Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-04-01 / 4. szám

Erdélyi próbatétel a Hargitán 14. oldal_________________________________________________________ATOMERŐMŰ Immár hetedik alkalommal - már­cius 9-én Székelyudvarhelyen - ta­lálkoztak a paksi „öregfiúk” és az erdélyi Tamási Áron Gimnázium (TÁG) tanári karának „old boys” labdarúgói. Beszámolónk bevezető és záró része a modern média azon felfogása alapján készült, amely szerint egyáltalán nem kell a tudó­sítónak a tett helyszínén lenni ah­hoz, hogy az ott lezajlott esemény­ről beszámoljon. Sőt, egyenesen káros a tudósítói jelenlét, mivel az ember könnyen elveszik a sok mel­lékes információ rengetegében. Hogy minél pontosabb legyen tényfeltáró írásunk, két hírt vet­tünk át az udvarhelyi gimnázium francia-magyar szakos tanára, Szakács István által jegyzett TÁG Hírügynökségtől. Paksi zarándokok érkeztek a Hargitára 2002. március 7. Székelyudvarhely, TÁG Hírügynökség: — „Az Úr 2002. esztendejének március havában je­lentős hitéleti esemény helyszíne a Kárpát medence legbékésebb városa­ként ismert Udvarhely. E hó hatodik napján érkezett városunkba, az egy­házi krónikával azonos „Szentéletű Paksiak"-ként bejegyzett zarándokok csoportja. Hófehér buszon jöttek, ez­által is kifejezve békességes szándé­kaikat. A jámbor zarándokokat a bú­csújárók gyülekezeti helyén fogadta az udvarhelyi vendéglátó egy ugyan­csak szentéletű csoportja, név szerint Deák emeritus bíboros és Pataki Le­vente pásztor. A fogadó küldöttség­ben jelen voltak a FÜF apácái — a Focisták Ügyes Feleségei akiket szerte a keleti világban cserfes szájú, „Szentéletű Asszonyok”-ként ismer­nek. Az áhítatos fogadást követően a vendégek némi böjti eledelt fogyasz­tottak pár korty víz kíséretében, majd nyugovóra tértek, hogy másnap fris­sen, lélekben felfrissülve vághassa­nak neki a székhelyek szent hegyének, a Hargitának, ahol lelkigyakorlaton vesznek részt. Megtisztulási szándé­kuk komolyságát bizonyítja az is, hogy a jámbor férfiak, a feleségüket is magukkal hozták, mondván, hogy szigorú bűnbánatuk nem lehet teljes megértő élettársuk figyelmes jelenlé­te nélkül. Az első lelkigyakorlat oly jól sikerült, hogy a zarándok csopor­tot a Vatikán, paksi pia-ristaként be fogja jegyezni. ” Paksi „öregfiúk” focicsapat Erdélyben Sipos József vezetésével immár hete­dik alkalommal csapott össze a paksi „öregfiúk” focistái és az udvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanári kará­nak „old boys” csapata. Idén március 6-10. között a paksi csapat vállalta az utazást, az udvarhelyi pedig a vendég­látást. A hetes bűvös szám, hangsú­lyozta paksi vezetőnk, egy kapcsolat fordulópontja, vagy annak megerősö­dése is lehet. Az induláskor mindany­­nyian az utóbbiban reménykedtünk és utólag átgondolva, nem csalatkoztunk, megerősödve látjuk ezt az igazán pél­daértékű sportkapcsolatot. Hogy mi­lyen nemes ellenfelünk sport ereje? Erre jó példa, hogy legutóbb Pakson 7:4-re diadalmaskodtak felettünk. Idén március 9-én délután a kapuban Homyák László, a mezőnyben Bagó Béla, Bodahelyi András, Czethoffer Gyula, Izsák Lajos, Kerepesi Ottó, Klopcsik István, Kővári István, Nyárai Sándor, Sipos József, Sipos László és Szabadi Vilmos hatalmas küzdeni tu­dásról tett tanúbizonyságot, és így 4:0- ás győzelemmel feledtetni tudta a né­pes paksi szurkolók korábbi bánatát. Státusz székelyek a hargitai ősvadonban 2002. március 10. Székelyudvarhely, TÁG Hírügynökség: - „A bukaresti parlament immár jóváhagyta, az Er­délytől elcsatolt anyaországi magya­rok számára, a státuszszékely igazol­ványok kibocsátását. Ezen igazolvá­nyok ügyében pár nappal ezelőtt meg­érkezett a székely anyavárosba a pak­si öregfiúk csapata, ugyanis ők és családtagjaik lennének az első sze­rencsések, akik a Székely státusztör­vény előnyeit élvezhetik. A törvény ér­telmében a jelentkezőknek pár napig tartó próbatételnek kell alávetniük magukat. Az ellenőrző bizottság pozi­tívan értékelte a csoport teljesítmé­nyét. Megállapítást nyert, hogy a ma­gyarországi vendégek hősiesen meg­birkóztak a hargitai havasokkal. Csak néhányon szálltak el, bevallásuk sze­rint csupán csak azért, hogy a felhők között jobban gyönyörködhessenek az egyedülálló panorámában. Ugyanak­kor a paksi öregfiúknak dicséretes módon sikerült a feleségüket egyszer feljuttatni a csúcsra. Ez az egész napi megerőltető program után igazán di­­cséretreméltó teljesítmény. Estétől ké­ső éjszakába nyúlóan közös kulturális örökség jegyében sor került egy szé­kely-magyar vegyes kórustalálkozó­ra, melynek során a két karmester ki­emelkedő asztali vezényléssel irányí­totta a felhevült társaságot. A kórus harsány énekének hatására a Székely­föld összes medvéje áttelepült a Kár­pátokon túlra, jelezték a természetvé­dők. Ugyanakkor, a Vili-féle lesikló pályán, a hagyományos mű-lesiklás mellett „jópofán ” is lehetett siklani. Megjegyeznénk azt is, a magyarok al­kalmazkodási képességét dicséri, hogy jövőre a Hargitán megnyílik a Hornyák-féle síoktató iskola, amely a téli olimpiára készíti fel a kezdőket. A bizottság megállapította, hogy az anyaországi magyarok ugyanolyan szinten káromkodnak, és ugyanúgy szeretik a koleszterinszegény szalon­nát, mint az erdélyiek, ezért úgy dön­tött, hogy támogatja a paksi csapat tagjainak a székely igazolvány megsz­erzését... Lapzárta után érkezett hír: A stá­tuszszékely igazolványok ünnepélyes átadására megérkezett a kolozsvári polgármester is. ” Sípos László .2002. április Paksi fiúk és a zászló a Hargita csúcsán Sítúrák Bakancsos Atom Kupa A februári számban megígértem, hogy beszámolok az ASE Síklub márciusi túráiról. Előbb azonban hadd adjak tájékoztatást a XIX. Villamosipari Sítalálkozóról, ahol erőművünket 12 fő képviselte. A szállás és az adminisztráció Sop­ronban, míg a verseny Mürzsteg- Niederalpban volt, ennek következté­ben cca. 1.400 kilométert autóztunk a három nap alatt. A mátrai rendezők bejelentették, hogy hosszabb távon önállóan nem vállalják a találkozó megrendezését. Sajnos a 9 iparági cég közül a mi csapatunk volt a legki­sebb, de az 5. helyet így is sikerült megszereznünk. A versenyen össze­sen 56 nő és 129 férfi állt rajthoz. Az ifi lányok kategóriában Jégh Vera 2., Varjú Linda 3., és Eiler Ágnes 5. he­lyet ért el, így csapatban ötödikek let­tek. A Kovács Gergely, Feil Béla, Varjú Béla alkotta csapat 4. helyezést ért el férfi abszolút kategóriában. Feil Béla, Varjú Béla és jómagam pedig 3. helyezést értünk el a seniorok csapat­­versenyében. Ugyanebben a kategóri­ában Eiler János, Skach Lóránt és Lipták János a 6. helyet csípte meg. És most a túrákról! A hagyomá­nyoknak megfelelően idén március­ban is három sítúrát szervezett az ASE Síklub. Az elsőt 3. és 9. között Skiweltben (A) 86 fővel, a másodikat 8. és 16. között Risoulban (F) 46 fő­vel, a harmadikat pedig 23. és 30. kö­zött Viehhofenben (A) 36 fővel. Sze­rencsére mindhárom síterületen bő­ven volt hó és napsütés egyaránt. A franciaországi túrát gyakorlottabb sporttársainknak ajánlottuk, így ott még egy háziverseny megrendezésére is sor kerülhetett. A két ausztriai túrán kezdő és középhaladó sízők részére tartottunk oktatást. Úgy tűnt, hogy a tanítványok igen strapabíróak voltak, mert nemcsak „túlélték”, de még síz­ni is elég jól megtanultak. Az utolsó túránk résztvevőinek páratlan él­ményben volt részük, mikor az A-9- es úton Graz után elértük a 8 km hosszú alagutat. Az innenső oldalon ragyogó tavaszi idő volt, de az alagút kijáratánál már igazi tél várt minket. A több, mint kétnapos szakadó hóesés közel 60 cm-es friss havat hozott a pályákra, így kipróbálhattuk a mély­­hósízés örömeit is. Ha bővebben sze­retnétek hallani az élményekről, ak­kor keressétek azokat a napbamította kollégákat, akik szemüveg nélkül is pápaszemesek! Ezzel sajnos véget ért számunkra az idei síszezon. DE JÖVŐRE IS LESZ HÓ ÉS LESZNEK TÚRÁK IS! KA 2002. március 16. 2002. március 16-án rendeztük meg a Szekszárdi-dombságban az V. Bakan­csos Atom Kupa természetjáró túraver­senyt, mely egyben az országos bajnoki sorozat első fordulója is volt. Talán a rossz idő több paksi családot is elriasztott a részvételtől, ám az ország távolabbi vi­dékeiről - Miskolctól Pécsig — érkezők­nek köszönhetően így is rekordlétszámot regisztráltunk. A versenyen összesen 286-an vettek részt, köztük profik (az or­szágos bajnokság résztvevői), diákok (a jövő reménységei) és családok (akik ta­lán csak a mozgás kedvéért érkeztek). A tavaszi erdő igazi virágpompával fogadta az érkezőket. A kora tavaszi eny­he időjárás hatására egyszerre virágoztak olyan növények, melyek egyébként rit­kán „találkoznak”. Itt-ott még látható volt hóvirág és virágzott még az illatos hunyor, óriás csokrokban virított a fehér és lila ibolya, valamint a májvirág, míg máshol szellőrózsákkal, kis tyúktaréjjal és odvas keltikével találkozhatott a fi­gyelmesebb versenyző. Nekünk, a 17 fős szervezőgárdának ehhez a „körítéshez” kellett a tartalmat biztosítani. Persze a szervezés már jóval koráb­ban, január végén elkezdődött, ezen a na­pon már „csak” forgott a jól beolajozott gépezet. A versenyközpont a Gurovica erdészház volt, ahol a nevezést követően a versenyzők megkapták az erre az alka­lomra készült jelvényt, majd nekivágtak a hét különböző kategóriában a 6-10 km-es távok valamelyikének. A ver­senypályákat igyekeztünk úgy megter­vezni, hogy azok mindenki számára érdekesek legyenek, ugyanúgy a telje­sen kezdő, inkább csak kirándulni vá­gyók, mint a már több éve rendszere­sen versenyzők számára is. Elkerültük a fölösleges ki szúrásokat, hegyre fel - hegyről le meneteket, ugyanakkor a feladatokat igyekeztünk úgy megalkot­ni, hogy azok alapján eldönthető le­gyen majd a helyezések sorsa. A célba érkezéskor mindenkit csoko­ládé, zsíros kenyér és meleg tea várt. A felnőttek közül, a nem sofőrként érkezők forralt bort is ihattak. Az eredmények ki­értékeléséig megvitathatták egymás közt a versenyzők az ilyenkor szokásos témá­kat: miért ez a bója volt jó, miért nem az, amott miért rontottam el ezt, miért csi­náltam jól azt, jól határoztam-e meg a tá­volságot, az irányszöget stb. A verseny elején cseperésző eső is gyorsan odébbállt, így az eredmény­­hirdetést már verőfényes napsütésben tarthattuk. A legszebb emlékekkel ter­mészetesen a helyezett csapatok távoz­tak, ám a különböző (szóbeli, telefo­nos, e-mail-en és internetes fórumokon érkező) visszajelzések alapján elmond­hatjuk, hogy aki eljött, az nem bánta meg, mindenki jól érezte magát. Talán csak egy dolog miatt kell „ag­gódnunk”: a hírek hatására jövőre még többen lesznek. Jakab Albert ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Baji Csaba Főszerkesztő: Beregnyei Miklós Főszerkesztő-helyettes: Lovászi Zoltánná Olvasószerkesztő: Varga József A szerkesztőség tagjai: Enyedi Bernadett, Gyulai János, Hadnagy Lajos, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László, Wollner Pál Felelős kiadó: Kováts Balázs főosztályvezető Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-431 Telefax: 155-72-80 Internet: www.npp.hu Tördelőszerkesztő: Kertai Edit Nyomás: Séd Nyomda Kft., Szekszárd Felelős vezető: Lambert István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom