Intézet (ESZI) ifjúsági vöröskeresztes alapszervezetének létrehozása az ő nevéhez fűződik. Az iskolában elsősegélynyújtási oktatásokat és versenyre való felkészítést végzett, melynek köszönhetően sok városi, megyei és országos versenyt megnyertek. Rengeteg különböző programot, segélyakciót, véradást, ünnepséget szervezett, az örmény gyermekek nyaraltatásától kezdve az anyák napi ünnepségig. Az általa őrzött vöröskeresztes naplót, ami az iskolai szervezet történéseit rögzíti, valamint az okleveleket, fényképeket, nemrégen adta át az atomerőmű múzeumának. Nyugdíjazását követően, 1992-től sem hagyta abba a munkát. Megkeresték a városi egészségügytől, és kérték, hogy segítsen be a háziorvosi szolgálat feladataiba mint ügyeletes nővér. Havonta 10-13 ügyeletet lát el este 6-tól reggel 8-ig. Egy ideig házi betegápolást is vállalt, sok idős embernél végzett otthoni felügyeletet, ellátást. Nagyon szereti munkáját, amíg hívják, és egészsége engedi, dolgozni fog. A mai napig is törekvése: a betegekhez a lehető legjobban viszonyulni, és megelégedésükre tenni. Marika lelkiismeretes, áldozatos munkáját az atomerőmű már évekkel ezelőtt értékelte, és „Kiváló Dolgozó” kitüntetésben részesítette. A Vöröskereszttől számtalan elismerést, köszönőlevelet kapott, és megtiszteltetésnek tekintette, hogy országos vezetőségi tagnak választották. A Paks Város Önkormányzata által adományozott Pongrácz Sándor-díjat rendkívül nagy elismerésnek tekint. Az ünnepségen nemcsak ő, de a résztvevők is meghatódtak. Együtt örültek a kitüntetésnek, mindannyian úgy érezték, igazán megérdemelte, és tudják, sokat tanulhatnak tőle. Tóbiásné Marika munkáját és életét vallomása tükrözi a legjobban: - Magaménak érzem Sík Sándor gondolatát, mely szerint „Ott légy igaz ember, ahol vagy.” Én ennek szellemében tettem a feladatom, és teszem ezután is. Az atomerőműből nagyon sokan ismerik és szeretik Marikát. Az ő nevükben gratulálunk a kitüntetéshez, és további jó egészséget kívánunk neki! Lovásziné Anna Látogatóban Kovács Ferencnél A PA Rt. nyugdíjas villamos gépszerelőjénél Kovács Ferenc 1979. január 15-vel a Gagarin Hőerőmű Vállalattól került áthelyezéssel a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Kellő szaktudással, erőműves gyakorlattal, lelkesedéssel kezdte meg a munkáját az atomerőműben. Precíz, szorgalmas, segítőkész kollégának tartották közvetlen munkatársai és vezetői. Folyamatosan képezte magát. Négy évtizedes munkaviszony után - élve a lehetőséggel - 53 éves korában elment nyugdíjba. Paksi otthonában felkerestem, hogy közösen idézzük fel az atomerőműben eltöltött 13 évet.- Egy évtizede, hogy nyugdíjas vagy. Hogy érzed magad?- Köszönöm az érdeklődésedet, most már egyre jobban vagyok. Bizakodom, hogy rövid időn belül a segédeszközömet, a botomat letehetem. Sajnos múlt évben baleset ért, eltörött a kezem. Később kiderült, hogy ebből adódóan egyéb sérülésem is volt. Idén május hónapban a szekszárdi kórházba két hétre be kellett feküdnöm kivizsgálásra.- Mivel töltőd el a nyugdíjas idődet?- Olyan ember vagyok, aki a tétlenséget nem szereti. Ha nem hangzik nagyképűségnek, olyan „örökmozgó” ember voltam világ életemben. Mindig találok magamnak elfoglaltságot. A lakásomtól 3 km-re van egy 800 négyszögöles telkünk. Hetente 3-4 alkalommal is kimegyünk autóval a feleségemmel. Gondozzuk a gyümölcsfákat, műveljük a konyhakertet. Örömünket leljük a munkában.- Hogyan lettél PAV-os?-A szakmámat szeretem. Az új dolgok mindig érdekeltek. Kihívásnak tekintettem az atomerőművi tevékenységet. Tudtam, hogy sokat kell tanulni, hogy az új munkahelyen az elvárásoknak meg tudjak felelni. A másik szempont meg az volt, hogy közelebb kerüljek Pécshez, mivel onnan származom. Kezdettől fogva egymás után végeztem el különböző tanfolyamokat. Meggyőződésem, hogy elméleti felkészülés nélkül nincs tökéletes szakmai tudás. Emlékszem egy alkalommal az oktatási osztályon mosolyogva megjegyezték. ...„Feri, nincs olyan tanfolyam, amit te nem végeztél el”. Nagyon fontos volt számomra, mert a tanultakat a gyakorlatban tudtam hasznosítani. Nem volt olyan munka, amit ne végeztem volna el szívesen. Tudtam, hogy minden elvégzett munka az erőmű javát szolgálja. A kezdeti időszakban a „0” revíziók, a gépek, berendezések üzembe helyezése volt a munkánk. Fáradtságos volt, de a végén mindig az öröm, a sikerélmény jelen volt. 1993. december 30- val elmentem nyugdíjba. Kis idő után - felkérésre - visszamentem dolgozni. 8 hónap elteltével úgy döntöttem, hogy nem dolgozom tovább.- Nyugdíjasként jártál-e az erőműben?- Ha jól emlékszem két évvel ezelőtt ügyintézés végett voltam bent.- Volt kollégáiddal tartod-e a kapcsolatot?- Utcán találkozunk, akkor kis időt szánunk a beszélgetésre, ilyenkor szóba kerülnek a régi emlékek, de senkivel sem járok össze.- Az erőműben eltöltött több mint egy évtized alatt van-e olyan eset, amire a mai napig szívesen visszaemlékszel? Volt-e rossz emléked?-Azt hiszem, nem vagyok egyedül a régiek közül, akinek ne a négy blokk munkái, a blokkok üzembe helyezése és indítása lenne a legszebb emléke. Mindenki, aki ebben részt vett örömöt, boldogságot érzett szívében. Felejthetetlen emlékként őrizzük itt bent. Hálás szívvel, szeretettel gondolok a volt kollégáimra, munkatársaimra. Hirtelen 100 nevet is fel tudnék sorolni, és akkor sem volna teljes a névsor. Mégis kiemelném két volt főnökömet, Blatt Vincét és Riczkó Józsefet. Az ő vezetésükkel, irányításukkal végeztük el mindazon feladatokat, amit ránk bíztak. A szakmai elismerés, a dicséret is valamennyiünknek szólt. Rossz emlék? Olyan légkörbe a rossz nem fért bele.- Hobbidról, ha tennél említést.- 20 évig horgásztam a Dunán és a Kondor tavakon.- Élmény?- Az minden horgásznak van, ha úgy tetszik minden parton eltöltött idő annak számít. A sok közül mégis a nagyfogás az igazi. Egy 15 kg-os busa volt a legnagyobb fogásom, amit másfél órás „fárasztás” után tudtam kifogni. Sajnos, ma már nem olcsó a horgászás, lemondtam róla. Másik hobbim a rézművesség és a fafaragás, formázás. Mindent el tudok készíteni, amit csak lehet egy fából. — Mondj valamit a családodról! — Feleségem - akivel 34 éve élünk együtt boldog házasságban - 1996-tól PA Rt.-os nyugdíjas, és a kisebbik lányunkkal vagyunk együtt. Ő jövőre fog diplomázni. Azt hiszem nem kell különösen felvázolni, hogy két nyugdíjból milyen nagy anyagi terhet jelen lányunk iskoláztatása. Ä két idősebbik lányunk Hódmezővásárhelyen él és dolgozik. Egy hétéves fiúunokánk van. Nagyon boldogok vagyunk, csak az a baj, hogy nagy a távolság, és így ritkábban láthatjuk egymást. — Köszönöm a beszélgetést. Sok boldogságot, egészséget kívánok neked és családodnak valamennyiünk nevében! MJ.
