Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-06-01 / 6. szám

2002. június ATOMERŐMŰ 13. oldal Üzenet Genfbol A Szellemi Tulajdon Világnapja alkalmából „Legyen a szellemi tulajdon a sze­mélyes ügyed!” Ez a Szellemi Tu­lajdon Világnapjának idei témája, mely rávilágít a szellemi tulajdon kulcsszerepére mind az üzleti siker elérése terén, mind pedig mindany­­nyiunk hétköznapjainak jobbá té­telében. Ez felhívás valamennyi vállalkozó számára, hogy teljes egészében hasz­nosítsák szellemi tőkéjüket, és hasz­nálják fel a szellemi tulajdonvédelmi rendszer eszközeit üzleti céljaik elő­mozdítása érdekében. Egy cég, intéz­mény szellemi tulajdona - a humán erőforrástól és a know-how-tól kezd­ve a találmányokig és a védjegyekig, a formaterveken keresztül egészen egy vállalat alkotókészségének és in­novációjának más termékéig - ma gyakran értékesebb, mint a fizikai tő­kéje. A szellemi tulajdon a kereske­delmi siker elérésének lényegi össze­tevője bármely vállalat számára, amely élen kíván járni akár innova­tív, új termékek, akár régiek modem és költségtakarékos előállításában, piaci részesedését kívánja kiteijesz­­teni és vásárlóinak ragaszkodását tö­rekszik elérni. Ennélfogva az üzlet érdeke azt kívánja, hogy a vállalat szellemi erőforrását minél jobban hasznosítsa a szellemi tulajdonvédel­mi rendszer kínálta lehetőségek ma­ximális kihasználásával. „Legyen a szellemi tulajdon a sze­mélyes ügyed!” - ez szélesebb érte­lemben vett felhívás a civil társada­lom számára is, annak felismerése ér­dekében, hogy a szellemi tulajdon­jogok védelme nemcsak az alkotók, hanem a társadalom egésze számára is haszonnal jár. A szellemi tulajdon­védelmi rendszer képessé teszi a fel­találókat és az alkotókat, hogy piac­képes találmányokat és alkotásokat teremtsenek művészetük és zseniali­tásuk nyersanyagából. Ez teszi a szel­lemi tulajdonvédelmi rendszert a technológiai fejlődés hajtóerejévé, egyben húzóerővé globális kulturális örökségünk gazdagodásában és a va­gyongyarapítás hathatós eszközévé, ami mindannyiunk javára válik. Az emberiség fejlődésének történe­te a lehetőségek története. Napjaink­ban a szellemi tulajdon általános elfo­gadottsága és stratégiai használata le­hetőséget nyújt egyének, vállalkozá­sok és országok számára, hogy kreatív energiáikat gazdasági gyarapodásra fordítsák, amely képes a gazdagság és egy biztonságosabb jövő előmozdítá­sára. A szellemi tulaj dón védelmi rend­szer iránti erős nemzeti elkötelezettség olyan környezet létrejöttét teremti meg, amelyben kivirágozhat egy or­szág alkotó és innovatív képessége. A szellemi erőforrás napjaink tu­dásalapú gazdaságának legfőbb valu­tája. A gazdasági siker és a hozzá fű­ződő társadalmi és kulturális haszon nagymértékben az innováció, az in­formáció és az újító ötletek fejleszté­sétől és kezelésétől függ. A szellemi tulajdonvédelmi rendszerrel felvér­tezve ezek a mozgatórugói annak a hihetetlen, előremutató lendületnek, ami a technológiai és kulturális fejlő­désben megmutatkozik, és ezáltal táptalajául szolgálnak az új húzó ipar­ágak kialakulásának. A WIPO kinyilvánítja a szellemi tu­lajdon egyetemes értékét, mely kijelö­li a világ fejlődésének útját, hozzájárul a társadalmi haladáshoz és kulcsfon­tosságú a fenntartható gazdasági, tár­sadalmi és kulturális fejlődés előmoz­dításában. Az alkotókészség olyan ki­meríthetetlen erőforrás, amely minden nép veleszületett sajátja és fontos min­den időben és kultúrában. Formáljuk ma közös jövőnket azzal, hogy a szel­lemi tulajdont úgy tekintjük, mint az emberiség javát szolgáló eszközt az al­kotókészség kibontakoztatásában. Genf, 2003. április Dr. Kamil Idris, a WIPO főigazgatója Jubileum a MEI-n Idestova 20 éve lesz annak, hogy a sereg és a kijevi orosztanfolyam után négy társammal együtt nekilát­tam a Moszkvai Energetikai Egye­tem (MEI) padjai koptatásának. Kí­váncsiság és egy kis félelem, érdek­lődés és bizonyos előítéletek voltak bennünk. Az ottani magyar csapat támogatása, az egymás iránti fele­lősség és összetartás, a fiatalsággal együtt járó könnyed látásmód segí­tett túljutni az idegen nyelven való tanulás, az addig ismeretlen kultu­rális környezet és az otthontól való távolság nehézségein. Az idő, a ki­tartás, az új barátok és társak végül is azt eredményezték, hogy életünk talán legszebb időszakát éltük meg Moszkvában. Az egyetem most ta­lálkozót szervezett volt külföldi hall­gatóinak, amely jubileumi rendez­vényre május közepén került sor. A mai hivatalos nevén „Moszkvai Energetikai Intézet (Műszaki Egye­tem)” sok paksi és budapesti szakem­bernek adta meg az életpályához szükséges szakmai alapot. Azok kö­zül, akik nem az (atom)ener­­getikában, tudományban találták meg számításukat, szintén sokat köszön­hetnek a MEI-nek. Hiányos adatbázisa miatt az Alma Mater nagyban számított a természetes információáramlásra az értesítés terén. A találkozóról az MVM szintén részt­vevő három munkatársa Agárdi Fe­renc, Kovács György és Lovas Győző révén szereztünk tudomást, és Krizbai Levente kollégámmal mi is jelentkez­tünk. A magyar delegációt egy jászbe­rényi házaspár tette teljessé. Vendéglátóink már vártak minket a reptéren, amire a mai moszkvai hely­zetben szükség is van. Az úton megis­merkedhettünk egy a hetvenes években végzett német (volt NDK-s) „sorstárs­sal”, aki elmondta, Svájcban biztonsági cége van. Másnap érkezett honfitársa is jelezte, ő sem maradt a szakmában. A németekkel és másokkal együtt mi ketten a kollégiumi "szállodát" vá­lasztottuk kezdetnek lakhelyül. (Mi­vel mi az összoroszországi Fórumon is meghívottak voltunk, később át kellett költöznünk.) Ennek megvolt a maga romantikája. Az ember egy ki­csit újra diáknak érezhette magát, és ezt a látszólagos időtlenséget a volt kolesz változatlan állapota és az „iga­zi” diákok nyüzsgése is elősegítette. A múltat - német barátunkkal hár­masban - késő estig tartó beszélgetés során elevenítettük fel egy környék­beli talponállóban. Ugyanakkor több változást is felfe­dezhetett az ember Moszkvában. Ha­talmas út- és házépítések folytak a környéken. Másrészt az egyetem fő­bejáratát meg kellett erősíteni, és be­lülről is meglátszott az idő vasfoga. Mint kiderült, fogyóban vannak a di­ákok és a tanárok is. A regisztrációt követő séta mégis kellemes emléke­ket ébresztett bennünk. A nosztalgiázás másnap ünnepi programmal folytatódott. A külföldi diákok képzésének 50 éves évforduló­ja alkalmából tartott konferenciát Ametyisztov úr, a MEI rektora nyitot­ta meg. Elmondta, büszkék az ott vég­zett valamennyi diákra, de kiemelte a legismertebbeket, mint a román Ion Iliescut és a magyar Szabó Józsefet. A konferencia egyik legnagyobb vendé­ge az egykori prorektor, az idős Nagyezsgyin úr volt. A magyar dele­gáció egyhangúan a valamikori interk­­lubos Kovács Györgyöt választotta szószólónak, ő elmondta, az akkori hangulat és lelkesedés rendkívüli volt. Említette az orosz nyelv fontosságát is, amellyel már a világ távoli pontjain is lehet kommunikálni. A történéseket főleg Agárdi Ferenc örökítette meg fo­tókon és videófelvételeken. A szűkebb körű tájékoztatón az in­tézmény sanyarú sorsáról lehetett hal­lani. Igaz, a külföldiek képzéséért fe­lelősök nem voltak elkeseredve, állí­tólag a létszám ismét fellendülőben van. Jelenleg mintegy 66 országból tanulnak a MEI-n, és önköltséges (1300-2000 USD/év) rendszerben mindenhonnan várnak hallgatókat. (Az állami ösztöndíj ma már ritka do­log.) A képzés rendszere is megválto­zott. Négy év alapszakasz után (Bsc) további másfél évvel mérnök, vagy két évvel Magister lehet a diákból. A legnagyobb várakozás a tanszék­kel, az ottani tanárokkal való találko­zást előzte meg. Az atomerőművek tanszékre négy magyar és a két német jött. Nem kis létszámban és nagyon kedvesen fogadtak minket egykori ta­náraink. Sajnos több nagy öreg már nem él. A megjelentek közül többen nagyon megváltoztak, így nevüket sem volt könnyű felidézni, viszont egyesek nagyon jól tartják magukat. A tanszékvezető Kuznyecov úr elmond­ta az utolsó évek történéseit, majd mi is bemutatkoztunk. Nagy érdeklődés kísérte a paksi 2. blokk ügyét, ám ta­náraink objektiven megoldhatónak tartották a problémát. Az ottani hely­zetet - a diákok és az igazi tanárok ér­deklődését ismerve - nem túl rózsá­san értékelte kedvenc tanárom, aki tíz évet jósolt még a tanszéknek. A délutáni fogadáson pohárköszön­tőkkel és vidám műsorral készültek az orosz tanszék munkatársai, ahol a nemzetközi csapat is jól összeková­­csolódott. Volt orosztanárom is öröm­mel beszélgetett az öt magyarral (ve­lünk) eltöltött évekről. Számunkra a MEI programja szom­baton folytatódott a stadionbeli ünne­péllyel, amelyen valamennyi MEI in­tézmény, minden megjelent külföldi és hazai ott végzett felvonult. A prog­ramot bemutatók, léggömb, csinos lá­nyok és vidám játékok színesítették. A hideg, esős idő ellenére jó volt a han­gulat. Az utolsó találkozón már szinte elfelejtett évfolyamtársakat is lehetett látni. Még néhány búcsú, még egy-két koccintás, még pár közös fénykép, és vége lett. Remélhető, hogy az újra ak­tív Végzettek Klubja révén fenntart­ható a kapcsolat egykori egyetemünk­kel, és az újbóli találkozásig nem kell megint 14 (vagy több) évet várni. Hadnagy Lajos A Mérnöki Kamara küldöttgyűlése A Műegyetem dísztermében tartotta május 10-én éves küldött­­gyűlését a Magyar Mérnöki Kamara, amelyen a területi kama­rák és a szakmai tagozatok küldöttjéből közel kétszázan jelen­tek meg. A köztestület legmagasabb szintű döntéshozó fóru­mán több fontos döntés született. A küldöttgyűlés előtt írásban megküldött bi­zottsági - elnökségi, felügyelő bizottsági, etikai-fegyelmi, jogsza­bály-előkészítő, integ­rációs és érdekérvénye­sítési - beszámolókat az egyes grémiumok irányítói szóban egészí­tették ki. Dr. Kováts Gábor, a MMK elnöke tájékoztatta a küldötteket az elnökség munkájáról, s mint azt bevezető gondolataiban alá­húzta, tovább kell folytatni azt a fel­készülési munkát, amit ez idáig a mérnöki kamara az uniós csatlakozás kapcsán végzett. A Mérnöki Kamara mozgástere „A különböző bizottsági beszámolók is utalnak rá, hogy milyen mennyisé­gű tárgyalást folytattunk a politikai vezetés legkülönbözőbb szintjein, igazán számottevő áttörést azonban még nem sikerült elérnünk.” - hang­zott el önkritikusan. Dr. Kováts Gá­bor elmondta: el kell érni, hogy a Kormány hivatalosan is állást foglal­jon: célkitűzéseink közül mit tud tá­mogatni, és hajlandó-e a törvényalko­tói munkában az eurokonform jogo­sultsági rendszer megteremtését programba venni? A MMK elnöke ér­tékelte a két társkamara (mérnöki és építész) kapcsolatát is. A köztestület gazdálkodásáról szólva úgy fogalma­zott: - A tavaly kidolgozott és elfoga­dott új finanszírozási rendszer egyér­telműen pozitív eredményt hozott, de a kamara mindenkor kettős szorítás­ban dolgozik. A kamara igyekszik a tagság terheit minél kisebb mérték­ben növelni, ugyanakkor a rendelke­zésére álló pénzeszközök szűkössége határt is szab mozgásterének. „Be­szélni kell a székház kérdéséről is. Sajnálatos módon a kancellária mi­niszter személyében bekövetkezett változás több kérdésben is azt jelen­tette, hogy a már megindult pozitív folyamatokat újra kell tárgyalni. Nem tudunk mást tenni, minthogy türelme­sen újra megpróbáljuk kapcsolatain­kat építeni.” A beszámoló kiegészíté­seként elhangzott felszólalásában a MMK elnöke végül a mérnöki munka jogi-szabályozási anomáliáiról be­szélt. Mint hangsúlyozta, érdemben kell foglalkozni a műszaki ellenőri jogosultságok problémakörével, ami a júniusi kibővitett elnökségi ülés egyik központi, megvitatandó témája lesz. A küldöttgyűlés ezt követően határozatban kötelezte a MMK El­nökségét, hogy az építé­si műszaki ellenőri kér­dést tűzze napirendre és kezdeményezze a mér­nöki kamara jogainak helyreállítását a vizs­gáztatásukban, nyilván­tartásukban, valamint ezek alapján a szakmai, etikai ellenőrzésükben. Költségvetés és tagdíj A bizottsági beszámolók elfogadásai után a küldöttgyűlés elfogadta a MMK 2002. évi közhasznú jelentését és költ­ségvetési beszámolóját 49 894 eFt mérleg főösszeggel és 12 060 eFt tárgyévi eredménnyel; elfogadta a 2003. évi módosított költségvetést 138 500 eFt összes bevétellel és ugyaneny­­nyi összes kiadás főtételekkel; majd megszavazta a 2004. évi költségvetési tervet. A küldöttgyűlés döntött a jövő évi tagdíjak mértékéről is. Szabályzataink az interneten A Magyar Mérnöki Kamara honlap­ján (www.mmk.hu) találhatók a kül­döttgyűlés által elfogadott és hatály­ba lépett új szabályzatok. A mérnöki kamara tagjai a szabályzatokat jog­szabályként kell, hogy kezeljék. Tervdokumentáció Honosítási (terv-adaptálási) Szabályzat E szabályzat előírásai szerint kell el­járni, ha jogosult tervező jogosulatlan (külföldi vagy belföldi) tervező ter­veit használja fel egy jogszerű terv­dokumentáció előállításához. Célja, hogy a jogosulatlanul elké­szített tervek hasznosítása jogosult, alapos, szakszerű, felelősségteljes és arányosan díjazott munkával történ­jék. Jogosulatlan tervező terveinek jogosult tervező általi „laza” aláíro­­gatása súlyos etikai vétség, amit a ka­mara elítél és szankcionál. Kitüntetési Szabályzat Ismerteti a Zielinski Szilárd Díj, illet­ve „Tiszteletbeli Tag” és „Örökös Tag” kitüntető címek adományozásá­val kapcsolatos szabályokat. Az Etikai-fegyelmi Szabályzat módosított szövege A kamara küldöttgyűlése többször is módosította e szabályzatot, továbbá a mérnöki kamarákról szóló 1996. évi LVIII. törvénynek a vonatkozó része­it is módosította a Parlament. Az ösz­­szes módosítással korrigált, ma hatá­lyos szöveg tanulmányozása feltétle­nül ajánlott. Sipos László Törzsgárda tagsági elismerések- 2003. MÁJUS — 20 éves Bach János BIG Sugárvédelmi Osztály, 1983. május 16.; Oldal Gyula BIG MINFO Anyagvizsgálati Osztály, 1983. május 26.; Hornok József BIG BIFO Üzemviteli Biztonsági Osztály, 1983. május 2.; Bokor László BIG IBIFO Munka- és Tűzvédelmi Osztály, 1983. má­jus 29.; Rakitovszki Mária MVIGH Hely­reállítási Projekt, 1983. május 4.; Szabó Gyuláné MVIGH INFO Rendszer és Adatadminisztrációs Osztály, 1983. május 26.; Bakos Gyula ÜVIG ÜIFO Üzemirá­nyítási Osztály, 1983. május 2.; Kállai Sa­rolta ÜVIG ÜIFO Üzemviteli Osztály, 1983. május 3.; Bocskay Árpád ÜVIG ÜVFO Reaktor Osztály, 1983. május 3.; Nagy Tamás ÜVIG UVFO Reaktor Osz­tály, 1983. május 3.; Kasza István ÜVIG ÜVFO Külső Technológiai Osztály, 1983. május 9.; Baranyainé Mákl Magdolna UVIG UVFO Irányítástechnikai Üzemvi­teli Osztály, 1983. május 9.; Tollmeier La­jos ÜVIG ÜVFO Irányítástechnikai Üzemviteli Osztály, 1983. május 2.; Varga István ÜVIG UVFO Irányítástechnikai Üzemviteli Osztály, 1983. május 12.; Buránszky István ÜVIG KIFO Operatív Tervezési Osztály, 1983. május 9.; Bukóczki János MIG MFO Archív Doku­mentációs Csoport, 1983. május 18.; Elischer Károly MÍG MFO Villamos és Irányítástechnikai Műszaki Osztály, 1983. május 30.; Kis János MIG NUFO Nukle­áris Üzemanyag Osztály, 1983. május 2.; Poósz Endre MIG LFO Villamos és Irá­nyítástechnikai Létesítési Osztály, 1983. május 31.; Eigner László, KTFO Karbantartás Technológiai Osztály, 1983. május 17.; Hajpál Zoltán KÁIG KAFO Reaktor és Készülék Karbantartó Osztály, 1983. május 31.; Széles Ferenc KÁIG KAFO Reaktor és Készülék Karbantartó Osztály, 1983. május 19.; Fink József KÁIG KAFO Turbina és Forgógép Kar­bantartó Osztály, 1983. május 11.; Bako­nyi Zoltán KÁIG KAFO Armatúra és Ké­szülék Karbantartó Osztály, 1983. május 12.; Illés István KÁIG KAFO Armatúra és Készülék Karbantartó Osztály, 1983. má­jus 16.; Juhász Zoltán KÁIG KAFO Villa­mos Karbantartó Osztály, 1983. május 25.; Nagy Miklós KÁIG KAFO Villamos Karbantartó Osztály, 1983. május 25.; Pá­pista József KÁIG SZFO Építészeti és Szakipari Szerviz Osztály, 1983. május 6.; Gutermuth András KÁIG ÜFFO Bizton­sági Rendszer Osztály, 1983. május 24.; Lacza Imre KÁIG ÜFFO Biztonsági Rendszer Osztály, 1983. május 2.; Somo­gyi Béla KÁIG ÜFFO Biztonsági Rend­szer Osztály, 1983. május 2.; Szabó Gyula KÁIG ÜFFO Biztonsági Rendszer Osz­tály, 1983. május 19.; Vigh Lajos KÁIG ÜFFO Biztonsági Rendszer Osztály, 1983. május 30.; Virágh István KÁIG ÜFFO Biz­tonsági Rendszer Osztály, 1983. május 9.; Kasléder Albert KÁIG ÜFFO Automatika Osztály, 1983. május 9.; Rábai András KÁIG ÜFFO Híradástechnikai Osztály, 1983. május 2.; Szigetfalvi Zoltánná GVIGH Szolgáltatási Osztály, 1983. május 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom