Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
14. oldal ATOMERŐMŰ 2004. március Tizenöt éves a Tanuszodánk Jó, hogy a paksi uszodának van „PARTJA”! Az elmúlt tizenöt évben csaknem másfélmillió alkalommal (havonta nyolcezren) vették igénybe a paksi Tanuszoda szolgáltatásait. Az úszás megtanulását és művelését biztosító három medencén kívül méltán népszerű a két szauna, a korszerű szolárium, a testnevelő tanárok és edzők által vezényelt vízigimnasztika, a képzett és gyakorlattal rendelkező kollégák által biztosított masszázs, a jól felszerelt konditerem és az orvosi kezelőlappal igénybevehető gyógyúszás + gyógytorna, valamint gyógyúszás + kismamatorna. A közmegelégedéssel éppen tizenöt éve üzemelő paksi Tanuszoda kapcsán érdemes először a létesítést megelőző időszakra emlékezni. Paksra költözve nehezen vettem tudomásul, hogy itt nincs fedett uszoda. Üzemtörténész főszerkesztőnk archiválva a Paksi Állami Gazdaság üzemi lapszámait, az 1983. szeptemberi szám első lapján rábukkant egy felhívásra, mely közölte: június 23-án megalakult az Uszodaépítő és -fenntartó Egyesület, melynek célja, hogy mielőbb felépülhessen egy tanuszoda, ahol gyermekeink és mi felnőttek is sportolhatunk, fürödhetünk és pihenhetünk. A szervezők tagtoborzást hirdettek az uszoda építésével kapcsolatos széles körű összefogás érdekében. Sajnos több rögös és könnyen felejthető év eltelt az 1989. február 13-i nyitásig. Újvári Endréné Zsóka, a PA Rt. Tanuszoda vezetője vállalta az interjút. — Melyek voltak az uszoda életének emlékezetes eseményei?- Induláskor csak az alapszolgáltatást lehetett igénybe venni. Az első belépőjegyet, az akkori áron, 5 Ft-ért Jákli Péter tanácselnök váltotta, aki rendszeresen látogatta az uszodát. Mivel egyidejűleg csak kétszáz vendéget tudtunk befogadni, így többször ki kellett helyezni a „Megtelt” táblát. Emlékezetes uszi-diszkónak, családi vetélkedőnek és számtalan úszóversenynek (többek között a „Vésd a nevedet az uszoda falába”) biztosítottunk terepet. A paksi óvodákon, általános és középiskolákon kívül a környező települések is rendszeresen elhozzák ide a gyermekeiket. Ezenkívül büszkék vagyunk két szakmai eredményre is: évek óta a legjobb mérési eredményeket produkáljuk a Tolna megyei ANTSZ szigorú laboratóriumi ellenőrzésein, az elmúlt évben a Magyar Fürdőszövetség Oktatási Bizottság tagjai egy igazi „ékszer-doboznak” minősítették uszodánkat.- Sziklenka László mesteredző említette, éppen tizenöt éve itt az első tehetségkutató úszóversenyen fedezte fel Kozmann Gyurit, aki azóta nagyon sok dicsőséget szerzett városunknak. Február 16-án, a születésnapi bulin az Atomerőmű SE kosarasai és kenusai játszottak egymás ellen egy vízikosárlabda mérkőzést, ahol mind a játékosok, mind a nézők igen jól szórakoztak. A sikeren felbuzdulva bízhatunk a folytatásban?-A házi specialitásunk hatalmas érdeklődést és sikert aratott, az ismétlésre is van igény. Remélem, hogy Zsoldos András kosarasai nem hagyják annyiban, és mielőbb igényt tartanak egy revansra. A kajak-kenus fiúk jelezték, hogy vállalják a visszavágót.- Magyarországon a leggyakoribbak a mozgásszervi betegségek, melyektől több mint nyolcszázezren szenvednek. Az életkor előrehaladtával számuk egyre nő. A gyógyszeres kezelések alapja a gyulladásgátlók alkalmazása, amelyek sok esetben súlyos mellékhatással járnak. Szakirodalomból ismert, hogy egy hatékony furdőterápia tetemes gyógyszerköltséget válthat ki. E téren milyen jövőbe mutató tervekkel rendelkeztek?- Az elmúlt évben több mint hatezer alkalommal (melynek több mint a felében a Paksi Atomerőmű Rt. dolgozói voltak) vették igénybe a gyógyúszást. A tizenöt éves évforduló kapcsán, az atomerőmű gazdasági vezetőitől ígéretet kaptunk, hogy a nyári leállás alatt kivitelezésre kerül az a műszaki megoldás, amely lehetővé teszi, hogy a tanmedence külön fűthető legyen. Ezáltal biztositani tudunk 30-31 fokos vizet az úszásoktatáshoz és a mozgásszervi betegségben szenvedő vendégeinknek. Új szlogenünk: Jó, hogy a paksi uszodának van „PARTJA”! Sipos László Úszik, ugrik, tornázik, fut... szabadon leledzik! Vidám gyermekzsivaj. Jókedvűen játszó, úszkáló, víz alá merülő gyerekek. Színes, változatos formájú vízisporteszközök, játékok a kezekben. Izgalom, versengés, mosoly. - E szavakkal jellemezhetők az Akarat „Ebihal” gyógyúszó program uszodai foglalkozásai. A programot Pakson az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány egy éve indította az asztmás és allergiás gyermekek fizikai fejlődése, mentális állapotának javítása érdekében. A 25 éves múlttal rendelkező modell uszodai, tornatermi és szabadtéri foglalkozásokat tartalmaz. A módszer egyszerre kezeli a betegség fiziológiai, lélektani és szociális társas elemét.„Az akarat ebihal most úszik, majd békaként ugrik és tornázik, később szabadon fiit, síel, és a legfontosabb, hogy szabadon lélegzik!” - szól a program jelmondata. Az eddig elért eredményről Rábaközi Emma főszervezőtől kaptunk felvilágosítást. A napi programot Nepp Brigitta szakképzett gyógytornász, Fekete Miklósné testnevelő, Tímámé Steigerwald Katalin gyógytestnevelő és Bauer Rita konduktor állítja össze. A jelenlegi 32 fős létszámból 25 fő jár aktívan. Kevés gyermek hiányzik betegség miatt azok közül, akik tavaly kezdtek, és rendszeresen jönnek edzésre. A szülők nagyon örülnek ennek a lehetőségnek, mert tapasztalják, hogy gyermekük sokkal edzettebb, ellenállóbb és teste látványosan fejlődik, izmosodik. Mindez játékosan, megterhelés nélkül történik, miközben a gyerek élvezi, hogy idejár. A legkisebbek a vízhez szoktató csoportban vannak. A haladók már siklanak, víz alá merülnek, és az úszás alapjaival ismerkednek. A nagyok csoportjában lévő gyerekek minden úszásnemben tudnak úszni, csak a technikájukon kell javítani. A pénteki nap a kicsiké és haladóké, a kedd a nagyoké, a szerda pedig mindenkié, amikor együtt vannak, és rengeteget játszanak. A program filozófiája, hogy a gyerekek ismerjék egymást, és a csoportban szeretettel, segítő szándékkal forduljanak társukhoz. Mindig az életkori sajátosságnak megfelelően állítják össze a programokat. Az önkormányzattól pályázaton nyert eszközöket a program hatékonyan tudja használni. A kicsiknél rendkívül nagy segítséget jelent az eszközök használata, mert megkönnyítik a gyerekek motiválását, hamarabb megszokják a vizet, bátrabban merülnek alá. A múlt évhez hasonlóan idén is lesz egyhetes nyári terápiás célú tábor Abaligeten, kihasználva a cseppkőbarlang klímáját. A szülők véleménye alapján a tavalyi tábor nagyon hasznos volt, mert a pollenidőszakot könnyebben ki védték, és jól telt a nyaruk a gyerekeknek. Az alapítvány a program fő támogatói közül kiemelten köszöni Kiss Vilmos és a Vegyépszer Rt. támogatását. LA Belső lencsén át látják a világot... A Paksi Fotósok Baráti Körének kiállítása „A fényképezőgép lényege a kíváncsiság. A fotózás nem pusztán technika, kell hozzá egy belső lencse is„ - állt az idézet a fotósok körének meghívóján. S valóban, aki megtekintette a tárlatot, meggyőződhetett arról, hogy különleges érzékenység, belső szem is kell ahhoz, hogy az ember észre vegye az élet rejtett dolgait, és más szemszögből nézve is meglássa benne a szépséget. 2004. február 10-től március 7-ig volt látható a Paksi Fotósok Baráti Körének első bemutatkozó kiállítása Pakson, a Városi Művelődési Központ galériájában, melyet dr. Váradyné Péterfí Zsuzsanna, a Városi Múzeum igazgatója nyitott meg. A kör kilenc legaktívabb tagja tíz-tíz képét vitte közönség elé. Az alkotók: Boa András, Hadnagy Lajos, Jakab Albert, Laurinyecz Pálné, Magyar Zoltán, Ötvös Miklós, Száméi László, Vincze Pál és Wollner Pál. A kiállítás gazdag képanyaga igen kellemes élményt nyújtott, és a paksi fotósok tudását, tehetségét tükrözte. A bemutatott képek a természet örök szépségét, változatosságát, az élet egy-egy megragadott pillanatát, hangulatát, az emberarcok és életképek sokszínűségét helyezték középpontba. A Paksi Fotósok Baráti Köre 2002 októberében alakult. Vezetője Wollner Pál, aki már számos alkalommal bemutatkozott képeivel kiállításokon és az Atomerőmű újságon keresztül. A klub kéthetente tartja foglalkozásait, ahol a tagok előadások keretében és saját fotóik elemzésével bővítik fényképezési ismereteiket. Alkotásaik megjelentek a Paksi Atomerőmű Rt. egyik színes kiadványában (2002. évi termelési mutatók). A tagok közül többen sikerrel szerepeltek országos fotópályázatokon. A klub szoros kapcsolatot tart a paksi DIAMOND Fotóstúdióval, tagja a Magyar Amatőr Fotósok Szövetségének, és pályázat útján 2003-ban támogatást nyert Paks város kulturális bizottságától a helyi események fotók általi megörökítésére. Februári bemutatkozásával a Paksi Fotósok Baráti Körének célja volt, hogy felhívja magára a város figyelmét, hiszen nagyon sokféle kiadványhoz (pl. naptárhoz, prospektushoz) tudnának képeket, fotódokumentációt készíteni cégek, intézmények, különböző szervezetek részére. A kiállítás a paksi fotósok hozzáértő munkáját dicsérte. A kilenc kiállító tíz-tíz képével változatos látásmódban, igényesen megalkotva, kivitelezve széles skálán mutatta be a világot, az élet mozzanatait, a természet szépségét, s ezzel felejthetetlen élményt nyújtott az érdeklődőknek. Lovásziné Anna KI MIT GYŰJT? Magassy Gyula bélyeggyűjtő- Mikor kezdted gyűjteni a bélyeget, és milyen ihletés hatására?- Még általános iskolában kezdtem, hajói emlékszem ötödikes koromban, Sárosi Zoltán tanár úr kezdeményezésére. Ő akkoriban kezdte el az iskola keretein belül egy ifjúsági bélyeggyűjtő szakkör szervezését. Abban az időben, az ifjúsági körben még pecsételt bélyegeket kaptunk, amit a posta kimondottan a gyerekek számára - valódi postai szolgáltatás nélkül - előre „érvénytelenített” (lepecsételt), és úgy osztott szét közöttünk. Ezen „alapellátmányt” egészítettük ki később már a valóban „futott”, tehát már bérmentesített borítékokból, képeslapokból kivágott és leáztatott bélyegekkel, vagy kezdtünk el egymás között csereberélni, illetve vásárolni a zsebpénzekből, vagy alkalomadtán ajándékként is ezt kértünk a szülőktől, rokonoktól. Ez az állapot egészen az általános iskola befejezéséig tartott, amikor aztán átkerültem a felnőtt bélyeggyűjtő körbe. Egyébként ma is működik a felnőtt szakkör mellett és irányítása alatt ifjúsági szakkör.- Meséld el a szakkör megalakulásának történetét!- A felnőtt szakkör - a Működési Engedély tanúsítása szerint - 1962. július 23-án alakult 917-es Városi Bélyeggyűjtő Kör néven. A ’70-’ 80-as évek környékén elérte a több mint százas taglétszámot. Ebben az időben (1982) alakult meg az erőművi szakkör is 24 fővel. A felnőtt szakkörben az újdonságokat csak „postatisztán” (azaz ahogyan a nyomdából mint késztermék kikerült postai felhasználás, ill. bérmentesítés nélkül) rendelhettük vagy kaphattuk és kapjuk meg. Feltétlenül meg kell említeni Vereckei Ferencet, aki akkoriban a felnőtt bélyeggyűjtő kör vezetője volt egészen 1994-es haláláig. Ekkor vettem át tőle a kör vezetését. A kezdeti 28 fős létszám a 2003-as évre 36 főre emelkedett ellentétben az ország bélyeggyűjtő köreinek 99 %-ával, ahol sajnos folyamatos csökkenés tapasztalható. 2004. január 1-jével aFrigyesi Ferenc vezette PA Rt.-os bélyeggyűjtő kör „beolvadt” a városi körbe, és így a 2004. évi teljes létszám az ifjúságiakkal együtt 53 fő lett. 2003-ban a MABÉOSZ (Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége) vezetése meghirdette az önkéntes bázisköri szerveződést. Mi az elsők között hoztuk létre a megyében, illetve a térségben a területi báziskört, mely a későbbiekben a jelenlegi területi regionális irodákat kívánja kiváltani.-Mennyi havi vagy éves kiadást jelent ez a tevékenység egy gyűjtő számára?- Örülök, hogy feltetted ezt a kérdést. Bátran állíthatom, hogy szinte az összes létező hobbi közül talán a bélyeggyűjtés az egyik legolcsóbb, ha nem a LEGOLCSÓBB „unaloműző”. Az éves tagdíj 4300 Ft, a 2004 évre tervezett bélyegkibocsátás kb. 10- 14.000 Ft. Tehát évi 20.000 forint körül van, beleértve ebbe az évente megjelenő árjegyzék-katalógust is.- Kiket vártok új tagoknak?- Ha egyszóval kellene válaszolni, akkor azt mondanám, hogy MINDENKIT. De pontosabban megfogalmazva, elsősorban a fiatalokat várjuk, a tizenéves korosztály képviselőit. Nagyon jó lenne, ha most is lenne minden iskolában legalább egy Sárosi tanár úr, aki útjára indítana egy új bélyeggyűjtő generációt. A bélyeggyűjtés nemcsak szépérzéket generál, de nevel, oktat is. Ugyanis a bélyegek témája mindig valamilyen történelmi-, irodalmi-, művészetivagy sporteseményhez kapcsolódik. Ez egyfajta korlenyomat. Várjuk azokat, akiknek akár fiatal, akár felnőtt korban tetszenek meg a bélyegek (a magyar bélyegek világviszonylatban is a legszebbek közé tartoznak), netán örökölnek bélyeggyűjteményt. A bélyeggyűjtésnek NINCS FELSŐ KORHATÁRA! Alsó korhatár viszont van, ez 8 év. Óva intem azonban a kezdőket, hogy valamiféle befektetésként kezdjék el a gyűjtést. Az értékes bélyeggyűjtemények vagy többgenerációs gyűjtések (50-100 év) alapos, kitartó és sok anyagi ráfordítással járó gyűjteményfejlesztés eredményei. Jelentkezni akár nálam, akár a havonkénti összejövetelünkön (minden hó 3. vasárnapján, de. 9 órakor), a művelődési ház kistermében lehet. Wollner Pál
