Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-04-01 / 4. szám
6. oldal ATOMERŐMŰ 2002. április OSZTÁLYTABLÓ A Környezetellenőrző Laboratórium ugyan nem önálló osztály, hiszen a Sugárvédelmi Osztályhoz tartozik, ám egy teljesen különálló egységet képez, ezért mutatjuk be a 21. éve létrehozott laboratóriumot. Dr. Germán Endre Dr. Germán Endre 1976. szeptember 1-én nyert felvételt az akkori Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Törzsszáma 00624, amely szerint az első tízben van a ma még az erőműben dolgozó alapító tagok között. Kezdettől fogva a Környezetellenőrző Laboratórium vezetője, és ma is ezt a pozíciót tölti be. Neve összeforrt az erőmű környezetének sugárvédelmi ellenőrzésével, s mint az egyik legrégebbi „motorost” kérdezem: hogyan kezdődött?- A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kara fizikus szakának elvégzése után, 1970 nyarán kezdtem dolgozni az Izotóp Intézetben Budapesten. 1976 közepén hallottam, hogy szerveződik a Paksi Atomerőmű. Megkeresve az akkor már megalakult vállalat vezetőit - Pónya József és Szabó József urakat - ők a kömyezetellenőrzés területét ajánlották figyelmembe, mondván, az ezzel kapcsolatos munkák már jóval az atomerőmű üzembelépése előtt megkezdődnek, és itt van szükség emberre. Rövid gondolkodási idő után elfogadtam az ajánlatot, annál is inkább, mert nem állt távol tőlem a környezetvédelem. így kerültem a Kömyezetellenőrző Laboratórium majdani vezetőjeként 1976. szeptember 1-én atomerőműves állományba, és azóta is ezt a munkakört látom el. Közben, 1996 és 2000 között a laboratóriumvezetői teendők mellett elláttam a Sugárvédelmi Osztály Nukleáris Környezetvédelmi Üzemének üzemvezetői feladatát is. Összegezve, 33 év alatt volt két munkahelyem, s az atomerőműben felvételem óta egyazon munkahelyen mindvégig gyakorlatilag ugyanazt a munkát végeztem. Ezt valószínűleg kevesen mondhatják el magukról a társaságnál. S mivel a sugárveszélyes minősítésű munkakör révén már elértem a korkedvezményes nyugdíj-jogosultságot, feltehetően innen hagyom abba az aktív éveket.- A jövőről még később kérdezlek, most inkább az eltelt 26 évről. Hol, kikkel, hogyan dolgoztál?- A Kömyezetellenőrző Laboratóriumot - amelyet, illetve az itt dolgozó kollégákat e tabló keretében mutatjuk be - 1981 áprilisában adták át. Azóta végezzük munkánkat: a különböző környezeti közegek radioaktív izotóp tartalmának és a környezeti gamma-sugárzás dózisának mérését. A tevékenységünket talán az a kétoldalas táblázat jellemzi legjobban, amely precízen rögzíti, hogy milyen fajta mintát honnan, milyen gyakorisággal, mikor kell begyűjteni, miképp kell feldolgozni és mérni. A részletek taglalása nélkül csak annyit, hogy mintegy 20 környezeti mintafajtát ellenőrzünk, az éves vizsgálati szám kb. 3500. Ezt a munkát rajtam kívül hat kolléga végzi, ők majd szólnak a hozzájuk tartozó részterület egy-egy jellegzetességéről. A laboránsok mindegyike régi erőműves, hárman közülük pedig jóval több, mint tíz éve itt a laboratóriumban dolgoznak. Szeretném hinni, hogy jó közösséggé kovácsolódtunk össze, ismeijük egymás erényeit és gyöngéit, s ami igen fontos, egymást kisegítve törekszünk a feladatok lehető legjobb ellátására. Hozzátenném, hogy szívesen emlékszem viszsza azokra a kollégákra, akik korábban a laboratóriumban dolgoztak, és remélem, ők is hasznosnak ítélik az itt töltött éveket.- Nagyon szép, kellemes, kulturált kinézetű a laboratórium. Jólesik az elismerő vélemény. A munkahely kinézetét is magunk alakítottuk ki, illetve tartjuk fenn. Nemcsak azért, hogy a kinézet feleljen meg a funkciónak, hanem azért is, mert kellemesebb a munkavégzés kulturált körülmények között. Persze, egy teljes építészeti felújítás nem túlságosan szívmelengető folyamat, és volt ilyenben részünk 1986-ban, majd 1998-1999-ben is. Mindezekkel együtt teljes az a kép, amely kívülről - az erőműből nézve — „szanatóriumnak” láttatja a laboratóriumot. S ha már itt tartunk: nagyon szeretnénk a laboratórium gépkocsijai számára egy megfelelő méretű garázst építtetni a laborépület mellé. A legutóbbi felújítás során már el is készült az előzetes terv, és talán egyszer pénz is adódik a beruházásra.- Hogyan látod a szakmád jövőjét?- A nukleáris kömyezetellenőrzésre - akárcsak a hagyományos környezetvédelemre, kömyezetellenőrzésre - hosszú távon és egyre inkább szükség van, illetve lesz. Az erőmű vonatkozásában elég itt csak utalni a normálüzemi ellenőrzés mellett az esetleges élettartam-hosszabbítással, a kiégett fűtőelemek tárolásával, valamint a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végső elhelyezésével kapcsolatosan várható környezetellenőrzési feladatokra. Napjainkban pedig itt van az immár 20 éve működő kibocsátás- és kömyezetellenőrző távmérő rendszer teljes rekonstrukciójával járó feladat-dömping. Aki tehát érdeklődését, munkáját, megélhetését erre a területre fókuszálja, bizonyosan hosszú távra tervezhet. — Eddig csak a munkáról beszélgettünk. Mondanál valamit a családodról, hobbidról?- Talán még valamit az előbbiről. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan munkát végezhettem, ami egyben a hobbim is. A laboratóriumi munkát, a vele kapcsolatos tevékenységet - jelentések, tanulmányok és közlemények írását, előadások tartását, az utazásokat, konferenciákat stb. - soha nem éreztem fárasztónak. A laboratórium jó körülményeket nyújtott az elmélyültebb munkavégzéshez. Ha nem tűnik szerénytelenségnek, mondanám, a munkám szinte az életformám is egyben. Tulajdonképpen ezért sem érdekelt más munkakör vagy magasabb beosztás. Gondolom, vagyunk egypáran - „öregek”? - akik nemcsak a fizetésért dolgoztunk, és nemcsak a hivatalos munkaidőben, hanem szerettük, élveztük is azt, amit csinálunk. Nos, ehhez megfelelő családi háttér is kellett. Feleségem, akit Szekszárdon ismertem meg jó 20 évvel ezelőtt, megértő partner volt ebben, bár olykor ajánlotta, hogy költözzem be a laboratóriumba. Erre azért tartósan nem került sor, valamilyen járattal valamikor mindig hazaérkeztem. Két fiunk van, az idősebbik első éves építészmérnök hallgató Budapesten, a kisebbik elsős gimnazista Szekszárdon. Különösebb hobbim a fent elmondottakon kívül nincs, hacsak talán az nem, hogy ahol élek, ott úgy igyekszem kialakítani a körülményeket, hogy családommal együtt jól érezzem magam. Ahogy az ember felett szállnak az évek, egyre inkább a csöndre, nyugalomra vágyik. Nagy a családunk, fiaimnak 10 unokatestvére van, és ha csak részlegesen is összejön a rokonság, nagy öröm a sok szép, vidám gyermeket látni. Van egy kis, tomácos sváb parasztházunk Mecseknádasdon, kellemes környezetben, lehet, hogy egyszer majd oda vonulunk vissza a feleségemmel. Beczo Béla Becző Béla a laboratórium egyik legrégebbi dolgozója. Fő feladata a környezeti minták gyűjtése, ami önálló, lelkiismeretes munkát tételez fel, hiszen nincs mellette a főnöke, s ha itt hiba következik be, azt utólag nehéz észrevenni, korrigálni. Mesélj magadról, a munkádról:- 1947-ben születtem. Végzettségem általános műszerész, beállító műszerészként kezdtem dolgozni. Később a sütőiparnál vízkeverő- és gázautomaták javításával foglalkoztam. Paksra egy baráti látogatás során kerültünk a feleségemmel. Nagyon megtetszett a város, és szerettem volna az Atomerőműben elhelyezkedni. Kérdésemre elmondták, hogy a Sugárvédelmi Osztályon tudnának alkalmazni, mint leendő dozimetrikust. Számomra jó lehetőség volt egy új szakma elsajátítása, ezért elfogadtam az ajánlatot. Nagy kedvvel és szorgalommal elvégeztem a kötelező tanfolyamokat, és jó eredménnyel megszereztem a dozimetrikusi szakképesítést. 1982 januárjában Novovoronyezsben szakmai gyakorlaton vettünk részt hat dozimetrikus társammal együtt. Az 1. blokk üzembe helyezését fokozott figyelemmel, izgalomtól sem mentesen kísértem végig.- Mikor kerültél a Környezetellenőrző Laboratóriumba?- Jelenlegi munkahelyemre 1983 márciusában kerültem, amit, úgy érzem, kellő odaadással és szorgalommal látok el mind a mai napig. Előbb mintagyűjtő laboránsként dolgoztam, később izotóplaboránsi munkakörbe kerültem. Munkám során nagyon sok kollégával kerültem kapcsolatba az elmúlt évek alatt. A feladatokról konkrétan annyit szeretnék elmondani, hogy ezt a munkakört ketten látjuk el, és az erőmű 30 km-es körzetéből gyűjtjük össze a mintákat napi, heti, havi, negyedéves és éves rendszerességgel. Ezen kívül elvégezzük az állomások takarítását, a kisebb javításokat, karbantartásokat, de raktározási, szállítási és egyéb feladataink is vannak olykor az egész osztály számára. A munkámat azért szeretem, mert önállóan, saját belátásom szerint állíthatom össze immár 19 évi tapasztalat alapján. Feladataink végrehajtását nagyon befolyásolja az időjárás, különösen az esős időszakokban és a téli hónapokban. A laboratórium négy dízel autót üzemeltet, melyek a szabad ég alatt parkolnak. A hideg éjszakák után bizony nem kevés fáradságunkba kerül az üzembe helyezésük. (De jó is lenne egy fűtött garázs!) A hóesés miatt olykor több köbméter havat kell ellapátolnunk, mire be tudunk ülni az autókba. És még csak ezután jön a java: több kilométeres út megtétele havas, jeges, vagy éppen vizes, sáros földúton, nagy gödröket kerülgetve. Folytatás a 7. oldalon. Dr. Tisza Fercncné Dr. Tisza Ferencné, Évike hosszú időt töltött a Nukleáris Környezetvédelmi Üzem másik laboratóriumában, a Kibocsátás-ellenőrző Laboratóriumban. Onnan került át a Környezetellenőrző Laboratóriumba, amely alig pár lépésre van a lakásuktól. Sok időt nem kell a munkába járással töltenie. — Kérlek, mondd el pár mondatban, miként kerültél Paksra, illetve az erőműbe! — Több mint húsz éve élek a családommal Pakson. Gyógyszertári asszisztensként kezdtem dolgozni, és tizenöt évet töltöttem el ebben a munkakörben. A laboratóriumi munka érdekelt legjobban a gyógyszertárban is. 1987-ben kerültem az akkori PAV-hoz, és tizenkét évig dolgoztam a Kibocsátás-ellenőrző Laboratóriumban izotóplaboránsként. Az erőmű folyékony és légnemű radioaktív kibocsátásának folyamatos ellenőrzését végeztük. Jelenleg a Kömyezetellenőrző Laboratóriumban dolgozom hasonló munkakörben. Feladatom a PA Rt. nukleáris kömyezetellenőrzésével kapcsolatos tevékenységek végzése.-Meglehetősen hosszú ideje dolgozol ebben vagy hasonló munkakörben. Ezek szerint megtaláltad, amivel szívesen foglalkozol és elégedett vagy. — Szerencsés embernek érzem magam, mert munkám során igen nagy tudású főnöki kar irányítása alatt dolgozhattam, de köszönettel tartozom kollégáimnak is mindig segítőkész, emberséges magatartásukért. — Magánéleti vonatkozásban is ilyen szerencsésnek érzed magad?- Amint a riport elején említettem, a családommal élek Pakson. A férjem orvosként dolgozik a Városi Rendelőintézetben. Két felsőfokú végzettséggel rendelkező lányunk van. Amíg a gyerekeink „ki nem repültek”, örömmel követtük pályájuk szép alakulását. Ma szabadidőnkben kettesben járjuk a természetet, kirándulunk, sokat olvasunk és megpróbálunk minél több segítséget megadni a gyerekeinknek, hogy munkájuk mellett nekik is maradjon idejük kikapcsolódásra vagy éppen arra, hogy tovább képezzék magukat. * Lukácsné Illés Éva Lukácsáé Illés Éva ősz haja ellenére a legszebb korban lévő hölgy a laboratóriumban. O maga így vall erről:- 1984 októbertől dolgozom a Kömyezetellenőrző Laboratóriumban. Most a legszebb korba lépek, hiszen 18 éve lesz, hogy itt vagyok. Férjemmel, Lukács Zoltánnal 1978 januárjában jöttünk az Atomerőműhöz a Péti Nitrogénművektől. Én akkor a Vegyészeti Osztályra kerültem, majd úgy hozta a sors, hogy 1984- ben lett egy szabad hely a laboratóriumban és ide kerültem. Azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, de ha visszagondolok, szinte olyan, mintha most kezdenék. Izotóplaboránsként dolgozom, feladatom a különböző környezeti minták (kihullás, levegő, tej, fű stb.) feldolgozása, előkészítése mérésre, a környezeti dózismérők kiértékelése, az adatok archiválása.- Nem válik unalmassá, megszokottá nap mint nap ugyanazt csinálni?- Az évek során jönnek új feladatok, új minták, új műszerek. Meg kell tanulni az új módszereket, és mire az idő múltával megunnám, megint jön egy új feladat, egy másik vizsgálati eljárás.-A családról mondanál néhány szót?- Férjem a KÁIG Szerviz Főosztály főosztályvezetője. Két gyermekünk van. Péter 23 éves, a BME Építészmérnök Karának hallgatója. Gabriella 20 éves lesz, ő közgazdasági pályára készül.- Ha megkérdezik, paksinak érzed-e magad, mit válaszolsz?- Teljes mértékben paksi vagyok, mivel az édesanyám is itt lakik a szomszéd faluban, az öcsém szintén, a féljem testvére családostól ugyancsak itt vert gyökeret. Szóval, a tágabb család, a rokonság is közel van hozzánk. A lakótelepen építkeztünk, és nagyon szeretem a házunkat, azt a környéket, ahol élünk. Bízom benne, hogy még sokáig élvezhetem ezt a környezetet, beleértve a laboratóriumi munkát is.
