Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-09-01 / 9. szám

2002. szeptember ATOMERŐMŰ 13. oldal Gólya-nézőben Az ESZI-s gólyatábor utolsó napján Gyöngyösi Olga tanárnővel, a prog­ramok vezetőjével beszélgettem.- Mióta hagyomány, hogy a gólya­tábort a kollégiumban tartják meg?- Az ESZI-ben ötödik éve rendez­zük meg ezt a programot a kollégiu­mon belül. Ez azért jó, mert a diákok­nak sokkal olcsóbb a helyszín, szál­lásköltséget ugyanis így nem kell fi­zetni. A táboijelleg megmarad, hisz bentlakásos az elhelyezés, a paksiak is itt szállnak meg. Korábban a régi dombori KJSZ-táborban tartottuk a gólyatáborokat, néhány éve jött az az ötlet, hogy az iskolánk diákszállója is megfelelne ennek a programnak.- A tábor négy napjába mi az a leg­különlegesebb dolog, amit beiktatott az idén?- Ami különlegesség az idén, hogy erőmű-látogatáson is részt vettek a gólyák. Olyan megfontolásból vittük ki őket a Látogató Központba, hogy a gyerekeknek legyen információjuk erről a nagy cégről, s így ott köze­lebbről is megismerhették az erőmű­vet, amiről ez a város híres.- Ezenkívül milyen foglalkozások várták a leendő kilencedikeseket?- A délutáni programok játékosak voltak, sportolásra, sétára, különféle programok megalkotására ösztönözték a gyerekeket. Voltak fent a strandon is és a városmegismerő vetélkedő alkal­mával pedig végigjárták Paksot. A dél­előtti tréninget is szórakoztatóvá tettük, hogy ne legyenek unalmasak ezek a foglalkozások sem. Hagyományosan, a délelőtti foglalkozások arra valók, hogy összekovácsolódjon az osztályközös­ség, hogy megismerjék az iskolát, a vá­rost, nevezetesebb épületeit, utcáit.- Sikerült megismerkedniük a diákok­nak egymással, a tanárokkal és az isko­la hangulatába is betekintést nyertek?- Úgy látom, a tábor elérte célját. Mire a gyerekek iskolába kerültek, már közelebbről megismerték egy­mást. A harmadik napon közösen kel­lett szervezniük, alkotniuk valamit, pl. az utolsó napi tábortűzre osztálymű­sort készítettek. A délelőtti foglalko­zásokat az osztály leendő tanárai tar­tották. Az osztályfőnökök folyamato­san az osztályukkal voltak, és a szü­lőkkel már a kollégiumba érkezéskor felvették a kapcsolatot, fogadóórát tartottak, ahol személyre szólóan be­szélték meg a legfontosabb dolgokat.-Az idén is segítségére voltakfelsőbb éves tanulók. Mi volt az ö feladatuk?- Az osztályfőnökökön kivül minden csoporttal ott volt két felsőbb éves, akik önként vállalták, hogy reggeltől estig felügyelnek a gólyákra és kísérik őket. Azt gondolom, hogy itt nem egyszerűen a munkáról van szó, hanem arról is, hogy közben sok mindent tanulnak, pl. hogy kell megszervezni egy ilyen tá­bort, milyen buktatói vannak. Sokat be­széltünk arról, hogyan illik viselkedni vezetőként, felsőbb évesként a gólyák­kal. Az ő feladatuk volt, hogy minden osztályt pontos időre a megbeszélt hely­re kísérjenek, segítsenek a kollégiumi rend felügyeletében és a délelőtti fog­lalkozások alkalmával kapcsolatot tart­sanak a szervezőkkel. Én ezúton köszö­netét mondok a gólyatábor szervezésé­hez nyújtott minden támogatásért. A vá­ros intézményeinek, intézményvezetői­nek, a gólyatáboros kísérő 10. osztályo­soknak és azoknak a kollégáknak, akik bármiben is segítették a munkánkat. A tanárnővel való beszélgetés után a gólyákat is felkerestem. Sipos Petra és Németh Szabolcs, a 9. d. gazdasági osztály tanulói bátran álltak a mikro­fon elé.- Milyen programokkal vártak ben­neteket a gólyatáborban?- Petra: Atomerőmű-látogatással, strandjátékokkal, városmegismerő vetélkedővel - ami mindenkinek na­gyon tetszett -, délelőttönként kom­munikációs tréninggel, valamint sok­színű és érdekes rendezvénnyel.- Szabolcs: Sportvetélkedőkbe is beneveztünk, az osztályunk második helyezést ért el. Ezután gyorsan men­nünk kellett a táncunkat próbálni, amelyet az esti tábortűznél adtunk elő. A koreográfiát egy rendkívül te­hetséges osztálytársunk, Horvai Csil­la tanította be nekünk. A sikert bizo­nyítja az, hogy kétszer kellett előad­nunk, mivel visszakértek bennünket.- Sikerült megismerkedni a leendő társaitokkal és az osztályfőnökötökkel?- Petra: Igen, minden osztálytár­sam szimpatikus volt. Ezenkívül az osztályfőnökkel és a tanárainkkal is kapcsolatba kerültünk. Az osztályfő­nök mindenkinek rendkívül tetszett, nagyon diákcentrikus.- Szabolcs: Én is így látom. A kom­munikációs tréningek nagyszerű le­hetőséget nyújtottak az ismerkedésre, és mi páran fiúk, megtanulhattuk a lá­nyok nevét.- Milyen benyomást szereztetek az elmúlt napokban az iskoláról és a vá­rosról?- Petra: A városmegismerő vetélke­dő nagyon hasznos volt és mindenki­nek tetszett. A sulinkat is elég jól megismertük, amely nagyon felsze­relt és szép.- Szabolcs: Sok időt töltöttünk az is­kolában és a városban is. Az iskolában összetalálkoztunk az igazgató úrral, aki bevezetett bennünket a tanáriba, az igazgatói irodába és betekintést nyerhet­tünk az órarendkészítés folyamatába is.- És egy kicsit menjünk vissza időben... Miért az ESZI-re esett a vá­lasztásotok?- Petra: Közel van Dunaföldvárhoz, és nagyon jó képesítést ad, és úgy gondolom, könnyű elhelyezkedni fel­sőoktatási intézményekben, egyete­meken, főiskolákon.- Szabolcs: Sok ismerősöm és ro­konom jár ide és tőlük kaptam a pozi­tív információkat. Azért ezt a szakte­rületet választottam, mert innen sok irányban van lehetőségem továbbta­nulni, és titkárként vagy más irodai alkalmazottként is elhelyezkedhetek.- Mit gondoltok, nehéz lesz áthi­dalni az általános- és a középiskola között lévő „szakadékot"?- Petra: Valószínű, hogy elég ne­héz lesz, de bízom benne, hogy az összes tanárnő és tanár segíteni fog nekünk ebben.- Szabolcs: Szorgalmas tanulással és a tanárok segítségével úgy gondo­lom, hogy könnyebben át lehet hidal­ni a két iskola követelményrendszere közötti nagy különbséget.- S most a kezdeti izgalmakat félre­téve: mit gondoltok, hogyan telnek egy középiskolás diák napjai, ha a ta­nulás, pihenés és szórakozás megva­lósítására egyaránt törekszik?- Petra-Szabolcs: Reggel korán felke­lünk, beérkezünk busszal a suliba, fi­gyelmesen és aktívan részt veszünk az órákon, szünetekben pihenünk egyet, la­zítunk, órák után pedig hazasietünk. Pi­henni és szórakozni — valószínűleg — hétvégenként nyílik majd lehetőségünk.- Sok-sok élményt és szép diákéve­ket kívánok! Baksay Adrienn Az Energetikai Szakközép­­iskola aulájában most látha­tó az Ön kiállítása, melynek Alma a címe. Mit tudhatunk erről, mi ihlette arra, hogy ilyen jellegű képeket fessen?- Ezzel a témakörrel már elég régóta foglalkozom, és úgy vettem észre, hogy egy ki­sebb kiállításra való anyag már összegyűlt. Gondoltam, hogy összeállítom, és egyben meglátom azt, hogy milyen hatása van ennek a sorozatnak. Tulajdonképpen öt kompozíci­ót tartalmaz, ami külön té­maköröket érint, de mind­egyikben fellelhető az alma motívum. Ezenkívül láthatók még egyszerű alma tanulmá­nyok, átváltozó, rothadó al­mákról készült kompozíciók, amelyek az átváltozás folya­matait különböző plasztikai hatásokkal mutatják be.- Milyen módszert használ a festés során?- Inkább olajképeket szok­tam készíteni, ezek is azok, de vannak olyan kompozíci­ók, amelyekben a vegyes technika is előjön. Ez azt je­lenti, hogy a felületet egy ki­csit vastagabban kenem be festékkel, és miután jól kiszá­radt, erre ráfestek bronzzal vagy aranyporral, s így ennek a felületnek különleges térbe­li hatása lesz.- Ön tervez egy úgynevezett iskolagalériát az ESZI-ben. Hogyan fog működni?- Ennek az lenne a célja, hogy a tanulók jobban megis­merjék a képzőművészeti technikákat és szeretném, ha eredetiben is látnának egy-egy példányt. Tehát egy adott té­makörön belül megjelenik egy kompozíció eredetiben, és alatta szerepel a technika, hogy hogyan készült. Például: hogy kell elkészíteni egy réz­karcot, litográfiát vagy e^y egyszerű ceruzarajzot. És hogyha majd valaki betéved egy galériába és találkozik egy rézkarccal vagy szitanyo­„Alma” Makó András festőművész kiállítása mattal, akkor tudja, hogy ho­gyan szemlélje.- Szeptembertől Önnel az iskolában tanári minőségben is találkozhatunk.- Ennek örülök, hogy beve­zették az ESZI-ben is a művé­szeti oktatást, nagyon jó do­lognak tartom a vizuális neve­lést. Van egy tankönyvünk, amiben művészettörténettel kapcsolatos leckék találhatók. De azt szeretném, hogy meg is kedveljék egy kicsit a művé­szetet, ismerkedjenek a művé­szeti technikákkal, azzal hogy hogyan kell ezeket a művésze­ti alkotásokat befogadni és megközeliteni, és egy kicsit járatosak legyenek ezen a te­rületen. Az önálló gondolko­dásra nevelés lenne a legfon­tosabb, hogy legyen vélemé­nyük az alkotásokról, tudja­nak hozzászólni és okosan, szakszerűen tudjanak véle­ményt nyilvánítani.- Egy-két óra már lezajlott, esetleg van valami tapasztala­ta, hogy hogyan reagáltak er­re a diákok? Befogadóak? Vagy a mai világban nehéz lesz velük megszerettetni ezt a tantárgyat?- Igen, a művészetek sajnos a háttérbe szorultak, tehát lehe­tetlenség a számítástechnikával felvennie a versenyt. Úgy lá­tom, vannak azért olyan gyere­kek, akik pozitívan reagálnak ezekre a dolgokra. Nem min­denki dobódott fel természete­sen ettől a tantárgytól.- Ezenkívül hol láthatóak még az Ön képei?- Jövőre tervezünk egy ki­állítást a szekszárdi Művésze­tek Házában. Ketten kaptuk meg a termek egyik kollegám­mal, de még így is nagy felü­lethez jutok, mert emeletes épületről van szó.- És itt az ESZI-ben meddig tekinthetik meg az érdeklődők a festményeket?- Szeptember hónapban egész végig láthatók ezek a ké­pek, akit érdekel, szeretettel vá­rom ! Baksay Adrienn Tanévkezdés az ESZI-ben Az idén 133 fő kilencedikes diák kezdi meg az Energetikai Szakkö­zépiskola és Kollégiumban a kö­zépiskolai tanulmányait. A négy elsőben osztályonként átla­gosan 33-an tanulnak, ilyen nagy lét­számú csoportok még nem voltak az iskola történetében. Ez kisebb gondo­kat jelentett a diákok elhelyezése so­rán, de az iskolakezdésre meg tudták oldani ezt a problémát - tájékoztatott Ronczyk Tibor, a szakközépiskola igazgatója. Az elsősök osztályfőnökei: Nagyné Lakos Mária, Simáné Győri Éva, Nagy Gábor és Kozma Győző. Az új rendszernek köszönhetően most még nem kellett kiválasztaniuk a gólyáknak, hogy milyen képzettséget, milyen szakmát szeretnének megsze­rezni. Elég azt tudniuk, mihez van ked­vük, milyen szakirány áll hozzájuk kö­zel. A diákok a műszaki és a gazdasági szakterület között választhattak. A mű­szaki szakterületen belül az informati­ka és a programozás, a számítógép mű­ködése és az elektronika, a környezet­védelem, valamint a gépészet és az energetika iránt érdeklődők találják meg számitásaikat. A gazdasági szak­terület azoknak kínál kedvező indulást, akiket a gazdasági- és az üzleti élet, a humán tantárgyak és a nyelvek világa vonz. A 10. osztály után, amikor már a kíváncsiságukat komoly érdeklődés váltja fel, szakmacsoportokban folytat­hatják tanulmányaikat: informatika, elektronika, gépészet, energetika, kör­nyezetvédelem, közgazdaságtan, ügy­vitel. Az oktatás a 9. és a 10. évfolya­mon minden szakon a kerettanterv sze­rint folyik. A tanulók négy év után érettségi vizsgát tesznek, ami eltér a mostanitól, hiszen 2005-ben új vizsga­­rendszer lép életbe. Bevezetik a két­szintű érettségit. Ezt követően, az 5. év végén szerezhetik meg az OKJ szerinti szakmai képesítést. Az ÁIFSZ oktatás keretében energe­tikai mérnökasszisztens képzés is fo­lyik az ESZI-ben. Kalorikus és villa­mos energetikai mérnökasszisztens szakirány közül választhatnak a hallga­tók. Levelező szak végzésére is lehető­ség nyílik, az idén gépész szak indul. Ezenkívül terveznek kétéves gépipari mérnökasszisztens képzést a Dunaúj­városi Főiskolával együttműködve. A szakközépiskola kollégiumának felújítása folyamatban van, a nyílás­zárók cseréje megtörtént, a PA Rt. se­gítségének köszönhetően - tudtam meg Ronczyk Tibortól. Az informati­kai szaktantermek szintén korszerűsí­tés alatt állnak. Az egyikben már új, még modernebb (1,7 GHz-es) számí­tógépek segítik a diákok munkáját. A gépek cseréje folytatódik, október vé­gére az utolsó teremben is a legkor­szerűbb, szemkímélő, az egészséget nem károsító számítógépek várják a tanulókat. Baksay Adrienn Kiadványajánló ——— A magyarországi fizika kultúrtörténete Újra kapható SIMONYI KÁROLY: „A magyarországi fizika kultúrtörté­nete" című munkája, mely a Termé­szet Világa különszámaként jelent meg a múlt év elején, a Magyar Szaba­dalmi Hivatalnak, a Paksi Atomerőmű Rt.-nek és a Természet-Tudomány Alapítványnak köszönhetően idén március 15-től bővített, immár máso­dik kiadásban megvásárolható a na­gyobb újságárusoknál és a Közlöny­boltunkban (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6.). Sajnálatos módon Simonyi Károly nem élhette meg az újabb ki­adás megjelenését, amire még mindig csak azt írta tartózkodóan: vázlat. Az első kiadás 2001 februárjában jelent meg, a professzor úr többszörös támogatásával. Ez tette lehetővé, hogy a kötetet a Természet Világa elő­fizetői - iskolák, tanárok, diákok, ter­mészettudományos értelmiségiek - ajándékként megkaphatták. Simonyi Károly azt vallotta: „Az írónak együtt kell fejlődnie a tudománnyal, a könyvnek az íróval.” Már az első megjelenés előtt azon álmodozott, ho­gyan gondozhatja tovább új gyerme­két. Örülhetett A magyarországi fizika kultúrtörténete kedvező fogadtatásá­nak, mégis leginkább a szakmai visz­­szajelzések, a bővítést javasló észre­vételek villanyozták fel. A szerkesztői munkák haladását elé­gedetten felügyelte, finom célzást tett, hogy ő még láthassa az új kiadást, de fájdalommal kellett tudomásul venni, Simonyi Károly élete 85. évében, 2001. október 9-én elhunyt. A posztumusz mű kiadásával egy nagy és tiszta em­berre emlékezik tisztelettel és szomorú főhajtással a kiadó. Sipos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom