Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
2002. szeptember ATOMERŐMŰ 13. oldal Gólya-nézőben Az ESZI-s gólyatábor utolsó napján Gyöngyösi Olga tanárnővel, a programok vezetőjével beszélgettem.- Mióta hagyomány, hogy a gólyatábort a kollégiumban tartják meg?- Az ESZI-ben ötödik éve rendezzük meg ezt a programot a kollégiumon belül. Ez azért jó, mert a diákoknak sokkal olcsóbb a helyszín, szállásköltséget ugyanis így nem kell fizetni. A táboijelleg megmarad, hisz bentlakásos az elhelyezés, a paksiak is itt szállnak meg. Korábban a régi dombori KJSZ-táborban tartottuk a gólyatáborokat, néhány éve jött az az ötlet, hogy az iskolánk diákszállója is megfelelne ennek a programnak.- A tábor négy napjába mi az a legkülönlegesebb dolog, amit beiktatott az idén?- Ami különlegesség az idén, hogy erőmű-látogatáson is részt vettek a gólyák. Olyan megfontolásból vittük ki őket a Látogató Központba, hogy a gyerekeknek legyen információjuk erről a nagy cégről, s így ott közelebbről is megismerhették az erőművet, amiről ez a város híres.- Ezenkívül milyen foglalkozások várták a leendő kilencedikeseket?- A délutáni programok játékosak voltak, sportolásra, sétára, különféle programok megalkotására ösztönözték a gyerekeket. Voltak fent a strandon is és a városmegismerő vetélkedő alkalmával pedig végigjárták Paksot. A délelőtti tréninget is szórakoztatóvá tettük, hogy ne legyenek unalmasak ezek a foglalkozások sem. Hagyományosan, a délelőtti foglalkozások arra valók, hogy összekovácsolódjon az osztályközösség, hogy megismerjék az iskolát, a várost, nevezetesebb épületeit, utcáit.- Sikerült megismerkedniük a diákoknak egymással, a tanárokkal és az iskola hangulatába is betekintést nyertek?- Úgy látom, a tábor elérte célját. Mire a gyerekek iskolába kerültek, már közelebbről megismerték egymást. A harmadik napon közösen kellett szervezniük, alkotniuk valamit, pl. az utolsó napi tábortűzre osztályműsort készítettek. A délelőtti foglalkozásokat az osztály leendő tanárai tartották. Az osztályfőnökök folyamatosan az osztályukkal voltak, és a szülőkkel már a kollégiumba érkezéskor felvették a kapcsolatot, fogadóórát tartottak, ahol személyre szólóan beszélték meg a legfontosabb dolgokat.-Az idén is segítségére voltakfelsőbb éves tanulók. Mi volt az ö feladatuk?- Az osztályfőnökökön kivül minden csoporttal ott volt két felsőbb éves, akik önként vállalták, hogy reggeltől estig felügyelnek a gólyákra és kísérik őket. Azt gondolom, hogy itt nem egyszerűen a munkáról van szó, hanem arról is, hogy közben sok mindent tanulnak, pl. hogy kell megszervezni egy ilyen tábort, milyen buktatói vannak. Sokat beszéltünk arról, hogyan illik viselkedni vezetőként, felsőbb évesként a gólyákkal. Az ő feladatuk volt, hogy minden osztályt pontos időre a megbeszélt helyre kísérjenek, segítsenek a kollégiumi rend felügyeletében és a délelőtti foglalkozások alkalmával kapcsolatot tartsanak a szervezőkkel. Én ezúton köszönetét mondok a gólyatábor szervezéséhez nyújtott minden támogatásért. A város intézményeinek, intézményvezetőinek, a gólyatáboros kísérő 10. osztályosoknak és azoknak a kollégáknak, akik bármiben is segítették a munkánkat. A tanárnővel való beszélgetés után a gólyákat is felkerestem. Sipos Petra és Németh Szabolcs, a 9. d. gazdasági osztály tanulói bátran álltak a mikrofon elé.- Milyen programokkal vártak benneteket a gólyatáborban?- Petra: Atomerőmű-látogatással, strandjátékokkal, városmegismerő vetélkedővel - ami mindenkinek nagyon tetszett -, délelőttönként kommunikációs tréninggel, valamint sokszínű és érdekes rendezvénnyel.- Szabolcs: Sportvetélkedőkbe is beneveztünk, az osztályunk második helyezést ért el. Ezután gyorsan mennünk kellett a táncunkat próbálni, amelyet az esti tábortűznél adtunk elő. A koreográfiát egy rendkívül tehetséges osztálytársunk, Horvai Csilla tanította be nekünk. A sikert bizonyítja az, hogy kétszer kellett előadnunk, mivel visszakértek bennünket.- Sikerült megismerkedni a leendő társaitokkal és az osztályfőnökötökkel?- Petra: Igen, minden osztálytársam szimpatikus volt. Ezenkívül az osztályfőnökkel és a tanárainkkal is kapcsolatba kerültünk. Az osztályfőnök mindenkinek rendkívül tetszett, nagyon diákcentrikus.- Szabolcs: Én is így látom. A kommunikációs tréningek nagyszerű lehetőséget nyújtottak az ismerkedésre, és mi páran fiúk, megtanulhattuk a lányok nevét.- Milyen benyomást szereztetek az elmúlt napokban az iskoláról és a városról?- Petra: A városmegismerő vetélkedő nagyon hasznos volt és mindenkinek tetszett. A sulinkat is elég jól megismertük, amely nagyon felszerelt és szép.- Szabolcs: Sok időt töltöttünk az iskolában és a városban is. Az iskolában összetalálkoztunk az igazgató úrral, aki bevezetett bennünket a tanáriba, az igazgatói irodába és betekintést nyerhettünk az órarendkészítés folyamatába is.- És egy kicsit menjünk vissza időben... Miért az ESZI-re esett a választásotok?- Petra: Közel van Dunaföldvárhoz, és nagyon jó képesítést ad, és úgy gondolom, könnyű elhelyezkedni felsőoktatási intézményekben, egyetemeken, főiskolákon.- Szabolcs: Sok ismerősöm és rokonom jár ide és tőlük kaptam a pozitív információkat. Azért ezt a szakterületet választottam, mert innen sok irányban van lehetőségem továbbtanulni, és titkárként vagy más irodai alkalmazottként is elhelyezkedhetek.- Mit gondoltok, nehéz lesz áthidalni az általános- és a középiskola között lévő „szakadékot"?- Petra: Valószínű, hogy elég nehéz lesz, de bízom benne, hogy az összes tanárnő és tanár segíteni fog nekünk ebben.- Szabolcs: Szorgalmas tanulással és a tanárok segítségével úgy gondolom, hogy könnyebben át lehet hidalni a két iskola követelményrendszere közötti nagy különbséget.- S most a kezdeti izgalmakat félretéve: mit gondoltok, hogyan telnek egy középiskolás diák napjai, ha a tanulás, pihenés és szórakozás megvalósítására egyaránt törekszik?- Petra-Szabolcs: Reggel korán felkelünk, beérkezünk busszal a suliba, figyelmesen és aktívan részt veszünk az órákon, szünetekben pihenünk egyet, lazítunk, órák után pedig hazasietünk. Pihenni és szórakozni — valószínűleg — hétvégenként nyílik majd lehetőségünk.- Sok-sok élményt és szép diákéveket kívánok! Baksay Adrienn Az Energetikai Szakközépiskola aulájában most látható az Ön kiállítása, melynek Alma a címe. Mit tudhatunk erről, mi ihlette arra, hogy ilyen jellegű képeket fessen?- Ezzel a témakörrel már elég régóta foglalkozom, és úgy vettem észre, hogy egy kisebb kiállításra való anyag már összegyűlt. Gondoltam, hogy összeállítom, és egyben meglátom azt, hogy milyen hatása van ennek a sorozatnak. Tulajdonképpen öt kompozíciót tartalmaz, ami külön témaköröket érint, de mindegyikben fellelhető az alma motívum. Ezenkívül láthatók még egyszerű alma tanulmányok, átváltozó, rothadó almákról készült kompozíciók, amelyek az átváltozás folyamatait különböző plasztikai hatásokkal mutatják be.- Milyen módszert használ a festés során?- Inkább olajképeket szoktam készíteni, ezek is azok, de vannak olyan kompozíciók, amelyekben a vegyes technika is előjön. Ez azt jelenti, hogy a felületet egy kicsit vastagabban kenem be festékkel, és miután jól kiszáradt, erre ráfestek bronzzal vagy aranyporral, s így ennek a felületnek különleges térbeli hatása lesz.- Ön tervez egy úgynevezett iskolagalériát az ESZI-ben. Hogyan fog működni?- Ennek az lenne a célja, hogy a tanulók jobban megismerjék a képzőművészeti technikákat és szeretném, ha eredetiben is látnának egy-egy példányt. Tehát egy adott témakörön belül megjelenik egy kompozíció eredetiben, és alatta szerepel a technika, hogy hogyan készült. Például: hogy kell elkészíteni egy rézkarcot, litográfiát vagy e^y egyszerű ceruzarajzot. És hogyha majd valaki betéved egy galériába és találkozik egy rézkarccal vagy szitanyo„Alma” Makó András festőművész kiállítása mattal, akkor tudja, hogy hogyan szemlélje.- Szeptembertől Önnel az iskolában tanári minőségben is találkozhatunk.- Ennek örülök, hogy bevezették az ESZI-ben is a művészeti oktatást, nagyon jó dolognak tartom a vizuális nevelést. Van egy tankönyvünk, amiben művészettörténettel kapcsolatos leckék találhatók. De azt szeretném, hogy meg is kedveljék egy kicsit a művészetet, ismerkedjenek a művészeti technikákkal, azzal hogy hogyan kell ezeket a művészeti alkotásokat befogadni és megközeliteni, és egy kicsit járatosak legyenek ezen a területen. Az önálló gondolkodásra nevelés lenne a legfontosabb, hogy legyen véleményük az alkotásokról, tudjanak hozzászólni és okosan, szakszerűen tudjanak véleményt nyilvánítani.- Egy-két óra már lezajlott, esetleg van valami tapasztalata, hogy hogyan reagáltak erre a diákok? Befogadóak? Vagy a mai világban nehéz lesz velük megszerettetni ezt a tantárgyat?- Igen, a művészetek sajnos a háttérbe szorultak, tehát lehetetlenség a számítástechnikával felvennie a versenyt. Úgy látom, vannak azért olyan gyerekek, akik pozitívan reagálnak ezekre a dolgokra. Nem mindenki dobódott fel természetesen ettől a tantárgytól.- Ezenkívül hol láthatóak még az Ön képei?- Jövőre tervezünk egy kiállítást a szekszárdi Művészetek Házában. Ketten kaptuk meg a termek egyik kollegámmal, de még így is nagy felülethez jutok, mert emeletes épületről van szó.- És itt az ESZI-ben meddig tekinthetik meg az érdeklődők a festményeket?- Szeptember hónapban egész végig láthatók ezek a képek, akit érdekel, szeretettel várom ! Baksay Adrienn Tanévkezdés az ESZI-ben Az idén 133 fő kilencedikes diák kezdi meg az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumban a középiskolai tanulmányait. A négy elsőben osztályonként átlagosan 33-an tanulnak, ilyen nagy létszámú csoportok még nem voltak az iskola történetében. Ez kisebb gondokat jelentett a diákok elhelyezése során, de az iskolakezdésre meg tudták oldani ezt a problémát - tájékoztatott Ronczyk Tibor, a szakközépiskola igazgatója. Az elsősök osztályfőnökei: Nagyné Lakos Mária, Simáné Győri Éva, Nagy Gábor és Kozma Győző. Az új rendszernek köszönhetően most még nem kellett kiválasztaniuk a gólyáknak, hogy milyen képzettséget, milyen szakmát szeretnének megszerezni. Elég azt tudniuk, mihez van kedvük, milyen szakirány áll hozzájuk közel. A diákok a műszaki és a gazdasági szakterület között választhattak. A műszaki szakterületen belül az informatika és a programozás, a számítógép működése és az elektronika, a környezetvédelem, valamint a gépészet és az energetika iránt érdeklődők találják meg számitásaikat. A gazdasági szakterület azoknak kínál kedvező indulást, akiket a gazdasági- és az üzleti élet, a humán tantárgyak és a nyelvek világa vonz. A 10. osztály után, amikor már a kíváncsiságukat komoly érdeklődés váltja fel, szakmacsoportokban folytathatják tanulmányaikat: informatika, elektronika, gépészet, energetika, környezetvédelem, közgazdaságtan, ügyvitel. Az oktatás a 9. és a 10. évfolyamon minden szakon a kerettanterv szerint folyik. A tanulók négy év után érettségi vizsgát tesznek, ami eltér a mostanitól, hiszen 2005-ben új vizsgarendszer lép életbe. Bevezetik a kétszintű érettségit. Ezt követően, az 5. év végén szerezhetik meg az OKJ szerinti szakmai képesítést. Az ÁIFSZ oktatás keretében energetikai mérnökasszisztens képzés is folyik az ESZI-ben. Kalorikus és villamos energetikai mérnökasszisztens szakirány közül választhatnak a hallgatók. Levelező szak végzésére is lehetőség nyílik, az idén gépész szak indul. Ezenkívül terveznek kétéves gépipari mérnökasszisztens képzést a Dunaújvárosi Főiskolával együttműködve. A szakközépiskola kollégiumának felújítása folyamatban van, a nyílászárók cseréje megtörtént, a PA Rt. segítségének köszönhetően - tudtam meg Ronczyk Tibortól. Az informatikai szaktantermek szintén korszerűsítés alatt állnak. Az egyikben már új, még modernebb (1,7 GHz-es) számítógépek segítik a diákok munkáját. A gépek cseréje folytatódik, október végére az utolsó teremben is a legkorszerűbb, szemkímélő, az egészséget nem károsító számítógépek várják a tanulókat. Baksay Adrienn Kiadványajánló ——— A magyarországi fizika kultúrtörténete Újra kapható SIMONYI KÁROLY: „A magyarországi fizika kultúrtörténete" című munkája, mely a Természet Világa különszámaként jelent meg a múlt év elején, a Magyar Szabadalmi Hivatalnak, a Paksi Atomerőmű Rt.-nek és a Természet-Tudomány Alapítványnak köszönhetően idén március 15-től bővített, immár második kiadásban megvásárolható a nagyobb újságárusoknál és a Közlönyboltunkban (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6.). Sajnálatos módon Simonyi Károly nem élhette meg az újabb kiadás megjelenését, amire még mindig csak azt írta tartózkodóan: vázlat. Az első kiadás 2001 februárjában jelent meg, a professzor úr többszörös támogatásával. Ez tette lehetővé, hogy a kötetet a Természet Világa előfizetői - iskolák, tanárok, diákok, természettudományos értelmiségiek - ajándékként megkaphatták. Simonyi Károly azt vallotta: „Az írónak együtt kell fejlődnie a tudománnyal, a könyvnek az íróval.” Már az első megjelenés előtt azon álmodozott, hogyan gondozhatja tovább új gyermekét. Örülhetett A magyarországi fizika kultúrtörténete kedvező fogadtatásának, mégis leginkább a szakmai viszszajelzések, a bővítést javasló észrevételek villanyozták fel. A szerkesztői munkák haladását elégedetten felügyelte, finom célzást tett, hogy ő még láthassa az új kiadást, de fájdalommal kellett tudomásul venni, Simonyi Károly élete 85. évében, 2001. október 9-én elhunyt. A posztumusz mű kiadásával egy nagy és tiszta emberre emlékezik tisztelettel és szomorú főhajtással a kiadó. Sipos László
