Atomerőmű, 2003 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2003-08-01 / 8. szám
2003. augusztus ATOMERŐMŰ 13. oldal Kiválóság - benchmarking - konferencia 1996 óta a Gazdasági Minisztérium minden évben meghirdeti a miniszterelnök által alapított Nemzeti Minőségi Díj pályázatot. Az European Foundation for Quality Management (EFQM) által kidolgozott Kiválóság Modellen alapuló Díj a teljeskörű minőségirányítás területén kiemelkedő eredményeket elért cégeket ismeri el úgy, hogy nem a termék vagy szolgáltatás minőségét, hanem az egész szervezet tevékenységének, működésének kiválóságát díjazza. Az idehaza működő szervezetek a kisméretű termelő, a közepes méretű termelő, a nagyméretű termelő vállalkozás, valamint a szolgáltatás kategóriákban pályázhatnak. A díj működtetéséért a gazdasági miniszter a felelős. A díj szervezését, a pályázatok kiírását, az értékelés tisztaságát a minden tárca magas szintű képviselőjéből álló Nemzeti Minőségi Díj Bizottság felügyeli, melynek elnöke a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára. A díj kritériumrendszerét a Minőségfejlesztési Központ dolgozta ki és fejleszti tovább minden évben, s végzi a díjhoz kapcsolódó szakmai munkák megszervezését és lebonyolítását. A díjazottak tiszteletére a Minőségfejlesztési Központ minden évben - idén június 20-án, immár hetedik alkalommal - szervezte meg a Győztesek Konferenciáját, ahol minden - az előző évben díjat nyert - vállalkozás felső vezetője bemutatja szervezetét, a Nemzeti Minőségi Díj elnyeréséig vezető utat, az elért eredményeiket és alkalmazott módszereiket. A Minőségfejlesztési Központ idén első alkalommal a Győztesek Konferenciáját egy benchmarking konferenciával kötötte össze. A Global Benchmarking Network (GBN) 1994-ben alakult világszervezet, amelynek célja a vezető Benchmarking Központok közötti tapasztalatok cseréje, a legjobb gyakorlat és a benchmarking támogatása a tagországok között. A világszervezetnek jelenleg 21 ország a tagja. 1998-ban Magyarországról a Minőségfejlesztési Központot választották tagnak. A GBN évente más-más országban tartja találkozóját, melynek 2003-ban Magyarország adott otthont. Az I. Benchmarking Konferencián mind a GBN tagszervezeteinek képviselői, mind a Magyarországon benchmarking tevékenységet folytató vállalkozások szakemberei kitűnő előadások keretében ismertették tapasztalataikat. A Konferenciát Pongomé Dr. Csákvári Marianna, a GKM helyettes államtitkára, az NMD Bizottság elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót a Global Benchmarking Network elnökének, Peter Heisignek, aki 1996 óta a Fraunhofer IPK Kompetencia Központú Tudásmenedzsment Centrum vezetője, ahol 1997 nyarától a tudás menedzsment területén dolgozik. 1997 őszén az ő kezdeményezésére indult el az első német benchmarking tanulmány a tudás menedzsment témájában. Az ő előadását Terry Pilcher - az angliai Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Kisvállalkozások Benchmarking Szolgáltatás osztályának igazgatója - előadása követte. O a felelőse annak, hogy az Egyesült Királyságban működő kisvállalkozások körében a „Legjobb Gyakorlat” minél inkább elterjedjen a minőségügy, benchmarking és a marketing területén egyaránt. Jelenleg egy 9 országra kiteijedő, 1500 cég körében végzett, európai szintű benchmarking kutatást vezet. A jelzett témakörben a hazai tapasztalatokkal is megismerkedhetett a hallgatóság. Az Opel BEST Team (Opel Magyarország Autóipari Kft.) tapasztalatait Sáfár Miklós BEST menedzser összegezte a hallgatóságnak. Bemutatta a céget, majd a benchmarking történeti hátterét, az üzleti folyamatokba történő beépülését ismertette. Betekintést nyerhettek a jelenlevők a benchmarking folyamat vállalati modelljébe és néhány konkrét projektbe. A pillanatnyi helyzetkép és tanulságok számbavétele is az előadás részét képezte. A MATÁV Rt. tapasztalatairól Dr. Kovács Viktor ágazati igazgatóhelyettes számolt be. A folyamatos kihívások, az átfogó menedzsment rendszer és az önértékelés alapját jelentő EFQM Modell bemutatását követően megismertette a folyamat-benchmarking szerepét. ízelitőt adott a tapasztalatokból a módszertan és létszámtervezés aspektusából. A PANAC (Pannon Autóipari Klaszter Divízió, Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.) klaszter menedzsere Szilasi Péter Tamás, valamint a Kvalikon Kft. ügyvezető igazgatója, Dr. Németh Balázs közösen tartottak beszámolót. Megismertették a PANAC célját, létrehozásának folyamatát. A hallgatóság elé tárták a klub működésének eredményeit és bemutatták a fejlesztések irányát. A harmadik blokkban a 2002-ben Nemzeti Minőségi Díjat nyert cégek mutatkoztak be. A konferenciát Sugár Karolinának - a Minőségfejlesztési Központ ügyvezető igazgatójának — előadása zárta, mintegy összegzésül. Az előadó megosztotta hallgatóságával a szervezés tapasztalatait, bemutatta a pályázók évenkénti átlag pontszámait, az Európai Kiválóság Díj 2002. évi magyar eredményeit, a Nemzeti Minőség Klub munkáját. Sipos László vezető mérnök A kézművesség kiemelkedő alkotói közt Tálos Zoltán Tálos Zoltán üvegműves munkái bemutatást nyertek az Iparművészeti Múzeum kiállításain, ahol a magyar kézművesség kiemelkedő munkáit, remekműveit tekinthették meg az érdeklődők. A kiállított tárgyak minőségét és színvonalát közvetítő „Magyar kézművesség - 2003” című albumban Tálos Zoltán paksi alkotóként szerepel. Zoli által újabb művészeti ággal, szép elismeréssel gazdagodott Paks hírneve. Főállásban a Paksi Atomerőmű Rt. Logisztikai Főosztályának Beszerzés Előkészítési Osztályán diszponens. Szabadidejében üvegfestő, ólomüvegező, tiffany üveg-készítő. Korábban az atomerőmű balatonfüredi rehabilitációs központjának kikötőjében dolgozott, ahonnan füredi üdüléseik révén sokan ismerik. Zoli két éve került Paksra. Nagyon jól érzi itt magát, egyedül a balatoni tájat, a megszokott természeti környezetet hiányolja. Az ólomüvegezéssel véletlenül ismerkedett meg, egy szép könyv, képes album keltette fel érdeklődését. Amikor a '90-es években újra reneszánszát élte az ólomüvegezés, Zoli akkor kezdte ez irányú tanulmányait. Iskolai oktatás keretében sajátította el az ismereteket. Eleinte csak a maga kedvére készített dísztárgyakat, majd ahogy környezete tudomást szerzett róla és terjedt a híre, egyre többen keresték meg és rendeltek tőle, vásárolták műveit. Három évvel ezelőtt, egy kulturális pályázatnak köszönhetően a „szakma” is felfigyelt munkájára, és kiállították alkotásait az Iparművészeti Múzeumban. Azóta is rendszeresen kapja a pályázati felhívásokat és kérik munkáit. Az Iparművészeti Múzeumon kívül a Vigadó Galériában is bemutatták dísztrágyait. A szakmai zsűri az Iparművészeti Főiskola tanáraiból és a Múzeum szakemberiből állt. A kiállított kézműves munkákból, művészien megformált tárgyakról egy színes kiadvány is készült, ami tavaly három, idén négy nyelven jelent meg. Ötleteit a hétköznapi életből meríti. Fénykép- és gyertyatartótól kezdve a lámpáig, ablaküvegig, tükörig nagyon sokféle tárgyat készített. Az Iparművészeti Múzeum is annak szellemében rendezte kiállításait, hogy a mindennapok használati tárgyaiként vagy lakásdíszeiként mutassa be az alkotásokat. Zolinak volt olyan megrendelője, aki egy évet várt a munkára, mert Zolinak lakhely- és munkahelyváltozás miatt egyszerűen nem volt ideje rá. Ekkor egy speciális feladat várta, csodaszarvast kellett gyertyatartóra mintáznia, és az agancs elkészítése komoly kihívást jelentett. Bár mindegyik stílust, technikát kedveli, legtöbb munkája mégis tiffany-üveg. Az ólomüveg és a tiffany kinézetre hasonlít egymásra. Az ólomüveg összeillesztésénél azonban tágabb helyet kell hagyni a mozgásra, éppen ezért nagy felületen alkalmazzák, míg a tiffany-üveg merevebb, és inkább kisebb tárgyakon, otthoni környezetben kedvelt. Zolinak mindig is jó kézügyessége volt, amit édesapjától örökölt. Vallja, hogy ezekben az egyedi darabokban lélek van. Úgy látja, hogy minden művészettel foglalkozó ember érzékenyebb, hisz jobban ráérez a hangulatokra, de bárki végezhet művészi munkát, aki beleadja a lelkét abba, amivel foglalkozik. Meglátása szerint az emberek vevők a belső érzésekre. Egy-egy dísztárgya elkészülte után jókívánsággal, imával ajánlja azt, hogy aki kapja, sok örömet leljen benne. Amilyen odaadással foglalkozik Zoli most az ólomüvegezéssel, tiffany üveg-készítéssel, olyan szívvel-lélekkel oktatta korábban a fiatalokat és az idősebbeket a tékvandóra (Tae-Kwon-Do). Zoli a Testnevelési Főiskolán végzett edzői szakot. Az edzéseket az egyéni képességekhez, a személyiséghez mérte, ennek köszönhetően tanítványai mindig sikeres vizsgát tettek. Idővel itt Pakson is szeretné ezt a tudást továbbadni. A jövőt tekintve vágya egy műhely, egy barátságos kis hely, ahol nyugodtan dolgozhat, és foglalkoztatja még egy paksi kiállítás terve is. Zoli örömmel nyugtázta Paks lakosságának művészetek iránti érdeklődését. Különösen jólesett neki, amikor az alpolgármester úr gratulált a kiállításához. Igaz, máshonnan szerzett tudomást róla, de kifejezte örömét, hogy most már Pakson is vannak ilyen művészi értékek. LA Fejér József (1939-2003) Alig pár nap szünet után a Paksi Atomerőmű Rt. irodaépületénél ismét fekete zászlót lengetett a szél. Gyászjelentés tudatta velünk, hogy Fejér József (Forgógép Karbantartó Osztály) 64 éves korában, 2003. július 4-én, a Kecskeméti Kórházban elhunyt. Ez év tavaszán minden előzmény nélkül jelentkezett a baj. Azonnali műtét következett, a diagnózis: rosszindulatú daganat. Rendszeres kezelések, majd az utolsó két hét a kórházban folytatódott. A kezelőorvosok a családdal együtt reménykedtek. Sajnos, a gyógyíthatatlan betegséget nem tudták legyőzni. Fejér József 1983-ban nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, karbantartó lakatosi beosztásban. Két év elteltével szorgalma és szakmai tudása alapján csoportvezető lett. Segítőkészségéért, emberi magatartásáért vezetői, valamint kollégái tisztelték és szerették. Különös figyelmet szentelt fiatal kollégáira. Tudását, szakmai tapasztalatát igyekezett átadni nekünk, mondván, hogy ők a jövő nemzedékei. Nekik kell folytatni azt, amit ők több mint két évtizeddel ezelőtt elkezdtek. Élve a lehetőséggel, 1993-ban kérte a korengedményes nyugdíjaztatását. Pihenésre nem gondolt egy percre sem. Szerette a szakmáját, szerette, amit csinált. Mint nyugdíjas dolgozott tovább az erőműnél. Családszerető embernek ismerte mindenki. Mint mondta: kislányom még tanul. Középiskolát -befejezve, remélhetőleg tanul még tovább. Segíteni kell, el kell indítani az életben. Sajnos, a váratlan tragédia nem tette lehetővé, hogy tovább örülhessen feleségével együtt a gyerekeik, unokáik boldogulásának. 2003. július 18-án, Pakson, a Fehérvári úti temetőben helyezték el Fejér József hamvait. Gyászolja őt szerető felesége, Éva, akivel 22 évig éltek együtt boldog házasságban. Gyermekei: Ildikó, Csilla és családjuk, valamint Krisztián és Andrea. Unokája: Krisztián, Gábor és Petra. Testvérei: Anna, László és családja. Özvegy anyósa, rokonok, barátok, kollégák és ismerősök. Nyugodjék békében! MJ. Szász Mihály (1950-2003) Észrevétlenül Hé Te, Műszakos! Hogy bírod a strapát? Virrasztasz-e rendületlenül Álmatlan, hosszú éjszakákon át? Fogytál, vagy csak mosástól lötyögő rajtad a kabát? Énekled-e karban hangosan a hajóvontatók dalát? Gyomrodban érzed-e a gépházi zajt, Mint átható kozmikus zenét? Ismered-e már a bezárt megawattok Háborgó istenét? Az üzemre vigyázz, Ne várj érdemrendeket! Másoknak szolgálsz, legyen elég Neked. Iskolákra gondolj, Ahol ezernyi gyermek meleg fényben ül. Biztonság, hűség, állandóság Legyél Te észrevétlenül. Ezen versével köszönt el kollégáitól Szász Mihály. Szász Mihály (Villamos Üzemviteli Osztály) 2003. július 15-én Pakson, otthonában hosszú szenvedés után elhunyt. Hamvasztás után, 2003. július 25-én Várpalotán szűk családi körben vettek végső búcsút Szász Mihálytól. Nyugodjék békében! MJ. Várszegi János (1940-2003) 2003. július 7-én Várszegi János (Villamos Üzemviteli Osztály) Pakson, otthonában, csendben elhunyt. Szerető felesége, lánya és annak férje hosszú éveken át fáradságot nem ismerve ápolták és gondozták az ágyban fekvő súlyos beteget. Öt évvel ezelőtt kezdődött a családi tragédia. Hirtelen jött betegség, műtét, majd folyamatos orvosi kezelések. A fájdalmat csak enyhíteni tudták. Várszegi János türelmesen viselte a betegségét. A küzdelmet nem adta fel, bár tudta, hogy gyógyíthatatlan. Vigasztalta a családját, kérve, ha már ő nem lesz, továbbra is szeressék egymást. Várszegi János 1980-ban került a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, mint blokkelektrikus végezte a munkáját. Szakmai tudását vezetői, munkatársai elismerték. 1993-ban korengedményesként ment nyugdíjba. Öt évig élvezte a nyugdíjas életét. A Paksi Atomerőmű Horgász Egyesületének aktív tagja volt. Több alkalommal, mint sporthorgász komoly helyezést ért el, legutóbb vándorserleget nyert. 2003. július 10-én Várszegi János földi maradványait a paksi Kálvária úti temetőben helyezték el. Gyászolja őt szerető felesége Katalin, akivel 39 évig éltek együtt megértésben, szeretetben, boldog házasságban. Lányuk: Lilla, félje és két unokájuk: Kitti és Tivadar. Testvére: Teréz és családja. Sógornője: Eszter és családja. Sógora: László és családja. Rokonok, kollégáik, munkatársaik és ismerősök. Emlékét megőrizzük! Nyugodjék békében! MJ. Simái Éva (1948-2003) Szomorú szívvel értesültünk Simái Éva (GIG Beszerzés Előkészítési Osztály) haláláról. 2003. július 22-én gyógyíthatatlan betegségben a pécsi kórházban elhunyt. A súlyos betegség hirtelen, váratlanul érkezett. Ez év májusában alapos orvosi vizsgálat során vált ismertté a súlyos egészségi probléma. A beteg asszony családjával együtt mindvégig bízott a gyógyulásában. Simái Éva 2001-ben nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Rt.-hez, diszponensi beosztásba. Előtte az Atomix Kft.-nél dolgozott. Rövid időn belül kollégái megszerették kedvességéért, lelkiismeretes szorgalmáért, szakmai tudásáért. Gondoskodó, családját szerető asszony volt. Fétjénél és két gyermekénél fontosabb dolgot nem ismert. Nagyon szeretett utazni, kirándulni. Természetesen mindig a családdal együtt. Sajnos, mindezt ma már múlt időben mondhatjuk. 2003. augusztus 8-án a paksi Fehérvár úti temetőben vettek végső búcsút szerettei, rokonok és kollégák Simái Éva urnájánál. Az elhunyt végakarata szerint a hamvait szülőhelyén helyezik örök nyugalomra. Gyászolja őt szerető férje, Almagambetov Galij, akivel 33 évig éltek együtt boldog házasságban. Két felnőtt gyermeke: Ágra és Mirtill. Unokája: Lóránd, továbbá bánatos szülei, testvérei: Klári és családja, Judit. Özvegy anyósa, sógornője: Marát és családja, Szaule. Munkatársaik és ismerősök. Emlékét megőrizzük örökre! Nyugodjék békében! MJ.
