Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
2003. március ATOMERŐMŰ 5. oldal Mostani számunkban a Folyamat-Számítástechnikai Rekonstrukciós Projekt mutatkozik be, beszélnek munkájukról, terveikről. Ők is megszállottan szeretik, amit csinálnak, ám eddig tevékenységük, eredményeik nem kaptak elég nyilvánosságot. Ignits Miklós projektvezető Ignits Miklós projektvezető 1979. szeptember 1-től dolgozik az atomerőműben. Ez az első munkahelye, mert a Műegyetem villamosmérnöki karának elvégzése után Pakson kezdi pályafutását.- Mi motivált Paks választásánál?- Részben a családi kötődés, hiszen a szüleim Tatabányán laktak, így az erőmű, mint perspektivikus munkahely szóba jött. Ezen túlmenően Budapesten is volt szakmai kapcsolatom az MVM-mel, így voltak információim a paksi építkezésről. Ötödéves koromban eljöttem ide érdeklődni a várható munkalehetőségekről, amely megtetszett és kellő szakmai perspektívát kínált.- Paksra érkezésedkor milyen állapotban volt az építkezés?- Érdekes volt, az építkezés még nagyban folyt, de az 1. blokkon már a technológiai szerelések folytak. Nagy várakozás előzte meg a szovjet berendezések és számítógépek érkezését.- Nagy meglepetés ért, amikor megláttad a gépeket?- Nekem szerencsém volt, mert az egyetemen kapcsolatba kerültem a moszkvai olimpiára szállított számítástechnikai berendezésekkel, így egy kicsit közelebbről megismerhettem a szovjet ipar állapotát. Azt mondhatom, hogy túlzott meglepetések nem értek, sőt meglepett a szovjet szakemberek felkészültsége, szakmaszeretete. Persze a gyakorlatban már sok problémával találtuk magunkat szembe.- Milyen területen tevékenykedtél?- A Folyamatirányítási Osztályon, majd Főosztályon dolgoztam, ezen belül a Számítástechnikai szakterületen (TSZTO). Először beosztott mérnök voltam, később rendszermérnök, gépteremvezető, majd a '80-as évek második felétől üzemvezetőként közvetlen az osztályvezető alá tartoztam. Ebben az időben még elsősorban az 1. és 2. blokki szovjet számítástechnikával foglalkoztunk, majd a 3. blokk belépésével már magyar eszközök kerültek beszállításra, és egyre többet beszéltünk az 1. és 2. blokki felújításokról. Nekem - az üzemeltetésen kívül - a hardver-szoftver fejlesztés területén az 1-2. blokki rendszereknek a rekonstrukciója vált a feladatommá. — 2000 májusától vagy a projekt vezetője. Milyen feladatokat kellett megoldanotok?- A projekt tevékenysége elsősorban a blokkszámítógépek rekonstrukciójára terjed ki, valamint hasonló kisebb-nagyobb számítástechnikai rendszerek megújítására. Ilyenek - többek között - a folyékony hulladék kezelési technológiáknak az információs rendszere, az egyéb blokkvezénylői intelligens rendszereknek a kiváltása, a zónamonitorozó rendszer és az EIK korszerűsítése. A terv szerint ezeknek a rendszereknek megtörténik a blokkszámítógépekhez való integrálása. A társaság célja ezzel a rekonstrukcióval az, hogy megteremtsen egy olyan intelligens és széleskörben elérhető, megbízható platformot és eszközkészletet, amely az élettartam-hoszszabbításhoz kapcsolódóan hosszú távon kiszolgálja az erőmű üzemeltetési céljait. Összekapcsolásra került a technológiai számítógéprendszer az informatikai hálózattal, így az erőmű különböző területén dolgozó mérnökök közvetlenül is el tudják érni az adatokat. Kiemelendő, hogy ez a rekonstrukciós projekt jórészt magyar vállalkozásban, tervező/fejlesztő intézetek, minősített külföldi gyártók és hazai beszállítóik, valamint jelentős terjedelmű erőművön belüli ráfordítás összefogásával valósult meg. — Munka után mivel töltőd a szabadidődet?- A 90-s évek elején családi házat építettünk, körülötte mindig van mit tenni, szeretem a kerti munkát, de ha tehetem, szívesen vagyok vízparton, de a teniszt és a focit sem vetem meg. — Úgy tudom, három szép lányod van.- Igen büszke vagyok rájuk, Márti idegenforgalmi főiskolát végzett, Évi állatorvosnak tanul, Györgyi pedig az ELTE-re jár. Lassan kirepülnek és nem biztos, hogy visszajönnek Paksra, de a kötődés - remélem - erős marad.-Köszönöm a beszélgetést, további projekt sikereket kívánok! -beri-Laurinyecz Pál rendszerfelelős Laurinyecz Pál rendszerfelelős már 1975-ben - újsághirdetésre - jelentkezett felvételre, de nem vették fel, mert akkor még csak ácsokra, villany- és vasbetonszerelőkre volt szükség az építkezésen. Azután 1981-ben már irányítástechnikai műszerészeket is kerestek, így a másodszori jelentkezése sikerrel járt.- Hogyan indult az eröműves karriered?- Számítástechnikával szerettem volna foglalkozni, de csak az irányítástechnikánál volt hely és ott ragadtam. 1981 decemberétől 1983 végéig ügyeletes műszerészként dolgoztam. Közben létrejött egy olyan csapat, akik csak az átrakógépekkel foglalkoztak. Ez egy nagyon összetett műszaki feladat volt, négy villamos szakma együttes ismerete szükséges ahhoz, hogy működjön a gép. A vezeték egyik végén elindul egy jel, ez számítástechnika, a végén pedig erősáramú villamos hajtások foglalnak helyet, dolgozzák fel a jeleket. Később ehhez a csoporthoz került az úgynevezett intelligens folyamatirányító eszközök is. Én azóta ezen a munkaterületen dolgozom, tehát folyamatirányító számítógépek, programozható logikai vezénylők és ezek adatgyűjtői, megjelenitői tartoznak hozzám.- Az üzemtörténeti gyűjteményt is gazdagítottátok egy egységgel.- Igen, ez a 70-es évek végén kifejlesztett, a 80-as években gyártott alacsony fokon integrált folyamatirányító számitógép, ületve programozható logikai vezérlés volt. Ezek voltak az ősei Magyarországon, illetve a KGST-ben a folyamatirányítás egyik ágának. Nálunk ebből egy rendszer volt a 2-es segédépületben. A maga idejében ez egy nagyon jó tanulóeszköz volt, aki ezen kezdte a szakmát, a hibakeresés és javítás során nagyon mélyen beleáshatta magát a folyamatirányító számítógépek leikébe. Ma ezt már nem lehet megtenni, nem lehet javítani, vagy csak aránytalanul magas költséggel, egyet lehet tenni, a hibás egységet ki kell cserélni s a rosszat ki lehet dobni a szilárd veszélyes hulladék tárolóba.- Érzem, hogy napokig tudnál erről a témáról beszélni, ám inkább arról ejts néhány szót, mit csinálsz szabadidődben ?- Egész életemben sportoltam, MB II-es szinten kosárlabdáztam, kézilabdáztam és távgyalogló sportot is űztem. Mikor Paksra kerültem, tagja voltam az akkor még MB II-es kosaras csapatunknak, de a műszakozás miatt kikoptam a csapatból. Néhány évig technikai vezető voltam, majd végleg abbahagytam a versenyszerű kosarazást. Ma már csak hetente egyszer-kétszer, a városi bajnokságban, s az öregfiúk találkozóin játszom. Egyébként pedig számítógéppel foglalkozok még a szabadidőmben is.- A gyerekek is kirepültek!- Felnőtt lányaink vannak, a nagyobbik az Egyesült Államokban tanult és ott dolgozik, számítástechnikai területen. A kisebbik táncművészként kezdte pályáját, ám ma már informatikával foglalkozik Ő is.- A nejedről nem kérdeztelek, hiszen igen sokan ismerik és tudják, hogy a TLK-ban dolgozik. -beri-Mester János műszaki vezető Mester János műszaki vezető azt mondja, az ő élete egy színes képeslaphoz hasonlítható, sok helyen dolgozott és hosszú volt az út, amíg az erőműben célhoz ért.- Mikor kerültél az erőműbe és milyen munkakörbe?- Lassan húsz éve lesz, hogy 1985. október 16-án felvettek a Külső Technológiai Osztályra gépésznek. Sokat kellett tanulni, amit örömmel vállaltam, így másfél év múlva már főgépész lettem. Mindig tovább szerettem volna lépni, ezért három év után, 1988-ban elmentem az Erőmű Irányitó Központba (EIK) szolgálatvivőnek. Ott ismerkedtem meg a számítástechnikával, nagyon megszerettem. Demeter Károly, az akkori főnököm észrevette ehhez való vonzódásomat és elküldött iskolába, így három évig a SZAMALK programozó szakán tanultam.- Mikor kerültél kapcsolatba a projekttel?- Az elméleti alapok 1995-ben kerültek lefektetésre. A vezetés úgy döntött, hogy egy úgynevezett PILOT projektet indít, amely a 2. blokkon már 1996-ban sikeresen megvalósult, és alkalmas lett a blokkszámítógép kiváltására. Egyébként a blokkszámítógép rekonstrukció szorosan kapcsolódik a reaktorvédelmi rekonstrukcióhoz. Nagyon sok terület van érintve ebben a munkában, és nagyon fontos a kapcsolattartás a különböző szervezetekkel.- Voltak problémák a szervezéssel?- Nagyon sok problémával és ellenállással kellett megküzdeni, ami abból adódott, hogy egyesek könynyebben elfogadják az újat, mások nehezebben. Ma már egyre többen és jobban használják a blokkszámítógépet, és szerintem ez a siker egyetlen mércéje. Sikerült mindent határidőre elkészítem, nem volt velünk soha probléma, ezért nem is tűntünk fel. Az emberek nagy része nem is tudja, milyen komoly munka zajlott itt a háttérben. Egy kicsit sérelmezem is, hogy a jól elvégzett munka társasági szinten nem kapta meg a kellő elismerést.- Elég a munkából, mit csinálsz szabadidődben ? — Kevés a szabadidőm, a feleségem a külső technológián műszakozik, nehéz az időbeosztást egyeztetnünk. Kislányunkkal sokat vagyok egyedül a nejem műszakozása miatt. Ha sikerül összejönni a családnak, akkor kirándulni megyünk. Viszont szeretném kiemelni: a munkahelyi közösség nagyon fontos. Azt látom, hogy ebben a zaklatott világban, amikor felettünk csapkodnak az átszervezések, az egyetlen fix pont a munkahelyi közösség és egy jó családi háttér lehet. Egy mikroklímát mindenkinek meg kell teremtenie, ahol jól érzi magát, mert ha ez nincs, akkor jön a stressz, a betegség. Nagyon fontos, hogy mindenki próbáljon ezért tenni, ne csak várja, hogy neki mikor lesz jó. -beri-Németh Ferenc rendszerfelelős Németh Ferenc dunaszentgyörgyi fiatalember, a paksi gimnáziumban érettségizett és bevallása szerint erősen kötődik a lakóhelyéhez.- Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az erőművel?- Az egész munkásságom az erőműhöz kötődik, már 1988-ban PAV- os ösztöndíjas voltam a főiskolán, és 1990 szeptemberében kerültem az erőműbe, a tanulmányaim befejezése után.- Milyen munkakörbe kerültél?- Egy évig műszakoztam, számítógép ügyeletes voltam, tehát a blokkszámítógéppel kezdtem pályafutásom és azóta is a blokkszámítógéphez kapcsolódó munkákat végzek. Már a 90-es évek elején foglalkoztatta a vezető szakembereket a blokkszámítógép rekonstrukciója, és amikor 1995-ben megkerestek, hogy lenne-e kedvem ebben a programban részt venni, én igent mondtam. Mester János és Csákvári Ferenc már néhány hónapja ebben a projektben dolgozott, így én harmadikként csatlakoztam hozzájuk. Gyakorlatilag mi hárman vagyunk jelen kezdettől fogva ebben a programban. Voltunk osztály, csoport, projekt, ahogy az átszervezések igényelték, és természetesen különböző szervezetekhez tartoztunk, de gyakorlatilag mindig ugyan azt csináltuk, szinte ugyanazon a helyen.- Most mi a feladatotok?- A rekonstrukció végére értünk, az idei év az egységesités éve. A 4. blokkon kicsiszolódott rendszer fog visszakerülni az összes többi blokkra és a szimulátorra. Elkezdődött a II. számú segédépületben lévő számítógépes rendszer rekonstrukciója.- Ezek a rekonstrukciók kapcsolhatók az élettartam-hosszabbítási programokhoz ?- Igen, a projektvezetőnk benne van az élettartam-hosszabbításos teamben és az ütemtervben van olyan felújítás, ami nekünk van dedikálva, mi vagyunk megjelölve mint végrehajtó. Ilyenek többek között a blokkszámítógép adatgyűjtő rekonstrukció és a VERONÄ rekonstrukció.- Hagyjuk a munkát, mit csinálsz a szabadidődben?-A sokszor hosszúra nyúlt műszak után, gyakran ülök otthon a számítógépem előtt szabadidőben is. Ezenkívül tömegsport jellegű dolgokat szeretek csinálni, nyáron foci, télen uszoda, asztalitenisz és súlyzózás.- Család?- Két gyerekem van, egy tízéves kislányom és egy kilencéves kisfiam. Nejem dolgozik, de nem a szakmájában, ugyanis vegyész, ám a paksi varrodában sikerült elhelyezkednie. Folyamatosan próbálkozunk, hogy sikerüljön a PA Rt.-hoz bejutnia és végzettségének megfelelő álláshoz jusson.- Mielőbbi sikeres felvételt kívánok! -b(Folytatás a 6. oldalon.)
