Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-04-01 / 4. szám

12. oldal ATOMERŐMŰ 2004. április A múlt tanulságait ismerve építsük a jövőt A Magyar Mérnöki Kamara Vá­lasztmánya március 10-én méltó módon emlékezett köztestületünk megalakulására. Az 1923. évi XVII. törvénycikk rendelkezett arról, hogy a mérnöki tevékenység és a mérnökség erkölcsi és anyagi érde­kének a közérdekkel való egyezte­tése érdekében kamara szerveződ­jön. Nyolcvan éve, 1924. március 8- 12. között — dr. Zielinszki Szilárd műegyetemi tanár, a vasbeton ha­zai meghonosítója elnökletével — alakult meg a Budapesti Mérnöki Kamara, amely alapvető változást hozott a mérnökök életében. A Budapesti Mérnöki Kamara egy­kori székházának (V. kerület Szalay u. 4. sz.) homlokfalán elhelyezett em­léktábla megkoszorúzásával kezdő­dött március 10-én a Magyar Mér­nöki Kamara választmányi tagjai­nak egész napos programja. Ezt kö­vetően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ok­tatói Klubjában tanácskoztak a me­gyei és tagozati elnökökkel kiegé­szült MMK-elnökség tagjai. Dél­után megemlékeztünk a nyolcvan éve történt eseményekről, majd a Zielinszki Szilárd életét bemutató könyvet ismerhettük meg. Legvé­gül a család, a BME és a MMK ve­zetői koszorúkat helyeztek el a Mű­egyetem kertjében található Zielinszki-szobomál. Hazaérkezve néhány gondolat fogalmazódott meg bennem, amit most közreadok. A Révai Nagy Lexikonban olvasha­tó: „Mérnöki Kamara, a mérnöki karnak önkormányzati alapon, ha­tósági jogkörrel felruházott szerveze­te, Budapesti székhellyel egyenlőre az ország egész területére kiterjedő ha­táskörrel az 1923. XVII. te. állította fel. A Mérnöki Kamarába a mérnöki cím használatára jogosult minden ál­lampolgárt fel kell venni. Önálló ma­gángyakorlatot csak kamarai tag foly­tathat. A tagok összességének ügyeit a közgyűlés, a folyamatos ügyeket a vá­lasztmány és az elnök intézi.” Ez a korabeli szócikk — az 1945 és 1996 közötti kényszerszünet után — ma ismét érvényes, csak a törvényi hivatkozást kell kicserélni az 1996. évi LVIII. számmal. De nem olyan jó a helyzet, mint nyolcvan éve. A hiva­tásrendi kamaráknak a mainál lénye­gesen jelentősebb szerepük kellene legyen a demokratikus közéletben, de még messze vagyunk e kívánatos ál­lapottól. A hatékony demokráciák fontos eleme a végrehajtásban közre­működő szakmai önkormányzatok el­lenőrző szerepe. Gondjaink megértése, céljaink ki­tűzése érdekében érdemes visszate­kinteni a múltra. Az 1867-es kiegyezést követő fel­lendülés korában vetődött fel először, hogy a műszaki értelmiségnek érdek­­érvényesítő szervezetet kell teremte­ni, melyben egyrészt a mérnökök meghatározzák önmaguk helyét a tár­sadalomban, másrészt a társadalom számára védelmet biztosítanak a szakmailag nem kellően felkészült vállalkozókkal szemben. Ennek első formája a Magyar Mérnök és Építész Egylet volt, mely közel ötven éves küzdelmet folytatott azért, hogy tör­vény által megerősített köztestületet hozhasson létre. Az 1945 januárjában betiltott mér­nöki kamarát tizenöt évvel ezelőtt, 1989. március 9-én sikerült először egyesületi formában újjáalakítani. Az 1996. évi LVIII. törvény alapján elő­ször a területi — elsőként 1996. no­vember 7-én a Tolna megyei — mér­nöki kamarák, majd 1997 januárjában MÉRNÖKI RENDTARTÁS I®»* KitnaM I92X ÉVI XVII. TÖRVÉNYCIKK, ti iwt ifaktútjltau I mommuam k iwiTti •> mu kKíimmitm ***** l.tt* IM4. X. I. —111 U I* ****** i .. „-.a |1 KXIfM 1 A NtK'KHU KANAK* **1p**T5T a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) alakult meg. A rendszerváltás évét előszeretettel hasonlítják a kiegyezés évéhez. A cél akkor és most is ugyanaz, törvény ál­tal megerősített erős szakmai önkor­mányzattal biztosítani a műszaki te­vékenység magas szakmai színvona­lát és a megrendült etikai színvonal helyreállítását. A mai, immár tizen­hétezer főt számláló mérnöki kamara a jelenleginél nagyobb szerepet kíván magának a közéletben, ehhez azon­ban szükséges, hogy a politikai veze­tés felismerje azt, hogy a szakmai részletkérdéseket nem szabad a poli­tika felső szintjén szabályozni, azt leginkább az abban dolgozók önkor­mányzati szervei tudják hatékonyan érvényesíteni. Dr. Kováts Gábor, a MMK elnöke vezetésével kezdeményeztük és létre­hoztuk a magyar szakmai kamarák érdekérvényesítő fórumát, mely kö­zel háromszázezer szakembert tömö­rít. Amennyiben a társadalomtól megkapjuk a kellő bizalmat, az euró­pai csatlakozás után jelentősen hoz­zájárulhatunk hazánk gazdasági fel­zárkóztatásához és nemzetközi tekin­télyünk növeléséhez. Sípos László, az MMK elnökségi tagja Törzsgárda tagsági elismerések 2004. március 20 éves Márton Gáborné HŰIG HUFO Munka- és Személyügyi Osztály, 1984. március 22.; Mácsai Zoltán BIG Sugárvédelmi Osztály, 1984. március 7.; Antóni József János BIG MINFO Minőségellenőrzési Osz­tály, 1984. március 19.; Nagy Tibor ÜVIG ÜVFO Reaktor Osztály, 1984. március 29.; Csirmaz Mihály ÜVIG ÜVFO Turbina Osztály, 1984. március 12.; Hegedűs Dániel ÜVIG ÜVFO Turbina Osztály, 1984. március 20.; Szoó Istvánná KÁIG Karbantartás Technológiai Főosztály, 1984. március 19.; Aradi Imre KÁIG KAFO Reaktor és Ké­szülék Karbantartó Osztály, 1984. március 29.; Zsinka János KÁIG KAFO Reaktor és Készülék Karban­tartó Osztály, 1984. március L; Kákonyi József KAKj KAFO Turbi­na és Forgógép Karbantartó Osztály, 1984. március 29.; Klopcsik Ferenc KÁIG KAFO Turbina és Forgógép Karbantartó Osztály, 1984. március 2.; Tantos György KÁIG KAFO Tur­bina és Forgógép Karbantartó Osz­tály, 1984. március 30.; Németh Sán­dor KÁIG KAFO Armatúra és Cső­vezeték Karbantartó Osztály, 1984. március 29.; Führpasz Györgyné GVIGH PSZFO Számviteli Osztály, 1984. március 28. Látogatóban Maróthy Lászlónál, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság nyugdíjas ügyvezető igazgatójánál Maróthy László a Paksi Atomerőmű Vállalat alapító tagja. 1976. február 1-vel került felvételre a Reaktor Osz­tály vezetői beosztásába. Büszkén megjegyezve, ő volt a nyolcadik a fel­vételt nyertek sorában, a 104-es törzsszámot kapta meg. Ezen beosz­tásban — melyben a nukleáris bizton­ságra kellett felügyelnie — hatalmas feladat hárult az általa vezetett osz­tályra. Szakmailag felkészült, kétdip­lomás mérnök (gépész- és reaktor­­technikai szakmérnök). Nyugdíjas­ként Törökbálinton él feleségével. Te­lefonon egyeztetett időpontban Pak­son találkoztam Maróthy Lászlóval. — Hogy érzed magad, hogy szolgál az egészséged? — Köszönöm a kérdésedet, jól va­gyok. Az egészségemmel nincs sem­mi baj. Orvosi utasítást betartva oda­figyelek a vérnyomásomra. — Hogyan kerültél Paksra, az atom­erőműbe? —Az Inotai Erőműben dolgoztam mint a gázturbina üzemvezetője. Mindig érdekeltek az új szakmai fel­adatok. Ezen gondolattal jelentkez­tem felvételre a Nehézipari Miniszté­rium Atomerőmű Beruházási Titkár­ságon. Kis idő elteltével felvételt nyertem. Kezdetben tanulással kezd­tünk. Nagy lelkesedéssel, tanulási vággyal készültünk az előttünk álló feladatokra. Egymást oktattuk. Az alap nukleáris képzést itthon, és kül­földön az akkori Szovjetunióban és NDK-ban kaptuk meg. Nyugodt lel­kiismerettel állíthatom, a tudnivaló­kat maximálisan elsajátítottuk. Ké­sőbbiek során a blokkok teljesítmé­nyei igazolták, hogy a magas szintű elméleti képzésnek, megszerzett szakmai tudásunknak, lelkiismeretes munkánknak köszönhetően, a négy blokkunk teljesítményük alapján hosszú időn keresztül benne voltak a TOP 25-ben. Szerencsés embernek tartom magam, hogy amit az életem­ben csináltam, azt mindig nagy lelke­sedéssel és szeretettel végeztem. Boldogan gondolok vissza a rég­múlt atomerőműves eseményekre. Minden blokk előkészületi munkáira, üzembe helyezésekre, indításokra, párhuzamos kapcsolásokra. Munká­mat elismerték. Ahogy nőttek a fel­adatok, úgy nőtt a rám bízott felelős­ség is. Később a Nukleáris Főosztály vezetését bízták rám. Pár év elteltével kaptam meg a Nukleáris igazgatói ki­nevezést. A szakmai elismerést soha­sem sajátítottam ki. Egy hagyomá­nyos erőműben egy jól felkészült szakember bizonyos idő elteltével el tud sajátítani mindent, bárhol helyt tud állni. Meggyőződésem, hogy az atomerőműben már nem így van. Minden feladat elvégzéséhez, felme­rült probléma megoldásához jól felké­szült csapat kell! Visszagondolva a kezdeti időszakra és az azt követő évekre, amikor a nap bármely idősza­kában váratlan meghibásodáskor be kellett jönnöm, a déli bejárónál már tudtam, hogy rajtam kívül 5-6 kollé­gám is bent lesz az adott helyen. A si­ker öröme is közös volt minden eset­ben. Az MVM Tröszt felügyelete mel­lett, önálló felelősséggel végeztük a mindennapi munkánkat. Felemelő ér­zés volt a paksi atomerőműben dol­gozni! 1992-ben átszervezés kapcsán „parkolópályára” kerültem. 1994-től 1998-ig a Paksi Atomerőmű Rt. elnö­ke lettem. Ebben az időszakban az időm jelentős részét Budapesten, az MVM Rt. székházában töltöttem. Ré­gi kollégámmal, volt vezetőtársam­mal, a PA Rt. akkori vezérigazgatójá­val, Szabó Józseffel nagyon jó embe­ri, szakmai kapcsolatom volt. Mint el­nök mindent elkövettem, hogy a felté­teleket biztosítsuk. Négy év után — mielőtt a mandátum lejárt — 1998. jú­lius 1-vel a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság ügyveze­tő igazgatója lettem. Az új feladaton túl fontos szempont volt, hogy a pak­si atomerőművel a kapcsolatom nem szakadt meg. Püspökszilágyi telep­hely — amely korábban az ANTSZ- hez tartozott —, valamint az épülő pak­si Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója tartozott a társaságunkhoz. A társaság­hoz a szükséges vezetőket a régi PA Rt.-os kollégák közül választottam. Idővel bebizonyosodott, hogy a vá­lasztásjói sikerült. Remek csapat vég­zi a munkáját, nagy hozzáértéssel! A székhely Budapesten van 7 fővel. Kö­zel másfél évtizede keressük a megfe­lelő végleges radioaktívhulladék-táro­­ló helyét, több százmilliót elköltve a kutatásokra. Sajnos a politika lépten­­nyomon beleszól, és így a végleges döntés még várat magára. 2003. már­cius 1-vel közös megegyezéssel nyug­díjba vonultam. Továbbra is kapcso­latban vagyok a kht.-val tanácsadói megbízásom révén, és így közvetve kapcsolatban lehetek a Paksi Atom­erőmű Rt.-vel is. Dr. Hegyháti József úrral — utódommal —, továbbá dr. Ko­csis István vezérigazgató úrral jó em­beri és szakmai kapcsolatot sikerült kialakítani. Bízunk abban, hogy a vi­harfelhők elvonulnak Paks felől, és bízunk az élettartam-hosszabbításban. A józan ész, a józan gondolkodás, szakmai érvek figyelembevételével kell, hogy megszülessen a helyes dön­tés. A XXI. század elején az egyetlen igazán környezetbarát és olcsó villa­mos energiát kizárólag nukleáris erő­művel lehet előállítani. Ezen megálla­pítás ma igaz, lehet, hogy 50 év múl­va módosul ezen állítás. Hiszen a tu­domány hatalmas lépésekkel halad előre. Teller Ede egy alkalommal a következőket mondta: „... az emberi­ség mindig megtalálja magának a megfelelő megoldást...”. — Törökbálinton laksz, hogyan tu­dod ellátni az új megbízatásodat? — Hetente lejárok Paksra. 1996-tól lakunk Törökbálinton. Örömmel mondhatom, hogy sikerült a környe­zetemben is kialakítani egy jó baráti társaságot. De folyamatosan értesü­lök mindenről, ami az erőművet illeti. Hivatalból jár az Atomerőmű újság. Nagy érdeklődéssel olvasom. Elszo­morít, amikor a gyászjelentést olva­som volt kollégáimról. — Elfoglaltságod mellett mivel töl­tőd a szabadidődet? — Két felnőtt családos gyermekünk van. Fiam tanár, lányom a kereskede­lemben dolgozik. Négy csodálatos unokánk van. Közel lakunk egymás­hoz. A nyarat balatoni nyaralónkban töltjük. Évközben van egy jelentős el­foglaltságom. Több mint két évtized­del ezelőtt — amikor még Szekszár­­don laktam — Lajkó Sándorral és Pus­kás Jenővel közösen szőlőt telepítet­tünk. Sajnos azóta mindkét volt erő­műves kollégám, barátom eltávozott az élők sorából. A szőlő művelését másra bíztam, de a préselést, a borke­zelést magam végzem. — Köszönöm a beszélgetést! Továb­bi erőt, egészséget, hosszú életet, csa­ládi boldogságot kívánok magam és kollégáid nevében! MJ. A kibocsátás- és környezetellenőrző rendszerek rekonstrukciója Környezetellenőrző távmérő állomás (A-típusú) Környezeti gamma-sugárzás dózisteljesítményét mérő állomás Az állomás belülről ÍT » - ~fm 1, O ■ cl 1 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom