Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-08-01 / 8. szám
2004. augusztus ATOMERŐMŰ 13. oldal Villamosenergia-iparági horgásztalálkozó Pakson Július utolsó és augusztus első napján a Paksi Atomerőmű Rt. és a Paksi Atomerőmű Horgászegyesület közösen rendezte az idei villamosenergia-ipari horgásztalálkozót, így az ország különböző részeiről érkezett iparági kollégák foglalhatták el a jobbnál jobb helyeket a paksi horgászparadicsomban. Az atomerőmű és az Atomerőmű Horgászegyesület vezetői vállalták, hogy a villamosenergia-iparági sporttalálkozók közül a horgászat helyszíne idén az atomerőmű tövében található horgászparadicsomban lehet. Az emberi kapcsolatokat fellazító liberalizációval dacoló, a hagyományok ápolásában jeleskedő Villamosipari Sportbizottság vezetői a 22. horgásztalálkozót július 30. és augusztus 1. közötti időpontban és a paksi Füzes-tavak helyszínében jelölték meg. Benedeczki Ferenc, a PA Rt. Humán Igazgatóság Szociálpolitikai Osztály vezetője, Antal Lajos, a Paksi Atomerőmű Horgászegyesület elnöke, Cseh Attila az idei rendezvény fő szervezője, Körmöczi Zoltán, a versenybizottság vezetője és több rendező kollégánk alapos és áldozatos előkészítő munkájának köszönhetően színvonalas és zökkenőmentes találkozót sikerült biztositanunk. Horgászegyesületünk Internetes honlapját böngészve (www.paksweb.hu/horgasz vagy a http://paksihorgasz.ffeeweb.hu) valamennyi iparági kolléga előre ismerkedhetett a vízfelületek jellemzőivel és a fogadó fél eddigi eredményeivel. Az atomerőmű építésének időszakában, 1977 őszén tizenhat taggal alakult meg a Paksi Atomerőmű Horgászegyesület, bemutatva, hogy az energiatermelés mellett hogyan lehet a környezet észszerű felhasználásával és megóvásával szórakozási, pihenési lehetőséget teremteni a horgászatra vágyó - éves szinten immár a huszonötezres regisztrált horgászalkalmat meghaladó - pecás számára. Az erőmű vezetése felkarolta a nemes kezdeményezést, és azóta is támogatja e sportág szerelmeseit. Antal Lajos tájékoztatása alapján bizton állítható, hogy Pakson a horgászat a legnépszerűbb szabadidősport-tevékenység. A villamosenergia-iparágban végbement létszámcsökkenések ellenére, a jövőbe vetett bizalom és az előre beharangozott kiváló körülményeknek betudhatóan nagy érdeklődést tapasztaltak a szervezők. Ezt jelzi, hogy idén tizenhat helyszínről, harmincnégy csapat több mint száz versenyzője érkezett. Szombat és vasárnap délelőtt kétszer három órában összesen 154 kg halat szákoltak ki a versenyzők. A legeredményesebbnek (18,4 kg) a Magyar Gábor-Tóth Ferenc-Tóth Gábor összeállítású ÉDASZI. csapat bizonyult. A dobogó második fokára a 15 kg-ot zsákmányoló iíj. Kern Ferenc-Besenczi István-Strasszer János alkotta PA Rt. I. tagjai léphettek. Nagy Ferenc, Bohner József és Szűcs Attila összesen 11 kg halat fogott, így a DÉMÁSZ I. lett a harmadik. Egyéniben most az ÉDÁSZ-os Tóth Gábor győzött, megelőzve a DÉMÁSZ-os Kovarek Tamást és a paksi ifj. Kern Ferencet. A paksi Rácz István csak minimális különbséggel szorult le a dobogóról, de jó tudni, hogy 102 versenyző közül lett a negyedik. A harmincnégy csapatból negyedik helyezést ért el a Komáromi Zoltán-Kem Ferenc-Horváth Károly összetételű, III. jelet viselő paksi csapat. A PA Rt. II. csapata is kiváló eredményt ért el; a mérlegelések után kiderült, hogy Újhelyi Ferenc-Pettesch Ádám-Rácz István triónk lett az ötödik. Különdíjat kapott az OVIT-os Sinai Bertalan, aki sportszerűen jelezte, hogy a versenyt lezáró kürtszó után emelte ki 1,5 kilós pontyát. A legnagyobb halat, egy 6,5 kg-os amurt Madácsi Béla (MVM) fogta ki a tóból, így ő is különdíjat kapott. Rövid értékelés Az iparági találkozók történetében a mostani tekinthető a legsikeresebbnek - kezdte értékelését Antal Lajos, horgászegyesületünk elnöke. Nemeshalfogás tekintetében csúcsot döntöttünk, ami 20 db ponty és 1 vezését, rendezését. Adottságaink alapján mi négy (vitorlás, sakk, horgász, teke) sportágban tudunk rendezési feladatokat vállalni. Ahogy az elmúlt évben a tekét, most a horgászok versenyét is akadályoktól mentesen, reklamációk nélkül, közmegegyezés alapján, jó színvonalon sikerült megrendeznünk. Céges szinten közel kétszáz embert mozgatnak meg az iparági versenyek. A most benevezett három horgászcsapatunk ifjú és tapasztalt tagjai is kiváló eredményt értek el, de ami még ennél is fontosabb, hogy mindenki jól érezhette magát Pakson, és viszik jó hírünket az ország különböző pontjaira. Külön köszönet illeti a Paksi Atomerőmű Horgászegyesület vezetőit és aktivistáit, akik mindent beleadtak, hogy szakmailag kifogástalan versengésben lehessen részünk.- Milyen visszajelzéseket kaptál az iparági kollégáktól?- Természetesen valamennyi csapattal kerestük kapcsolatot. Külön öröm számomra, hogy a Villamosipari Sportbizottságon belül a horgászatért felelős kolléga mint az egyik csapat benevezett tagja is elismerően nyilatdb 6,5 kg-os amur volt. Találkozónk messze többet jelent a versenynél; az iparági dolgozók közötti összetartozást igyekszünk erősíteni a rendezvény során. Nem vérre menő küzdelmek jellemezték ezt a versenyt, a profik mellett az amatőröknek is kedvezett a szerencse. A szekszárdi Sebestyén-pince által prezentált borkóstoló és a Nagydorog közelében található Bezzeg-pusztán lebonyolított lovasprogram beiktatásával próbáltuk megismertetni, megkedveitetni térségünk turisztikai értékeit, hogy minél több iparági kolléga tegyen látogatást Pakson.- Hol rendezik a 2005. évi horgásztalálkozót?- A szegedi kollégáink az elmúlt évben magasra tették a mércét, amit idén nekünk sikerült teljesíteni, sőt több helyről kapott visszajelzés szerint még magasabbra emeltük azt. Ez most egy kicsit visszahúzó erő a többiek számára, mert bevallom nemcsak anyagi, hanem jelentős szervezőmunka-igénnyel is számolni kell. Most még nem tudjuk a választ, de bizakodó vagyok. Itt szeretném megragadni az alkalmat,, hogy megköszönjem a PA Rt. vezetése számára a nélkülözhetetlen támogatást, Kovács József üzemviteli igazgató úrnak és Benedeczki Ferencnek a versenyen való részvételt. Ezenkívül kollégáimnak, Cseh Attilának, Körmöczi Zoltánnak, Nagy Lászlónak, a Pettesch és Rácz családnak, nevek nélkül a rendezvény kiszolgálásában résztvevőknek, és nem utolsó sorban versenycsapatunk tagjainak munkáját, akik nélkül ez a kiváló rendezvény nem jöhetett volna létre.” Benedeczki Ferenc is értékelte az elmúlt három napot: „Az iparági sportverseny sorozat hatalmas értéket képvisel, egyben ma már az egyetlen, ami a dróton kívül összeköt bennünket. A korábban szakmai (villamos, gépész, hírközlős, vegyész, humánpolitikai stb.) találkozókon is jól összetartó társaságot a privatizáció alaposan szétzilálta. Tíz sportágban folyik a versengés, az iparági cégek minden évben vállalják egy-egy sportág találkozójának szerkozott a számukra biztosított körülményekről, kulturális programokról és a korrekt versenyről. Szerencsénkre az égiek is megkönyörültek rajtunk, így az esőzés csapját kezelő személyzet erre a hétvégére pihenőidőt kapott.- Korunk jellemzője az egyoldalúan túlterhelt, idegfeszültségekkel teli életmód. A stresszben bővelkedő környezetünk számára mit jelenthet a horgászás?- Bármely sport alkalmas lehet a stressz oldására, csökkentésére. Jómagam a nyaralások kapcsán szoktam horgászni, így teljesen meg tudom érteni azokat a kollégáimat, akik képesek órák hosszú sorát ebben a szép természeti környezetben eltölteni. Tudom, sokan mosolyognak ezen a kissé hóbortosnak tartott időtöltésen, de mind többen keresik az egészséges életmód, a nyugalom és aktív pihenés egyéni megoldásait. A pecázás is hozzásegíthet bennünket, a durva külső hatások miatt megbillenő belső harmónia visszaszerzéséhez.- Jövőre melyik sportági találkozót szervezzük?- Reményeink szerint Balatonfüreden mi fogjuk megrendezni az iparági sakkversenyt. A hagyományaink köteleznek, és ezen kívül bízom abban, hogy 2005-ben mind a sporteredményekben, mind a szervezésben is elégedettek lehetünk. Ahogyan már korábban megjelent cikkeinkben jeleztük, az elmúlt évben tíz sportágban közel kétezer iparági kolléga vett részt a sporttalálkozókon, ezzel is erősítve a villamosenergiaiparági összetartozást és összefogást. Az elmúlt évben a teketalálkozó, idén a horgászverseny színvonalas megrendezésével járultunk hozzá a közös dolgainkhoz. A továbbiakban is jó sportolást, kellemes időtöltést és korrekt iparági versenyeket, sporttalálkozókat kívánunk valamennyi kollégának. Tudósított: Sipos László Kortárssegítő drogkoordinátorképzés Dom boriban Első ízben szervezett a „Jövő drogok nélkül” Alapítvány kortárssegítő drogkoordinátor-képzést. A paksi középiskolások számára megtartott egyhetes, bentlakásos tábornak Dombori adott otthont. A tábor - melynek létrejöttét a Paksi Atomerőmű Rt. és a város egészségügyi és szociális bizottsága is támogatta - munkáját Lőrincz Norbert narkológus és Kozma Győző, a szakközépiskola tanára irányította. A cél az volt, hogy olyan koordinátorokat képezzenek, akik össze tudják hangolni a kortárssegítők munkáját, kapcsolatot tartanak mind az alapítvánnyal, mind az iskola drogellenes küzdelmét irányító pedagógussal. Emellett természetesen ők is részt vesznek a feladatok ellátásában, az iskolákban ősszel útjára indítandó programok végrehajtásában. Dr. Vöröss Endréné egészségnevelő, kábítószerügyi szakértő, a civil szervezet vezetője elmondta: a képzésre a Vak Bottyán Gimnáziumból, az I. István Szakképző Iskolából és az Energetikai Szakközépiskolából jöttek diákok, összesen tizennyolcán. A táborban felkészítették a résztvevőket arra is, milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük, hogyan kell kérdezniük, ha kortársaiknak akarnak segíteni. Az elméleti foglalkozások után a gyakorlati feladatok következtek. A csoportoknak és azok tagjainak is be kellett mutatkozniuk, elmondaniuk, saját iskolájukban miként tudnak érvényesülni kábítószer-ellenes munkájuk során. Emellett inteijúkat is készíthettek fogyatékkal élőkkel, alkoholt fogyasztókkal, dohányzókkal és idős emberekkel. A társadalmi szervezet következő programja az idén ősszel lebonyolítandó út lesz, melyen a kortárssegítők Zsibrikre látogatnak, ahol egy szenvedélybetegekkel foglalkozó rehabilitációs otthont keresnek fel. Ezt követően középiskolásoknak szóló drogprevenciós, kortárssegítő tréningen vesznek részt a jelentkezők. Kovács János mesterszakács A magyar ember köztudottan szereti a gyomrát. Kevesen űzik mesterfokon a főzés tudományát. Kovács János Venesz-díjas mesterszakáccsal beszélgetek.- Hogyan lett szakács?- Régen kezdődött már, gyakorlatilag az általános iskola elvégzése után. Nekem eredeti elképzelésem az volt, hogy szakács leszek, vagy kertész. Az iskolai jelentkezések során mindjárt elsőre szakácsnak vettek fel. Innentől kezdve a pesti Huba utcai vendéglátó technikumba kerültem. Azóta gyakorlatilag szakácsként tevékenykedem.- Hol született?- Sárpilisen születtem, most Szekszárdon élek.- Melyek voltak pályafutásának főbb állomásai, munkahelyei?- Szívesen emlékszem arra, hogy a szakma kezdetén a pécsi Nádor étteremben kezdtem. Azután a Gundel étterembe kerültem, majd dolgoztam a tihanyi motelben. Nagy kollégákkal, Benke Lacival, Varga Sanyival, és hát olyan neves emberekkel dolgozhattam, ami aztán meghatározta a szakmámat. Majd visszakerültem Szekszárdra, ami azt jelenti, hogy a vadászati világkiállításra megépültek a vidéki szállodák. így 1972-ben a Gemenc Szálló konyhafőnökeként viszszakerültem Szekszárdra.-Az utódok nevelésével isfoglalkozik- Most jelenleg a mesterképzés van folyamatban Szekszárdon. Azt hiszem a szakma felelősségéhez hozzátartozik, hogy az utódok is átvegyenek tőlünk, mert hiszen ha ők a mi tapasztalatainkat át tudják venni, akkor nem kell a szakmát elölről kezdeni. Én azt gondolom, elsősorban nemcsak a szakmát kell megtanulni, hanem azt a fajta megszállottságot, ami a szakmával együtt van.- Milyen főbb sikereiről lehet beszámolni?- A főbb sikereim közül 1972-ben a klagenfurti versenyen „Ezüst szakács” címet nyertem. Ezzel kezdődött tulajdonképpen az ilyenfajta pályafutásom. Igazából 33 év szakmai múlttal rendelkezve megkaptam a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség egyik legmagasabb magyar szakácskitüntetését, a Venesz-díjat. Többször dolgoztam külföldön is a magyar küldöttségek szakácsaként. Idén május elsején Dunaföldváron nagyszabású programmal készültünk az Európai Uniós csatlakozás megünneplésére. Guinnessrekord kísérletnek számító főzés volt. 7020 adag - ennyi a város irányítószáma - földvári zöldséglevest főztünk, amibe 21.000 húsgombóc került. A rendezvény főtámogatója, a Paksi Atomerőmű Rt. ezer adagot rendelt, és az ételjegyeket a rendezvényen résztvevő települések kapták. Tavasz óta az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány keretein belül a Reform főzőklubot vezetem, ahol különböző nemzeti ételek elkészítésével ismertetem meg az érdeklődőket.- Van-e kedvenc étele a szakácsnak?- Van kedvenc ételem, többek között talán megemlíthetném a halászlét, ezt kimondottan szeretem. De amit saját magamnak is elkészítek, az a paprikás csirke galuskával (amelynek a csirkéjét is én neveltem).- Nagyon sok híres embernek is főzött már.- Volt ilyen nagyon sok. Politikuson kívül az atomerőmű minden blokkátadásán az én irányításommal részvettünk a fogadások ételeinek elkészítésében.- Saját gyerekei folytatják-e az apjuk szakmáját?-A lányom autodidakta módon sajátította el a főzés tudományát. A fiam pedig most döntötte el, hogy szakács lesz. Most kezdte el az iskolát Budapesten.- Köszönöm a beszélgetést, és kívánok még sok olyan ételt, melyet Ön készít el! Wollner Pál
