Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-11-01 / 11. szám

2004. november ATOMERŐMŰ 7. oldal Lipovszky Gyula osztályvezető 1989. november 1-től dolgozik a paksi atomerőműben, kezdettől fogva jelenlegi beosztásában, rendészeti osztályvezetőként. 1992- ben pályázat útján meg­erősítést nyert ebben a munkakörben. Egyetemi végzettsége és katonai fő­iskolai tanulmányai mel­lett biztonságtechnikai, rendészeti felsőfokú szakirányú képzettséget szerzett. — Milyen szervezeti egységeket foglal magába az osztály?- Szervezetünk részben saját munkavállalókkal, részben szerző­déses partnerekkel látja el a felada­tát. Maga a rendészeti osztály 54 fő­ből áll, ennek nagyobb hányadát a biztonsági őrség képezi. Az osztály­­vezetőhöz a beléptetési csoport mel­lett olyan közvetlen irányítású mun­katerületek is tartoznak, mint a va­gyonvédelmi, a titokvédelmi, a mű­szaki, illetve rendszermémöki tevé­kenység. Az osztály napi életében jelen van az ATOMIX Kft. Bizton­sági Szakágazata és a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Neutron Be­vetési Osztályának helyszínen lévő egysége, mely a rendészeti szerve­zet irányítása és útmutatása alapján végzi munkáját. — Mi jellemzi a műszaki hátteret, a technikai ellátottságot?- A paksi atomerőmű területi ki­terjedése meglehetősen nagy, ezért a védelmet segítő és támogató műsza­ki rendszereink is nagy teijedelmű rendszerek, melyek fejlesztése szin­te folyamatos. Az erőműben sok át­alakítás, beruházás zajlik, és ezek­nek szinte minden esetben van vala­milyen technikai, rendészeti vonza­­ta. Műszaki kiépítettségünk messze­menően teljesíti a jogszabályi elő­írásokat, és a 6-8 éven­ként történő részleges megújulás következté­ben korszerűnek mond­ható. Jelenleg is folynak fejlesztési munkálatok, például az őrzésvédelmi rendszerek részleges re­konstrukciója a végéhez közeledik, és kiemelt he­lyen áll a védett vezetési pont fizikai védelmének a javítása. Természetesen az üzem­idő-hosszabbításhoz kapcsolódóan időszerűvé válhatnak majd újabb re­konstrukciós munkák is. A blokkok 2008-as és 2010-es üzemeltetési engedélyének meg­hosszabbításához kapcsolódóan, rendőrhatósági előírás alapján el kell végeznünk a fizikai védelmi rendsze­rek átfogó értékelését. Egy nagyobb szabású felmérés és a működés meg­bízhatóságának, megfelelőségének értékelésére kell majd felkészülni, amit nagy valószínűséggel külső füg­getlen, erre hivatott, szakértő céggel fogunk elvégeztetni.- Milyen említésre méltó, különle­ges esemény történt a rendészet éle­tében?- Rendkívüli eseménynek minősí­tett helyzetekre valójában nem került sor. A nagyvilágban sajnos bővelked­tek az elmúlt évek olyan cselekmé­nyekben, melyek más megvilágítás­ba helyezték az atomerőművek vé­delmének szükségességét. A külföl­dön történt különböző terroristatá­madások, fenyegetések ráirányítot­ták a figyelmet az éberség, a felké­szültség fontosságára, a tettrekés­­zség, a szakszerűség igényére. A bé­késebb, de számunkra újszerűnek ha­tó megmozdulások között szembe­sülnünk kellett a zöldmozgalmak helyszínen való megjelenésével. 2003 nyarán Greenpeace-demonstrá­­ciókra került sor, megkísérelték az atomerőmű területére történő beju­tást, és tiltakozó táblák elhelyezését. Ezeket sikerült megakadályoznunk. Az atomerőműnek ilyen jellegű meg­mozdulások ellen kell elsősorban fel­készülni. Nagy valószínűséggel a to­vábbiakban is számíthat ezek megjele­nésére, hiszen az atomerőműnek lesz majd néhány olyan közérdeklődésre számottartó bejelentése (pl. üzemidő­­hoszszabbítás miatti közmeghallga­tás), melyek a zöldszervezetek érdek­lődését kiválthatják. Elsődleges fel­adatunk, hogy az atomerőmű védett legyen mindenfajta, az élet, a vagyon biztonságát fenyegető erőszakos, ter­rorista támadás ellen, illetve felkészül­jön azok megakadályozására.- Munka után mivel töltőd szíve­sen az idődet?- Egyre inkább érzem a munka utáni kikapcsolódás szükségességét, és ezt leginkább a horgászatban lelem meg. Az utóbbi időben többet foglal­kozom kerti munkával, teljesen ki­kapcsol, megnyugtat. Jól esik a moz­gás is, a szabad levegőn való tevé­kenykedés, és szellemileg jól ki tu­dok kapcsolódni. Alapvetően ezek foglalnak le, de igyekszem sokat ol­vasni, és időt fordítok a családon be­lüli kapcsolat megőrzésére, ápolásá­ra. Pakson élünk, feleségem az atom­erőműből ment nyugdíjba. Gyerme­keim már felnőttek, fiam és lányom is Budapesten dolgozik. A tágabb csa­lád Szekszárdon él, így Szekszárd, Paks és Budapest között sokat ingá­zunk. Inkább mi igyekszünk felkeres­ni őket, és segítünk, amiben tudunk.- Köszönöm a beszélgetést! Lovászaié Anna Horváth Károly a Beléptetési Csoport vezetője- Milyen munkákkal kezdődött az erőműves ténykedésed?- Márciusban volt hu­szonkét éve, hogy cé­günk rendészeti szerve­zetéhez kerültem, közel egy időben azzal, hogy megkezdődtek a szemé­lyi beléptető rendszer megvalósítását célzó előkészitő munkálatok. Napi rendszerességgel feladatom volt az akkori PAV által felügyelt és ellenőrzött területre szó­ló belépési engedélyek gyártása, ér­vényesítése, a külső vállalatok részé­re történő szállítólevelek kiadása, visszavételezése és azok szabályos­ságának ellenőrzése, továbbá az úgy­nevezett „tisztaszerelési terület” be­léptetési pontjain sisakok, köpenyek meglétének ellenőrzése és biztosítá­sa. Gyakori program volt delegációk részére látogatások előkészitése, lá­togatói útvonalak ellenőrzése és biz­tosítása. A beléptető rendszer kiala­kítása kapcsán fotózási helyként el­készítettük a POLAROID LABOR irodahelyiséget, majd megkezdtük a munkavállalók fényképezését, a Polaroid kártyák gyártását és kiadá­sát. Átalakítottuk az irodaépület földszintjét, beléptető rendszert sze­reltünk a főbejáratához, a primer körhöz, a blokkok vezénylőtermei­nek bejárataihoz, valamint ideiglenes áteresztő pontot létesítettünk az üze­mi és beruházási terület között.- Melyek a legértékesebb napi fel­adataid?- Úgy gondolom, hogy a helyi sa­játosságaival együtt mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban is je­lentős méretű az a technikai rend­szer, amit a beléptetési csoport üze­meltet. Ez közel hetven át­járó és további 40 főberen­dezés, informatikai támoga­tású vezérlés és adatfeldol­gozás, fényképező és kár­tyagyártási technológiák, rendszám-azonosító rend­szerek, véletlen kiválasztó berendezések, fémvizsgá­lók, személy és teherforgal­mi sugárellenőrző berende­zések. Azután jönnek a társ­­szervezetek részére on-line módon történő adatszolgáltatások a központi személyi adatnyilvántartás, a primer köri speciális büfé üzemel­tetés és fogyasztáselszámolás, az ét­termi ebédidő elszámolása, a blokkoláshiány ellenőrzése, a szemé­lyi doziméter-összerendelés és ha­marosan a baleseti létszámellenőr­zés. A hatósági alkalmazási engedé­lyek beszerzése az előzőektől rész­ben elkülönített eszközrendszeren valósul meg. Napi tizenötezer sze­mélyi mozgásadat, ezerötszáz gép­jármű-közlekedés, száznál több belé­pőigénnyel összefüggő ügyintézési feladat, igazolások, kimutatások, lis­tázások készítése, és még húszezer egyéb rendszerinformáció jellemzi a rendszert. Napi huszonnégy órában tartunk ügyfélfogadást, rendszerfel­ügyeletet és hibaelhárítást. Ahhoz, hogy mindez jól működjön, csapat­munka kell, ahol gyakran mindenes­nek kell lenni, és a feladatok között csak szükség esetén szabad prioritá­sokat felállítani.- Család és szabadidő?- Bizony, már nálunk is felnőttek a gyerekek! A legidősebb fiú PA Rt.-os munkavállalóként létesítményfelelős munkakörben, a második fiú az ATOMIX Kft. kölcsönzésében rend­szertechnológus betanulóként dolgo­zik társaságunknál. A harmadik fiú utolsó éves építészhallgató. Párom­mal nyugodt családi légkörben, lakó­telepi környezetben, jó szomszédok­kal körbevéve élünk. Hobbim a hor­gászat, azon belül a keszegfélék fi­­nomszerelékes horgászata. Ezen szenvedélyemnek hétvégenként élek. Esetenként hétköznap találkozhatnak velem az ASE-pályán kocogás köz­ben. A téli időszakot az ASE- csamokban asztaliteniszezéssel szok­tam „átvészelni”. Sajnos nagyon sze­retek tévét nézni, különösen a jó fo­cit és az atlétikát.- Milyen terveket fogalmazol meg a következő évekre?- A közeljövőben be kell fejezni a portákat érintő sugárvédelmi re­konstrukciót, valamint a baleseti lét­számellenőrző rendszer ránk eső fel­adatait. Várhatóan az elkövetkezen­dő két évben több technológiai, ki­szolgáló és védelmi funkciókat ellátó épületek biztonságának beléptető rendszerrel történő megerősítése va­lósul meg, ahol már biometriás azo­nosítási elven működő berendezé­sekkel is találkozik az ott közlekedő. A KKAT (Kiégett Kazetták Átmene­ti Tárolója) leválása kapcsán számos cotag-kártya előlapját kell lecserél­nünk, nem is beszélve arról, hogy a belépőkön lévő fényképek is lassan aktualizálásra szorulnak. A nyugdíjas évek számomra még nagyon messze vannak, a jövőt tekintve jómagam is bízom az élettartam-hosszabbítás­ban, a jól üzemelő blokkokban, a nyugodt munkahelyi légkörben. Sípos László Győrffyné Szabó Éva beléptetési ügyintéző Pakson született, és a mai napig is itt él. Az általános iskolákat Pakson, szakiskoláit Szekszárdon végezte. 1986. május 12-én állt munkába az atomerőműnél, akkor a biztonsági szolgálatnál volt műszakvezető. Közel negyvenéves munkavi­szonya alatt kiváló mun­kájáért többször része­sült elismerésben.- Milyen volt a kezdet?- Folyamatos három­műszakban dolgoztunk. Hét munkanap után volt három nap pihenő. Én az összes munkaviszonyom kétharmadát mű­szakban dolgoztam le. A konzerv­gyárban és a vendéglátóiparban is ilyen volt a munkarend. Mindig meg tudtam oldani, hogy a műszakozás ne okozzon gondot otthon a család­ban. Nemsokára a 40. éve lesz, hogy dolgozom.- Rengeteg emberrel találkozhat­tál. Hogyan emlékszel erre vissza?- Talán nincs az erőmű területén olyan ember, akit személyesen ne is­mernék. A rendészeten szinte mindenkivel talál­koztunk. Én annak ellené­re, hogy műszakvezető­ként legtöbbször a háttér­ben mozogtam, sok min­denkit ismertem. Mun­kánk elég szerteágazó volt, el kellett látnunk a beléptetést, a belépőkár­tyák kiadását, és emellett belső járőrözéseket, el­lenőrzéseket végeztünk. Szerettem az embereket, és szívesen végeztem közösségi tevékenységet. Akkoriban több társadalmi tisztségem volt, bri­gádvezetőnek és szakszervezeti bi­zalminak is megválasztottak.- Milyen most az emberekkel való kapcsolatod? Folytatás a következő oldalon. Végh Csaba a Fegyveres Biztonsági Őrség parancsnoka- Mikor és mivel kezdődött az atomerőműves munkád?- 1985-ben Szombathelyen a Vas megyei Rendőr-főkapi­tányság állományában kezdtem rendőri pályafu­tásomat. Egy pályázatot megnyerve, immáron tíz éve, 1994. november else­jével kerültem a Tolna me­gyei Rendőr-főkapitány­ság Neutron Bevetési Osz­tály állományába. Ettől az időponttól a munkám egy meghatározó része az atomerőművel kapcsolatos lett. Miután Bárdosi Já­nos úr, a Paksi Atomerőmű Rt. Fegy­veres Biztonsági Őrség parancsnoka nyugállományba vonult, a helyére - többek között - mint a Neutron Beve­tési Osztály helyettes vezetője, én is jelentkeztem. Úgy érzem bizalmat és ezzel egy komoly lehetőséget kaptam a PA Rt. vezetőitől, így augusztus el­sejétől betölthettem ezt a felelősség­­teljes beosztást.- Melyek a legfontosabb napi fel­adatok?- Nekem és kollégáimnak a leg­fontosabb feladatunk az, hogy a nap huszonnégy órájában - a társszer­vekkel közösen - hatékonyan tevé­kenykedjünk az atomerőmű fizikai védelmében. Minden körülmények között biztosítani igyekszünk az itt dolgozók zavartalan és biztonságos munkavégzését.- Hobbi, érdeklődési kör?- Szabadidőmben legszí­vesebben az intenzív moz­gással (súlyzós testedzés, úszás, futás, harcművésze­tek stb.) kapcsolatos spor­tokkal foglalkozom. Azt hiszem jelenleg az élen, ezek közül is a lovaglás áll. Immáron négy éve já­rok Pakson, a Páskom-dű­lőben található Pálma lovastanyára lovagolni. Többéves ta­pasztalatom mondatja velem, ez az egyik legalkalmasabb tevékenység a kikapcsolódásra.- Melyek a személyes és munkahe­lyi terveid a következő évekre?- Úgy gondolom, hogy nekem a napi tevékenységeken túl elsősorban a tanulás, ismerkedés és a tapaszta­latgyűjtés a legfőbb feladatom. A megszerzett ismeretek birtokában törekszem az egységünk minél haté­konyabb munkavégzésére. Addig is igyekszem megfelelni mind a kollé­gák, munkatársak, mind a vezetők elvárásainak. Sipos László Mázán László önálló mérnök A Távközlési és Műszaki Főiskola távközlési szakán kapta első diplomáját, majd hamarosan megszerezte az energetikusi szakké­pesítést. Kiváló ered­ménnyel végezte el a biz­tonságszervező szak­mérnökit, és az évek so­rán számos szakirányú képzésben vett részt. Munkájának elismeré­séül, kollégái javaslata alapján 1998-ban Céggyűrű-ki­­tüntetésben részesült.- Mióta dolgozol a cégnél, milyen területen kezdtél? — 1981. november 30-án jöttem a céghez. Előtte Debrecenben, a me­gyei távközlési üzemnél voltam osz­tályvezető. Az atomerőműbe hírköz­lési művezetőként léptem be, és eb­ben a munkakörben dolgoztam 1986 januárjáig, amikor felkértek az ak­kor létrehozott beruházási igazgató­ság hírközlési osztályának vezetésé­re. Mivel a tervezett beruházás, bő­vítés nem valósult meg, ezért változ­tak a körülmények. 1991. február 1- én mint önálló mérnök kerültem a rendészeti osztályra, és azóta is ezen a helyen dolgozom.- Mire terjed ki a feladatköröd?- Az őrzésvédelmi, műszaki rend­szerek működtetéséért, üzemeltetésé­ért, fenntartásáért, illetve a védelmi rendszerek folyamatos szinten tartásáért, azok fejlesztési munkáinak el­látásáért vagyok felelős. Rendészeti pályafutásom alatt készült el, és sok egyéb mellett fő fejleszté­si munkám volt a sárga belső kerítés, a vízkivételi mű kerítése, és a hozzá tartozó védelmi rendszer, mint önálló egység. A KKAT (Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója) őrzésvédelmének kialakítá­sa is feladataim közé tartozott. Idő­közben megvalósult a videotechni­kai- és a riasztásmegjelenítő rendszer fejlesztése. Jelenleg ezeknek a rend­szereknek a részleges rekonstrukciója van folyamatban. A rekonstrukció so­rán nemcsak új eszközök kerülnek beépítésre, hanem az üzemeltetés so­rán megszerzett tapasztalatokat is megpróbáljuk hasznosítani az új esz­közök beállításánál. Az egyes védel­mi szakaszok felújítása is napirenden van. Az elmúlt években a külső kö­rülmények jelentősen befolyásolták az őrzés-védelem módjának, módsze­rének megváltozását. Folyt. köv. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom