Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-04-01 / 4. szám

10. oldal ATOMERŐMŰ 2003. április Magyar Sajtó Napja ORSZÁGOS MEGNYITÓ Hírlap című lapnak, valamint a kecskeméti Petőfi Népe kiadói Kft.­­nek és újságnak ítélte oda. A békéscsabai munkahely azzal érdemelte ki a jutalmat, hogy a ki­adói eredmények megduplázásának fontos alapja volt a munkatársak jo­gait növelő, munkájukhoz kedvező feltételeket teremtő kollektív szer­ződés-módosítás. A kecskemétiek pedig azzal, hogy különösen széles körű szociális juttatások és az év folyamán összesen 15 havi bér ösz­tönözte a munkavállalókat az ered­ményes munkára. A díjakat Berényi János elnök és Dr. Lepies György főtitkár adta át dr. Tóth Miklós kiadóigazgatónak, dr. Árpási Zoltán főszerkesztőnek és Mészáros Béla SzB titkárnak Bé­késcsabáról, valamint a kecskeméti kiadó igazgatójának, Gazsó László­nak, Hámori Zoltán főszerkesztő­nek és Barta Zsolt SzB titkárnak. Az ünnepséget követően az írott és elektronikus sajtó tulajdonosai és a menedzsmentek képviselői talál­koztak. Wollner Pál 2003. március 13-án Budapesten, a Pilvax kávéházban került sor a hagyományos megemlékezésre a Magyar Sajtó Napjáról. Az ün­nepség főszponzora a PA Rt. volt. Az ünnepi fogadáson Berényi Já­nos, a Sajtószakszervezet elnöke méltatta e nap jelentőségét. A hagyományoknak megfelelően elhangzott a Nemzeti dal, Petőfi Sándor költeményének történelem­idéző előadása, Sinkovits-Vitai And­rás színművész tolmácsolásában. A sajtószakszervezet a márciusi ünnepség alkalmából adja át min­den évben a Vasvári Pál díjakat azoknak a munkahelyeknek, ahol példaadó kapcsolat alakult ki a munkavállalók és a munkaadó kö­zött, ahol következetesen betartják a kollektív szerződést, s ahol garan­tált a szociális biztonság és a mun­kahelyi demokrácia. A Sajtószakszervezet Titkári Ta­nácsa a 2003. évi díjakat - az ezüst laptekercset és oklevelet - a békés­csabai Népújság Kft.-nek és a ki­adásában megjelenő Békés Megyei Régi-új diákpolgármester a GYIÖK élén Márciusban tartotta diákpolgármester- és képviselő-választását a Kalocsai Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat (GYIÖK). Miként egy évvel ez­előtt, idén is ketten in­dultak a polgármesteri székért. Tavaly Doór Szabolcs és Farkas Pé­ter párharcából ez utób­bi került ki győztesen, s látta el egy évig a diákpolgármesterséggel járó teendőket. Idén úgy döntött, ismét ringbe száll. Ezúttal Koprivanacz Kristóf volt a kihívója. A választás előtt mindket­ten kampányt folytattak a városban, amelynek részeként a helyi rádióban ismertették programjukat, és néhány iskolát is személyesen felkerestek. A 2325 szavazásra jogosult középisko­lás, illetve az általános iskolák felső tagozatos diákjai közül a voksolás napján 1886-an jelentek meg. (Az egyházi fenntartású Nagyasszonyunk Katolikus Általános Iskola és nyolc osztályos Gimnázium küldöttsége ez­úttal sem vett részt a választáson, ho­lott a GYIÖK többször hangsúlyozta: a GYIÖK minden kalocsai diák érde­keit képviseli, függetlenül attól, hogy az illető önkormányzati, vagy egyházi fenntartási intézménybe jár-e.) A vok­soláson részt vevő diákok közül Ildi­én voltak elégedettek az ed­digi polgármester munkájá­val, 785-en pedig a változás­ra szavaztak. Farkas Péter tehát a közelmúltban módo­sított szabályzat értelmében nem egy, hanem két évig lát­hatja el a diákpolgármesteri tisztséget. A kalocsai Szent István Gimnázium 10. osz­tályos tanulója lapunknak nyilatkozva elmondta: annak ellenére, hogy megbízatása két évre szól, való­színűleg csak egy évig fogja betölteni a tisztséget, hiszen a gimnázium utol­só évében elsősorban a tanulásra igyekszik majd koncentrálni, a tiszt­séggel járó munka ugyanakkor megle­hetősen sok idejét venné el. Az ifjúsági önkormányzati képvi­selők választásán Bagó Bianka, Ta­kács Katalin (Kertvárosi), Lánczi Pé­ter, Póli Bella (Belvárosi), Tamasin Máté, Farkas Viola (Eperföldi), Varga Zsanett (Dózsa György Szakközépis­kola), Deák Ádám, Kállai Eszter (Kossuth Zsuzsanna), Drevenka Emese, Rideg Flóra (Műszaki), Bogárdi Dóra, Berta Somogyi Klára (Szent István Gimnázium) kapott bi­zalmat. -várytamás­„Egyedi a maga nemében" Zakóné Bárdosi Gyöngyi „Egyedi a maga nemében ”- ez a mondat tökéletesen illik a Sugárvédelmi Osz­tály (SVO) egyik kolléga­nőjére, Zakóné Bárdosi Gyöngyi sugárvédelmi el­lenőrre. Olyan akaraterő­vel és életszemlélettel ren­delkezik, amellyel munka­helyén elismerést és bizal­mat vívott ki, és ami példa lehet mások számára. 1990-ben mint külső cé­ges dolgozó kezdte munká­ját az atomerőműben, fiata­lon, két kisgyerekét egyedül nevelő anyaként. Egy évvel később a Sugárvédelmi Osztály izotóp laboránsa­ként speciális tanfolyamok sorozatát végezte, majd rövid kitérő után az osztály sugárvédelmi szolgá­latához került. A rendeletek és szabá­lyozások számának növekedése, va­lamint a szolgálat feladatainak bővü­lése miatt szükség volt ezen a terüle­ten egy olyan emberre, aki tisztában van a sugárvédelem alapjaival, és kel­lő tenni akarással rendelkezik. Őt vá­lasztották. —Mit jelentett számodra az új mun­kakör? — Fontosnak és érdekesnek tartot­tam ezt a feladatot, a hozzá kapcsoló­dó rendeleteket és azok alkalmazását. Mondhatni, hogy egymásra találtunk: a feladat és én. Nagyon egyedi a munkaköröm, ko­moly figyelmet és felelősséget je­lent. A radioaktív anyag nyilvántar­tása, felügyelete és ellenőrzése, a veszélyes áru szállításának ko­ordinálása, lebo­nyolítása is fel­adatom. Ide tarto­zik a sugárvédel­mi megbízotti há­lózat, amelynek tagjait tájékoztat­ni, oktatni kell. Szükségesnek tar­tottuk, hogy velük időnként össze­jöjjünk és az eltelt időszak problémáit, tapasztalatait megbeszéljük. Az ötlet az akkori SVO vezetőé, Volent Gáboré volt, a szervezés, kivitelezés pedig az én fel­adatom lett. Szükségesnek és fontos­nak tartom a visszajelzést. Sok támo­gatást kapok közvetlen főnökömtől, Antus Andreától és osztályvezetőm­től, Bujtás Tibortól is. Jó kapcsolatot alakítottam ki a hatóságokkal, a külső szervezetekkel. Egy új rendeletből adódóan szükségessé vált számomra a Biztonsági Tanácsadó Szaktanfo­lyam elvégzése, és ezek után igen nagy elismerésként ért, amikor a ve­zérigazgató úr kinevezett a PA Rt. ve­szélyes áru szállítási tanácsadójává.- Miért épp egy nőre bízták ezt a feladatot?- Gondolom, mert elég sok aprólé­kos adminisztrációs feladattal jár, nagy területet ölel fel, és sok ember­rel kell foglalkozni. Talán még azért is, mert egy nő ösztönösen tudja ki­vel, milyen hangnemben lehet és kell beszélni. Megtisztelő számomra, hogy mint nő képviselhetem a PA Rt.-t egy olyan országos szintű egyesület­nél, mint a Veszélyes Áru Szállítási Biztonsági Tanácsadó Szakmai Testü­let, ahol a vezetőségben alelnöknek választottak meg.- Nemrégiben szakszervezeti főbi­zalmi tisztséget is elnyertél. Időben hogyan tudod összehangolni a mun­kahelyi elfoglaltságot a magánélettel?- Eleinte, főleg amikor egyedülál­lóként neveltem kicsi gyermekeimet, nehéz volt összeegyeztetni a képzése­ket. Vallom, hogy mindent meg lehet oldani, főleg ha az ember szívesen végzi a feladatát. Férjem is az SVO-n dolgozik, dozimetrikus, gyermekeim már felnőttek. Munkaidőmet nem le­het behatárolni, sokszor adódnak vá­ratlan, fontos feladatok. Az erőmű a második otthonom, szeretek itt dol­gozni és szeretem a kihívásokat. Alapvetően életvidám embernek tar­tom magam, állandó nyüzsgésben élek, és még szabadidőmet is kollégá­im társaságában élvezem a legjobban. Úgy érzem, megtaláltam a helyem, és mindenkinek köszönöm, akik segítet­tek ebben. Márton Gáborné • • Ünnep — másképp... Március 15-i megemlékezés az ESZI-ben Az Energetikai Szakközépiskolá­ban az idén rendhagyó módon ün­nepelték a '48-as forradalom és szabadságharc évfordulóját. A diá­kokat aktivitásra szerették volna ösztönözni, ezért kétórányi, a for­radalmi eseményekhez kötődő programsort ajánlottak számukra. Kivételesen nem osztálykereteken belül szerveződtek a programok, inkább érdeklődési területeknek megfelelően.- Ha a diákjainkat arra szeretnénk nevelni, hogy pezsgő iskolai életetet hozzanak létre, s a későbbiekben ne passzív, hanem aktív részesei legye­nek a társadalomnak is, vagy akár a saját életüknek, akkor itt a középisko­lában kell azt megmutatni, hogy a hallgatáson és a szemlélődésen túl a cselekvés mennyire fontos - kezdi a beszélgetést a nap főszervezője, Gyöngyösi Olga.- A tanárnő nevéhez fűződik az öt­let. Hogyan született meg ez a terv?- Már egy kicsit pedagógusként is unalmasnak tartottam azt a megol­dást, hogy két csoportban beülünk az előadóterembe, és valamelyik peda­gógus és a diákjai által készített mű­sort meghallgatjuk. Ez a fajta meg­emlékezés nagyon ünnepélyes és na­gyon szép. Azonban a célunk az kell, hogy legyen, hogy eléljük, a gyere­kek alkossanak ezen a napon, úgy, ahogy március 15-én aktivizálta ma­gát az ifjúság. így hozzá lehet juttat­ni őket egy olyasfajta élményhez, ami megmutatja számukra, hogy jobb alkotó módon élni az életet, mint passzív szemlélőként. Ekkor született meg az az ötlet, hogy a diá­koknak színes programlehetőséget kell felkínálni. De hozzá kell tenni, hogy csak az ötlet volt az enyém, a megvalósítás a pedagógusok és a di­ákok részvételén múlott. A szervezés már jóval előbb indult, mindenkinek valamilyen helyszínre előzetesen je­lentkeznie kellett.- Rövid idő telt el a megemlékezés óta, vannak már visszajelzések?- Pozitív véleményeket kaptunk, a kilenc helyszín foglalkozásai közül szerencsére talán csak kettő volt olyan, ami kisebb érdeklődésre tartott számot. Lehet, hogy nem mindenki talált az érdeklődésének megfelelő el­foglaltságot, de kezdeti lépésnek nem volt rossz. Az ötlet kiindulópontja le­het egy diákos, a forradalom ünnepé­hez kapcsolódó napnak.- A programból látom, meglehető­sen széles volt a lehetőségek skálája: film, sport, dráma... Milyen progra­mokat kínáltak a fiatalok számára?- Előzőleg versiró- és rajzpályázatot hirdettünk, valamint minden osztály készített egy kokárdát krepp-papírból, és a beérkező munkákból állt össze az ünnepi faliújság. Rendkívül tehetséges diákok bukkantak fel, ennek nagyon örültünk. A könyvtárban játékos törté­nelmi mindentudó zajlott. Ennek az volt az érdekessége, hogy spontán ta­nári csapat is alakult. Összemérték „erejüket” a diáksággal, és negyedikek lettek. A nagyelőadóban a Szirmok, vi­rágok, koszorúk című történelmi fil­met vetítettük, itt nagyon nagy volt az érdeklődés. Sokan választották elfog­laltságként a sportot: csapatok nevez­hettek a kosárlabda- és focimeccsekre. Egy másik helyszínen Batthyány Lajos peréhez kötődő drámarészletet játszottak el diákjaink, s utána meg­vitatták a látottakat. Elmondásuk alapján nagyon sok információval, tudással gazdagodtak azok a fiatalok, akik dramatizálták, megjelenítették ezt a művet. Megzenésített verseket is tanultak énekelni a diákok, ill. volt egy irodal­mi sarok, amelyben XX. századi ver­sek hangoztak el a forradalom és sza­badságharc kapcsán, illetve saját köl­teményeiket olvasták fel az ESZI-s költőpalánták.- Március 15-e a Sajtószabadság Napja is.- Igen, a szólásszabadság kapcsán a diákönkormányzat egy ötletládát állított fel az iskola aulájában, hogy az intézményünk működésével kap­csolatos jobbító ötleteknek helyt ad­junk.-Mivelzárult a rendhagyó ünnepnap?- Amikor a programok véget értek, a sportcsarnok előtti téren összegyűlt az iskola diákserege, összes dolgozó­ja, s a hóesésben meghallgattuk közö­sen a Nemzeti dalt, és együtt énekel­tük el a Himnuszt. Bateay Adrienn

Next

/
Oldalképek
Tartalom