Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2003-11-01 / 11. szám

2003. november ATOMERŐMŰ 5. oldal Gerjeni falunap iskolaavatással és szüreti felvonulással Ezüstbe öltözött lányok Kalocsán: A domblakókat beköltöztették a városba A falunap keretében, szeptember 20-án délelőtt avatta fel Magyar Bálint oktatási miniszter a Kenessey Albert Általános Iskola új épületszárnyát. Az ünnepségen beszédet mondott Frankné dr. Ko­vács Szilvia, a megyei közgyűlés el­nöke, Molnár József, a község pol­gármestere és Bánné Tóth Erika is­kolaigazgató. Jelen voltak még a környékbeli települések polgármes­terei és iskolaigazgatói. Meghívást kaptak az iskola egykori igazgatói és pedagógusai is. Bánné Tóth Erika igazgató köszön­tője után Magyar Bálint beszédében elmondta:- Példaértékű az összefogás, amel­lyel ez a kistelepülés megteremtette az iskola bővítésének és korszerűsíté­sének feltételeit. Az új iskola reményt ad az itt élőknek a jövőre, hiszen az oktatás felelős­sége a felnövekvő nemze­dékek sorsa. Látszik, hogy ennek a településnek van jövőképe és hite a jövőre. Frankné dr. Kovács Szilvia elnök asszony is kihangsúlyozta köszöntő beszédében a település összefogását és fejlődni akarását, mely lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az el­következendő időszakban a turizmus egyik gyöngyszeme le­gyen Gerjen. Molnár József, településünk pol­gármestere beszédében végigkísérte az épület felépítésének történéseit, és emléklap átadásával köszönetét mon­dott azoknak, akik sokat tettek az új szárny létrejöttéért. Ezt követően Hatvani István refor­mátus lelkész áldást kért az épületre és a benne tanulókra és tanítókra, Bagi Sándor plébános pedig a katoli­kus egyház szertartása szerint meg­szentelte az iskolát. A diákok színvonalas és nagy sikert arató műsorral köszönték meg az új épület felépülését. Az ünnepség vé­gén Magyar Bálint és Frankné dr. Ko­vács Szilvia a nem­zetiszínű szalag át­vágásával hivatalo­san is átadta az épü­letet. Délután a szoká­soknak megfelelő­en a helyi kézmű­vesek kiállításával és kirakodó vásárá­val kezdődött a program. Újra megcsodálhattuk kéz­műveseink - Kozák Éva, Imreh Ág­nes, Antus László és a Luxin dolgo­zók - keze munkáját, kerámiáit, csu­hé babáit, festményeit és szőtteseit. Három órakor a szüreti felvonulás a szekszárdi mazsorett csoport elő­adásával kezdődött, majd megérke­zett Héricz János - Hajdú Ramóna bírói és Sági Szabolcs - Pöndőr Lu­cia jegyzői pár, hogy megtekintse az ilyenkor szokásos nyitótáncot 7 fiatal pár előadásában, akik erre az alka­lomra álltak össze. A megérdemelt taps után elindult a felvonulás a falu utcáin, elöl a falu zászlajával, az ilyen­kor elmaradhatatlan szőlőkoronával és a hintókkal, melyeken a bírói és jegyzői pár foglalt helyet, és fo­gadta a falubéliek köszöntését. A hintó­­kat a lovas kocsik követték lányokkal, legényekkel, vala­mint egy csacsi fo­gat a helybéli cigá­nyokkal ünnepi öltö­zékben. A zenekari kocsit a fiatal tánco­sok és a népviseletbe öltözött férfiak és nők, gyerekek és ifjak követték. A keresztutaknál a menet megállt, és a remek talpalávaló zenére ropták a tán­cot a felvonulók. Meglátogatták a jegy­zői és jegyzőnéi, valamint a bíró házat, ahol minden finomsággal várták az em­bereket. Végül a bíróné házához érke­zett a menet, ahol ismét remek hangu­latban táncoltak fiatalok és idősek. Este a bálon is folytatódott a jó hangulat a remek zenének és a Tiha­nyi Vándorszínpad előadásának kö­szönhetően. Éjféltájban következett a nap „fénypontja” a tűzijáték, majd tovább folytatódott a bál, melyen ki­tűnően érezték magukat a résztve­vők. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hajnali órákban úgy kel­lett „elzavarni” a vendégeket. Máté Dénes 2003. év Nagy Révész Díj kitüntetettje: póknál kezdi. Először gyakorlatot kell szerezni, és azután lehet vizsgáz­ni, és haladni azon a bizonyos „sza­márlétrán”. 1979-ben visszajöttem ide a kompra, és egy év múlva letet­tem a hajóvezetői vizsgát. Azóta itt dolgozom mint a kishajó vezetője.- Kikkel dolgozott a két évtized alatt?- Ezt nehéz lenne felsorolni. Több munkáltatóm volt ez idő alatt. 1975-ig a Geijeni Tanács, 1975-1987 között a Október 9-10-én rendezték hagyo­mányos éves összejövetelüket a ma­gyarországi révközlekedéssel fog­lalkozó önkormányzatok és vállal­kozók Balatonvilágoson. Ezen a ta­lálkozón szó esett a kompok helyze­téről és jövőjéről, valamint átadták a Nagy Révész Vándordíját annak a révésznek, aki az elmúlt évtize­dekben becsülettel dolgozott a folyó két partjának „összekötésével”. Idén ötödik alkalommal került sor erre az ünnepélyes eseményre. A díjazott 2003-ban a geijeni komp vezetője, Lacza József lett. Ez alkalomból beszélgettem a díjnyertessel. A beszélgetésre nem is kerülhetett volna sor jobb helyen, mint a kompon, mivel az ünnep után folytatódnak a dolgos hétköz­napok. A két járat között kérdeztem az elmúlt több mint 30 évről.- Mikor kezdődött a viz és a Du­na szeretete?- Mint gerjeni gyerek, már az anyatejjel magamba szívtam a víz és a folyó szeretetét. Már kisgyer­mek korom óta hajóvezető szeret­tem volna lenni. Ennek megfelelő­en az érettségi után idejöttem a kompra dolgozni mint révész. Megtanultam az alapokat. Majd 1972-ben bevonultam katonának. Utána a folyami kavicskotrási válla­latnál, a FOKA-nál dolgoztam. Itt to­vább mélyítettem ismereteimet a ha­józásról. Ekkor végig hajózhattam a magyarországi Duna szakaszt.- Kitől tanulta a fogásokat?- Érdekes az élet folyása. Az első fogásokat Réger Ferenctől tanultam, aki akkor a főnököm volt. Az elmúlt időszakban pedig ő volt az én beosz­tottam itt a kompon.- Hogyan lett hajóvezető?- A hajózásban mindenki az ala-Paksi Költségvetési Üzem, aztán a Geijeni Ónkormányzat, majd 1991-től Molnár Sándor bérli és működteti a kompot. Elmondható, hogy azóta sok változás történt a kikötőn. Sok fejlesz­tés történt, felújításra került a kishajó, és a környezet is nagyon szép. Közben itt az idő, elindul a járat. Lacza József biztos kézzel irányítja a kishajót és a kompot. Látszik a több évtizedes gyakorlata és a munka irán­ti szeretete. Út közben a révészekkel beszélgettem a „főnökükről”.-Nagyon örülünk, hogy Józsi ilyen kitüntetésben részesült. Mi, akik vele dolgozunk csak azt mondhatjuk, hogy remek választás volt. Nem is kerülhe­tett volna jobb kezekbe a díj. Élete a Duna, a hajózás. A szakma iránti sze­retete és tisztelete példamutató. Közben visszaérünk a gerjeni ol­dalra.- Van-e néhány érdekes története az elmúlt évekről?- Sok érdekeset láttam és tapasztal­tam. A legnehezebb az állatokat felhaj­tani a kompra. A lovak és a szamarak, ha meghallják a dobogásukat nem hajlandók felmenni, vagy megbokro­sodnak. Egyszer egy csacsi mikor fel­jött a kompra, kibújt a hámból, és „beült” egy nyitott ajtajú autóba. Az­tán volt, hogy egy várakozó autó be­legurult a vízbe, de mesélhetnék még.- Milyen hírességeket szállított a két part között?- Sokat jött velünk Dr. Tamás Károly volt közigazgatási államtit­kár, aki Kalocsán lakik. A legmaga­sabb rangú utasunk 2002 tavaszán Orbán Viktor akkori miniszterel­nök úr volt.- Ön az ötödik, aki ezt az elisme­rést megkapta. Milyen érzés volt átvenni a dijat?- Megtisztelőnek érzem, hogy részt vehettem ezen az összejövetelen. Az pedig, hogy engem tüntettek ki ezzel a díjjal, meglepett, de nagyon jól esett.- Tudjuk, hogy nehéz idők jönnek. Hogyan látja a jövőt?- Én szeretnék innen nyugdíjba menni, azaz még jó néhány évig itt dolgozni. Tudom, hogy az önkor­mányzat is, de a RÓSZ (Révközleke­dők Országos Szövetségejis megtesz mindent, hogy a működés feltételei biztosítottak legyenek.- Köszönöm a beszélgetést, és gra­tulálok a megtisztelő díjhoz! Máté Dénes Ezüstbe öltözött lányok címmel egy évig látható a kalocsai Viski Károly Múzeumban a Harta határában tavaly feltárt honfoglalás kori sírok anyagából rendezett időszaki kiállítás. A kiállítás megnyitóján, szeptem­ber 24-én Alföldi Albert, a megyei közgyűlés alelnöke adta át Az Év Múzeuma 2002 emléktáblát Romsics Imre múzeumigazgatónak. Ugyanek­kor csodálhatta meg a nagyközönség Vinczellér Imre festőművész Nincs menekvés című olajfestmény­ét és Dargay Lajos Régészet című bronzplasztikáját. A megnyitó légköréhez és han­gulatához igazodva a buda­pesti Saltarello Duó előbb időutazásra invitálta a meg­nyitó résztvevőit, majd And­rás István, Harta polgármeste­re idézte fel az ásatással kap­csolatos főbb történéseket. A település határában, a mai fa­lutól egy kilométerre, a Nagy­kékes felé vezető út keleti ol­dalán, a Freifelt nevű határrészben kezdte el a helyi önkormányzat 2002 májusában a húszhektáros terület ren­dezését, ahonnan a Duna mellett futó 51-es út új szakaszának építéséhez szükséges löszös földet bányászták ki a munkagépek. Kustár Rozália, a ka­locsai Viski Károly Múzeum régésze folyamatosan figyelemmel kísérte a munkálatokat, s ezzel párhuzamosan végezte a terület megelőző régészeti feltárását. A hétköznapi ember szá­mára közömbös, semmitmondó talaj­elszíneződés alapján arra a következ­tetésre jutott, hogy a két dombon és annak környékén régészeti szempont­ból jelentős, több korszakra jellemző leletek rejtez(het)nek. Sejtése beiga­zolódott: a területen többek között egy 22 sírból álló honfoglalás kori te­metőt találtak, amely - mint kiderült - a régió egyik leggazdagabb X. szá­zadi síregyüttese. A módos családok számos esetben lóval, lószerszám­mal, szépmívű ékszerekkel és kivarrt ruhákban temették el hozzátartozói­kat. Gazdagságukra utalnak a női sí­rokban talált ezüstdíszek, a temetőt szimbolizáló egyedi kialakítású hajfo­­natkorongpár, valamint a halottak felső ruháját körbefogó ezüst ruhaveretek, a jellegzetesen honfoglalás kori csüngős és préselt kaftánveretek. Mindezek mellett a feltárt sírok számos új adalék­kal szolgálnak a korabeli női viselet re­konstrukciójához. A szép leletek ön­magukért beszélnek, dicsérve a X. századi magyar ötvösmesterek tudását. Emellett egy háromezer­ötszáz éves bronzkori falu ma­radványait, egy VIII. századra datálható avarkori, illetve Árpád- és újkori település nyomait is fellelték. Unikumként emlegetik többek között a négyzethálóhoz hasonlító árokrendszert és azt a X. századi, az Alföldön eddig is­meretlen szerkezetű két kovács­­műhelyt, amely már önmagában is felkeltette a tudományos szakma kíváncsiságát. A kutatásba időközben bekapcsolódott a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Régészeti Intézete is, így jó esély van arra, hogy a DNS- vizsgálat lefolytatása után képet kap­hatunk arról, milyen rokonságban áll­tak egymással az elhunytak. Fotó és szöveg: Miklós Imre Véget ért az idei „városi” Ebben az évben is érdekes, változatos mérkőzéseknek lehettek tanúi azok, akik kilátogattak a PSE salakpályára az amatőr városi kispályás focibaj­nokság játéknapjain. Tavaszi-őszi rendszerben, két osztályban, oda­­visszavágós alapon mérkőzött egy­mással az I. osztályban tizenegy, a II. osztályban hét csapat. Az október 27-én megtartott ered­ményhirdetésen kiosztásra kerültek a kupák, ajándéktáigyak és a legjobb gól­lövőknek járó dijak. A helyezésekért va­ló küzdelem mindvégig szoros volt. Az első osztályt nyerő City csak az egymás elleni eredmény figyelembevételével került az élre (az erre az idényre meg­erősített) Partner Kft. gárdájával szem­ben, míg a harmadik helyet az utolsó já­téknap egymás elleni mérkőzése dön­tötte el a Kreszpark Rangers javára a Diófa-Héregi ellenében. A másodosz­tály küzdelméből az Ejzi és Döme gár­dája került ki győztesen a Kópis Kft. és a Tűzoltók előtt. Az alábbi táblázatok az évi összesített teljesítményt mutatják: A 2003. évi Paks városi kispályás amatőr labdarúgó bajnokság végeredménye I. osztály 1. City 20 13 5 2 54 -33 21 44 2. Partner Kft. 20 14 2 4 75 -36 39 44 3. Kreszpark Rangers 20 12 2 6 54 -33 21 38 4. Diófa-Héregi 20 12 2 6 66 -38 28 38 5. Meló-T.-MÉH 20 9 4 7 51 -53-2 31 6. Gonoszok 20 7 4 9 38 -47-9 25 7. Atom Boys 20 7 3 10 32 -45-13 24 8. Kisbárka 20 7 2 11 48 -66-18 23 9. Farkas és Sch. Bt. 20 7-13 59 -67-8 21 10. Beanett Bt. 20 5-15 32 -63-31 15 11. Ulbert Bt. 20 4 2 14 45 -73-28 14 1 1. . osztály 1. Ejzi és Döme 12 8-4 45 -26 19 24 2. Kópis Kft. 12 7 2 3 31 -24 7 23 3. Tűzoltók 12 7 1 4 42 -31 11 22 4. Domb SC 12 6 1 5 29 -19 10 19 5. Fortuna Söröző 12 5-7 22 -28-6 15 6. Papp-Holc 12 4 2 6 26 -35-9 14 7. Söni Bt. 12 2 . 10 22 -54-32 6 Lacza József

Next

/
Oldalképek
Tartalom