Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-05-01 / 5. szám

18. oldal_______________________________________________________ATOMERŐMŰ_____________________________________________________2003. május Hamvaiból éledt újjá az ASE a Főnix-csarnokban Parádés játékkal ismét kupagyőzelem Apró fénycsapdák A legtöbb élőlénynek szüksége van fényre. A növények valóságos fény­csapdaként működnek, mert a nap energiáját elnyelve levélzöld (kloro­fill) segítségével megtermelik az ön­maguk fenntartásához szükséges tápanyagot és közben oxigént is ter­melnek. Növények, fák, virágok nél­kül sivár lenne az életünk, ugyanak­kor fontos tápanyagforrást is jelente­nek számunkra, de gyógyító hatásu­kat - „füben-fában az orvosság” - is kihasználjuk. Amikor egy csokor vi­rágot kapunk, akkor szépségében gyönyörködünk; de nagyon jó érzés olyan munkahelyen dolgozni ahol „csupa zöld” minden. Az atomerőmű kertészetében sok ezer virágpalántát nevelnek minden évben, amelyek tavasztól őszig díszí­tik parkjainkat, messziről színesek, szembetűnőek. De nagyon sok olyan virágot is megfigyelhetünk az erőmű parkolójában, vagy akár üzemi terüle­ten is, amelyek nem annyira szem­betűnőek és lehet, hogy csak akkor fe­dezzük fel szépségüket ha lehajolunk hozzájuk. Ilyenek az apró sárga virá­gú homoki pimpó, az illatos kakukf­­füvek, a fehér mécsvirág, az égszín­kék színű lecsepült veronika, a sötétli­la szinű fürtös gyöngyike stb. Ezek között a leginkább említésre méltó az aranysárga, fénylő virágú selymes boglárka (Ranunculus illyricus) és a fehér virágú csillagos madártej (Omithogalum refiactum), amelyek védett növények, és melyeket Farkas Sándor botanikus a korábbi években végzett kutatómunkája során fedezett fel az erőmű üzemi területén. A sely­mes boglárkát sikerült megvédeni, a csillagos madártej viszont az idén - sajnos - a fűnyírás áldozatává vált. Továbbra is kutatva az erőmű parkjait és gyepes területeit, szeret­nénk újabb védett növényeket felfe­dezni, és körbekerítésükkel, aszá­lyos időszakban esetleg öntözésük megszervezésével is a védelmükről gondoskodni. Jó lenne ha mindenki megfontol­ná, hogy ezeket a virágokat ne szed­jük csokorba, mert úgyis hamar el­hervadnak, inkább eredeti élőhelyü­kön csodáljuk meg, esetleg fotózzuk le őket, hogy még sokáig megmarad­janak ezek az emberi élethez is nél­külözhetetlen kis „fénycsapdák”. Csillagos madártej, természetvé­delmi értéke: 2000 Ft. Selymes boglárka, természetvédel­mi értéke: 2000 Ft. La-Fa qöf?BE ru/coR Képzelt riport egy sportversenyről Őszinte beismeréssel kell kezdenem. Nem tettem volna nagy pénzt - még ha lenne is - arra, hogy az Atomerő­mű SE férfi kosarasai 2001 után, az idén ismét Paksra hozzák a Magyar Kupát. A bajnoki alapszakaszban nyújtott, legalábbis hullámzó teljesít­ménnyel elért ötödik helyezés nem sugallta számomra az újabb kupagyő­zelmet. Az sem lendített sokat az ügyön, hogy az a Debrecen nyerte el a négyes döntő rendezési jogát, amely a bajnokság során oda-vissza verte az ASE-t, és a hajdúságiak nem csak,diabokra” adtak ki mil­liókat, egyértelműen törté­nelmük legnagyobb sikerére, kupagyőzelemre pályáztak. Persze tudom, a hosszú baj­noki pontvadászat és a kétna­pos kupadöntő nem azonos műfaj és arra is bizonyságot nyertem - nem először hogy Mészárosék klasszis csapatot alkotnak, vészhely­zetben képesek „felturbózni” magukat. Mint ahogy tették az idei kupadöntőn is. A döntőbe jutásért azzal a Körmenddel került szembe az ASE, amelytől néhány nappal azelőtt Pakson szen­vedtek, mondhatnám kínos vereséget. Nos, az imént tisz­táztuk, más a bajnokság, más a kupa. Ennek megfelelően Sitkuék kicsit dacosan, ag­resszívanjátszva, a mérkőzés sorsát végig kézben tartva 88-73 arányban nyertek, így jutott a másnapi döntőbe az Atomerőmű. Még úgy is, hogy a csa­pat egyik tartópillére, Fodor Gergely már a harmadik percben sérülés miatt kiszállni kényszerült a játékból.- A bajnokságban kétszer is kikap­tunk a Körmendtől, ezért égtünk a bi­zonyítási vágytól. Be akartuk bizonyí­tani, hogy a miénk a jobbik csapat, és be is bizonyítottuk - nyilatkozta a sike­res meccset követően Czigler László. Sokat sejtet — persze leginkább visszatekintve - a 20 pontot jegyző Sitku Ernő kijelentése is: „... Az első lépést már megtettük: felálltunk a pad­lóról, és remélem, tudjuk teljesíteni a célunkat.” Hogy mi is lehetett a cél, ugye senki előtt sem kérdéses. Hiszen Fennállásának legnagyobb érdek­lődéssel és izgalommal várt meccsé­re készült április 13-án az Atomerő­mű SE NB I-es sakkcsapata. Az el­lenfél az a Nagykanizsa volt, amely tíz fordulón át nem kapott ki, és amely három ponttal előzte meg vendéglátóját. Az atomosok azon­ban láttak esélyt a már megszerzett érem tovább fényesítésére... A szakvezetés az idei szezonban először játszatta a román nagymes­tert, Nevednichy-1, akinek csatarend­be állításáról a zalaiak öt perccel a mérkőzés előtt értesültek. A szabá­lyokba nem ütköző lépéssel a máso­dik táblától kezdődően mindenki egy­­gyel hátrébb került, hiszen a román légiós közvetlenül Ács Péter mellett játszott. A meglepetésen túl kockáza­ta is volt a paksi húzásnak, hiszen a román sakkozó addigi három paksi fellépésén mindössze fél pontot kasz­­szírozott. Ezen a vasárnapon azonban minden összejött az ASE-nak! A Tehetség és Kurázsi elnevezésű ötmillió forint összdíjazású pesti sakkversenyről érkező Ács (Berkes is tagja volt az elitmezőnynek) vezérle­tével a mieink egyik partit nyerték a másik után az ezüstérmüket már ko­rábban (!) megünneplő kanizsaiak el­len. Négy óra elteltével már biztos az elmúlt idényben bajnoki címig, ku­pa-második helyezésig jutó csapat csak emelheti a mércét, ez egyértelmű! A döntőben pedig ki más, mint a házigazda, a Debreceni Vadkakasok csapata várta a paksiakat. Akiktől cseppet sem mellékesen, ugye a bajnokságban... De hát így volt ez a Körmenddel szemben is. A fináléra hangolva azért csak bevillant még egy emlék. A két évvel ezelőtti döntő­ről, amikor szintén a házigazda volt az ellenfél és kiváló játékkal Kapos­várról „menekítette ki” az első helyet az ASE. Nos, erre készült ezúttal is Fodor Péter csapata. Ennek megfelelően is kezdett az együttes. A nem régiben avatott Főnix­­csarnok hazai diadalra készülő közön­sége majd' „padlót fogott”, amikor há­rom perc elteltével 9-0-ra, az első ne­gyed elteltével pedig 25-5-re vezetett az ASE. A lassan magához térő Vadkakasok kicsit „bevadultak” a kö­vetkező szakaszra, ám ez a hajó már tovatűnt számukra, a kupa egyik füle ekkor már a paksiak kezében volt. Mert ugyan faragtak valamelyest je­lentős hátrányukból, a harmadik és a záró negyed számukra ismét csak nyo­volt, amiben ugyan mindenki re­ménykedett, ám azért óriási bravúrt igénylő feladatnak tetszett: a piros­kékek meg fogják előzni az utolsó fordulóra felpörögni már képtelen Nagykanizsai Tungsramot! A vége ki­ütéses győzelem lett, a 9-3-as siker hihetetlenül nagy eredmény. Ezzel a mérkőzéssel véget ért a 2002/03-as sakkcsapatbajnoki idény. Együttesünk a tizenegy fordulós baj­nokságban a megszerezhető pontok közel 2/3-át, 85-öt begyűjtve történe­te és egész Tolna megye sakkéletének legnagyobb eredményét elérve dobo­gón, annak is a második fokán zárt. Az Atomerőmű SE a mezőny egyet­len olyan együttese, mely legyőzte a bajnoki címét megvédő Csutit és a harmadik helyezett Nagykanizsát is!- Elégedett vagyok a gárda egész éves teljesítményével - kezdte érté­kelését Gosztola István szakosztály­­vezető -, hiszen bár voltak nem várt masztó Atomerőmű fölényben telt. A paksi „kivégzőosztagot” Smith vezé­nyelte, aki 33 pontot - ebből öt triplát - hintett a debreceni gyűrűbe, de na­gyot játszottak a társak, Mészáros, Da­vis és Sitku is. A derbi lefújásakor 91- 68 állt az eredményjelzőn, vagyis a Magyar Kupát 2001 után ismét az ASE csapatkapitánya, Mészáros Zalán emelhette elsőként a magasba. Az Atomerőmű SE tehát újfent igazolta, klasszis csapat. Ennek alátámasztására álljon itt egy pártatlan vélemény:- Egyértelmű, hogy az Atomerőmű megérdemelten nyerte meg a kupát, hiszen igazi csapatként játszott, és eh­hez társult néhány kiváló egyéni tel­jesítmény - hangsúlyozta Mészáros Lajos, az MKOSZ szakmai elnöke. Az ünneplés nem tarthatott sokáig, hiszen a rájátszással folytatódott a bajnokság, ahol az Atomerőmű az Albacomp ellen vívott három győze­lemig tartó páros mérkőzést. Az óriá­sok csatáját 3-2 arányban a fehérvári­ak nyerték, így az Atomerőmű SE nem jutott a legjobb négy közé. Ez persze már csalódás a tavalyi bajnok­tól, idei kupagyőztestől. De ez már egy másik történet... Medgyesy kellemetlen eredményeink is, ám eze­ket a többi mérkőzésen korrigáltuk. A siker a CSAPAT érdeme (az olimpiai bajnok Csőm István: „Ilyen jó szelle­mű csapatban még nem szerepel­tem.”), ezzel együtt is meg kell emlí­teni az egyaránt 10/11-es teljesít­ményt elérő Papp Gábort és Pataki Győzőt, akik együttesünk legszorgo­sabb pontgyűjtői voltak. Az ezüst­éremhez kellett az is, hogy a kötele­zően szerepeltetendő női játékosnak Dembo Jelena személyében egy meg­bízható fiatal tehetséget igazoltunk. Hozta magát Ács Péter is. Nagymes­terünk éljátékosok ellen elért 6,5/9-es mutatóját nem kell magyarázni. Min­den sakkozónk elérte az ötven száza­lékos teljesítményt, hárman (dr. Ha­zai, Papp és Pataki) veretlenek ma­radtak, míg négyen (Vidéki, Tóth, Molnár és Mészáros) mindössze egy­szer szenvedtek vereséget. Összessé­gében hét győzelem, három döntetlen és egy vereség szerepel a gárda sta­tisztikájában, idén ennyi kellett a má­sodik helyhez. Gosztola István elmondta még, hogy az „ezüstcsapat” terveik szerint együtt marad, és valószínűleg harcban lesz a magyar bajnokság megnyerésé­ért. A terveket illetően ennél többet a május 19-én esedékes ASE közgyűlé­sen tudhatunk meg. Vöröss Endre Álmában az ember a sok szép mel­lett néha szörnyűséget is látni vél, de szerencsére az ébredés után mindez tovaszáll. Egy evezőscsapat agilis, kissé erő­szakos nagyfőnöke „elintézte”, hogy a fiai 2002-ben részt vehettek egy nem­zetközi evezős ve­télkedőn. A fiúk keményen edzet­tek, hogy elérjék a legmagasabb tel­jesítményt. Amint elérkezett a nagy nap, a négypár­­evezős csapat tag­jai fittek voltak, de százméteres hátránnyal utolsóként érkeztek a célba. A váratlan vereség — ugyanis nem ezt ígérte az igazgató - után a morál a mélypontra zuhant. Az elnökség úgy döntött, hogy feltétlenül meg kell ta­lálni a megsemmisítő vereség okát. Egy átvilágításban járatos céget bíz­tak meg, hogy vizsgálja meg a prob­lémát és megfelelő intézkedéseket ja­vasoljon. A hosszú vizsgálatok után átvilágítok megállapították, hogy a többi csapatnál négy ember evezett, melyek közül egy kormányzott is, míg csapatunknál egy ember evezett és három irányított. A legfelső vezetés ezek után meg­bízott egy jelentős költséget igénylő tanácsadó céget, amelynek részletes tanulmányt kellett készítenie a saját és a többi csapat felkészüléséről. Né­hány hónap után a tanácsadók arra a véleményre jutottak, hogy a hazai csapamái az irányítással foglalkozó emberek munkája nincs eléggé össze­hangolva. Hogy megelőzzék az újabb vereséget, javaslatot tettek az össze­tétel megváltoztatására is. A döntéshozó elnökség megfogad­va a „kibic” tanácsát, kinevezett egy „kékvérű” főszakértőt a kormányos szürkeállományának erősítése érde­kében, a hozzáértő mesteredzőt beül­tette a korábban világbajnok verseny­ző mögé a hajóba. Az edző és az eve­zős részére egy teljesítményértékelő rendszert vezettek be, hogy nagyobb ösztönzést nyújtsanak nekik: „Bőví­tenünk kell a munkaterületet és na­gyobb felelősséget kell adni nekik!” - hangzott el az átszervezéskor. Az idei versenyt is megtartották, saj­nos a csapat hátránya nem csökkent, hanem kétszáz méterre növekedett. Az elnökség immár határozott dön­tést hozott: - elengedte az evezőst, hogy próbáljon szerencsét a fővárosban, kö­zös megegyezéssel szerződést bontott az edzővel, hogy egy közeli rivális csa­pat fiataljait nevelje, eladta a csónakot és leállított minden beruházást új eszkö­zök beszerzésére, kifejezte dicséretét a tanácsadó cégnek, és a megtakarított pénzt kifizette az agilis nagyfönöknek. Remélem, mielőbb felébredhetek... Sipos László Ezüstérmes atomos sakkcsapat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom