Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
4. oldal ATOMERŐMŰ 2004. november Uj könyv az atomerőmű létesítéséről ATOMKORKÉP címmel november közepén jelenik meg Szabó Benjamin - volt kormánybiztos, a Paksi Atomerőmű Vállalat első igazgatója - könyve, amely az építkezés és a szovjet-magyar kapcsolat kulisszatitkaiba is betekintést nyújt. Megismerhetjük azt a politikai és gazdasági közeget, amelyben sor került hazánk legnagyobb ipari beruházására. Számos olyan ipar- és kortörténeti dokumentumot ismerhet meg az olvasó, amelyek az eddigi kiadványokban még nem szerepeltek. A könyv megszületésének körülményeiről kérdeztem a szerzőt, akit a szakma és az építkezésen résztvevők nemes egyszerűséggel „csak” Béni bácsinak szólítanak megbecsülésük és szeretetük jeléül.- Béni bácsi! Milyen motiváló tényezők hatására kezdted el ennek a könyvnek a megírását?- A könyv megírásának gondolata már 1983-ban felmerült bennem, amely aztán az évek során hol erősödött, hol gyengült. A végső impulzust az első reaktor üzembe helyezésének huszadik évfordulójára rendezett ünnepi megemlékezés és konferencia adta.- Az építkezés történetével több könyv is foglalkozik, gondolom ezeket ismered. Ennek az az üzenete számomra, hogy olyan dolgokról írsz, amelyek az említett könyvekben nem szerepelnek.- Igen, többször is elolvastam az építkezés történetét feldolgozó könyveket, és az alapesemények nyilván ugyanazok. A megélt dolgok viszont teljesen mások, és nagyon sok újat ad mindenkinek. Sok olyan esemény kap nyilvánosságot, amelyeket nem ismerhettek eddig, gondolok itt az 1974 előtti időszakra. De bővebb információt nyerhetünk az olyan események hátteréről is, amelyekről csak egy-egy tőmondat található az eddig megjelent könyvekben.- Akkor ez már nemcsak építéstörténet, hanem egy kicsit gazdaságpolitika is?- Az, mert az atomerőmű létesítésén keresztül betekinthetünk az iparpolitikába, amely az én megítélésem szerint csak részben harmonizált az ideológiai alapon meghirdetett politikával. Ezért a könyv közvetve és nem tudatosan megfogalmaz egy társadalmi korképet is.- Említetted, hogy a budapesti és a megyei levéltárakban kutattál, és több ezer oldalnyi fénymásolatot kértél a korabeli dokumentumokról. Találtál olyan anyagot, amely téged is meglepett?- Találtam, de nem is azt mondanám, hogy meglepetést okozott, hiszen az akkori feszült légkör ismert volt, hanem mint mentalitásmód lepett meg az a dokumentum például, amely 1982-ben készült, amikor Maijai József miniszterelnök-helyettes fogadta a szovjet nagykövetet. Ekkorra már le volt szállítva minden berendezés, igaz, majdnem kétéves késéssel! A nagykövet támadólag lépett fel, mondván: őmiattuk már rég üzembe lehetett volna helyezni az erőművet, és a mi tehetetlenségünket sorolta fel. Közlök egy olyan Brezsnyev-Kádár levelet is, amely az iparra vonatkozott, felsorolva, mit szállít hazánknak a Szovjetunió, és mit szállítunk mi ennek fejében.- Miután pontot tettél az utolsó mondat végére, és letetted a tollat, milyen érzéssel gondoltál az elvégzett munkára?- Öröm volt számomra, és megnyugtató, hogy a felhasznált dokumentumokból és a könyvből is viszszatükröződik az a biztonságra való törekvés, az a vajúdás, ami bennünk végbement, hogy ezt a szakmát megismerjük, megtanuljuk, és egy biztonságos üzemet adjunk az országnak. Ha ezt a szándékot és „végtermékét” ismerné az ország nyolcmillió felnőtt lakossága, akkor messze nem volna annyi averzió Pakssal szemben. Én nagyon remélem, hogy akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, azok sok tekintetben másképpen fognak gondolkodni a jövőben Paksról, mint eddig.- Béni bácsi! Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a könyvednek, további sikeres munkát és jó egészséget! A könyv ötezer példányban fog megjelenni, ebből ezer példány az atomerőművet illeti, ám az elosztás módjáról még nem született döntés. A könyv bemutatójára, a szerzővel történő találkozásra november végén kerül sor Pakson, amelyről a helyi médiából értesülhet a téma iránt érdeklődő olvasó.-Beregnyei-Taniroda átadása Pakson 2004. október 7-én taniroda nyílt Pakson, az Energetikai Szakközépiskolában. Az új oktatási létesítményt több mint tizenkétmillió forintos költséggel hozták létre, és megtalálható benne minden olyan személyi és tárgyi feltétel, amely korszerű, piacképes tudást garantálhat egy középfokú gazdasági ügyintéző vagy menedzserasszisztens számára. Egyebek között erről is beszélt az intézményt átadó dr. Kiss Mihály, a szakközépiskolát működtető kuratórium elnöke. Az ünnepélyes átadáson megjelentek Tóth Ferenc és Szabó József országgyűlési képviselők és Faller Dezső, Paks város alpolgármestere. A tanulók ismereteket szerezhetnek a vállalkozások formáiról, megismerhetik a számviteli rendszereket, formanyomtatványokat, a pénztár kezelését, a vállalkozás ügymenetét. A huszonkét hálózatba kötött számítógépen több mint egy tucat elképzelt vállalkozás (kft. vagy bt.) adatai rögzülnek a tanulói munka során, ezek olyanok, mint a valóságban. A tanulók faxolhatnak, telefonálhatnak, és az internetet is kezelhetik, akár web-site, akár e-mail formában - így tehát ügyintézői gyakorlatot is szerezhetnek. Az új taniroda nyelvi laborként is működhet. A megnyitón elhangzott: a taniroda az egész régióban hiánypótló, mert nincs hasonló oktatási intézmény — többnyire a pénzhiány miatt. Mittlerné Kövér Éva, tanárnő:- A gazdasági szolgáltatási területnek vagyok a vezetője, és ezért a szakmai képzésért felelek.- Mitől olyan különleges és jó ez a taniroda?- A taniroda legfontosabb feladata attól olyan különleges, hogy a diákok számára a szakképzésben közel hozza a gyakorlati tevékenységet ahhoz az elméleti tananyaghoz, amivel mi úgymond tömjük a fejüket óráról órára. Amikor elmennek valahová gyakorlatra, időnként hiányérzetük támad azzal kapcsolatban, hogy jó lenne ezt már ismerni, legalább részleteiben, tudni erről valamit. A tanirodai gyakorlat pontosan ennek a színterét teremti meg.- Hogyan sikerült ezt a magas szintű irodát létrehozni?- Az ügyviteli és a közgazdasági képzésben résztvevő diákok számára készült elsősorban ez a taniroda, de nyitott bárki számára, az egész iskola számára. Alapvetően menedzseraszszisztens, illetve pénzügyi-számviteli ügyintéző szakos diákok folytatják itt a tanulmányaikat két fő területen. Az egyik, a tanirodai gyakorlatnak nevezett óra, aminek a keretében vállalkozásokat alapítanak, virtuális cégeket hoznak létre, virtuális tőkével vezetőket választanak, tevékenységi kört választanak, társasági szerződést kötnek, utána megkötik a hozzá tartozó munkaszerződéseket, és munkaköri leírásokat készítenek. A marketing tevékenység után elkezdik a kereskedést a többi céggel, és a hozzá kapcsolódó összes nyomtatványt, ami a valóságban előfordul, megtanulják használni.- Hogyan sikerült ilyen modern tantermet létrehozni?- Nagyon sok szakmai és anyagi segítséget kaptunk nagyon sok cégtől és banktól, valamint erkölcsi és szakmai támogatást az iskolától. 22 munkaállomásos a helyiség. Két cég működik általában egyidejűleg itt, és az iskolában tíz ilyen virtuális céget hoztunk létre. A cégbíróság, APEH, TB stb. szerepét általában mi látjuk el. Ronczyk Tibor, igazgató:- Milyen célok hozták létre a tanirodát?- A tanirodára szükség van. Elméletben megtanulni valamit azt mindig sokkal könnyebb, mint a gyakorlatban. Cél, hogy olyan menedzseraszszisztens kerüljön ki az ESZI-ből, aki mindenhez ért. Ez a taniroda ehhez teremti meg a feltételeket. Tehát ez azt jelenti, hogy az elméletben megtanultakat itt a gyakorlatban is tudja folytami, és feladatokat kaphat, amit önállóan old meg. A támogatók nélkül nem születhetett volna meg ez a taniroda, melynek a költsége 15 millió forint körül van. Az iskola felszereltsége állandóan javul. Azonban mindig valamelyik szak megelőzi a másikat. Most vezet a gazdasági szak. Eddig az informatika vezetett. A gépészet az elmúlt két évben fejlődött a beszerzett CNC-gépekkel. Most a környezetvédelem van egy kicsit elmaradva. A következő években erre fogunk koncentrálni.- Mennyi tanulója van most az iskolának?- Most 560-an tanulnak az ESZI- ben. Sajnos a tantermek jelenleg szűknek bizonyulnak, de a bővítésen gondolkodunk. Dr. Kiss Mihály, az alapítvány kuratóriumának elnöke:- Mióta működik az alapítvány?- 2001-ben alakult meg az alapítvány. Akkor született egy olyan döntés, hogy alapítványi iskolaként működik tovább az intézmény. Ez a döntés - bizonyos értelemben - akkor kényszerdöntés volt. így lehetett megteremteni, hogy az iskola mint önálló intézmény megmaradjon.- Milyen az iskola jövőképe?- Az iskola hosszú távú működése garantált, a paksi atomerőmű nem vonult ki az iskola mögül. Az alapítvány anyagi hátterét alapvetően a Paksi Atomerőmű Rt. biztosítja. Több mint háromszázmillió forint nagyságrendben van az az anyagi támogatás ebben az évben, melyet az erőműtől támogatásként kapunk. Ez a támogatás egy hosszú távú szerződés alapján jön át az iskolához. Ennek az iskolának - nyugodtan mondhatom - hosszú távon van jövője.- Milyen előnyök származnak az alapítványi üzemeltetésből?-A korábbi állapothoz képest tulajdonképpen annyi előny van, hogy az állami normatívát ugyanúgy megkapja az iskola, mint bármelyik másik iskola az országban. Ennek megfelelően kettős finanszírozás van. Az alapítvány és az iskola abban érdekelt, hogy az állami normatívát megfelelően kihasználja. Ebből következik az, hogy a létszámot célszerű emelnünk az optimum határáig.- A létszámból adódó problémák megoldására milyen tervekben gondolkodnak?- Ebből vannak most rövid távon gondjaink. Nagyobb létszámú osztályokat kellett indítanunk. Harmincfős osztályokkal indulunk, és az épület nem így lett tervezve. Belső átalakításokkal, bővítésekkel igyekszünk ezt a problémát megoldani. Nagy valószínűséggel úgy, hogy az épületen belüli műhelyeket itt felszámoljuk, kivisszük az újonnan építendő épületbe, és az így felszabaduló területet lehet majd felhasználni tantermeknek. Tehát ez a jövő terve.- Köszönöm a tájékoztatást! Wollner Pál Érzékenység a környezet, nyitottság a természet védelme iránt Pedagógusok ismerkedtek az erdővel „Környezetünk az erdő” címmel hatvanórás pedagógus-továbbképző kurzust szerveztek a főiskola épületében. Az október utolsó hetében ötvennyolc óvoda-, illetve iskolapedagógus részvételével lebonyolított tanfolyamot a Paksi Atomerőmű Rt. finanszírozta. A hatvan kreditpontot adó képzés így ingyenes volt az egész megye területéről Paksra érkező tanárok számára. A tanfolyam szervezői és a szakmai hátteret biztosító Nyugat- Magyarországi Egyetem - mely intézménnyel még tavaly decemberben kötött együttműködési megállapodást a PA Rt. - oktatói törekedtek arra, hogy a tananyag ne legyen száraz, hogy az elmélet mellett jusson idő gyakorlati teendőkre, szakmai kirándulásokra is. Varga Tamás, a Soproni Erdészeti Múzeum igazgatója szerint három fő célja volt a kurzusnak. 1.) Megismertetni és megszerettetni az erdőt, magát a természetet. 2.) Bepillantást nyújtani az erdőgazdálkodás formájába, menetébe, megismerni szereplőit. 3.) Mankót adni a pedagógusoknak, mellyel maguk is továbbadhatják az itt megszerzett ismereteket a rájuk bízott gyerekeknek, fiataloknak. Az igazgató hozzátette: e téma iránt nagyon nagy az érdeklődés, mely már csak azért is örvendetes, mert Magyarország 1/5-e erdő, s ez az arány a tévhitekkel ellentétben immár nyolcvan éve folyamatosan növekszik. A múzeumi szakember üdvözölte az atomerőmű szerepvállalását, melyről ekképp vélekedett:- Több mint dicséretes, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. felvállalta a továbbképzés költségeit. Azzal, hogy egy nem a profiljába vágó téma oktatása mögé állt, megmutatta érzékenységét környezete, nyitottságát a természetvédelem ezen ágát maguk elé célul kitűző rétegek iránt. A közel hatvan pedagógus egyike, Baloghné Fitos Anikó a paksi Kishegyi úti tagóvodából érkezett. A tanfolyam értékeléseként elmondta: használható tudást kapott az eltelt egy hét alatt.- Nagyon sok információhoz jutottam hozzá, mégsem volt tömény ez az öt nap. Maradt idő kikapcsolódásra, élmények összegyűjtésére, játékokra, énekek megtanulására is. Voltunk a Gemenci erdőben, a Mecsekben és Pörbölyön is. A Gemencben elmentünk oda, ahová a nagy árvíz idején az állatok felmenekültek. Ott lehetett csak igazán átérezni, milyen szorult helyzetbe kerültek az erdő lakói, s hogy mennyit árthatott azokban a napokban a katasztrófaturizmus. Úgy gondolom, a gyerekek is élveznék a kirándulásokat, melyeket számunkra az Ürge-mező közelsége lehetővé is tesz. Ha megfogják, megszagolják a növényeket, ha megérinti őket a természet, biztos, hogy nem ártanak neki később sem. A környezetvédelemben is a cselekvés a legfontosabb, mely során sokat segíthet Adorján Rita erdőpedagógus, a tanfolyam egyik előadójának könyve, a Magonc (magonc = kicsi hajtáskezdemény a magból — a szerk). Varga Tamás kérésére álljon itt néhány név, kiknek munkája nélkül nem lehetett volna ilyen sikeres ez a tanfolyam: dr. Pinczés János, Szebényiné Fehér Györgyi, Kertész Annamária, Bagócsi Anikó és a soproniak — dr. Faragó Sándor rektor, dr. Mészáros Károly dékán, Hartl Éva adjunktus és Adorján Rita. Vöröss Endre
