Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-07-01 / 7. szám

2. oldal ATOMERŐMŰ 2003. július Megszűnik az atom­energia bizottság Közel félévszázados működés után megszűnik a magyar közigazgatás egyik különleges jogállású és legré­gebben működő kormánybizottsá­ga, az Országos Atomenergia Bi­zottság (OAB). A megváltozott körülmények, az Unióhoz történő csatlakozás előkészí­tése, a biztonságot szolgáló hatósági rendszerrel kapcsolatos korszerű nem­zetközi elvárások tették szükségessé, hogy a nukleáris biztonságért felelős hatóság, az Országos Atomenergia Hi­vatal (OAH) működése és felügyelete egyértelműen függetlenné váljon az atomenergia alkalmazásában, vagy a nukleáris létesítmények üzemeltetésé­ben érdekelt személyektől, testületek­től és szervezetektől. A bizottság fel­adatát a megalakuló Atomenergia Ko­ordinációs Tanács és az OAH veszi át -jelentette be Csillag István gazdasá­gi miniszter június 27-én, az OAH székházában tartott sajtótájékoztatón, melyen a Paksi Atomerőműben bekö­vetkezett üzemzavarral kapcsolatos vizsgálat eredményét tekintették át. Mint Csillag István kiemelte: a be­következett üzemzavar kapcsán a legfontosabb, hogy a bizottság meg­állapítása szerint az esemény minősí­tése korrekt volt, a történtek nem ve­szélyeztették a lakosságot. Az üzem­zavarról szóló végleges jelentését úgy fogja elkésziteni az OAH, hogy abban figyelembe veszi a Nemzetkö­zi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) megállapításait is. Lényeges, hogy a hivatal vonja le a tanulságokat, és te­gyen javaslatot a biztonsági szemlé­let megerősítésére. A bizottság elen­gedhetetlennek tartja a nyugodt lég­kör megteremtését, ugyanakkor a testület a felelősség kérdésének meg­állapítására nem jogosult. A minisz­ter szerint tovább kell folytatni mind az OAH-nál, mind Pakson azokat a vizsgálatokat, amelyek a múltra vo­natkoznak és feltárják az üzemzavar­hoz vezető hiányosságokat. Elsődle­ges az üzemzavar felszámolása és az ehhez szükséges nyugodt környezet megteremtése, valamint a biztonsági szemlélet megerősítése. Mayer György Több ezer fős nép­ünnepély az új hídon Folytatás az 1. oldalról. Az egésznapos program során minden­ki megtalálta a kedvére való szórakozá­si, kikapcsolódási lehetőséget. A híd mindkét oldalán és a híd közepén is egy-egy színpad várta az érdeklődőket, amelyen a környék fuvószenekarai, is­mert színészek, énekesek léptek fel. Mindemellett szórakoztató műsorok, játszóházak, népművészeti bemutatók, mazsorett csoportok, élő koncertek vár­ták a szórakozni vágyókat, sőt a bátrab­bak még a bungee jumpingot is kipró­bálhatták. A Lőrinci-Szemeretelepi Pol­gárőrség Kocsis Péter mesterszakács vezényletével pedig igazi meglepetéssel készült: egy 4251 literes óriásbogrács­ban tízezer adagos gulyáslevessel lepte meg a népünnepély vendégeit A Guiness rekordkísérlet főbb sarokszámai: nyolc mázsa szilaj marhahús, százötven kiló makói vöröshagyma, ugyanennyi ve­gyes zöldség, száz kiló mangalica sertés zsírja, három kiló kerti kömény, százöt­ven kiló bogyiszlói- és tíz kiló kalocsai paprika. Mindehhez körülbelül harminc ember munkáját vették igénybe, s há­romhetes előkészület után kezdték meg a főzést. A szekszárdi oldalon állította fel sátrát a kalocsai Csajda Csárda, amely több díjat is elhozott. A Gyarma­ti Lászlóné, Németh József, Gerendái János alkotta csapat, melyet Kocsis Csaba, a Kossuth Zsuzsanna Humán és Kereskedelmi iskola szakács-tanulója egészített ki, elnyerte a Leglátványo­sabb megjelenés, a második helyezést jelentő Ezüst fakanál és az Ügyes as­szony halászléje kitüntető díjakat. A környékbeli településekről félórán­ként ingyenes autóbuszjárat szállította a hídhoz és vissza az érdeklődőket, gép­kocsival ugyanis tilos volt a helyszínre hajtani. Az átkelőt július 4-én adták át hivatalosan a forgalomnak. Váry Tamás A Szent László-híd 920 méteres, építéséről négy évvel ezelőtt döntött az akko­ri kormány. A beruházás 23,5 milliárd forintból valósult meg, melyből 9,5 milli­­árdot a híd építésére fordítottak a le- és felhajtókkal együtt. A híd szerepe óriási, a déli országrész fejlődése szempontjából létfontosságú. A Magyarországot kelet­nyugati irányban átszelő M9-es út részét képező 920 (más adatok szerint 917) méter hosszú, 14 méter széles vasbeton- és acélszerkezetű híd tehermentesíti a kistérség közúti forgalmának gerincét képező 51-es számú főközlekedési ten­gelyt, ugyanakkor jelentősen hozzájárni a kelet-nyugati irányú közlekedés javu­lásához, az úgynevezett sugárirányú közlekedés enyhítéséhez, a térség gazdasági fejlődéséhez. Az egyelőre kétsávos híd a forgalom növekedése esetén négysávos­ra bővülhet. Három különálló szerkezetből áll: az 520 méter hosszú, ortotróp acélszerkezetű mederhídból, valamint a bal és a jobb parti ártéri hídból. Az épít­mény tizenkét pillére közül hat az ártéren található, négy pedig a mederben áll. A mederpillérek szintre rendezése úszó munkagépekről történt, a fenék felületének elsimításához pedig speciális mélyásó szerelékű kotrógépet használtak. Az építés­hez összesen 13000 köbméter különböző minőségű betont, hétszáz tonna beton­acélt és nyolcezer köbméter vízépítési terméskövet használtak fel. • • Lezárult a NAU vizsgálata Több mint egyhetes paksi vizsgálódás után készítette el a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség (NAÜ) szakértői csoportja az április 10-i üzemzavar­ral kapcsolatos előzetes jelentését. A csoport vezetői június 25-i budapesti sajtótájékoztatójukon kiemelték, hogy az üzemzavar oka a tisztítótar­tály felépítése és üzemeltetése volt, mert az nem felelt meg a biztonsági előírásoknak. Ugyanakkor azt is je­lezték, hogy sem az atomerőmű, sem az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) szakértői nem jártak el elég körültekintően az alvállalkozóval szemben, túlzottan megbíztak ben­nük az eddigi munkájuk alapján. Ken Brockman, a NAÜ nukleáris biztonsági részlegének vezetője el­mondta a tájékoztatón, hogy az üzem­zavarról már az esemény másnapján értesítést kapott az ügynökség, és ahogy az eset súlyossága egyre nyil­vánvalóbbá vált, felajánlották segít­ségüket a magyar szakembereknek. A felkérést követően június 16-25. kö­zött végezték el a helyszíni vizsgála­tokat, melyről egy hónapon belül ad­ják át a végleges jelentést. A vizsgálat elsősorban az eseményhez vezető té­nyeket rögzíti, és ennek a tényfeltáró munkának nem célja, hogy felelősö­ket keressenek. Az már most megálla­pítható, hogy mind az OAH, mind a paksi kollégák elhatározták, hogy ja­vítanak a biztonsági szinten. Megálla­pították, hogy az esemény kialakulása visszavezethető a gőzfejlesztők dekontaminálásáig, hiszen ennek ha­tására keletkeztek a lerakódások, és vált szükségessé a tisztítás. Miroslav Lipar szaktanácsadó sze­rint az üzemzavar oka a tisztítótartály felépítése és üzemeltetése volt, mert nem feleltek meg az ide vonatkozó biztonsági előírásoknak. Ezt támaszt­ja alá, hogy a feltárt problémák mind­egyike ehhez a tisztítótartályhoz kap­csolódik. Ugyanakkor sem a Paksi Atomerőmű, sem az OAH szakértői nem jártak el elég körültekintően az alvállalkozóval szemben a tisztítási eljárás engedélyezésénél és az üze­meltetésnél, túlzottan megbíztak ben­nük az eddigi munkájuk alapján. Az OAH alábecsülte a biztonsági kocká­zatot az elvi engedély kiadásánál, az alvállalkozó pedig az atomerőmű megfelelő felügyelete nélkül dolgo­zott. Az alvállalkozó személyzete nem kapott megfelelő biztonsági ki­képzést, valamint nem voltak az ilyen esetre vonatkozó és megfelelően ki­dolgozott biztonsági előírások sem. A NAÜ nem találta annak jelét, hogy a dolgozók az előírtnál több sugárdó­zist kaptak volna, valamint a környe­zetbe került dózis sem haladta meg az előírt biztonsági szintet. A NAÜ kor­látlan hozzáférést kapott a vizsgálat elvégzéséhez, és mind az OAH, mind Paks áll a további vizsgálat elé. Az újságírók kérdéseire válaszolva a külföldi szakértők elmondták, hogy az atomerőműnél tapasztaltak nem adnak okot semmiféle biztonsági kockázatra, a meghozott intézkedé­sek megfelelően kezelik az üzemza­vart, bár még meg kell oldani a kér­dést. A sajtótájékoztatón részt vevő Csillag István gazdasági miniszter je­lezte, hogy a személyi felelősség megállapításához először is meg kell várni a végleges jelentést, majd el kell hárítani az üzemzavart. Szemé­lyi felelősségre vonásról akkor lehet dönteni, ha egyértelműen bebizonyo­sodik, hogy az érintettek tevékenysé­ge veszélyezteti a biztonságos műkö­dést és a kárelhárítást. A tulajdonos egyébként is a Magyar Villamos Mű­vek (MVM) Rt. és az Állami Privati­zációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., tehát ebben a kérdésben nem a gazda­sági miniszter dönt. Mayer György Kommunikációs stratégiaváltás Egy sajtótájékoztató két helyszínnel Május 12-től számítható az új kommu­nikációs stratégiaváltás a PA Rt. sajtó­munkájában. Rendszeresen, hétfőtől péntekig a hét minden munkanapján 13 órai kezdéssel sajtótájékoztatót tar­tanak, ill. közvetítenek a Tájékoztató és Látogató Központból. Ez a tájékoz­tató annyiban tér el a megszokott saj­tótájékoztatóktól, annyiban más, újszerű, hogy két hely­színnel, egyazon időben zaj­lik. ,Ülőben” lehet részese mindenki, akár Budapesten, akár Pakson tartózkodik. Az egyik helyszínt a Tájékozta­tó és Látogató Központban, Pakson rendezték be, míg a másikat az atomerőmű bu­dapesti Kirendeltségén, a kettő között nagyon korsze­rű, modem videókonferen­cia vonal működik. A TLK- ba a regionális és helyi sajtó munkatársait, míg a Kút ut­cai kirendeltségbe az országos sajtó képviselőit váiják. Óriásképemyőkön kölcsönösen látják egymást a tájékoz­tató résztvevői. Kamerával megoldha­tó beszélő személyre való közelítés, mozgás, a figyelem irányítása. A ké­pek jó minőségűek, élesek a képer­nyőn, akárcsak egy tévéstúdióban. Ugyanúgy folyik a sajtótájékoztató, mintha együtt, egy teremben ülnének mindannyian. Budapesten arra is lehe­tőség van, hogy hat tévékamerát direkt módon csatlakoztassanak a rendszerre. A sajtó, média budapesti munkatársai­nak nem szükséges külön Paksra jön­ni, hisz kérdéseiket minden nap Buda­pesten is ugyanúgy feltehetik. A sajtótájékoztatót a vezérigazgató vagy helyettese tartja, és jelen vannak az érintett területek szakemberei. A folyamatos híranyag biztosított, hisz a helyreállítási munkák mellett komoly termelés folyik az atomerőműben, amiről megadott tematika alapján rendszeresen tájékoztatást adnak. Is­mertetést közölnek a 2. blokkon és a többi üzemrészben folyó munkálatok helyzetéről, különböző programokról, rendezvényekről, továbbá reflektál­nak az előző 24 órában pontatlanul el­hangzott sajtóhírekre. Ugyanúgy, mint egy közvetlen adású, élő sajtótá­jékoztatón, a riporterek azonnali kér­déseket tehetnek fel mindkét hely­színről, Paksról és Buda­pestről, és lehetőség van exkluzív interjúk készíté­sére. A május 12. óta eltelt időszak alatt a sajtó érdek­lődése változó volt, egy­­egy várható esemény is­mertetésénél, vagy szemé­lyi bejelentésnél nagyobb számban voltak jelen. A videókonferenciás sajtótájékoztató mérsékel­te, egy időpontra koncent­rálta a telefonos érdeklő­déseket, sajtóigényeket, és így csökkentette a TLK személyzetének túlterheltségét is. Ez­zel a rendszerrel a sajtómegkeresések 80 %-át megfelelő mederbe lehetett terelni, ami így már kellőképpen ke­zelhető, de természetesen továbbra is megmaradnak az élő műsorokban, té­vé- és rádióközvetítésekben történő nyilatkozatok, megnyilvánulások. Lovásziné Anna Vissza kell szerezni az erőmű társadalmi elfogadottságát A nemzetközi tapasztalatok alapján is egyértelműen kijelenthető, hogy a nuk­leáris energiatermeléshez kapcsolódó kockázatok kezelhetők, de mindenkép­pen le kell vonni a tanulságokat a Paksi Atomerőműben bekövetkezett súlyos üzemzavar kapcsán - jelentette ki Zarándy Pál, a Magyar Atomfórum Egyesület elnöke június 13-án, ^pak­si üzemzavarról - másképpen” címmel rendezett budapesti sajtótájékoztatón. Az elnök szerint az üzemzavar bár fel­színre hozta a biztonsági kultúra hiá­nyosságait, ugyanakkor nem jelent olyan megoldhatatlan műszaki problé­mákat, amelyek alapján meg kellene kérdőjelezni az atomerőmű élettartam­­hosszabbítására vonatkozó terveit. Mint mondta: paradoxnak látszik, de éppen az élettartam-hosszabbításon ala­puló jövőkép adhat távlatot az üzemeltetőnek, hiszen arra ösztönöz, hogy jó gazda módjára bánjon a legfon­tosabb erőforrásokkal, és ésszerűen ter­vezze meg a berendezések igénybevé­telét. Az üzemzavar kapcsán egyetlen olyan berendezés sem sérült meg, amely az erőmű hosszú távú működése szempontjából mértékadónak számíta­na. Más kérdés azonban, hogy az üzemzavar kapcsán bekövetkezett vál­tozások az erőmű társadalmi elfoga­dottságban nem könnyítik meg a hely­zetet, hiszen meggyőzően bizonyítani kell a biztonsági kultúra javulását, és vissza kell szerezni a politikai döntés­hozók, valamint a lakosság bizalmát is. Az elnök ugyanakkor emlékeztetett ar­ra is, hogy a liberalizált árampiacon ke­mény verseny folyik azért, hogy egy adott fogyasztói igényt, mint piacot ki szerezzen meg, és ki diktálja a feltétele­ket. A Paks jövőjét érintő támadások mögött ilyen érdekek is felfedezhetőek. Czibolya László, az egyesület főtitkára szerint az utóbbi évtizedekben a nukleáris energiatermelés a fejlett ipa­ri régiókban a villamosenergia-termelés egyik meghatározó elemévé vált, mi­közben főleg a csernobili katasztrófa, valamint feltehetőleg a piacvesztéstől félő fosszilis energiahordozókban érde­kelt csoportok háttérmunkájának hatá­sára számos támadás érte a különféle zöld mozgalmak részéről. Természete­sen vannak olyan, felesleges villamos energiai kapacitásokkal rendelkező ál­lamok, ahol a különféle politikai alkuk eredményeként visszafejlesztik a nuk­leáris energiatermelést, de az átlagos tendencia mégis a nukleáris programok fenntartása és továbbfejlesztése irányá­ba mutat. Ez utóbbi tapasztalható az EU energiapolitikájában is, hiszen megfo­galmazták, hogy a nukleáris energiater­melés fenntartására még legalább 30- 40 évig szükség lesz. Mindezek alapján bátran kimondható, hogy a hazai fo­gyasztók számára elfogadható árú villa­­mosenergia-ellátás szempontjából a Paksi Atomerőmű termelése a jövőben is nélkülözhetetlen. Mayer György

Next

/
Oldalképek
Tartalom