Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-02-01 / 2. szám
6. oldal ATOMERŐMŰ 2002. február OSZTÁLYTABLÓ Osztálytabló sorozatunkban ez alkalommal a Karbantartás Irányítás Osztály munkatársait mutatjuk be, nevezetesen Szabó Attila osztályvezetőt, Kurucsó Sándor karbantartás vezetőt és Illés József bázisvezetőt. Szabó Attila, Szabó Attila osztályvezető a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gyárszerelő Üzemmérnöki Karán végzett 1984-ben, majd Paksra került, mégpedig az ERBE-hez. Miután a beruházást átvette a PAV, 1985. februárjától ő is PAV-os lett.- Hol kezeltél, milyen beosztásokban voltál?- A Beruházási Igazgatóságra kerültem és félév után a Határidő Tervezési Osztály vezetője lettem. Miután a tervezett 2 db ezres blokk ügye meghiúsult, jött egy nagy szervezetátalakítás, és a Beruházási Főosztályra kerültem Puskás Jenőhöz. Gyakorlatilag beruházási műszaki ellenőrként, illetve annak a csoportnak a vezetőjeként dolgoztam 1996- ig. Aztán nagy változás történt az életemben, mert 1996. szeptemberében az akkori műszaki vezérigazgató-helyettes döntésére a Karbantartás Irányítási Osztály élére helyeztek. Akkor ultimátumszerűén tették fel a kérdést és csak a módosított munkaszerződésemet kellett aláírni.- Gondolom ez azért történt, mert Márton úr ismerte az ERBE-s tevékenységedet.- Ez igaz, de jól tudta, hogy én a karbantartással és karbantartás szervezéssel soha nem voltam kapcsolatban, azon kívül, hogy a blokkok környékén végeztem műszaki ellenőri tevékenységet. Utólag elmondhatom, hogy eleve halálomat láttam ebben az új beosztásomban. Egy lehetőségem volt, felpörögni és megpróbálni felszedni azt a tudást és stílust, ami egy ilyen csapat irányításához szükséges. Az volt a szerencsém, hogy a 2. blokkon vége volt a főjavításnak, így volt egy félévnyi időm a következő főjavításig a betanulásra. Illetve, ami ennél is fontosabb volt, a két karbantartásvezető - Takács Zoltán és Kurucsó Sándor - úgy gondolta, nem hagynak meghalni, hanem szívvel-lélekkel segítenek.- Tehát befogadtak?- Engem nehéz volt befogadni azoknak, akik a karbantartási világban dolgoztak. Nagyon nehezen fogadták el, hogy egy beruházási területen dolgozó kerüljön az osztály élére. Meg tudtam őket érteni, tudosztályvezető tam, nagyon keményen kell dolgoznom, és talán van három-négy hónapom a bizonyításra, vagy bedobom a törülközőt. A kezdeti félelmem később csillapodott, kezdtem bizakodni, mert azok a tapasztalatok, amelyeket a határidő tervezéssel és szervezéssel szereztem, azokat hasznosítani tudtam, volt ismeretségem az erőműben, és mint már említettem, segített a két karbantartásvezető. 1998-99-re éreztem úgy, hogy mondásaimért nyugodtan vállalhattam a felelősséget.-Mi az osztályod fő feladata?-Ami feladatunk a stratégiai tervezés, illetve a főjavításoknak a rendszerszintű tervezése és irányítása. Nekünk meg kell tervezni három évre előre, hogy milyen főjavítási volumenekkel kell számolni. Ennek alapján lehet az éves termelési tervet elkészíteni, illetve a kereskedelmi szerződést megkötni. Ezt követően az éves szintű tervezésre kerül sor, amelyre már a főjavítást megelőző évben sor kerül. Ha ez megvan, akkor nekivághatunk a főjavításnak, aztán mindennapos harccal megpróbáljuk a tervben rögzítetteket betartani, betartatni. Óriási feladatot jelent a munkák összehangolása, hiszen a főjavítási idő alatt akár 4-5 ezer ember is dolgozik. Úgy gondolom, velünk szemben a legnagyobb elvárás az, hogy a mindig aktuális helyzethez tudjuk igazítani a hátralévő több ezernyi munkát. — Létszámgondotok van-e?- Gyakran lehet hallani az erőmű területén, hogy a műszaki háttér mindenütt kevés. Mi harmincegyen vagyunk az osztályon, ebből tizenöten folyamatosan dolgozunk, ez a bázis létszám, a többiek a határidős tervezéssel foglalkoznak. Lehetnénk bővebben is, de hát ez van. Gondolom, nem tartozunk abba az országos átlagba, amely szerint egy magyar átlag munkaerő 40 %-a dolgozik napi nyolc órában. Nekünk ennél sokkal többet kell.- Hogyan értékeled az elmúlt évet?- Számunkra, és úgy gondolom a cég számára is egy nyugalmi változást hozott az elmúlt év. Idegileg nem volt olyan megterhelő, pedig a munka sokkal nagyobb volumenű volt. Úgy látszik elfogadta a cég vezetése, hogy ha van az SZMSZ-ben döntésre jogosult szerv, akkor igenis az döntsön, ne felülről próbáljanak beleszólni, mikor gyorsítok vagy lassítok. Senki nem volt feszült, senki nem volt ideges. Ebből a szempontból a legnyugodtabb évünk a tavalyi volt. Ezt az eredmény is tükrözi, mert a második legjobb évet zártuk, miközben a legnagyobb volumenű munkát hajtottuk végre.- Mi várható erre az évre?- Az idei év még erős lesz, végre kell hajtani a tápvízelosztók cseréjét, be kell fejezni a földrengésvédelmi munkákat, a 4. blokki főjavítást, és még sorolhatnám. Ebben az évben az átalakítási munkák még terhelik a főjavításokat, és talán jövőre visszatérhetünk a szokásos karbantartok-üzemeltetek programra.- A napi munka után számodra mi jelenti a kikapcsolódást?- A család. Kiköltöztünk Paksról Györkönybe öt évvel ezelőtt. Szép, csendes és nyugodt helyen lakunk. Nagy a telek, akár négy órán át is nyírhatom a füvet. Szeretek kerékpározni, mozogni, kirándulni. Kifejezetten élvezettel élem meg a falusi világot, ott valóban ki lehet kapcsolódni. Egyébként négy lányunk van, 4,5; 6; 11 és 13 évesek, ők teljes horizontban lekötnek. Mindegyiknek megvan a kérdezési igénye, nálunk nem a tévézés és az újságolvasás a fő téma, hanem a gyerek és a háztartás. Feleségem is az erőműben dolgozik, és ha hazaérünk, minden percünket a család köti le. Szívesen veszek részt minden háztartási munkában, sőt élvezem is. A barátság viszi előre az ügyet Illés József a Karbantartás Irányítási Osztályon dolgozik, mint bázisvezető. 1986. júliusában került a PAV-hoz a KÁIG Műszaki Előkészítési Osztályra, mint gépész előkészítő mérnök. Dunaújvárosban végzett a műszaki főiskolán 1975-ben, majd a dunaújvárosi papírgyárban dolgozott, mint anyagmozgatás-szállítás szervező mérnök, majd mint üzemvezető.- Hogyan kerültél a PAV-hoz?- Annak idején sokat hallottam a cégről, és egy jó ismerősöm már itt dolgozott, vele sokat beszélgettem. Másodsorban azért jöttem el az előző munkahelyemről, mert ott nem voltak jók a lehetőségeim egy szervezeti átalakulás következtében. Jobbnak láttam változtatni, akkor még a pályám viszonylag aktív szakaszában és fiatal voltam. Csábított egy új iparág és technika megismerése.- Mi volt a konkrét feladatod?- Az első perctől kezdve a bázison dolgoztam, kezdetben mint előkészítő mérnök. Először a gépészeti karbantartás irányításával, majd - a szervezeti átalakulások következtében - saját műszakomban a bázis irányításával is kellett foglalkoznom. Ezt a munkát végzem ma is. Csak a főjavítások idején jártunk műszakba. Gyakorlatilag ugyanazt csinálom kezdettől fogva, csak az osztályok nevei, illetve az osztályvezetők változtak. Sok ember keze alatt dolgoztunk. Jelentős változás volt a karbantartás irányításában, amikor a karbantartó szervezetektől kiemelve öszszevontan hozták létre a Karbantartás Irányítási Osztályt. Tehát kezdet kezdetén a karbantartáshoz kerültem, és fokozatosan alakult át a cég szervezeti felépítése.- Közben a körülmények is változtak.- Igen, munkakörülményeinkben nagy változás következett be. Mikor idekerültem, egy kis ablaktalan helyiségben dolgoztunk, az ún. „Kisbázison”. Nyomasztó, alacsony iroda volt. Azután egy nagyobb bázisra kerültünk, ám az is ablaktalan volt, de már nagyobb, végül 1997-ben egy nagyon szép megoldással sikerült a mai munkahelyünket kialakítani.- Milyen a mostani szervezeti felépítésetek?- Némileg változott csak a feladatom, az idekerülésem óta. Öt műszak dolgozik a bázison, minden műszaknak ugyanazt a feladatot kell ellátnia. A csapat egy gépész karbantartás irányítóból, egy villamos és irányítástechnikai irányítóból, egy kézbesítőből és a bázisvezetőből áll. Mindenkinek külön meghatározott feladata és szakterülete van.- A ti munkátok akkor sűrűsödik be, amikor megkezdődnek az átrakások?- Nem lehet ezt így egyértelműen kijelenteni, mert az igaz, hogy a munkák jelentős része a főjavításokra tevődik, de üzem közben is sok munka van. Persze ezt átlagolni nem lehet, intenzitása naponta változik. Inkább a hétfő, illetve a hurok- és biztonsági rendszer váltások ideje a leterhelt, bár a főjavítások idején a napok összefolynak, mindegy hogy hétfő van-e vagy vasárnap. —A létszámmal vannak gondjaitok?- Létszámhiánnyal nem küszködünk, minden munkakörre van megfelelő emberünk. Inkább az a gond, hogy az egykori fiatalok idősödnek, bár ez az egész vállalatra jellemző. A betegségek is gyakrabban előfordulnak, táppénzre mennek az emberek, a munkának viszont mennie kell. Úgy érzem, ezzel a gonddal foglalkoznia kell a vállalat vezetésének is. Fiatalítani, frissíteni kellene, mert egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt. Folytatás a 7. oldalon. Itt folyamatos kreativitásra van szükség Kurucsó Sándor karbantartás vezető Békés megyéből, Kőrösladányból érkezett családostól Paksra 1981-ben. Mezőtúron szerzett technikusi képesítést, és Paksra költözésének alapvető oka a megoldatlan lakásprobléma volt.- Hol kezdődött az erőműves pályafutásod?- Jelentkezésemkor az üzemvitelre irányítottak, így kerültem Sztrida Ferihez, akkor ő volt a turbina üzem vezetője. Vele egyeztem meg, tőle kaptam a szokásos eligazítást és ígéretet, vagyis 1981. novemberében lettem az erőmű dolgozója. Egy hónapra rá a család is ide költözött, kezdetben albérletben, majd félév után megkaptuk a vállalattól a lakást. A turbina gépészettel kezdtem foglalkozni, elvégeztem az erőműves tanfolyamokat, turbina gépész, turbina operátor, turbina főgépész, majd turbina szolgálatvezető lettem. Mindez néhány év alatt zajlott le, ekkor voltak az üzembe helyezési munkák, és ez jó lecke volt számomra. Az 1. blokk indulásakor már turbina gépész voltam, végül, mint műszakvezető fejeztem be tevékenységemet a Turbina Osztályon 1985- ben. Ekkor átkerültem az Üzemviteli Osztályra, majd ismét jött egy betanulási időszak, és a 3. blokk üzembe helyezése alatt megbízott blokkügyeletesként dolgoztam egy új csapattal. A hatósági vizsga letétele után 1995-ig blokkügyeletes voltam, és az év tavaszán kerültem a Karbantartás Irányítási Osztályra.- Itt mi a feladatod?- Feladatom a karbantartás tervezésétől a végrehajtásig történő rendszerszintű koordinációs tevékenység. Az erőmű minden szervezetének a felállását tudni kell kezelni, hogy a karbantartások az üzleti tervben meghatározottak szerint végrehajthatók legyenek. Az üzemviteli tudásomat itt igen jól tudom hasznosítani.- Nem vágysz vissza a blokkra?- Nem, már nagyon fárasztott a műszakozás, több mint tizenhárom évet műszakoztam, és már az éjszakákat nehezen viseltem el. Mikor az ember érzi, hogy nem tudja kipihenni a fáradalmakat, attól kezdve nem szabad csinálni. Szép volt az az időszak, de nem vágyom vissza. Ráadásul a mostani beosztásomban sokkal kreatívabb munkát végezhetek, itt folyamatos kreativitásra van szükség. Nagyon sok embernek és szervezetnek kell segíteni, nagyon jó kapcsolatot kell kiépíteni szinte az egész erőművel. — Milyen a csapatod?- Két csapattal dolgozom együtt, a tervezés időszakában a tervezőkkel, az ő munkájukat támogatom, és a bázis személyzet tartozik hierarchikusan hozzám, akikkel meg vagyok elégedve. Kevesen vagyunk, ezt úgy értem, hogy elértünk egy bizonyos képzettségi szintet az erőműves ismeretek terén, és úgy néz ki, nincs tovább. Ezzel a létszámmal nehéz úgy időt találni, hogy az erőműben indított tanfolyamokon részt vehessünk, amely a továbblépésre adna lehetőséget. Mindenkinek megvan a beosztásához előírt végzettsége, ha ennél többet akar, az nagyon nehéz, műszakba járunk, nehéz a helyettesítés.- Hogyan értékeled az elmúlt évet?- Elég sok kihívás volt, bár mióta karbantartás vezető vagyok, folyamatosan mennek a nagy átalakítási munkák. Igen komoly kihívásokat jelentett ennek a rengeteg munkának a megfelelő beillesztése a főjavításokba. Lassan kifutunk ezekből a munkákból, nagy részük az idén befejeződik, és ha ezeknek vége, talán be tudunk állni a kezdeti időszakban megszokott főjavítási munkákra. Igaz, lassan kezdődnek az élettartam meghosszabbítási munkák, és úgy néz ki, mindig lesznek egyéb feladatok.- Ez az év sem lesz könnyű?- Ebben az évben még a 4. blokkon hátra van a reaktorvédelmi átalakítás, ezen a blokkon lesz a gőzfejlesztő tápvíz kollektor csere, és a többi blokkokon is lesz bőven munka. A pontos feladat a főjavítások alatt kristályosodik ki, hiszen akkor lehet pontosan látni a feladatokat, addig csak tervek és elképzelések vannak. — A munkán kívül van-e hobbid? Mit csinálsz szabadidődben?- Több mint tíz éve, 1990-ben vásároltunk egy családi házat és Szedresbe költöztünk ki, akkor már három gyermekünk volt, és a család támogatási rendszer lehetővé tette a házvásárlást. Azóta ott élünk, nagy kertészkedést nem folytatok, még a fű nyírásával elboldogulok. Nincs is nagyon időm, leköt az erőmű, örülök ha annyi szabadságot ki tudok venni, hogy nyaralni el tudjunk menni. A kertet, a növényeimet rendben tartom, ezen kívül az utazás lenne a hobbim, szeretünk kirándulni. Szedrest és környékét már bebarangoltuk, ha van időm akkor kocsiba ülünk és egy kicsit messzebbre megyünk.- A gyerekek már felnőttek? — A lányom már 24 éves, munka mellett végzi a jogot. A nagyobbik fiam Kecskeméten tanul gépész szakon, a kisebbik fiú pedig a Garay Gimnáziumba jár. Lassan kirepülnek, maradunk a nejemmel ketten, aki szintén az erőműben dolgozik.
