Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7. szám
2004. július Két évvel ezelőtt rendeztünk tudományos konferenciát Pakson, az 1. blokk indulásának 20. évfordulóján. Idén, június 25-én Pécsett újabb konferenciára gyűltek össze az atomenergia hazai tudósai és szakemberei. Ez a tanácskozás a PA Rt. és a Magyar Atomfórum Egyesület közös rendezésében valósult meg. A Palatínus Szálló Bartók Terme méltó környezetet biztosított a tanácskozáshoz, amelyet dr. Toller László, Pécs polgármestere köszöntött, majd dr. Varga-Sabján László törzskari és humán igazgató nyitott meg. Az ülésen megemlékeztünk a mesterséges radioaktív izotópok alkalmazásának 50. évfordulójáról is. Az előadások bemutatták, hogy a világ első ipari méretű atomerőművének üzembe helyezése óta eltelt fél évszázad alatt az atomenergetika jelentős nagyiparrá vált, amely a villamosenergia-ellátás meghatározó részét képezi. A tudományos ülésszakon elhangzott előadások szerint az atomenergetika az élenjáró tudományos eredmények felhasználásával képes a megújulásra, a jelentkező igények kielégítésére és a felmerülő műszaki problémák megoldására. Alább az előadások rövid eszenciáját közöljük. Dr. Toller László köszöntőjében elmondta, hogy több tízezer éve sugárzó arccal járnak a pécsiek, hiszen a lábuk alatt mindig megtalálható volt az az energiaforrás, amelyhez a ’30-as években jutottak hozzá először német és orosz mérnökök. Ugyanis erdésznek öltözve keresték az uránt, amelyet az 1950-es évektől a ’90-es évek közepéig iparszerűen bányásztak. Pécs, az ötvenezres kisvárosból az urán- és szénbányászatának köszönhetően fejlődött 210 ezres nagyvárossá, a fiatalok városává. A XXI. század nagy kihívásai közé sorolta az energiaforrások meglétét és azok felhasználásának lehetséges irányait. Toller László hangsúlyozta, hogy el kell dönteni az energiagazdálkodás stratégiai irányait. Felhívta a figyelmet arra a rossz szemléletre, amely csak a nukleárisenergia-termelés végtermékével, a hulladékkal foglalkozik, és figyelmen kívül hagyja a közbenső fázisokat. Dr. Varga-Sabján László törzskari és humán igazgató megnyitójában szólt az 1954. június 27-én üzembe helyezett obnyinszki reaktorról és annak tudománytörténeti jelentőségéről. Megemlékezett azokról a világhírű magyar tudósokról - a Marslakókról -, akik döntő szerepet vállaltak az atomerőművek elméleti hátterének, konstrukciójának, működtetésének és biztonságának megalapozásában. Szólt arról a szellemi tőkéről, amelyre alapozva már az ’50-es évek közepére megépülhetett Csillebércen a kutatóreaktorunk. Az 1982 óta biztonságosan üzemelő paksi blokkal kapcsolatban kiemelte a magyar mérnöki munka, és a Pakson termelt olcsó és tiszta energia fontosságát. Elhangzott, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. eltökélten halad a „Jövőkép” című dokumentumban deklarált úton, amelynek legfontosabb eleme a blokkok üzemidejének meghosszabbítása az eredetileg tervezett időtartamhoz képest legalább húsz évvel. Ez azt jelenti, hogy Magyarország a 2030-as évek közepéig élvezheti a Pakson versenyképes áron előállított tiszta energiát, ezzel részben megőrizve az ország ellátási függetlenségét is. A tervezett üzemidő-hosszabbítás mintegy 150 milliárd forint ráfordítást igényel, amelyet az erőmű saját költségvetéséből finanszíroz. A tervek megvalósításához szükséges társadalmi elfogadottságot pedig széleskörű és objektív tájékoztatással kívánja megszerezni az erőmű. ATOMERŐMŰ 3. oldal a to m e n e r g e tik a Dr. Aszódi Attila technikatörténeti áttekintésében bemutatta a nukleárisenergia-termelés kialakulását és a biztonsággal kapcsolatos kutatásokat. Az előadás részletesen tárgyalta a negyedik generációs atomerőművek fejlesztés alatt lévő műszaki megoldásait. Ezekkel az erőművekkel szembeni fontos kihívásokat a fenntartható energiatermelési mód megvalósítása, a versenyképesség fejlesztése, a biztonság és a megbízhatóság fokozása, valamint a hasadóanyaggal való visszaélés megakadályozása képezi. Dr. Vajda György akadémikus rámutatott arra, hogy az energiaigények folyamatosan növekednek, és egyértelmű egyenes összefüggés van a világ egyes régióinak villamosenergia-felhasználása és az ott élő emberek életszínvonala között. Elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy az atomerőművek más energiaforrásokhoz viszonyítva kevésbé terhelik a környezetet, hasadóanyag ellátásuk kiegyensúlyozott, gazdaságilag versenyképesek, és az új fejlesztések jelentősen javíthatják a társadalmi elfogadottságot. Dr. Czibolya László áttekintést adott az atomerőművek üzemidejének hosszabbítására irányuló nemzetközi gyakorlatról. Elmondta, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a kiadott üzemidőhosszabbítási engedélyek száma 26, a beadott engedélykérelmek száma 19, és további 27 reaktorra jelezték, hogy az üzemidőhosszabbítás előkészítése megkezdődött. Számos európai országban szintén folynak programok az üzemidőhosszabbításra. Az előadás kitért az angol, a spanyol, a francia és a finn gyakorlatra. Érdemes megemlíteni, hogy a hazánkhoz csatlakozó közvetlen régióban - mind Szlovákia és Csehország, mind Szlovénia - foglalkoznak az atomerőműveik tervezési élettartamán túli üzemben tartásával. Egy rövid áttekintés a paksi atomerőműben folyó előkészületekről azt mutatta meg, hogy mind a műszaki tartalmat, mind az engedélyezési kereteket illetően a magyar üzemidő-hosszabbítási program lényegében megegyezik a nemzetközi, elsősorban amerikai irányokkal. Dr. Csőm Gyula egyetemi tanár részletesen foglalkozott az atomerőművek gazdaságosságával. Megállapította, hogy az atomenergia gazdaságilag versenyképes energiatermelési mód, amely hosszú távon nagy árstabilitást és hosszú idejű előretervezhetőséget biztosít, ami különösen a liberalizált villamosenergia-piacon nagy versenyelőny. Ez a versenyelőny még szembetűnőbb, ha figyelembe veszszük, hogy a leszerelés és a radioaktív hulladékok elhelyezésének költségei már beépülnek az atomerőmű költségeibe. A számítások azt mutatják, hogy az üzemidő-hosszabbítás egyértelműen gazdaságos (ha a műszaki feltételei fennállnak). Az atomenergetika gazdaságosságát tovább javíthatja a létesítési költség csökkentése, amit elsősorban az építési idő lerövidítésével lehet elérni. Dr. Veres Árpád a fizikatudományok doktora hosszú évekig volt az MTA Izotóp Intézet igazgatója. Előadásában elmondta, hogy van egy hazai ötvenéves évforduló is. 1954-ben érkezett ugyanis hazánkba az első mesterségesen előállított radioaktív izotópkészítmény. (Természetes eredetű radioaktív izotópot, a Ra-226-ot már a II. világháború előtt alkalmaztak Magyarországon sugárterápiára.) Az első szállítmány Co-60 és P-32 készítmény volt, ezt hamarosan követték C-14, Sr-89, Ag-111 és 1-131 készítmények. Megemlítette, hogy az évfordulónak pécsi vonatkozása is van. 1954. november 3-án érkezett meg, szintén a Szovjetunióból az első Na-24 készítmény, amit a viszonylag rövid felezési időre való tekintettel személyesen hozott le a POTE Biofizikai Intézetbe. Az előadás adatokat közölt a hazai izotópalkalmazásokról (ezen a téren a legfejlettebb országokkal vagyunk kb. azonos szinten), s a jövő trendjeinek rövid elemzésével zárult. Folytatás a következő oldalon
