Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2004-08-01 / 8. szám
2004. augusztus ATOMERŐMŰ 9. oldal Egy csepp tudománytörténet Néhány kérdés Vajda György professzorhoz Dr. Vajda György akadémikus több mint húsz évig volt a Villamosenergia-ipari Kutatóintézet igazgatója, elnöke volt az Országos Atomenergia Bizottságnak (OAB) és az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH) is. Nyugdíjas éveiben is az energetika átfogó kérdéseivel foglalkozik. Balatoni nyaralójában kerestem fel, ahol feleségével együtt szívélyesen fogadott, és beszélgettünk az atomenergetika magyarországi megjelenésének történetéről.- Professzor úr! A Műegyetemen már tanultak az atomenergetikáról?- Abban az időben a Műegyetemen még nem nagyon volt szó erről a tudományágról. Tartottak különböző tanfolyamokat - például Bay Zoltán és Simonyi Károly amelyeket az ambiciózus hallgató önkéntesen látogatott. Természetesen én is meghallgattam ezeket az előadásokat, mert nagyon érdekesek voltak. Az akkori fizikaoktatás azonban legfeljebb a Bohratommodellt ismerte, ennél több szó ezekről a kérdésekről nem esett. Én az erősáramú elektrotechnika területén indultam el, és a szakmai tevékenységem is nagyrészt arra esett.- Hogyan került kapcsolatba az atomenergetikával?- Az első kapcsolatom az atomenergetikával az 1960-as évekre nyúlik vissza. Abban az időben a Nehézipari Minisztériumban a villamos energetikáért felelős főosztályvezető voltam. Ismeretes, hogy az ’50-es években született egy államközi megállapodás, amely szerint Magyarországon atomerőművet építünk, és a Szovjetunió 4 db 230-as blokkal a főberendezések szállítását vállalta. A ’60-as években két irányból érezhető nyugtalanság volt ezzel az atomerőmű-típussal kapcsolatban. Az egyik a szakmai körökben jelentkezett, mert abban az időben zajlott nyugaton a második generációs rendszereknek a kialakítása. Tehát az, hogy konténmenttel kell körülvenni a nukleáris részt stb. A mi műszakiaink egy része, akik a világ eseményeit követték, azt mondták: jó lenne nekünk is már ezeket az új berendezéseket megvalósítani, ám az eredetileg tervezett rendszer ezt nem biztosította. A másik nyugtalanság gazdasági vonalon jelentkezett. Főleg a Tervhivatal és a pénzügy - akik nagyon ódzkodtak a nagy ráfordításoktól - szívta a fogát, mert sokba kerül az atomerőmű. Ennek nyomán azután elindult egy vizsgálat az atomerőmű és az olajerőmű gazdaságosságának a vizsgálatára. Abban az időben mi a korlátlan mennyiségű olcsó olaj eufóriájában éltünk. Az összehasonlító számítás tényleg azt mutatta, hogy az olajerőmű verhetetlenül olcsóbban termeli a villamos energiát az atomerőműnél, és sokkal kisebb a beruházási költsége. Ezért az atomerőmű építését egyelőre le kellett venni a napirendről. Ez nagyon kényes kérdés volt akkor, hiszen ez a KGST-együttműködés és az államközi megállapodás úgy nézett ki, hogy ez a szállítás a Szovjetunió részéről egy baráti segítségnyújtás, és nem egy egyszerű kereskedelmi megállapodás. Elég komplikált tánclépésekkel kellett rendezni, hogy most ezt az erőműépítést elhalasztjuk. Ezzel a lépéssel azonban több szerencsénk volt, mint eszünk, mert azt a négy blokkot, amely már gyártásban volt, a bolgárok kapták meg. Mi pedig már a következő generációs blokkot, a 213-ast kaptuk meg. — Hogyan került az OAB és az OAH élére?-A ’70-es évek elején nyilvánvalóvá vált az, hogy épül Magyarországon atomerőmű, és akkor megkeresett Pál Lénárd, aki az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az OAB elnöke volt. Az OAB fizikusokból, kémikusokból és orvosokból állt, és nem volt köztük energetikával foglalkozó szakember. Pál Lénárd ezért engem kért fel, hogy vegyek részt ebben a munkában. El is vállaltam, majd néhány hónap múlva kérte, vállaljam el az OAB elnökhelyettesi feladatkört, és legyek a bizottság operatív irányítója. Hosszú vita után elvállaltam, de megtartottam a Villamosenergia-ipari Kutatóintézetben az igazgatói státuszomat is. Már abban az időben felmerült, hogy a biztonsági hatóságokat függetleníteni kell. Az Energia Felügyeletnek volt egy kis részlege, és ezt emeltük át az OAB-hoz, ebből lett aztán később az OAH. Közben 1992-ben nyugdíjba vonultam, ám 1994-ben megkeresett az ipari miniszter, mert készült az új atomtörvény; a hatóságot is létre kellett hozni, és kért, hogy vezessem én az OAH-t. Elvállaltam, de csak a kormányzati ciklus végéig, vagyis 1998-ig. Aztán csak 2000-ben sikerült végleg nyugdíjba vonulnom, mert az utódlással mindenféle problémák voltak.- Most mivel foglalkozik?- 1973 nagyon érdekes év volt az életemben, akkor volt az olajkrízis. Ez annyira felforgatta a világot, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlést hívott össze a hogyan tovább kérdésének az eldöntésére. Magyarországot hattagú kormánydelegáció képviselte ezen az ülésen, és én is tagja voltam a csapatnak. Hat hétig ott ültem New Yorkban, és hallatlanul sok információt sikerült összegyűjtenem, majd a szállodai magányomban rendezni ezeket. Jól állok a nyelvekkel, így hallhattam, hogyan értékelik a jelent és a jövőt a világ vezető személyiségei. Ekkor szerettem bele az energetika átfogó kérdéseibe. Most azt kérték tőlem, próbáljam az akkori helyzetet és tapasztalatokat a mai helyzetre átültetni, átírni, ugyanis az olaj az arab világ legkritikusabb kérdésévé nőtte ki magát.- Professzor úr! Köszönöm az információkat, és további eredményes munkát kívánok. -Beregnyei-Megfigyelések alapján történő tanulás A cikkben bemutatok egy olyan ágenst (olyan valami, ami érzékel és cselekszik), amely saját tapasztalatainak tanulmányozása alapján hozza döntéseit. Az új döntések kialakításánál felhasználja korábbi tapasztalatait, arra építi fel a következő döntését. Ezt a módszert induktív tanulásnak nevezik. Ágensnek tekinthetjük a szervezet döntéshozóit együttesen, vagy egy társaság menedzsmentjét. Mindkét esetben ugyanazt tapasztaljuk. Érzékeléssel, elemzéssel, ítéletalkotással rendelkeznek, és képesek cselekvésekre a döntéseik révén. A tanulás alapjául szolgáló elv kimondja, hogy az észleléseket nem csupán a cselekvések kialakításához kell felhasználnia, hanem arra is, hogy a jövőbeli teljesítményét javítsa, jobb döntéseket hozzon. A tanulás az ágens és a környezete közötti kölcsönhatás, valamint az ágensnek a saját döntéshozatali folyamatáról gyűjtött megfigyeléseinek eredményeként valósul meg. így a tanulás széles spektrumban mehet végbe. Az egyik véglet a tapasztalatok egyszerű memorizálása, míg a másik a tudományos elméletek felállítását tűzi ki célul. Mindkét fajtára szükség van az ágens életében. Az eseményekre építő és tapasztalatot gyűjtő tanulás egyik hátránya, hogy csak olyan problémákat képes hatékonyan kezelni, amellyel már találkozott élete során. A tudományos elméletek önmagukban nem alkalmasak konkrét gyakorlati problémák megoldására, de alkalmasak arra, hogy az ágens olyasmit is el tudjon képzelni segitségével, amivel még soha nem találkozott. A tanuló ágensnek koncepcionálisan négy alrendszere van. Ebben a cikkben terjedelmi okok miatt csak kettőt fogok bemutatni. Ez a tanuló alrendszer és cselekvő alrendszer. Az első a teljesítőképesség javításáért, a második a külvilággal kapcsolatos megfelelő cselekvés kiválasztásáért felel. Formálisan ez megfelel egy olyan döntéshozó szervezetnek, mely gondoskodik is azok végrehajtásánál a megfelelő cselekvések kiválasztásáról. Vagyis nem hozhat akármilyen döntéseket. A cselekvő alrendszer az, amely észleléseket végez, és dönt a cselekvésről. A tanuló alrendszernek van valamennyi ismerete a cselekvő alrendszerről, és van némi visszacsatolása arról, hogy az ágens mennyire sikeresen működik. Ez alapján meghatározza, hogy a cselekvő alrendszert hogyan kell módosítani, hogy a jövőben sikeresebben működjön. A tanuló alrendszer szerkezete nagymértékben függ a cselekvő alrendszer felépítésétől. Arról van szó, hogy a szervezet döntéseinek olyanoknak kell lenniük, hogy a konkrét végrehajtás szintjén a cselekvések megvalósíthatóak legyenek. Ezt a képességet el kell sajátítania az ágensnek. Ha olyan szervezetről van szó, amely bizonyos képességeket birtokol, meg akar tanulni, és képes is erre, akkor számára nem az a fontos kérdés, hogy „Hogyan fogom ezt megtanítani a végrehajtásnak?”, hanem az, hogy „Milyen cselekvő alrendszerre lesz szükség?”, hogy miután megtanulta, hogyan kell csinálni, azután majd meg is tudja csinálni. Az elképzelés mögött magában az élővilágban előforduló problémamegoldás technikája áll. Ha a teremtő azzal foglalkozott volna, hogy egy élőlényt hogyan készítsen föl bizonyos szituációk megoldására, akkor ez az élőlény csak egy „kockavilágban” lett volna életképes, ahol a változásoknak nincs helye. Csakhogy a környezet változása állandó és kiszámíthatatlan (nem tudjuk pontosan megmondani, mi fog következni). Következésképpen olyan ágenst kellett az evolúciónak kitalálnia, amely általános értelemben is képes volt cselekvésre. Folytatás a következő oldalon. Jól haladnak a helyreállítás munkálatai HIDROPRESS vagy a Kurcsatov Intézet, ettől függetlenül azonban gyakorlatilag minden adatot meg kellett adni az alapoktól kezdve, mivel a paksi specifikumok nem voltak ismertek a részvevő orosz cégek előtt. Az adatszolgáltatást követően az orosz cég műszaki-biztonsági megalapozó jelentéscsomagot készített, amelyben megvizsgálta a feladat végrehajthatóságát, javaslatot tett az eltávolítási tevékenység főbb megoldásaira és elvégezte ezen megoldások tudományos megalapozását. Az anyagot több lépcsőben vizsgáltuk, értékeltük, zsűriztük, emellett külső cégek (KFKI AEKI, VUJE, GAN) szintén elvégezték az anyag értékelését. (Nem várt nehézséget jelent a munkában egyébként az idegen nyelv kérdése; az orosz nyelvű, nagy teijedelmű anyagokat ugyanis a megfelelő formába le kell fordítani, és viszont. Ez több tolmácsra ró nagy feladatot manapság, az orosz nyelvet biró kollégák viszont könynyebben dolgoznak ezen a területen.) Az orosz fél az észrevételek alapján módosította a műszaki-biztonsági megalapozó jelentéseket, és elkészítette az eltávolítási tevékenység végrehajtásához szükséges berendezések, eszközök és szerszámok műszaki terveit. A műszaki-biztonsági megalapozó jelentések és a műszaki tervek együtt adják az alapot az elvi engedélyezési dokumentációhoz, amelyet az OAH NBI-hez kell benyújtani engedélyezés céljából. Ennek a készítése az év elején kezdődött, és május végéig tartott. Az elvi engedélyezési dokumentum azonban sokkal átfogóbb tarA 2. blokk visszaindításának előkészületi munkálatai az érdeklődés homlokterébe kerültek az elmúlt időszakban, mindezek mellett azonban nagy intenzitással folynak a helyreállítással összefüggő munkák is. A Helyreállítási Projekt eddigi tevékenységének, elért eredményeinek összefoglalására kértem Eck József projektvezetőt. Az mindenki számára ismert, hogy 2003 szeptemberében kötöttünk szerződést a TVEL cég által vezetett orosz konzorciummal, amely szerződés a sérült üzemanyag tisztítótartályból való kiemelését, illetve annak külön tároló tokokba való helyezését célozta. A szerződés szerint a TVEL munkája több szakaszra osztható, a tevékenység megalapozásától kezdődően az 1. sz. akna teljes helyreállításához nyújtott közreműködésig bezárólag. A munkák az adatgyűjtéssel, illetve az adatszolgáltatással kezdődtek, amely során a TVEL igényének megfelelően minden olyan adatot át kellett adni az orosz félnek, amely rendelkezésünkre állt a tartállyal, az üzemanyaggal, az 1. sz. aknával, illetve a kiszolgáló rendszerekkel kapcsolatban. Az eltávolítási feladatban részt vesznek olyan orosz cégek is, amelyek alapvetően ismerik a WER- 440 típusú atomerőműveket: pl. a talommal bír, mint az orosz alapanyagok, kialakítása a hatóság által készített követelményrendszernek megfelelően történt. A hatósági követelményrendszer a közvetlen eltávolításon túl egy komplex elhárítási folyamatra vonatkozik, így az orosz anyagok mellett számos kiegészítés elkészítése is szükségessé vált, amely munkát az engedélyezési dokumentum összeállítása mellett az Erőterv Rt. és a Transelektro Rt. végzett el. Az Erőterv/Transelektro konzorcium egyébként a további engedélyezési folyamatban is segítségünkre lesz, mivel a teljes folyamat még több, célirányos engedély (gyártási/behozatali, átalakítási) megszerzését követeli meg tőlünk. Július folyamán elvégeztük az elvi engedélyezési dokumentáció előzsűrizését, és a zsűrik észrevételei alapján az Erőterv Rt. megkezdte az anyag véglegesítését. Ez várhatóan augusztus második felében megtörténik, ezt követően pedig megkezdhetjük a végleges anyag zsűrijét és a beadványozásra való előkészítését. Az orosz fél a műszaki tervek átadását követően elkészítette a kiviteli terveket, melynek fő eleme a munkavégző platform, amelyen az eltávolítást, tokozást végző szakemberek fognak tartózkodni. A TVEL késziti azon eszközök, berendezések és tokok terveit is, amelyekkel a sérült üzemanyag kiemelésre kerül a tartályból, és amelyekben elhelyezésre kerül. Folytatás a következő oldalon.
