Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-12-01 / 12. szám

2002. december ATOMERŐMŰ 9. oldal Szabó József kirendeltségvezető az elmúlt hónap végén egy zsáknyi do­kumentummal lepte meg múzeu­munkat. Igen értékes írásos anya­gok kerültek közgyűjteményünkbe a 70-es évek közepéről, az úgyneve­zett „hőskorból”. Szabó Józseffel a dokumentumok átadása után be­szélgettünk a közelmúltról.-Jóska! Hogyan indult a pályád az egyetem elvégzése után?- Mint fiatal villamosmérnök és ipa­ri közgazdász, az ERŐTERV-től kerül­tem 1974-ben a Nehézipari Minisztéri­umba (NIM), ahol három évet töltöt­tem az Iparszervezési Főosztályon. A NIM-ben alakuló Atomerőművi titkár­ság munkatársakat keresett, én is je­lentkeztem és 1977. június 1-től a PAV dolgozója lettem.- Kik voltak ott, hogyan nézett ki ez a titkárság?- Az Atomerőmű titkárságot Szabó Benjámin vezette, és dr. Erdősi Nán­dor, az MTA levelező tagja volt a tit­kárság helyettes vezetője. A titkárság a NIM Markó utcai épületében, a 353-355-ös szobákban székelt. Erdősi Nándor és Pónya József főmérnök a 355-ös szobában dolgozott, én pedig a többiekkel a másik két szobában. Itt volt Szabó József, Balo­­gi Jenő, Donkó András, itt jelentkezett felvételre Márton János, ott láttam sokat Bakács Tibort, Damjanovits Andrást. Ezekből a szobákból in­dult el az a bizonyos kis történelem, amelynek egyik fontos állomása volt a Paksi Atomerőmű Vállalat megalapítása. Akkor még hetente jár­tunk le az építkezésre, 2- 3 napot is Pakson töltve, így kerültem én is le, egy belépő ta­nulmány elkészítése után, amely „Az atomerőművek telj esítmény-kihasz­­nálási tényezőinek vizsgálata nemzet­közi vonatkozásban” címet viselte. Ez a „kis diplomamunkám” jelentette a belépőt. Ezt követően a Paksi Atomerőmű titkárságának egyik cso­portvezetője lettem. Innen, ezekből a szobákból indult a PAV fejlesztése, itt indult egy nagyon fontos minisztertanácsi határozat, a 3045-ös megvalósítása, amely az Atomerőmű Kormánybizottság és szer­vezetének, az Állami Indító, Átvevő és Ellenőrző Bizottság szervezetének lét­rehozását eredményezte. Kinevezték a miniszteri biztosokat, így a NIM részéről Ba­jor Lajost, a KGM mi­niszteri biztosát, Lőrinczi Attilát, Bara­nya Sándort az ÉVM- től. Ezekkel a kollé­gákkal dolgoztam együtt, mint dr. Erdősi Nándor titkárságveze­tő-helyettese. Dr. Er­dősi Nándor nyugdíj­­bamenetelét követően a miniszteri biztosok megszűntével Bajor Lajos lett a kormánybizottság titkára, s én a helyettese. 1986-tól 1990-ig a Kor­mánybizottság titkára voltam.- Titkárságod kezdetére mind a négy blokk üzemel, mi volt a legfonto­sabb feladatod 1990-ig?- Ez alatt az időszak alatt kezdőd­tek meg az atomerőmű bővítésének kísérletei 2x1000 MW-os blokkokkal. Előkészített szerződéseink voltak a szovjet féllel, kijavítva mindazon hi­bák, amelyek az 1-4. blokkok építése során felmerültek. Nekem ezeket a tárgyalásokat kellett előkészítenem, illetve előkészíttetnem. Ugyanakkor látván a gazdasági átalakulás és az ak­kori politikai rendszer roskadásának tendenciáját, meg kellett oldanom azt a kérdést is, hogy hogyan történjen visszalépés ebből a magyar kötelezett­ség-vállalásból, amelyet a magyar gazdasági lehetőségek korlátozottsá­gával lehetett elfogadtatni. Ezt már Németh Miklós kormányfő elé kellett terjeszteni, az utolsó lépéseket dr. Kapolyi Lászlónak kellett intéznie.- A bővítés felfüggesztése gazdasá­gi vagy politikai kérdés volt?- Mindkettő. Rá kellett döbbenni, hogy gazdaságunk nem azt az ütemet tartja, amit az „Országos Tervhivatal előirt”. Az úgynevezett zártláncú gaz­daságban látszott az, hogy erre a tel­jesítménynövelésre jelen pillanatban nincs szükség. Viszont azt is tudtuk, hogy a villamosenergia-rendszerbe beépített kapacitás és a rendelkezésre állás közötti különbség indokolta vol­na a bővítést. Ugyanis attól tartot­tunk, hogy egy esetleges felfutási igényt a több tíz éves gépekkel nem lehetett volna kielégíteni. Politikai oka az volt, hogy korlá­tozni és leszűkíteni kellett azt a kap­csolatrendszert, amelyen már látszott, hogy bizonyos szinteken nem viseli el a két blokknak a 6-7 éves felépítési stádiumát, és ez további bonyodalma­kat okozott volna.- Hogyan és mikor kerültél a Ki­­rendeltség élére?- A Kormánybiztosi titkárság 1990 elején befejezte tevékenységét, és én mint a PAV dolgozója, akit a minisztéri­um foglalkoztatott, jelentkeztem Pónya Józsefhél. Ő javasolta, hogy vállaljam el és szervezzem meg a vállalat budapesti kirendeltségét. Ez 1990 nyarán történt, akkor kezdtem a kirendeltséggel kap­csolatos feladatok szervezéséhez.- A Kút utcai kirendeltségnek van­nak előzményei?- Igen, előtte is volt kirendeltség, épület nélkül, először az IPM volt Margit körúti épületének első emele­tén. Onnan költöztünk egy másik bér­leménybe, a VEIKI épületébe, majd a Déli pályaudvarnál lévő Hertelendi utcába. A Hertelendi utcából irányí­tottuk a '92 őszétől '93 júniusáig tartó Kút utcai felújításokat. A terv az volt, hogy mi maradunk a Hertelendi utcában, a Kút utcai épü­letben pedig hálószobák és tárgyaló­helyiségek lesznek. Végül dr. Petz Er­nő úgy döntött, hogy a Kút utcába kell költözni. Most, hogy az élettar­tam-hosszabbítási és teljesítménynö­velési program előtt áll a cég, igen csak indokolná, hogy a Kút utcát az eredeti terv szerint működtessük.- Jóska, a döntést nem mi hozzuk meg. Az biztos, hogy nagyon kényel­mes és meghitt a Kút utcai szobákban megszállni, ha a fővárosban rekedt az ember, és nem kell idegen helyeken el­tölteni az estéket. Beregnyei Kormánybizottságtól a Kirendeltségig Gyarmati László- Milyen emléked van a blokk párhuza­mos kapcsolásáról?- Ezt az ünnepi ese­ményt, ami ezelőtt 20 évvel bekövetkezett, igen komoly össze­hangolt munka előzte meg, amiben részt vettek tervezők, beru­házók, kivitelezők. Az utat az üzemviteli sze­mélyzet fektette le, azzal, hogy az 1. blok­kot sikerült párhuzamosan kapcsolni. Ez a kapcsolás az ünnepi pillanatok­ban felemásra sikeredett, hiszen a blokk néhány másodperces üzem után kiesett. De akkor is egy olyan nagy esemény történt abban az idő­szakban, ami mindenképpen említés­re méltó. Nem beszélve arról, hogy a személyzet néhány óra múlva újrain­dította a blokkot, és azóta is eredmé­nyesen működik.- Milyen emléked van az Atomerő­mű újsággal kapcsolatban?- Az újságkiadás tényleg a kezdeti időkre húzódik vissza, mint ahogy az újság címe is állandóan változott. Kezdetben az „Atomerőmű Építői”, majd „Atomerőmű” címmel jelent meg. Ez tükrözte azokat a válto­zásokat, ami az erőmű építése során bekövet­kezett, Kezdetben az építőké volt a fő hang­súly, majd az üzemelte­tés került túlsúlyba, és az üzemeltetés kezébe került a kiadás is. En egy időben felelős voltam ezért a témáért áttételesen, de azt hiszem, mindig sikerült úrrá lenni azokon a ne­hézségeken, amik időnként adódtak. Mindig voltak kollégák, akik szívesen vállalták az újságírással kapcsolatos feladatokat és mindig volt főszerkesz­tő, aki ezeket mind összefogta. — Hány éve vagy nyugdíjban?- 1994 januárjában mentem nyug­díjba. Szabadidőmben elsősorban a családdal foglalkozom. Van egy kis birtok, ahol fizikai erőt is ki lehet fej­teni, és ez az, ami kitölti az időmet. Woliner Pál Szekér Gyula Folytatás a 8. oldalról. környezeti ártalom nélkül tudja fel­fogni a védőburkot pótló, utólag szer­kesztett (beton) biztonsági tér (kon­­ténmentj.Az ily módon megépített paksi Atomerőmű, sok más, menet közben végrehajtott fontos változta­tással együtt, a legszigorúbb nemzet­közi mércével mérve is, a világ egyik legbiztonságosabb atomerőművének számít. Ha nem halászijuk el öt évvel a paksi atomerőmű létesítését 1970- ben, most nem az atomerőmű korsze­rűsítéséről a biztonságnövelő intéz­kedésekről, valamint az élettartam hosszabbításáról, hanem az erőmű le­állításáról tárgyalnánk. Megismétlem tehát, hogy a paksi atomerőmű korszerűsége szempontjá­ból sorsdöntő volt, hogy a tervezők az új korszerű nemzetközi tapasztalatokat érvényesítsék a paksi atomerőműnél. A konferencián ezért is hallgattam örömmel azokat az előadókat, akik annak a 250 millió dolláros bizton­ságnövelő beruházásnak a részleteit ismertették, amelyeket a villamos­energia-ipar vezérkara és a Paksi Atomerőmű Rt. foganatosított. Azt mondhatom, hogy lenyűgöző az a hozzáértés, lelkesedés, amely el­tölti az embereket. Örömmel hallgat­tam számos tételében az egészen új­szerű megállapításokat, hiszen én már nem napi szinten vagyok részese e ha­talmas objektum vérkeringésének. Korábban tevőlegesen részt vettem 12 kombinát építésében, több mint 100 nagyobb, milliárdos volumenű beru­házás létesítésében, és ennek ismere­tével és tapasztalatával is rendelkezve mondhatom, hogy nagyszerű munkát végez a paksi kollektíva.-Milyen érzés most részt venni e kon­ferencián, beszélgetni azokkal az embe­rekkel, akikkel régóta nem találkozott?- Jól érzem magam, személyesen Szabó Benjáminnal jöttem ide, aki az első kormánybiztos, az első vállalat­igazgató volt Pakson. Örülök annak, hogy vele jöttem el erre a rendez­vényre. A konferencián részt vevők felét, harmadát ismerem, így nekem ez a mai nap, e rendezvény egy ünne­pélyes alkalom. Enyedi Bernadett- Az OSSK1 a kezdetek­től fogva, tevékenyen részt vett a Paksi Atomerőmű telepítésének az előkészí­tésében sugáregészségü­gyi szempontból. Ebből az alkalomból kérdezem Prof. Dr. Köteles György OSSKl Igazgató főorvost.- Mi a sugáregészség­ügynek vagyunk a felelő­sei az országban, s az első ilyen fontos tevékenység volt az ún. „0” szint fel­mérés, tehát az, hogy az építendő erőmű környezetében mi a természe­tes sugárzás szintje. Ezt azért érde­mes tudni, mert ehhez lehet hasonlí­tani minden járulékos sugárterhelést, s ennek megfelelően lehet értékelni, azt hogy mi a sok és mi a kevés. Az­óta létrejött egy hatóságilag koordi­nált sugárvédelmi ellenőrző rendszer, amely számos intézmény és azok la­boratóriumainak a bevonásával a ha­tósági kömyezetellenőrzést végzik. Ez a mintegy 14 éve működő rend­szer évente értékeli a környezeti ki­bocsátásokból a környezet terhelését. Azért hangsúlyozom, hogy a környe­zet kibocsátásokból, mert a környe­zetben radioaktivitást mérni nem le­het, mert olyan alacsony szintű, de modellekkel lehet megadni azt az érté­ket, hogy pl. a leve­gőben vagy a vízben kibocsátott radioak­tivitás az hogyan hat az élővilágra és mi­lyen többletterhelést jelent a lakosság­nak. Csak egy szá­mot mondok: ezek az értékek 0,1 és 0,5 mSv között vannak évente, ami annyit jelent, hogy a természetes sugárzás­nak mintegy tízezred részei, ha ezt át akarom tenni időtényezőre, akkor azt lehet mondani, hogy 1 órányi termé­szetes sugárzás az, amit a PA Rt a közvetlen környezetében lévő lakos­ság számára jelent. Egy további nagyon fontos tevé­kenysége az OSSKI-nak, hogy olyan kutatásokat is folytat, amelyben az em­berek egészségi állapotát lehet monito­­rozni bizonyos speciális módszerek alapján. Örömmel vettük azt az évek óta folyó együttműködést, amit az erő­mű üzemegészségügyi szolgálatával végzünk. Nagyon érdekes és nem csak tudományos jelentőségű eredményekre jutottunk, hanem arra is, hogy például egy jó erőnléti állapot egy megfelelő vitaminokkal való feltöltődés egy je­lentős ún. antioxidáns kapacitást jelent, ami azt jelenti, hogy a sugárzással szembeni ellenállást növeli. Talán még annyit erről az ellenőrző rendszerről, hogy évente ad kijelentést, ami nyilvános, megküldjük a különbö­ző hatóságoknak. Ebből lehet látni hogy a paksi atomerőmű mind a lakos­ságra mind a környezete biztonságos.- Mióta van személyesen kapcso­latban az atomerőművel?- Én valójában 1979-ben léptem be az OSSKI-ba és kapcsolódtam be ezekbe a munkákba. Jelenleg az igaz­gató főorvosa vagyok az intézetnek.- Milyen egyéb tevékenységekkel foglalkozik az intézet?- Nemcsak az OSSKl tevékenysé­gére, de azért mégiscsak a centruma ott van az oktatás, a továbbképzés és a lakosság tájékoztatása sug­áregészségügyi kérdésekben. Ebben is nagyon szerencsés módon tudunk együttműködni az erőművel. Csak egy példa, hogy az utóbbi időben a lakos­ságot nagyon érdekli a radioaktív hul­ladéktárolás és ennek sugáregészségü­gyi következményei, nagyon sok olyan lakossági fórumon, önkormány­zati ülésen vettem részt, ahol el kellett mondani mire lehet számítani, mi en­nek a kockázata, nem beszélve arról a bizottságról, amely a radioaktív hulla­dék tárolásával kapcsolatban ajánláso­kat adott a döntéshozóknak.- Köszönöm a beszélgetést. Woliner Pál Prof. Dr. Köteles György OSSKl Igazgató főorvos- Ott voltál, amikor a blokk beindult?- Természetesen én is ott voltam a párhuzamos kapcsoláskor a blokkve­zénylőben. Az egész egy igen nagy pozitív emlék, amit a mai min­dennapok egy kicsit megkeserítenek, hiszen sose gondoltam volna, hogy az atomenergiát ilyen nyíltan fogják tá­madni. Abban az idő­ben nagyon büszke vol­tam, hogy bekanyaro­dok a déli bejárónál. Ma körülnézek, hogy látják-e, hogy én Paks­ra tartok? No ez már inkább humor, de tényleg a lelkiállapotomat tükrözi, ezért aztán igen boldog vagyok, hogy itt lehetek ezen a megemlékezésen, ahol - azt hiszem - nagyon sokan úgy gondoljuk, hogy ez egy őskorbeli ese­mény volt, amire tényleg büszkék le­hetünk.- Az Atomerőmű újsággal kapcso­latban van-e valami élményed? Maróthy László- Nem kimon­dottan ezzel az új­sággal, de ennek az őspéldányába, amit még xeroxon sokszorosítottunk, ebbe még én is ír­tam cikket. Ami­kor ez az újság megszületett, ak­kor nagyon bol­dog voltam. Az előd újság két számban jelent meg. Utána hoszszú idő kiha­gyás volt és ezután jelent meg az Atomerőmű Építői, amit a kezdeti időszakban nem is pro­fik vittek, mégis a maga mód­ján professzionális újság volt. — Mit csinálsz most?- Az RHK Kht. ügyvezető igazgatói posztját látom el. Woliner Pál ttaárn I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom