Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
2004. május ATOMERŐMŰ 11. oldal Paksi diákok kiemelkedő tanulmányi eredményei Magyarország első vállalati iskolája 1986-ban nyitotta meg kapuit a Paksi Atomerőmű Vállalat, majd a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság fenntartásában. 2001-től a paksi Energetikai Szakközépiskola és Kollégium alapítványi fenntartással működik. Az oktatási rendszere széles választékú és rugalmas. Népszerű, jól hasznosítható szakmákra készítik fel a diákokat, és továbbtanuláshoz magas szintű ismereteket nyújtanak a lelkiismeretes tanárok. Az oktatás közép- és emelt szinten folyik. Első lépcsőben érettségit, második lépcsőben pedig szakirányú végzettséget szerezhetnek a tanulók. Képzést folytatnak műszaki és gazdasági szakterületen, ezen belül informatika, elektronika, gépész, környezetvédelmi, közgazdasági és ügyviteli szakmacsoportokban. Kedves Olvasó! Jogosan teheti fel a kérdést: — Miért is reklámozzuk az Energetikai Szakközépiskolát? Ennek két oka van: — A jó bornak is kell cégér, meg nem szabad elhallgatni az eredményeinket. Előre bocsátom: nem hiszek a véletlenben. Torokfájással küszködve az Internetet böngészve nézegettem a paksi Energetikai Szakközépiskola és Kollégium (www.eszi.hu) hirdetését. „A szakközépiskola kiemelt feladatának tekinti a felsőfokú továbbtanulásra való felkészítést. A tanulmányi versenyek eredménye és a felvételi mutatószámok a legjobb szakközépiskolák közé sorolnak bennünket. A nálunk végzett diákoknak több mint 60%-a nyert felvételt felsőfokú intézményekbe.” — olvastam a jelzett honlapon. Közben csengett az otthoni telefonom. Barkovics Lajos tanár úr hívott, boldogan újságolta, hogy tanítványa Széles László, a fémipari minőségbiztosítási technikus szakon 13. évfolyamos, a 2003 / 2004. tanévben végzett tanuló a gépgyártó szakmacsoport tantárgy Országos Szakmai Tanulmányi Verseny döntőjében első helyezést szerzett. A Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) által április 14-16. között Debrecenben szervezett versenyen Laci évfolyamtársa, Füller Zoltán is részt vehetett, és a több száz benevezett tanuló között az igen értékes tizedik helyezést érte el. Ez a két kiváló tanulmányi eredmény „zene volt a fülemnek”, ugyanis az erőműves szakmai gyakorlatok megtartása során ötször négy órában nekem is volt lehetőségem megismerkedni a fiúk tudásszomjával. Itt szeretném jelezni az NSZI által kiadott fémipari minőségbiztosítási technikus szakmai vizsga tantárgyait: ipari minőségbiztosítás, számítástechnika, gazdasági, munkajogi, munka- és környezetvédelmi ismeretek. Ezekből a tárgyakból a technikusminősítőn sem szóbeli, sem írásbeli, sem gyakorlati vizsgát nem kell Széles Lacinak letennie, ugyanis a debreceni produkciója alapján előre begyűjtötte a jeles osztályzatot, sőt az Oktatási Minisztérium illetékesétől kapott igazolás alapján kérhet mentességet a szakmai szakirányú felsőfokú tanulmányaihoz nélkülözhetetlen felvételi vizsga alól. A debreceni Mechwart András Gépipari és Informatikai Középiskolában rendezett Országos Szakmai Tanulmányi Verseny döntőjébe jutott még két paksi végzős diák, és értékes helyezéseket értek el. Az informatika szakcsoport versenyén Szilágyi Zoltán tanár úr tanítványa Nitsch József kilencedik helyezést, míg az elektronika szakcsoport küzdelmein Csanádi Zoltán tanár úr tanítványa Kasléder Albert tizenegyedik helyezést ért el. Kasléder Albert is előre megszerezte a technikusminősítőn a jeles minősítést. Még a debreceni verseny előtt, április 4-6. között Székesfehérváron is jól szerepelt Széles Laci, az Országos Műszaki Tanulmányi Verseny döntőjében értékes ötödik helyezést ért el, már itt megszerezte a szóbeli vizsga alóli mentességet. Április 4-5. között Orosházán rendezték az Országos Pneumatika Versenyt. Itt is kiválóan szerepeltek Feil János tanár úr ESZI-s tanítványai, Kasléder Albert és Pach János a gyakorlati feladatok értékelése során a második, összetettben pedig a harmadik helyezést érték el a benevezett csapatok között. Szerkesztőségünk nevében őszintén gratulálunk a tanulóknak és felkészítő tanáraiknak! Sípos László Széles László (fehér ingben) és mögötte Füller Zoltán a tanulmányi versenyen Gondolatok a magyar nyelv hetén Különös aktualitást nyert az Európai Uniós csatlakozásunk küszöbén — az április végén megtartott, immár 38. Magyar Nyelv Hetének megnyitóján — a Bessenyei György (1747—1811) felvilágosult írótól származó „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem ” mondat. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke miskolci megnyitójában kiemelte: „A XXI. század törvényszerűségei közé tartozik, hogy csak az a nemzet lehet sikeres, amely saját szellemi, erkölcsi vagyonát, erejét úgy tudja felhasználni, hogy abból haszna származzon. A magyar nyelv ápolására az is kötelez bennünket, hogy az EU — a kultúrnemzetek egyesülése — regionális politikája miatt a Kárpát-medence magyarjai újból egy kulturális egységet alkotnak. ” Feltehetnénk a kérdést: — Mi is a kultúra? — A régészek „kultúrának” nevezik azokat a leletegyütteseket, melyek nem a természet, hanem az ember művei. Ez a kultúra egyszerűsített definíciója, melyből következik: a magyar kultúra — minden, amit a magyar emberek létrehoztak. Amíg magyarok élnek a földön, a magyar kultúra fennmarad. Rajtunk múlik, tényleg fennmarad-e. A magyar kultúra legnagyobb részét a nép hordozza. Ez a folklór, és a nép generációkon keresztül az anyanyelvével együtt fenn fogja tartani. A kultúra három alappillére közismert: a tudomány, az etika és a művészet. Az igazság keresése a tudományra tartozik, a társadalmilag elfogadottjó megvalósítója az erkölcs, az esztétikumé pedig a művészet. A művészet kapcsán említhetjük, közel kétszáz éve, hogy Kölcsey Ferenc (1790—1838) költő leírta a Himnusz> sorait. Érdemes végiggondolni minden papírra vetett sort, ugyanis bőséges tanulságokkal szolgál ez az ima. A többi nemzet dicsőíti az országát; történelme nagyságát, szépségét hangoztatja. Kölcsey ezzel szemben a magyar szájába egy fohászt ad, egy bűnbánat zsoltárt. Ebben minden benne van, amit nekünk tudnunk kell a magyar történelemről, és el kell felejtenünk mindazt, amit belénk vertek hosszú időn keresztül: — kicsi nép vagyunk, ki vagyunk szolgáltatva Keletnek, Nyugatnak... Ezzel szemben Kölcsey himnuszának van igaza: — nem ők győztek le minket, csak mi magunkat. De ha az igazságot tudjuk, akkor fel tudjuk emelni a fejünket, és tudjuk azt, hogy minden ellenféllel szemben bennünk is van kellő erő, ha összefogunk. Erre tanít bennünket — az Európai Uniós csatlakozásunk idején is — a Himnusz... A Himnusz többet jelent egy egyszerű műalkotásnál. Kölcsey és kortársai (Berzsenyi Dániel (1776—1836), Kazinczy Ferenc (1759—1831) stb.) arra törekedtek, hogy a magas kultúrát mindenki számára elérhetővé tegyék. Ne csak népdalokat tudjon a magyar nép az anyanyelvén énekelni, hanem értékes irodalmi, művészeti alkotásokhoz, tudományos munkákhoz is hozzájuthasson. Hogy tanulhassa a magyar nyelvet, hogy az ügyeit magyarul intézhesse a hivatalokban. A kultúra az általunk vállalt érték, a hagyományos értékrend, ami egyre inkább tudatossá válik számunkra a modem időben, eljutva egészen oda, hogy magyar az, aki vállalja, akárhonnan is származik. Gondoljunk csak 1842-ig Petrovics, majd később Petőfi Sándor (1823—1849) néven ismertté váló költőnk ide illő soraira: „Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány szépség gazdag kebelén. ” Amikor a kultúránkat, így a nyelvünket vizsgáljuk, javaslom, hogy ne azt keressük, hogy mit, honnan hoztunk, hanem mit csináltunk belőle. A környező kulturális hatásokból mi mit alakítottunk ki, és hogyan tudjuk — e sajátos magyar tájnak megfelelően — ezeket a magunk hasznára fordítani. Sípos László az MTA épülete A környezetvédelemért Sajtótájékoztatót tartott április 22- én a paksi „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány az idei Tolna Megyei Környezetvédelmi Vetélkedő lebonyolításával kapcsolatban. Az általános iskolások körében meghirdetett versenyről Sződi Imre, a Tolna Megyei Közgyűlés Integrációs Területfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottságának elnöke és Karsainé Baktai Julianna, az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány pedagógiai koordinátora adott tájékoztatást. Ez évben ismét az alapítványt kérték fel a második alkalommal megrendezésre kerülő megyei vetélkedő lebonyolítására. Az első forduló öt kistérségi központban április 29-én egy időpontban zajlik. A kistérségi központokban koordinátorok segítik az iskolák és az alapítvány munkáját. Az első forduló befejeztével egy-egy alsós és felsős csapat jut tovább, ezért a következő alkalommal 10 csapat méri össze tudását. A második forduló június 3-án Pakson, az Ürgemezőn zajlik. A feladatok jellege a tavalyihoz hasonló. A tesztszerű feladványok helyett nagyon sok mozgásos, gyakorlati és kreativitást igénylő feladatot állítottak össze a szervezők. A tervek szerint a szabadban megrendezendő vetélkedő sárkányeregetéssel és meglepetésprogrammal zárul. Lovásziné Anna A szakszerű, hatásos segítség érdekében Megyei Elsősegélynyújtó Verseny 2004. április 21-én tíz csapat részvételével, három kategóriában (általános iskolai, szakközépiskolás és felnőtt) zajlott Szekszárdon a Megyei Elsősegélynyújtó Verseny. Az ATOMIX Kft. Atomerőmű Tűzoltóság csapata a felnőtt kategória első helyét megszerezve továbbjutott az országos döntőbe. A verseny valamennyi csapatát felülmúlva érték el a legmagasabb pontszámot. A győztes paksi gárda: Apró András, Jákli Gábor, Lepp Frigyes, Szabó Tamás, Viniczai Tamás. A verseny három gyakorlati és egy elméleti állomásból állt, ahol hivatásos mentőtisztek értékelték a versenycsapatok munkáját. Az első állomáson egy szívinfarkj tusgyanús, eszméleténél lévő beteget kellett ellátni. A helyszínen tartózkodott még két hisztériásán viselkedő szemtanú. A második állomás egy autóbalesetet szimulált, melyben hárman szenvedtek sérülést. Az egyik személy az autóból kirepülve eszméletlenül, gerincsérüléssel feküdt az úttesten. Az autóban lévő másik két személy fejsérülést szenvedett, egyikük mellkasi fájdalomra is panaszkodott. A harmadik állomáson két sérültet kellett ellátni, egyikük eszméletlen állapotban volt, és a légzése is megállt, a másik személy másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. A negyedik állomáson tíz tesztkérdésre kellett választ adni, amely felölelte a Magyar Vöröskereszt kialakulását és fejlődését, illetve a sérülések ellátásának módját. A versenybizottság dicsérően szólt a versenyzők jó felkészültségéről. Értékelése szerint a csapatok tudást és képességet szereztek arra, hogy a sérült és rosszullétes emberek részére éles helyzetekben is hatásos segítséget tudjanak adni. Lovásziné Anna Lepp Frigyes, Szabó Tamás, Jákli Gábor, Viniczai Ferenc, Apró András
