Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-02-01 / 2. szám

6. oldal ATOMERŐMŰ 2004. február Tilky Péter - Mondj néhány szót ma­gadról!- Visontán kezd­tem dolgozni a Veszprémi Vegyipari Egyetem elvégzése után. 1977-től dolgo­zom az atomerőmű­ben. A vegyészeti osztályt, a főosztályt vezettem megalaku­lása óta. Ismeretei­met számtalan konfe­rencián, tanulmány­úton bővítettem.- Most te is a Helyreállítá­si Projekt tagja vagy. Mesélj erről a munkáról!- A projektben a sérült üzemanyag vegyi-radiokémiai viszonyainak a felügyelete, a minél stabilabban tartás víz­üzemi viszonyainak irányítása az egyik fő feladatom. Emellett a helyreállítás vegyészeti vo­natkozású dekontaminálási és hulladékkezelési feladatainak előkészítésében munkálko­dom. Jelentős mértékben eze­ken múlik, hogy milyen felté­telek mellett lesz végezhető a sérült üzemanyag eltávolítása. Az eddig nem tapasztalt radio­­izotópok és hasadványter­mékek kivonása rendkívül ösz­­szetett feladat, amit hazai és orosz intézetek összefogásával sikerrel meg fogunk oldani. Szerencse az esemény kap­csán, hogy az üzemanyag­pasztilla, amelyik porkohászati úton készült, rendkívül jó tulaj­donságú. Ez egyrészt biztosítja a szilárdságát, másrészt a vegyi ellenállóképességét, hogy csak minimális mértékben tud a víz, illetve a boros víz nukleáris anyagot, izotópokat kioldani. A mátrix visszatartja ezek 90-95 %-át. Többek között ezért nem történt komolyabb sugárterhe­léssel járó esemény, nem pon­tozódtak ki dolgozók, s lehet majd biztonságban elvégezni a ,Jdpakolást”. Az orosz szakértőktől az eddigi munkakapcsolat so­rán sok információhoz jut­hattunk. A megbízott szak­emberek értik a dolgukat, tudják, mire vál­lalkoznak. Ismere­teik alapján meg­bízható technoló­giát dolgoznak ki, majd azt ismerte­tik velünk, mi pe­dig elfogadtatjuk a hatóságokkal, és e szerint hajtják végre a helyreállí­tás legnehezebb munkáját. Hogy pontosan mit előbb, mit később - ez még nyitott kérdés. Most a szisztemati­kus, pontos, átgondolt felada­tok sorozatának elemzése a lényeg, hogy az eredmények­ből a megfelelő döntéseket meg lehessen hozni. A kiszó­ródott üzemanyag elhelyez­kedése, szubkritikussági szá­mításai adnak támpontot a ki­pakolás módjára. Esetleges megmozdítás okozhat e ked­vezőtlenebb elrendeződést? Erre már történtek előzetes becslések, számítások. A bór­savszintet már ez alapján állí­tották be, de kiépítették a vészbórozó rendszert is. — Engem meggyőztél, hogy a vezetés jól választott, mikor tapasztalt „rókákat" delegált a projektbe, remélem hozzám hasonlóan az olvasókat is. Család, gyerekek, hobbi? — Feleségem is az erőmű­ben dolgozik, biztosítéki ügy­intéző - magyarul a nukleáris üzemanyag nyilvántartása a reszortja. A gyerekek már na­gyok, felnőttek. Lányom épí­tész Pécsett, a fiam közgaz­dásznak tanul. Hobbim a vi­deózás és ennek stúdiómun­kái. Számítógépemen vágom a filmjeimet. Legújabban unokám fejlődését dokumen­tálom. — Köszönöm a beszélgetést! gyulai Bécsbol jelentkezik: Vincze Pál Az utóbbi napokban egyre többen kér­dezik: - Hol van a Vincze Pali, a minő­ségbiztosítási osztály vezetője? - A de­cemberi számból értesültek az olvasóink, hogy a Magyar Atomfórum Egyesület (MAE) Minőségbiztosítási Munkabi­zottság (MM) tagsága novem­ber 28-án az Integrált Irányí­tási Rendszerek kiépítésének tapasztalatairól értekezett. Ezen a tanácskozáson már nem jelent meg Vincze Pál, a MAE MM leköszönő vezetője, aki megalakulása óta képvi­selte cégünket a MAE legfel­sőbb vezetésében, ugyanis november 1- től - egy pályázatot elnyerve - Bécsben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) alkalmazottja lett. A minőségbiztosítási osztály kollektí­vája a Prelátus épületében egy igazán emlékezetes estén vett „ideiglenesen” - három évre - búcsút főnökétől, ahol a jelképes stafétabotot Turánszki János úr át is vette. Itt ígérte meg Pali, hogy első adandó alkalommal - Bécsből jelentkezve - szerkesztőségünk kérdéseire választ ad.- Milyen megfontolásból pá­lyáztál, és fogadtad el a bécsi ál­lást?- Már 2002. év végén felme­rült bennem a gondolat, hogy pá­lyázzak. Sejteni lehetett, hogy ez az állás, amiben én most vagyok, meg fog üresedni, ezért a NAÜ „szakember-, (vagy ha úgy tet­szik) tehetség-bankjába” elektro­nikusan bejelentkeztem. Ez még semmivel nem járt, de mégis már számol­tak velem. Hogy miért? Talán a legfonto­sabb, hogy a minőségügyben jelentős vál­tozások vannak folyamatban, és ha lehet úgy fogalmazni, akkor viharokat él át. Megjelent az új ISO 9001:2000 szabvány, amely szakított a régi, jól bevált sémák­kal. A követelmények nem arra koncent­rálnak, hogy a szervezetek minőségbizto­sítási-, irányítási rendszere teljes körűen dokumentált legyen, hanem arra, hogy jól működjön. Ezen túlmenően, az új szab­vány elvárja a szervezetektől, hogy a mű­ködésüket teljesen a folyamatokra épít­sék. További új vonása a szabványrend­szernek, hogy a különböző követelmé­nyek - pl. biztonság, minőségirányítás, környezetvédelem, munkabiztonság stb. — integrálását is elősegíti. Ezek a változások a nukleá­ris minőségügyet sem hagyták érintetlenül. Az ügynökség je­lenlegi munkatervében komoly szerepet kapott a nukleáris mi­nőségügyi követelmények fe­lülvizsgálata. A felülvizsgálat a fentieknek teljes mértékben megfelel, sőt a NAÜ szabvány­­rendszerét az ISO 9001:2000- rel harmonizálja. Ezek a kihívások keltették fel a figyelmemet, és késztettek arra, hogy pá­lyázzam meg ezt a pozíciót. A pályázato­mat 2003 márciusában nyújtottam be, a ki­értékelés pedig augusztusban történt meg.- Melyek az első tapasztalataid?- Igen érdekes dolog egy nemzetközi szervezetnél dolgozni. Bizonyos szem­pontból megegyezik azzal a munkával, amit otthon végeztem, míg más szem­pontokból teljesen eltérő. A munkaterhelés lüktető. Vannak na­pok, amikor este hétig vagy nyolcig megy a hajtás, különösen határidő közeledtével, míg más alkalmakkor elég délután ötig maradni. Ugyanúgy blokkolni kell a mun­kaidő kezdetét és végét, de sokkal szigo­rúbb a szabadság és a távollétek engedé­lyezése. Furcsa volt számomra, hogy ha­vonta 2,5 nap szabadságot „termelek”, így az első időszakban szinte nem is volt sza­badságom. A távolléteimet így alapvetően a túlórák felhasználásával kellett megol­danom. Azt mindenképpen ki kell emel­nem, hogy a munkahelyi légkör igen jó. A közvetlen főnököm - amerikai lévén — rendkívül szabad légkört teremtett meg. Az elvárások közül talán a legfontosabb az, hogy a vezetés komoly hangsúlyt fek­tet a belső kommunikációra. Folyamatos nyomás alatt vagyunk azért, hogy minden cselekvésünkben törekedjünk a konszen­zusra az érdekelt felek véleményének fi­gyelembevételével. Minden ajtó nyitva, mindenki mindenkihez bármikor beme­het. Az itteni főnök-beosztott viszonyokat a finnországihoz tudnám hasonlítani, ahol nincsenek formális akadályok a vezetők és a beosztottak között. Szakmai szempontból komoly a kihí­vás. Szinte az első naptól kezdődően be­dobtak a mélyvízbe, átvettem a folyama­tok irányítását. Alig volt időm megismer­ni az ügynökség belső működését, és már­is egy értekezletet szerveztem. És ami­lyen az élet, az első műszaki dokumen­tum, amit ki kellett dolgoztatnom az a biztonsági tartalékkészletek kezelésével foglalkozik. A Pakson szerzett tapasztala­tok sokat segítettek ebben. A minőségügyi nagy események má­jusban várhatók. Ekkor lesz két nagy érte­kezlet több mint negyven fő rész­vételével, ahol el fog dőlni a to­vábbmenetel iránya.- Hogyan telnek napjaid, mivel foglalkozol?-Alapvetően reggeltől késő dél­utánig, néha estig dolgozom. A paksi megszokás, a 6:50-es kezdés még mindig bennem van, általában én vagyok az első. Csak a főnököm előz meg időnként. O is egy üze­melő atomerőműben dolgozott évekig. Este már nagyon kevés do­logra marad időm. Hétvégén sietek a családomhoz, és aztán kezdődik elölről minden... Kedvenc időtöltésemnek, a focinak most még nem tudok rendszere­sen hódolni, mert az edzések pénteken van­nak, így ez kiesik. Egyelőre heti egy alka­lommal asztaliteniszezek, ez is ad egy kis fi­zikai leterhelést a szellemi munka mellett. — Mik a legfontosabb szakmai terveid az elkövetkezendő három évben?- A legfontosabb az, hogy meg tudjak felelni az ügynökségi elvárásoknak, minél jobban el tudjam ismertetni a paksi tudást; és amennyire csak szükség van a közre­működésemre, segíteni a paksi kollégákat a munkájukban, elsősorban információ­­adás révén. Sípos László A 2003. évi Műszaki Alkotói Pályázat Szerény ünnepség keretében 2004. január 12-én vehették át elismerő okleveleiket a díjazottak dr. Ko­csis István vezérigazgatótól, mun­kahelyi vezetőik, nagyszámú ér­deklődő, valamint a helyi és az or­szágos sajtó képviselőinek jelen­létében. Dr. Elter József bevezetőjében el­mondta, hogy ez a mostani már a ti­zenhatodik alkalom, amikor díjazzák a benyújtott kiemelkedő műszaki al­kotásokat (1988-ban Cserháti András - az akkori fejlesztési osztályvezető- találta ki ezt a formát). Idén 19 pá­lyamunka érkezett be, melyeket elis­mert szakemberekből (Bognár Péter, Jakab Albert, Lukács Zoltán, Nagy János, Oláh Mihály, Pákái László és Rósa Géza) álló bírálóbizottság átta­nulmányozott, majd a diplomavédés­hez hasonló módon nyilvános meg­hallgatás keretében értékelt három alkalommal. A körültekintően kidol­gozott értékelési szempontok (össz­hang a részvénytársaság stratégiájá­val, újdonsági fok, alkotói jelleg, té­ma kidolgozottság, munkaköri ösz­­szefüggés, külalak) ellenére is igen szoros versenyben alakult ki a végle­ges eredmény. Az ide vonatkozó eljá­rásrendnek (HUMA-04-01) megfele­lően két első, négy második és hat harmadik díjat osztottak ki. Ez azt mutatja, hogy a bírálók messzeme­nően meg voltak elégedve a pálya­munkák színvonalával, hiszen volt olyan év, hogy nem volt első díj. A pályamunkák a műszaki könyv­tárban hozzáférhetőek, akárcsak a korábbi évek termései. Az egy-két havi átlagbérnek megfelelő jutalmak ösztönzőleg hatnak a mozgalom to­vábbélésére. BERECZ ISTVÁN (1994) Pályamunka címe: • Villamos és irányítástechnikai fájl­forgalom nyilvántartása. (III. díj)- Mondj néhány szót magadról!- 1994 februárjában kerültem az atomerőműhöz külsősként a CAD-os villamos tervezőkhöz. Most a Villa­mos és Irányítástechnikai Műszaki Osztály Műszaki Dokumentációs Csoportnál tervfeldolgozó mérnök­ként dolgozom.- Honnan jött az ötlet, hogyan va­lósítottad meg?- A villamos és irányítástechnikai tervtár a rajzokat a tervezők részére szkennelt fájlok formájában szolgál­tatja. A programom a módosítások, módosítók és egyéb adatok nyilván­tartását végzi.- Család, gyerekek, hobbi?- Két kisgyermekem van, Csaba 8 éves, Anita 5 éves. Nagyon szeretek focizni a szekszárdi baráti körben he­tente egy-két alkalommal.- Köszönöm a beszélgetést! DÉNES LÁSZLÓ (1988), HORVÁTH JÁNOS (1997), SEBESTYÉN GÁSPÁR (1979), SIMON FERENC (1987) és TARNÓY LÁSZLÓ (1995) (III. díj) Pályamunka címe: • A 2-es blokki üzemzavar elhárításá­hoz tervezett eszközök — Mondjatok néhány szót maga­tokról!- A zárójelben lévő évszámokból láthatod, hogy régóta kötődünk az erőműhöz. Mindnyájan szeretjük a műszakiak tömör, szabatos nyelvét és a műszaki rajzot. Sajnos „beszél­gethettünk” is eleget az utóbbi idő­ben, de nem panaszképpen mondom. Csak a 2. blokki üzemzavarhoz ter­vezett eszközök több mint hatvan feladatot jelentettek. Egy üres perc­ben kiszámoltuk, hogy ez 800 oldal­nyi rajzot, számítást és műszaki le­írást jelentett. Míg a KÁIG KTO ter­vezőcsoportjából a mi ötfős csapa­tunk ezzel volt elfoglalva, a másik három blokkal kapcsolatos tervezési munkát a többiek végezték. Túlóráz­tunk is rendesen - mondta Dénes László, aki az egyeztetések, adat­gyűjtések, és a feladatkiosztás orosz­lán részét vállalta magára. — Hogyan készültetek, honnan gyűjtöttetek az ötleteket, a méretezési elveket, módszereket?- Kell ismerni az erőművet, a szab­ványokat, előírásokat, szakirodalmat, szót kell érteni az érintett szervezet képviselőjével, a többi már „gyerek­játék”. Nagyon hiányzott - és még most is hiányzik - egy internetes kap­csolat, ahonnan tájékozódhatnánk: másutt mit, hogyan oldanak meg. Egy alkalmas, kész berendezést egysze­rűbb, olcsóbb beszerezni, mint le­gyártani. Néha csak hazafelé menet vagy hajnali félálomban jutnak eszünkbe javító ötletek. Talán hama­rabb, jobb megoldásokat adnánk ki, ha üres időben tájékozódhatnánk. Ke­vesen vagyunk, sok a feladat a 2. blokk nélkül is, így üres időről alig beszélhetünk.- A pályamunka elkészítése?- A pályamunka elkészítésekor a bőség zavarával küszködtünk. Ho­gyan mutassuk meg az eredményein­ket a tervek és a megvalósított eszkö­zök tükrében.- Van-e hobbid? — Mi jobbára munkamániások va­gyunk, és a kiblokkolás után is a ben­ti dolgokon jár tovább az agyunk. — Köszönöm a beszélgetést! SZUTOR JÁNOS Pályamunka címe: • Ciklikus karbantartási adatbázis keze­lése Intranet hálózaton belül (III. díj) — Mondj néhány szót magadról! — Debreceni vagyok. A Kecskemé­ti Automatizálási Főiskola után az el­ső munkahelyem az atomerőmű 1989. szeptember 1 -je óta. Karban­tartás irányítás, bázis, s most már há­rom év óta a ciklikus munkák terve­zése a dolgom. — A dolgozatodban leírtad milyen indíttatása volt a feladatnak. Hogyan tudtad egyedül „megcsinálni" ezt a rendszert, mely egy informatikusnak is becsületére válna?

Next

/
Oldalképek
Tartalom