Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-04-01 / 4. szám
2003. április ATOMERŐMŰ 7. oldal Az Általános Oktatási Osztály néhány munkatársát mutatjuk be olvasóinknak, nem titkolva azon véleményünket, miszerint a mai kor embere nem nélkülözheti a folyamatos tanulást. Dávid József osztályvezető- Megtudhatnánk valamit az „ előéleted ”-ről?- Váraljáról, egy kis mecsekaljai faluból származom, középiskolai tanulmányaimat a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban végeztem. A természettudományi tárgyak érdekeltek, a matematika és a fizika volt a kedvenc tantárgyam, melyekből rendszeresen vettem részt tanulmányi versenyeken. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen fizikából 6. helyezést értem el, így felvételt nyertem a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1982- ben gépészmérnökként végeztem. Az egyetem elvégzése után először Szekszárdon, az akkori Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatnál helyezkedtem el. Mivel itt főleg irodához kötött munkám volt, az iskolapad után szerettem volna gyakorlati ismeretekkel is felvértezni magam; munkahelyet váltottam. A Déli Fűtőműbe kerültem ügyeletes mérnöki munkakörbe, mint üzemeltető. Szakmailag nagyon hasznos volt számomra ez az időszak. Folytatás a 8. oldalon. Frányóné Tamás Etelka csoportvezető Frányóné Tamás Etelka csoportvezető jó példával jár elöl, hiszen még mindig képezi magát, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem humánszervező menedzser szakának harmadéves hallgatója.- Mikor és hogyan került kapcsolatba az erőmüvei?- Az eredeti szakmám tanár, tanárképzőt végeztem Szegeden, és teljesen véletlenül kerültem a paksi atomerőműbe 1986. augusztus 1- jén. Orosz tolmácsokat kerestek, és mivel én orosz szakon végeztem, jelentkeztem. így indult a pályám.- Nem is tanított?- Nem, bár úgy indultam, hogy tanítani szeretnék, aztán a tolmácskodás érdekesebb dolognak tűnt, de vissza szerettem volna térni a tanári pályára. A tolmács munkában az tetszett, hogy újat tanulhatok, bár ennek megvolt a nehézsége is, hiszen műszaki orosz nyelvtudásom nem volt, amit itt megtanulhattam. Előtte is jártam tolmácsolni, de a műszaki terület teljesen más.- Csoportokat is kísért?- Igen, ez azt jelentette, hogy nemcsak tolmácsoltunk és fordítottunk, hanem a szocialista országokból érkező vagy oda utazó szakembereket is kísértünk, és az utazással kapcsolatos minden ügyüket mi intéztük.- Nem vágyik vissza a katedrára?- Nagyon sokszor gondolkodtam ezen, főleg, hogy gyermekeim vannak és tudom követni, mit tanulnak. De azt hiszem, a mai világban a tanárok élete nem egyszerű. Másrészt pedig úgy látom, azok, akik nem a tanári pályán kezdtek dolgozni, azoknak nagyon nehéz a visszatérés.- Hogyan került az oktatásszervezési csoportba?-A GYES lejárta előtt keresett meg Jambrich úr, és ajánlott munkát az oktatásszervezési csoportban, ahol 1997- től dolgozom oktatásszervezőként.- Mint csoportvezetőnek, milyen feladatai vannak?- A munkánk elsődlegesen - a nevéből is adódóan - a szervezés. Minden beérkező oktatási igényt próbálunk kielégíteni. Nálunk az erőmű összes dolgozója megjelenik, hiszen azzal indul a belépés, hogy a rendeletekkel előírt vizsgákat részükre meg kell szervezni. Ide tartozik a munkavédelmi és tűzvédelmi oktatás és vizsga, és az ezt követő különböző tanfolyami képzések. Először egy egyhetes tanfolyamon kell mindenkinek részt vennie, majd a műszakiak továbblépnek a hathetes tanfolyamra. Ezután következnek a munkakör betöltéséhez szükséges speciális tanfolyamok. A felsoroltakon kívül szervezünk az országos képzési jegyzékben szereplő szakmai tanfolyamokat is. A mi feladatunk az erőmű szakembereinek az időszakos szintentartó képzését megszervezni, továbbá a hatósági és társasági jogosító vizsgák megszervezése, stb.- A napi nyüzsgés után mi Jelenti a kikapcsolódást?- Igazából az otthoni az igazi élet, nagyon szeretek a családommal együtt lenni. A három gyerek bőven ad programot, bár mindegyiknek megvan az iskolán kívüli saját világa. Lányaim táncolnak, a fiam zenél.- Szoktak együtt tanulni?- Igen, nagyon sokat tanulunk, mert én azt vallom, hogy az általános iskolában kell az alapokat megteremteni, amire ráépülhet a közép- és felsőfokú képzés. Egyébként sokat kirándulunk, kerékpározunk és járunk a Dunára kenuzni. Pach Ferenc videoműsor-készítő Pach Ferenc az Általános Oktatási Osztályon dolgozik, mint videoműsor-készítő. 1985 júliusában került a PA Rt.-hoz, mint gyengeáramú villamos technikus. — Az erőműbe kerülésed előtt mivel foglalkoztál? — Pakson születtem, úgyis mondhatnám tősgyökeres paksi vagyok, itt végeztem az általános- és középiskolai tanulmányaimat is, majd Pécsett tanultam tovább TV műszerész szakon, ezt követően a technikus minősítő vizsgát szintén Pécsett szereztem meg. Első munkahelyem a Paksi GELKA volt, 1977-ben kerültem oda. — Hogyan kerültél a PA Rt.-hoz? — 1985-ben hirdettek gyengeáramú villamos technikusi állást, megpályáztam, azóta itt dolgozom. A váltás nem volt könnyű, de csábított az új technika megismerése. A várakozásomnak megfelelően itt valóban sok új műszaki berendezéssel, és rendszertechnikával találkozhattam. Az erőmű már rendelkezett videokamerával, magnóval és kivetítőkkel. Ezek bizony teljesen új szemek voltak számomra. — Milyen beosztásba kerültél?- Mint videotechnikus, a műszaki dolgok koordinálásával lettem megbízva, a stúdió létrehozásával és műszaki berendezésének technikai biztosításával.- Ebben a beosztásban maradtál mindig?- Igen, csak közben a Stúdió átalakulásával mi is átalakultunk, változtunk. A kilencvenes évek elején az MTV és a Művelődési Minisztérium által szervezett felsőfokú videoműsor-gyártó képzésben vettem részt, ennek alapján videoműsor-gyártói, video-operatőri, videoszerkesztői és videostúdió-vezetői munkakör betöltésére szereztem képesítést. Mondhatnám úgyis, hogy ennyivel bővült a tevékenységi köröm. — Milyen filmeket készítettetek? — Számtalan oktatófilmet készítettünk az elmúlt 18 év alatt. Közel 3000 órányi nyersanyagot forgattunk, amiből oktató, illetve bemutató filmek készültek. — Most milyen filmet forgattok? — A,Álunka- és tűzvédelem, balesetelhárítás” című anyagon dolgozunk. A forgatókönyv hamarosan elkészül és a következő hónapban megkezdjük a film tényleges forgatását. — Mivel és hogyan töltőd a szabadidődet?-Az első szakmám még mindig kihívásnak tekintem, hobbi szinten művelem is. A sportolás nem új számomra, hiszen gimnazista koromban élsportoló voltam.Most is rendszeresen úszom, hetente egyszer az ASE csarnokban pingpongozunk. A természet nyújt igazi kikapcsolódást, szívesen sétálok, vagy akár kerékpározom. — Család? — Ha csak tehetjük, együtt van a család. A gyermekek hamar felnőttek, mint minden szülő, én is büszke vagyok rájuk. Dávid fiam ötödéves az ESZI-ben, informatika szakon és ősszel a Veszprémi Egyetem leendő hallgatója lesz. A kisebbik fiam, Alex szintén informatikát tanul, most másodéves. Döntök Károly oktatómérnök Dómok Károly a GYGV színeiben kezdte pályafutását a beruházáson, ő rendelte meg - az ERBE-n keresztül - az 1. blokk szekunder köri berendezéseinek egy részét.- Hogyan kerültél kapcsolatba az atomerőmüvei?- A paksi atomerőművel még a műszaki egyetemen kerültem kapcsolatba - ott tanultam 1974-től 1979-ig -, az utolsó előtti évben megkeresett a GYGV, hogy kötnék-e velük tanulmányi szerződést. Két évre szóló szerződést kötöttem, nagyon jól jött akkor a havi 900 Ft támogatás. így az egyetem után a GYGV-nél helyezkedtem el 1979. november 1- jén, mint műszaki előkészítő mérnök és természetesen itt dolgoztunk Pakson. 1983 tavaszán átmentem a VERTESZ-hez, így a gépészeti szerelés után részt vettem a villamos szerelési munkákban is. Aztán 1986- ban az Oktatási Osztályon fejlesztés volt, oktatómémököket kerestek. Jelentkeztem, felvettek, és így kezdődött itt a pályafutásom.- Az oktatómérnököt is oktatni kellett?- Az itteni oktatáson mindenkinek részt kell venni, nekem is el kellett végeznem a különböző alaptanfolyamokat, majd a szakmai tanfolyamokat. Aztán 1987-ben három műszakba járva, gépészként dolgoztam a 3. blokkon. így megismertem a benti embereket, a munkakörülményeket és a berendezéseket. Fél év után kijöttem és szekunder köri területen lettem oktatómémök. Oktattam az áramlástani gépeket és alapismereteket, valamint a sugárvédelmi vizsgáztatás is az én feladatom lett.- Mi a kedvenc témád?- Megmondom őszintén, nekem az áramlástan a kedvenc szakterületem, éppen ilyen témában faggattak a fiúk, mikor bejöttél, ugyanis egy búvárszivattyú telepítésével vannak gondjaik.- Emlékszem, még látogató csoportokat is kísértél?-Amíg a TLK meg nem nyílt, nagyon sok csoportot kellett kísérnünk, voltak olyan alkalmak is, hogy a látogató csoportokkal többet foglalkoztunk, mint a mindennapi oktatással.- Meglett fejjel hogyan viszonyulnak az oktatáshoz a dolgozók?- A tapasztalatom az, hogy mindenki nehezen ül be az iskolapadba; ez az én esetemben is helytálló, pedig előfordul, hogy nekünk is meg kell tennünk időnként.- Hogyan lehet feloldani a viszolygást?- Áz az igazság, hogy ezek az emberek szoronganak, amikor idejönnek. Ennek ellenére lehet oldani ezt a feszültséget, erre megvannak a pedagógiai módszerek. Könnyebb a helyzet, ha egy közösségből jönnek - például a karbantartók -, akkor sokkal felszabadultabb, hiszen ismerik egymást. De ha úgy ül be valaki a padba, hogy a körülötte ülőket még soha nem látta, akkor feszeng. Egyszerűbb a csoporttal kontaktust teremteni, ha ismerik egymást.- Az élettartam-hosszabbítási program milyen feladatot ró rátok?- Ha az élettartam-hosszabbítás beindul és az a generáció, amelyet én is képviselek - a 48-50 év körüliek - elmegy nyugdíjba, akkor a szakembergárda utánpótlását meg kell oldani. Ez az oktatási terület számára hatalmas kihívást és megoldandó feladatok sokaságát fogja jelenteni.- Oktatás után milyen munka vár otthon?- Egy kicsit mezőgazdászkodom, kukoricát, búzát és dinnyét termesztünk, ebben a feleségem is sokat segít.- A gyerekek hol tanulnak?- A kislányom Pécsett, a Lővey Gimnáziumban angol tagozaton tanul, a fiam most áll felvételi előtt, számítástechnikai szakterületre kíván jelentkezni, öt helyre is beadta a jelentkezési lapját. Cscszárik Lászlóné oktatásszervező Cseszárik Lászlóné oktatásszervező, lassan húsz éve lesz, hogy a továbbtanulókkal foglalkozik.- Honnan érkezett Paksra?- Százhalombattáról jöttünk Paksra 1980-ban, a féljem Battán is az erőműben dolgozott. Őt vonzotta főleg az izgalmas paksi feladat, és „be is jött” neki.- Balta után nem volt szokatlan Paks?- Szokatlan volt, mert még csak a kezdő lépéseket tette meg a település a városiasodás útján. Viszont Battára is akkor kerültünk, amikor még utak is alig voltak. Ilyen tapasztalattal a hátunk mögött nem volt újdonság, hogy Pakson is így van, hiszen a beruházások mindenütt így indulnak.- Ön mikor került a PAV-hoz?- Paksra költözésünktől 1982-ig a vendéglátásban dolgoztam. 1982-ben született a kislányunk és vele voltam otthon GYES-en 1984 novemberig, ekkor nyertem felvételt az erőmű Oktatási Osztályára.
