Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-05-01 / 5. szám
10. oldal ATOMERŐMŰ 2002. május 20 éves az 1. blokk A két évtizede történteket fotók segítségével elevenítjük fel, amelyeket Gottvald Károly fotóművész készített 1982 májusában. Büfé duma — Van lángos? — Van. — 'Kérek kettőt. — Akkor nincs. — Hogyhogy? — 'Ügy, ihogy előbb el kell adnom a tegnapi szendvicset. — De én nem szeretem a szendvicset. — Látja, ez a maga dolga. Egyébként :jó a szendvics, sok benne a vitatom. — Mikor lesz lángos? — Majd ha elfogy a szendvics. — Hány szendvics van? — Kétszáz. — Hát az sose fogy el! — Dehogynem, tegnap háromszáz volt. Két részeg lakatos vette 'meg. tizenhármasuk volt a totón. Egymást dobálták vele. Tudja, ‘mekkorákat puffant? — Nekem májbajom van, én •nem rúghatok be, meg tizenhármasom sem volt. Adja legalább árukapcsolással. — Az mi? — Egy lángos — egv szendvics. — Azt nem lelhet. — Miért? — Nem fér Össze a szocialista erkölccsel. — De ha nem adlja el a szendvicset, holnapra a lángos is kihűl... — Tudom, majd holnap nem adom ki a friss lángost addig, míg el nem kel a mai. — Mondja, mióta van ez így? — Nem tudom, én csak féléve csinálom, de állítólag «hetvennyolcban lett itt rosszul az akkori büfés, akkor maradt a nyakán kétszáz pogácsa. Azóta mindig a tegnapit áruljuk. Nem kér mégis egy szendvicset? — Nem, inkább egy kólát. — Látja, az van. De csak ha vesz hozzá egy szendvicset... SI’AKSl 1 . wmwmm VAU.AI.AT 25 éves az Atomerőmű újság Az embléma eredete- Feri! Elnézésed kell kérnem (és az olvasóét is) amiért az áprilisi számban a fényképed alatt másnak a neve jelent meg. Am nemcsak ezért kerestelek fel, hanem az atomerőmű emblémájának létrejötte, a vállalat arculattervének kezdeti lépései érdekelnek. Te hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az erőmüvei?- A Gagarin hőerőműben dolgoztam 1970 januárjától különféle műszaki beosztásokban, először mint gépész, majd különböző vezetői beosztásban. Éppen a nyomdaüzemnek, a sokszorosítónak és a filmlabornak voltam a vezetője, amikor egy kedves kollégám szólt - aki akkor a Nehézipari Minisztérium (NIM) Atomerőmű Titkárságán dolgozott -, hogy a NIM kiírt egy pályázatot a majdan létesítendő paksi atomerőmű emblémájának a megtervezésére. Ő tudta, hogy már több cégnek is terveztem arculatot és emblémát. A határidő nagyon rövid volt, ezért arculatról szó sem volt, kifejezetten csak emblémáról. Öt változatot készítettem, mert lehet, hogy szakmai szempontból bírálnak, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy az adott cég gazdasági és társadalmi vezetői döntenek. Készítettem egy olyan tervet, amely a grafika szabályainak tökéletesen megfelel, egy olyat, amely ha akarom megfelel, ha akarom nem, és három olyat, ami az akkori rossz trend volt. Egy idő múlva levelet kaptam a NIM Atomenergiai Titkárságáról, hogy menjek fel a pályázatommal kapcsolatban. Felmentem és közölték: én nyertem meg a pályázatot. Egy olyan embléma nyerte meg a pályázatot, ami mindent kifejezett, mert a turbinalapáttól az atornmodellen keresztül a villamos nyílig minden volt rajta. Ez nem is embléma, hanem inkább jelvény volt.- Mi volt a díj?- Egy könyv, amit nem is tudok, hogy milyen volt, mert az akkori gazdasági vezető nem találta meg, így átnyújtás helyett azt tanácsolta, majd jöjjek fel újra. Egy kicsit kínos volt ez a helyzet, a könyvet a mai napig nem vettem át.-A pályázat elkészítéséhez találtál szakirodalmat?- Az erőmű körfolyamatait a korábbi szakmáimból ismertem, az atomerőmű specifikumait különböző szakkönyvekből és tankönyvekből ismertem meg. így jöttem rá arra, hogy a reaktor geometriája rendkívül fontos ahhoz, hogy a reaktor kritikus állapotba kerüljön. Ez a mértani alakzat, ez a hatszög fogott meg, és arra gondoltam, jó lesz ha erre épül az erőmű emblémája. De mint említettem, nem ezt fogadták el, hanem egy köralakú jelvényt.- Ez volt 1975-76-ban, de hogyan kerültél az erőműbe?- Szabó Benjamin, aki akkor a NIM miniszteri biztosa volt, felhívott, hogy nem volna-e kedvem Paksra jönni. Kezdetben ódzkodtam, hiszen jól éreztem magam Gyöngyösön, de belémsúlykolta azt, hogy a paksi atomerőmű nemcsak egy lesz a többiek sorában, hanem a magyar atomenergetika bölcsője is. Béni bácsinak az volt a terve, hogy az első pillanattól kezdve dokumenMajor Ferenc tálni kell a beruházás eseményeit, és kvázi történelmet kell írni, illetőleg az arculatát kialakítani. Végül meggyőzött és 1977 júniusában Paksra kerültem, ám nem arra a helyre, amit megbeszéltünk 1975-ben, mert közben megalakult a vállalat és a tisztségek másként alakultak, mint ahogyan azt Béni bácsi 1975-ben elképzelte.- Hová kerültél? Az üzemvitelre, persze akkor még üzemvitelről nem nagyon lehetett szó, hiszen a mostani főépület helyén gödör volt, de már kialakultak a pozíciók, hogy ki a turbinás, ki a reaktoros, és én akkor az üzemviteli főosztályra kerültem.- Az arculattervezéshez nem lettél hűtlen.- Nem, de csak műkedvelői szinten folytattam, hivatalos megbízásom erre nem volt, vagyis hallgatólagosan csináltam, miután nem találtak olyan személyt, aki az ilyen jellegű feladatokat elvégezte volna. így aztán az első prospektust (kék prospektus) is én szerkesztettem, amin az elfogadott embléma szerepelt. Ez hamar elfogyott és újat kellett csinálni, de ekkor már megbeszéltem Béni bácsival - akkor már a PAV igazgatója volt -, hogy a most is használatos hatszögletű emblémát használhassam. Tehát a második prospektuson (barna) jelent meg először a ma is használatos embléma.- Milyen kiadványokat szerkesztettél még?- Elég sokat. Volt egy négyoldalas sorozat, a „Mit kell tudni”, amely kb. 19 témát dolgozott fel érthető és köznyelven, ez az ország lakosságát volt hivatva tájékoztatni. Ezeknek a „füzeteknek” a grafikáit és kivitelezési munkáit én csináltam. Talán még sokan emlékeznek az „Atomerőmű a Duna partján” c. kiadványra, amely 1983-ban jelent meg és a borítóját én terveztem. Említhetem a „Csikócsapat” c. könyv borítóját is, amelyet Hazafi József írt. 1979-ben megalakult az ASE, amelynek az emblémáját én terveztem. A 20. évforduló kapcsán szerettem volna újat készíteni, de az ASE vezetése még mindig megfelelőnek tartotta a régit. Az ASE és az erőmű emblémájánál használ piros-kék szín nekem nem tetszett, de abban az időben a Vasas Szakszervezetnek ez volt a színe, az erőmű pedig ehhez a szakszervezethez tartozott. Azt, hogy mikor tompították ezeket a színeket, mikor lett kék-sárga, sokkal emberközelibb, sokkal barátságosabb, ez már nem az én időmben történt. — Erről majd az utódodat kérdezem a következő számban. Köszönöm az információt és a két első prospektus példányait, amit az üzemtörténeti gyűjtemény számára adtál. -béri-Higgye el, mérnök űr, az a cirkulációs mosatás hypó nélkül nem megy.
