Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-09-01 / 9. szám
4. oldal ATOMERŐMŰ 2004. szeptember Bronzérmet lapátolt Athénban a Kozmann-Kolonics páros Az Athéni Nyári Olimpiai Játékok síkvízi kajak-kenu verseny ezer méteres távján a paksi Kozmann György és a csepeli Kolonics György kenu kettes egységünk bronzérmet szerzett. Másnap a szelek istene a kínai párost vette pártfogásba, ötszáz méteren egy másodperc hátránnyal a hetedik helyezést érte el az ifjú Kozmann és a tapasztalt Kolonics, akik így is biztos tagjai a szűk világelitnek. Az élete első olimpiájára kijutó huszonhat éves Kozmann György (edzője: Ludasi Róbert, nevelőedzője: Sziklenka László, klubja: Atomerőmű SE) és kenu kettes hajóban párja, a kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György (edzője: Ludasi Róbert, nevelőedzője: Nótárius József, klubja: Csepeli KKE) az eddigi eredményeik alapján nem titkolták, hogy az olimpián szeretnének felállni a dobogóra. A C-2 hajók ezer méteres távjának felénél még csak a hatodik helyen haladt a magyar egység, de hétszázötvennél már úgy látszott, hogy egyre csak jönnek fölfelé. Fantasztikus erőállapotuknak köszönhetően kemény hajrát vágtak ki, és így bronzérmet szereztek. A célba érkezve értékelték az eredményt: „ Tudatosan építettük fel így a taktikánkat, hogy a végét nyomjuk meg. Nem figyeltük a többieket, csak a saját tempónkban mentünk" - nyilatkozta Kozmann György, amit Kolonics György kiegészített: „Ha picit korábban indítjuk a hajrát, talán az ezüst is meglehetett volna, de így sem vagyok csalódott. Nagyon örülök a bronznak. ” Másnap a kenu kettesek ötszáz méteres döntőjében elért hetedik helyezéssel nem sikerült a pontszerzés, de a kiélezett küzdelmet jellemezte, hogy az első nyolc helyezett egy másodpercen belül haladt át a képzeletbeli célvonalon. Azt is meg kell jegyeznünk, a versenyzőket hihetetlen mértékben zavarta a szkíniaszi pályán feltámadt, közel húsz km/óra sebességű oldalszél. Sokat elárul a verseny után adott Kolonics-nyilatkozat: „Reggel szentségeltem, hogy szeles időre ébredtünk. Sík vízen jobban szerepeltünk volna... Négy olimpiai érmem van, sokáig azért nem fogok szomorkodni. ” Augusztus 30-án hazaérkeztek az olimpikonok: Kozmann Gyurit méltó módon fogadták Pakson, a Városháza előtt szurkolók százai üdvrivalgással és vastapssal várták. A város, az atomerőmű és az egyesület vezetői kis ünnepséggel és ajándékokkal tették még emlékezetesebbé ezt a napot az olimpikonok, a családtagok, a barátok és a szurkolók számára. Gyuri akkor fáradtan, de nagyon boldogan köszönte meg a segítséget szüleinek, nővérének, szerelmének, a városnak, egyesületének, edzőinek, majd a barátoknak, akik egy valódi nagy csapatként segítették, s segítik ma is. Kozmann Gyuri olimpiai helytállása tiszteletére szeptember 2-án a Duna-parti csónakházban ünnepelt a kajak-kenu szakosztály tagsága, melyre szerkesztőségünk is meghívást kapott.- Mit éreztél közvetlenül a célba érkezés után? - kérdeztem Gyuritól.- Furcsa érzés, akkor nem tudatosodott bennem az, hogy életem első olimpiáján bronzérmet szereztem. Időnk sem volt ezen meditálni, készülni kellett a másnapi döntőre. Később a gratulációk fogadása után már derengett valami, de igazán idehaza éreztem meg az izét. — Hogyan értékeled az idei versenyévadot? — Abszolút pozitívan értékelem az idei évemet. Az elmúlt évi sikeres VB-bemutatkozásunk után az idei EB és az olimpia eredményei is azt bizonyították mindkettőnk és a szakemberek számára is, hogy párosunk továbbra is a világ élvonalba tartozik. — Milyen terveid vannak a jövőt tekintve? — Egy, az olimpia előtt kötött szponzori szerződés révén szorosabbá vált a kapcsolatom a Paksi Atomerőmű Rt. vezetésével, akik komoly segítséget nyújtottak az olimpiai felkészülésemben. Szeretném ezt ezúton is megköszönni a cég dolgozóinak, vezetőinek, és a továbbiakban is számítok e támogatásra. Jövő évben még elsősorban a páros versenyekre koncentrálok, de későbbiek folyamán az egyéni számokban is elindulhatok. A távlati cél természetesen Peking, a következő olimpia. — Szerkesztőségünk nevében gratulálok, és kívánom, hogy érd el nemes céljaidat! Sipos László A hazatérés olimpiája Folytatás a 3. oldalról. Természetesen ez abszurdum, nem is mentem el. Az olimpia általánosságban nem verte fel az árakat. A vendéglátóipar magyarországi árakon szolgáltatott, az olimpiai emlékeket (pólók, sapkák, figurák) hologramos jelzéssel, mindenütt egyforma árakon adták. Volt persze szélsőség is, a megnyitóünnepély belépőit az utolsó napon, a feketepiacon 1.000 euróért (negyedmillió forintért) kínálták. Szállásunk, a Hajó Nem véletlenül íródott nagybetűvel a Hajó, hiszen a magyar sportvezetői küldöttség a világ legnagyobb óceánjáró luxushajóján, a Queen Mary-2-n (QM2) volt elszállásolva. Ezt a csodálatos úszó szigetet Pireusz kikötőjének szélén, jól elkülönítve rögzítették a rakparthoz. Athén lakóinak külön programot jelentett, hogy távolról megcsodálják a műszaki alkotás egyik csúcsát, a tengerre vágyó emberek álmát. A magyar sportvezetői delegáció Schmitt Pál MOB-elnök és NOB-protokoll igazgató révén került a hajóra, amelyet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bérelt ki a játékok idejére. A hajó elődjét is legendák övezik, világhírességek utaztak rajta, csapatszállítóként túlélte a II. világháborút, ma is szállodahajóként vízen van. Utódját a QM2-t ez év januárjában helyezték üzembe. Hossza meghaladja a 350 métert, ha az Eiffel-tomyot ráfektetnénk, elől-hátul még bőven maradna hely. Legfelső fedélzete 50 méterre van a víz felett, a lakótelepi 10 emeletes házak eltörpülnének mellette. A hajó 2650 utast tud egyidejűleg fogadni, akiket 1350 főnyi személyzet szolgál ki, tehát 4000 ember él együtt ezen az acélkolosszuson. 24 darab 10 személyes gyorsliftet, 6 uszodát, 8 éttermet, 4 bárt és kaszinót fedeztem fel rajta. Természetesen konditerem, wellness-szolgáltatás, kosárlabda- és teniszpálya, helikopter leszálló is van rajta. Kijelöltek egy 600 m hosszú kocogó pályát is. Üzletek, társalgók, szivarszoba, télikert (vízeséssel) színesítik a kínálatot. Színházterme nagyobb a paksi művelődési központ 440 személyes terménél; még Planetáriuma is van. A hajó kürtjét 15 km-re is hallani. Ennek a fantasztikus úszó városnak a megépítése több mint 200 milliárd forintba került. Sajnos nem jutottam el a kapitányi hídra és a gépházba, ezeket a terrorveszély miatt zárva tartják. A hajó tömege 154 ezer tonna, a meghajtó turbinák teljesítménye 150 ezer lóerő. A személyzet 20 %-a angol, ők töltik be a vezetőbeosztásokat. A 60 % Fülöp-szigeteki, ők végzik a takarítói és konyhai előkészítő munkákat. A többiek lengyelek, magyarok, ukránok, németek. A QM2 a pireuszi kikötőben szerényen élte életét, mert nem a megszokott szmokingos és estélyi ruhás közönség utazott rajta, hanem olimpiai szervezők, sportvezetők, sportolók és szurkolók, akik szinte csak aludni tértek haza úszó szállodájukba. Én azért rászántam fél napot, hogy „pincétől a padlásig” végignézzem a hajót. Apropó pince: 235 féle kiváló márkájú bort tartanak. A hajón a legkedvesebb találkozásom Andreával történt, aki paksi lány, s már 8 éve járja az óceánok hullámait. A QM2-n már ott volt annak berendezésénél is. Sokat mesélt a hajó különlegességeiről, az angol hagyományőrzésről. Frappánsan fejezte ki, hogy miért más ez a hajó - a méretein túl mint a többi: „Mert itt minden az, aminek látszik!”. Valóban, ami márványnak tűnt, ami mahagóni burkolatnak, az az is volt. Mi csak fedélközi utasként éltünk, kettesben az MTK ügyvezető elnökével, egy 12 m2 ablaknélküli belső kabinban, de érzékeltük, hogy milyen lehet az élet, amint a hajó az óceán vizét szeli. A luxuslakosztályokhoz különleges étteremben állandó saját asztal és pincér dukál aranyozott étkészlettel. A hajó legendái közé bekerült a következő olimpiai történet is. Az (egyik) szaúdi herceg kibérelte a legnagyobb, 400 m2-es lakosztályt. Az exkluzív berendezés azonban nem elégítette ki, ezért 40 ezer dollárért átbútoroztatta. Ezután 20 percig lakott benne, majd távozott. A mi folyosónkon lakott (tengerre néző kabinban) a Dream Team, az amerikai profi kosárlabda-válogatott, akik lehetetlen viselkedésükkel nem vívták ki a hajón a rokonszenvet. Az első mérkőzésük után, amelyen kikaptak Puerto Rico-tól, csendesebbek lettek. Állítólag a hajón lakott a filmsztár Jack Nicholson, Angelina Jolié, Mel Gibson és Tom Cruise, de őket jól eldugták, mert nem találkoztunk velük. A hajó az angol Cunard Társaság tulajdona, akik olyan legendás hajócsodákat mondhattak magukénak, mint a Brittania, a Titanic, a Queen Elisabeth és a Queen Mary. A QM2 elsősorban Anglia és New York között közlekedik menetrendszerűen, az út 6 napig tart. Az exkluzív kabinok, amelyek maximális ára egy útra elérheti a 70 ezer dollárt, évekre előre le vannak foglalva. Ezen a hajón a nyugati világ vezető társadalmi rétegének kötelező sikk utazni. Biztonság Viharos világunkban a terrorizmus réme rávetődött az olimpiára is. Az illetékes görög hatóságok, összefogva más országok és a NATO szervezeteivel, az elrettentést célzó, megelőző erődemonstrációt választották. Minden sportesemény helyszínét — stadiont, csarnokot, szabadtéri létesítményt - kerítéssel, szögesdróttal, betonakadályokkal és fegyveresekkel vettek körül. A bejáratoknál mindenkivel egyénileg foglalkoztak. Nem véletlenül hirdették, hogy az esemény előtt egy-két órával már a helyszínen kell lenni, ha a szurkoló időben be akar jutni. Fokozattan igaz volt ez a megnyitóünnepségre, ahol 75 ezer embert kellett ellenőrizni. A menetrend a következő volt. Az érvényes belépőjegy felmutatásával lehetett bejutni a létesítmények körüli külső övezetbe. Már itt lekapcsolták azt, aki a kihirdetés ellenére 20x20 cm-nél nagyobb csomaggal rendelkezett. A következő zónába csak a repülőtéri beléptetésnél is szigorúbb ellenőrzés után lehetett bejutni. Minden fémet tartalmazó tárgyat (szemüveg, óra, derékszíj, telefon, kulcs, pénz) kis kosárba kellett rakni, amit átvilágítottak. Az egyéb kisméretű csomagot szintén megröntgenezték. A sapkát is le kellett venni, nincs-e „vaj” az ember fején. Ezután a nadrágot fogva át kellett haladni a fémvizsgáló kapun. Visszaöltözés után pedig tételesen átvizsgálták a csomagot (kézitáskát). Jellemző, hogy egyik alkalommal elvették tőlem azt a kis műanyag flaskát, amelyben 2 dl ásványvizet vittem magammal. A „Miért?” kérdésemre azt válaszolták, hogy nem biztos, hogy víz van benne, egyébként pedig a stadionban lehet vizet vásárolni. Lehet, hogy a büfések is benne voltak a biztonsági buliban? A Queen Mary 2-t különlegesen védendő objektumnak minősítették, hiszen angol volt, rajta négyezer emberrel, köztük a nemzetközi politikai élet ismert egyéniségei. A hajó körül néhány száz méterre védőövezetet hoztak létre a szárazföldön már megismert módszerekkel, kiegészítve, hogy járművel nem lehetett átmenni a demarkációs vonalon. Külön belső buszjárat volt a hajótól az ellenőrző pontig, ahol már csak gyalog lehetett kimenni az utcára, fordítva ugyanígy. A hajó körül 10 méteres úszó hengerekből álló lánc zárta le a vízi közlekedést, ezekről acélháló lógott a vízbe, épségüket és a hajó környékét naponta vizsgálták a haditengerészet búvárai. A közeibe gyorsnaszádok járőröztek, kijjebb pedig hadihajók ellenőrizték a légteret és a víz mélyét. A levegőben folyamatosan cirkáltak a helikopterek és a speciális eszközökkel felszerelt léghajók. Ez a fantasztikus méretű védelmi mozgósítás, ami állítólag egymilliárd euróba került, meghozta eredményét. Az athéni olimpia békés körülmények között zajlott le. Érvényre jutott az ókori olimpiák szent törvénye, miszerint a játékok ideje alatt hallgatnak a fegyverek. Az olimpia lelke Athén és Görögország szép és emlékezetes olimpiát rendezett, miközben mindenki tudta, hogy még ilyen emberléptékű esemény során is túllépték a gazdasági ésszerűség határait. A görögök önkritikusan és reálisan fogalmaztak, amikor azt mondták: unokáink is fizetni fognak ezért a sikerért. Másrészről viszont példaképnek állíthatók. Egy kis nemzet - hiszen ők is csak 10 millióan vannak - be tudta bizonyítani, hogy erős nemzeti összefogással, együttes akarattal úrrá lehet lenni a nehézségeken. Valószínűleg ez volt az utolsó olimpia, amelyben nem a briliáns technika, nem a gazdagság, nem a világhatalmi pozíció mutatkozott meg, hanem maga az EMBER. Ezt eredményezte a bölcsőhöz való visszatérés. Kevés szó esett arról a csaknem 40 ezer emberről, akiket az olimpia lelkének neveztek el. Ok voltak az önkéntesek, akik egységes színes pólóikban, kék nadrágjukban és szoknyájukban mindenhol fellelhetők voltak. Az utcákon, a repülőtéren, a metrószerelvényeken, a villamoson, a stadionokban és azok környékén. Ott álltak két hétig ellenszolgáltatás nélkül a tűző napon, és mindenkinek segítettek. Ha valaki bizonytalankodott, térképet vett elő, azonnal ott termettek és útbaigazítottak. Volt köztük gimnazista, egyetemista, de idős nagymama is. Ok tették gördülékennyé, barátivá, családiassá az athéni játékokat. Köszönet nekik! Az ókori olimpiát mindig az augusztusi holdtöltekor rendezték meg. Nem véletlen, hogy amikor a záróünnepség utolsó tűzijátékfényei is kihunytak, az olimpiai stadion közönségére mosolygott a telihold. Ezzel a képpel búcsúzott Görögország a kis időre visszakapott olimpiájától, és köszönt el a világ sportszerető közönségétől.
