Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1. szám

2003. január ATOMERŐMŰ Az elmúlt évben ünnepeltük az 1. blokk indításának 20. évfordulóját. Szerkesztőségünk úgy gon­dolta: mutassuk be azokat a személyeket, akik az ünnepelt blokkot irányítják és vezetik át az óév­ből az új évbe. Ők a „C" műszak, Páskuly Gyula blokk-ügyeletes, Illés Péter reaktoroperátor, Prókai László vezető elektrikus, Pfeffer István turbinaoperátor és Wolf Attila turbina főgépész. Páskuly Gyula Páskuly Gyula természetesnek tart­ja, hogy most szilveszterkor szolgá­latban van, hiszen évek óta nem ke­rült rájuk a sor, előző évben például délelőttös műszakban voltak, most így jött ki, zárta le ezt a kérdést.- Gyula! Mióta dolgozol az erő­műben?- Lassan én is ünnepelhetem a 20 éves jubileumomat, mert 1985. au­gusztus elsején kerültem a vállalat­hoz, ez az első munkahelyem. Az is­kolapadból kerültem ide, Szigetvá­ron végeztem a szakmunkásképző­ben, itt szereztem meg az érettségit és a technikusi minősítést.-Milyen munkakörökben dolgoztál?- Primerköri gépészként kezdtem és egészen 2001 szeptemberéig a Re­aktor Osztály alkalmazásában álltam, akkor kerültem át az akkori Üzemvi­teli Osztályra, amely ma az Üzemirá­nyítási Osztály. Ez év októberétől pe­dig blokkügyeletesként dolgozom. Egyébként végigjártam az előírt be­osztásokat, tehát primerköri gépész voltam 1990-ig, majd primerköri fő­gépész 1994-ig, 2000-ig reaktorope­rátor, 2001 végéig primerköri szolgá­latvezető, végül betanuló blokkügye­letes 2002. szeptemberéig, és októ­berből vagyok blokkügyeletes.- Nehéz volt a vizsga?- Utólag minden vizsga könnyű, előtte nehéz volt, bár erről a csalá­domat kellene megkérdezni, hogy élték meg.- Ezek szerint nős vagy.- Igen, feleségem és két lányom van, a nagyobbik gyerek most 8. osztályos, a kisebbik pedig a 6. osz­tályba jár. A feleségem otthon van, mert az én műszakos beosztásom miatt nehéz lett volna megoldani az ő munkába járását.- Nehéz megszokni a műszakozást?- Ezt nem lehet megszokni, ehhez csak alkalmazkodni lehet. - A 20 éves jubileum mennyire érintett? - Nem igazán szűrődött be, ami a rádióban, televízióban és az újság­ban megjelent, onnan tájékozódtunk. Más vonzata számunkra nem volt.-A jubileumi konferenciáról meg­jelent egy könyv, amely az elhang­zott előadásokat tartalmazza. Ebből a könyvből hoztam nektek, legalább olvassátok el, ha már személyesen nem lehettetek jelen. Ezen kívül még egy-egy videokazettát is hoztam, amely hat magyar tudós életét mu­tatja be, ez is most jelent meg. For­gassátok mindkettőt hasznosan. Boldog és sikeres új évet kívánok! Pfeffer István turbinaoperátor 1985 szeptemberében került a PAV- hoz, Szekszárdon végzett a Rózsa Ferenc szakközépiskolában, mint gépész. Közben Pécsett technikusi képzettséget szerzett, majd az ESZI- ben kezdte a főiskolát és februárban fog államvizsgázni.- Nehéz volt a főiskola?- Szerintem igen, mert munka mel­lett kellett csinálni.-Milyen volt a bejárás Szekszárdra?- Mint gyerek fel sem vettem, nem volt terhes. Inkább bejártam mint hogy kollégiumban lettem volna.- Mint paksi, hogyan élted meg az építkezést?- Pakson születtem 1966-ban, és mint gyerekek az atomtóra jártunk fü­rödni. Nekem kellemes emlékeim van­nak ebből a korból, én nem látom Paks­­nak a rossz oldalát, mint egyesek. Lehet, hogy van, de számomra nincs.- Mióta vagy együtt a csapattal?- Hét éve vagyok operátor, azóta összeszoktunk.- Nehéz a műszakozás?- Nem nehéz, de meg kell szokni, úgy érzem, hozzá lehet szokni. Az embernek úgy kell kialakítani az életvitelét, ahogyan a műszak rendje megköveteli. Szeretem ezt csinálni.- Milyen volt a lassan mögöttünk lévő év?- Nem volt semmilyen rendkívüli dolog, sima menet volt.- Család van?- Igen, van agy ötéves kislá­nyunk, a Kishegyi úti óvodába jár, a nejem pedig az Energetikai Szakkö­zépiskolában informatikai vezető.- Mit csinálsz szabadidődben?- Kertészkedni szeretek. A nyolc­órás bezártság után vágyom a sza­badba, a természet közelsége frissít és pihentet.- Lesz pótszilveszter?- Most itt szilveszterezünk a mun­katársakkal. Valószínű, hogy lesz, de még nem beszéltük meg, hogy mikor. A munkatársakkal egy kisebbfaj­ta családot alkotunk, így megvan a szilveszter, fel lehet így is fogni. Szerencsére a családom is megérti, hogy műszakozom, ezért nem is lá­tom a problémáját a három műszaknak.- Kívánom, ne is lásd meg! Boldog új évet! Wolf Attila turbina főgépész Esztergomban végzett hőerőgépész szakon, és első munkahelyesként ke­rült a PAV-hoz 1983. szeptember 1-jén.- Honnan jött az ötlet, hogy ide gyere?- Az akkori főnököm, Sztrida Fe­renc és Jambrich István jöttek az is­kolába dolgozókat keresni, illetve agitáltak, hogy jöjjünk Paksra. Részben ennek és más egyéb dol­goknak köszönhetően kerültem Paksra.- Milyen beosztásokban voltál?- Turbinagépészként kezdtem, bár akkor még inkább szekunderköri se­gédrendszer gépész volt a belépő be­osztás. A 2. blokk üzembe helyezésé­hez lettem beosztva, és 1985 nyarán tettem le a turbinaoperátori vizsgát. Ezután másfél évig katonáskodtam és 1987 februárjában kerültem visz­­sza, de akkor már az 1. blokkra és turbinaoperátorként folytattam. Még 1987 szeptemberében turbina fögé­­pész vizsgát tettem, azóta az 1. blokk „C” műszakjában vagyok.- Meg lehet szokni a műszakozást?- Nehezen. A műszakosoknak na­gyon nehéz a reggeli fölkelés, a dél­előtti műszak. A délutáni műszak már kényelmesebb, mert este 11-kor az ember még nem álmos, ám abból a szempontból rossz, hogy az ember nem találkozik a családdal. Az éj­szakás műszaknál pedig nem terve­zek semmilyen más programot, az egész nap majdnem alvással meg ténfergéssel telik el. Megviseli az embert, hiszen egy nappali alvás nem ér fel egy éjszakaival.- Megszoktad a bezártságot?- Nekem szerencsém van, mert a turbina főgépész elhagyhatja a blokkvezénylőt, hiszen a gépházban ellenőrzési kötelezettségeim annak, viszont a többiek nem hagyhatják el a vezénylőt. Számomra ez némileg oldja a bezártság érzetét.- Mondanál valamit a családról?- Két gyermekem van, a lányom első osztályos az ESZI-ben, a fiam pedig 7. osztályba jár. A nejem nem dolgozik, bár vegyésztechnikus, de amikor Paksra került, már nem volt felvétel, ezért egy kis vállalkozást szerveztünk, így abban dolgozik.- Hogyan telt az év?- Gyorsan eltelt, volt egy kis vizs­gadrukk, mert hatósági vizsgát kellett tennem. Kicsit izgultam, de sikerült.- Számodra mi a kikapcsolódás?- A már említett vállalkozásba se­gítek be, pulyka-előneveléssel fog­lalkozunk. A paksi szolgálati laká­sunkat cseréltük fel egy dunakömlő­­di félkész családi házzal, és a ház körül mindig van tennivaló.- Lesz-e pótszilveszter?- Lesz, de Hatvanban, a húgom­mal együtt tartjuk majd, harmadikán utazunk hozzájuk.-Boldog új évet és további sikere­ket kívánok! Beregnyei 5. oldal Illés Péter reaktoroperátor 1986. október 27-én nyert felvételt a PAV-hoz. Pesten dolgozott a MA­HART csepeli szabadkikötőjében. Mint tolnai lakosnak közelebb volt Paks, a lakáslehetőség és a jobb fizetés csábította ide.- Ki fogadott és hol?- Az üzemvitelre kerültem, három műszakba, Nagy Sándor volt akkor az osztályvezetőm, és még a külső ba­rakkban fogadtak. Utána bekerültem a primerkörbe, és jelenleg is itt vagyok.-Kezdettől az 1. blokkon vagy?- Végül is igen, hiszen a primer­köri gépészek az 1. és 2. blokk kö­zös kiépítésén vannak.- Milyen volt számodra ez az év?- Nem mondom, hogy szokásos volt, az elején elég sűrű volt a prog­ram, még a leállás előtt, mert ma­radt feladat jócskán az előző évről. Végül is semmi gond nem volt.- Észrevettétek az évfordulót?- Nem. Mit jelent most a húsz év? Ha még lenne 20 vagy 40 év, akkor lenne jó, azt már észrevennénk. Re­mélem, lesz is.- Pakson laksz?- Igen, itt kaptam lakást, egyedül­álló vagyok, így a műszakozás miatt szerencsés vagyok.- Szabadidődben mit csinálsz?- Számítógépezem és olvasok. Van Internetem és sokat segítek má­soknak számítógépes témákban.- Hogyan látod Paks jövőjét?- A város nagyon az erőműre tá­maszkodik, ezért szerintem egy ki­csit szűk látókörű a város vezetése. Mindenáron az erőműből akarnak mindent kisajtolni, és nem látok hosszú távú programot a város jövő­jére vonatkozóan. Az erőmű még re­mélem 40 év múlva is üzemel, bár ez a józan megítélés kérdése lesz. Én azt látom, hogy mindenki az erőmű­ből akar megélni.-Milyen a csapat?Nehéz elvisel­ni egymást?- Most Gyula az új, a többiekkel már túl vagyunk a hatodik éven, összeszoktunk. Mindenkinek van magánszférája és azt igyekszünk tiszteletben tartani.- Tervezel pótszilvesztert?- Nem szeretek előre tervezni, a spontán programok jobban szoktak sikerülni.- Boldog és sikeres új esztendőt kívánok! Prókai László vezető elektrikus Kazincbarcikáról, a Borsodi Erő­műből jött áthelyezéssel a PAV-hoz 1984 májusában.- Ott milyen munkakörben dol­goztál?- Diszpécser voltam, amely itt ügyeletes mérnöknek felel meg, de ott nem volt ügyeletes mérnöki be­osztás. A diszpécser az ottani ve­zénylőnek volt az első embere.- Milyen munkakörbe vettek át?- Vezető elektrikusnak jelentkez­tem, el is fogadták a jelentkezése­met, azóta az 1. blokkon vagyok a „C” műszakban.- Hogyan bírod a műszakozást?- Én már 1971-ben váltóműsza­kos voltam, a technikum után így kezdtem, lassan 32 éve, hogy válto­zom, beleszoktam.- Család?- Már „öregek” a gyerekek, 25 éves a fiam, 23 éves a lányom. A fi­am itt dolgozik az erőműben, a lá­nyom pedig eladóként tevékenyke­dik. A feleségem nem dolgozik, mert amikor Paksra kerültünk, még kicsik voltak a gyerekek, ezért nem dolgozhatott, utána pedig már nem kapott munkát.- Nehéz volt ez az év?- Nem különösebben, pörögnek az évek, lendületből megy ez a bódé is.-Az ünnepi hangulatból részesül­tetek?- Nem, viszont kíváncsi vagyok arra, hogy azok az emberek, akik itt dolgoztak 20-30 évet, azok el lesz­nek felejtve? Jönnek a többi évfor­dulók, úgy érzem, jó lenne valami­lyen rendszert bevezetni, hogy min­denki ünnepelhessen.- Lesz pótszilveszter?- Több mint valószínű, hogy igen, megyünk 9-én Balatonfüredre. ott töltünk egy hétvégét, és a füredi­ek mindig rendeznek számunkra pótszilvesztert.- Jó bulit és boldog új évet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom