Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
„Avagy virág vagy, te, hazám ifjúsága?" Dr. Mészáros György * Beszélgetés a PA Rt. Igazgatóságának elnökével a megválasztása óta eltelt idó' tükrében Maroknyi fiatalember, kik már évek óta forgatják a polgári forradalmak történetét - a legidősebb is közülük csak néhány évvel múlt harminc - megrészegítitek a szabadság igézetétől: „Óh. Szabadság, hadd nézzünk szemedbe!" Mindenki másnál jobban érezték és látták a nagy történelmi életszínjátékot, melynek szerepeire készültek. A Pilvaxban azon a márciusi éjjelen ott volt Jókai lobogó fiatalságával, szelíd de meggyőző hangjával, Petőfi barátja és Dohány utcai lakásában albérlője. Ide, ebbe a lakásba mennek el reggel a történelmi éjszaka után, és itt alakítja ki Jókai Bulyovszky Gyulával a Tizenkét pont végleges szövegét. Honnan sejthetné ez a fiatalember, akkor még Jókay Móricz, hogy az előtte álló nap nem csak a nemzetnek sorsforduló, de számára is az: este megismeri személyesen a nagy színésznőt, Laborfalvy Rózát, aki a Nemzetiben Gertrudist alakítja a Bánk bánban, még az őszön feleségül veszi Petőfi nagy bosszúságára. Honnan is tudhatná, hogy később még nagy író lesz, ő lesz a „nagy mesemondó”, de elébb még bujdosnia kell egy kicsit Tardonán, s aztán majd megírhatja a szabadságharc nagy regényeit. És ott van Petőfi lakásában a sziporkázóan szellemes társalgó, a népszerű és tehetséges szónok, a nők bálványa, Vasváry Pál, bele - beleszól Jókai fogalmazványába, a petícióból kiáltványt szerkesztve. Honnan is sejthetné a honvédhadsereg későbbi tisztje, hogy fiatal élete rövidesen véget ér, tragikusan és brutálisan, kegyetlen barbársággal végeznek vele a következő év nyarán, az erdélyi móc vidéken a magyarok ellen fellázított parasztok, ott fog temetetlenül heverni az erdőben kétszáz társával egyetemben még heteken át, s emlékét még az ezredfordulón sem kívánatos felidézni azon a földön, a tiszteletére emelt kopjafa is többségi nemzeti érzékenységet sért a kőrösfői templomkertben. És ott volt a Pilvaxban a nagyon fiatal Vajda János is, bálványát, Petőfit figyelve a sorsdöntő órákban, és aki aztán oly igen eljegyezte magát a szabadsággal, hogy kemény gerincességéért az utókor is elfordult tőle, ő lesz öregkorára a nemzet nagy magányosa, aki nem alkuszik, ha 48-ról van szó. (S ez igen tetszik majd Adynak) „Ha majd kiásnak a hamu - özönből/álmélkodó, késő évezredek/t alá Inak ott, s majd rám ismernek erről/egy felemelt főt s egy üres kezet!” És ott van a Dohány utcai lakásban a fiatal házigazda, fáradt, kialvatlan, de valami hihetetlen energiával készül a délelőttre, várva, hogy Jókaiék elkészüljenek a végleges szöveggel. Ő már 13-án éjjel írt valamit, egy verset, melynek nagy szerepe lesz ezen a napon. Fel is olvasta csillogó szemmel hallgató Júliájának még akkor melegiben a Nemzeti dalt. Ezt a verset is kinyomtatják hamarosan ezen a délelőttön a Tizenkét ponttal együtt, a kéziratra később ráírja az ifjú költő: E költemény buzdította március 15-én a pesti ifjúságot. „Elszavaltam először az ifjak kávéházában, aztán az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén, (most már március 15. tere), végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk, a Hatvány utcában (most Szabadsajtó utca). A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki először.” A költő által felsorolt helyszínek közül hiányzik a közvéleményben a máig leginkább élő, a Múzeumkert. A Múzeumkertben a Nemzeti dalt szavaló Petőfi legendája már 1848. áprilisában kialakult a Pesti Divatlap szerkesztőjének, Wachot Imrének a jóvoltából. Még aznap délelőtt, 15-én Petőfi a Nemzeti dal legelsőként kinyomtatott példányára a következőket írja: „Az 1848. március 15-én kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott példány s így a magyar szabadság első lélegzete. Petőfi Sándor.” Fiatal költő, te, sejtetted-e ott, akkor, azon a lázas történelmi napon, hogy e versedet oly sokan fogják még elmondani? Például egy égő tekintetű öregember szavalja majd egy vészterhes, tragikus márciusi éjszakán 1990-ben őrtüzek mellett virrasztó társainak a marosvásárhelyi főtéren, ott, hol szülőföldjükön akarták hontalanná alázni a város lakóit, hol az éjszakában a házak tompán visszhangozzák a refrént: „A magyarok istenére esküszünk...” Tudtad-e, hogy hol van Marosvásárhely, hol nemsokára életed utolsó előtti éjszakáját töltőd 1849. július 29-én, s ahonnan utolsó soraidat írod majd imádott Júliádnak bízva a viszontlátásban? Hogy fogadtad volna a hírt, hogy e városban csak félreeső helyen, merre még turista se sétál, lehet majd neked az ezredforduló utolsó évében szobrot állítani? S tudtad-e azt, hogy milyen közel van ide Segesvár? Zizeg ott már a napégette kukoricás, melybe rohanni fogsz az életedért a héjjasfalvi akácliget felé, az ismeretlen tömegsír vagy Barguzin felé, mindegy. A halhatatlanság felé futsz. „Mítoszszál zörrenő kukoricásból /Egyetlen halál lángja lángol /Huszonhat égő esztendő fénye /Vörös tűzzászlóként kúszik az égre.” Megérezted akkor, hogy minden elveszett? Hogy nem „ünnepélyes, lassú gyászzene-e” (Folytatás a 3. oldalon) A PA Rt.-nek a következő 25 évre irányuló jövőképe igen kedvező fogadtatásra talált a munkavállalók körében. Sokakban felvetődött azonban a kérdés, hogy az élettartam hosszabbítás mellett áll-e szilárdan érezhető politikai támogatás, országos szakmai háttér?- Szeretem a gyors munkát, de a jövőkép elfogadásának gyorsasága azért engem is meglepett. Kezdetben úgy tűnt, hogy nem sokan hisznek Pakson az élettartam meghoszszabbításának keresztülvihetőségében. Hogy hogyan sikerült mégis ez? Jó helyen, jó emberekkel, jó időben, jól kell kávézni. Mindenki elfogadta azt, hogy az erőmű nélkülözhetetlen, a régió, az ország szempontjából egyaránt fontos létesítmény, ezért az élettartam hoszszabbítás abszolút jogos igényünk. Talán a környezetvédőkkel lesz még egy kis vitánk erről, de majd ezt is igyekszünk megoldani. Miniszterelnök úr is támogatásáról biztosított minket, és felhatalmazott arra, hogy ismertessem véleményét: az élettartam hosszabbítást kiemelt ügynek tekinti és e tekintetben is mellettünk áll. Ezt a támogatást személyesen is megerősíti majd, ha - ígéretéhez híven - meglátogat bennünket. Hasonló a támogatásunk a szakminisztériumokban is. Az élettartam meghoszszabbítását ma egyértelműen elhatározott dolognak lehet tekinteni, bár sok stációja van még hátra a munkának. Általában csak az aláírt okiratok birtokában mondható ki az, hogy egy döntés végleges, de azt hiszem, a jövőképünk e papír(ok) birtoklása nélkül is biztos lábakon áll, azaz a támogatás már így is él. Megtörtént az ezt kifejező politikai, gazdaságpolitikai és tulajdonosi deklaráció, mindezen fórumok támogatják terveinket, s a hatóság sem ellenzi ezt.- Az ÁPV Rt.-nél várható változások mennyiben befolyásolhatják az Ön erőműves tevékenységét?- Úgy gondolom, hogy az ÁPV Rt.-nél bekövetkező változások után is fennmarad, sőt talán fokozódik is a PA Rt. és az ÁPV Rt. közötti eddigi jó viszony, és továbbra is élvezhetjük a tulajdonos, sőt a tulajdonosunk tulajdonosának támogatását is. Faragó úrral igen jó a kapcsolatom, aki szintén fontosnak tartja az atomerőművet és terveinket. Nem hiszem, hogy a változások bármiben is érintenének engem, vagy még kevésbé az erőművet.- Ön 2000 őszétől elnöke a PA Rt. Igazgatóságának. Az eltelt időszak alatt milyen tapasztalatokat gyűjtött, mit tud leszűrni, hasznosítani azokból?- Vegyesek a tapasztalataim. Egyrészt azért, mert megható módon az emberek többsége nagyon nyitott mindarra, amiket mondtam, amit terveztem. Jó érzés egy együttműködésre és az új működtetésre fogékony közegben dolgozni. Úgy érzem, hogy az atomerőműét „csipkerózsika álmából” sikerült talán felébresztenünk, de a „fehér lovon ülő királyfit” még nem sikerült Paksra lehoznunk, bár már dolgozunk ezen is. Sajnos eddig a paksi érdekek nem igazán jelentek meg kifelé és főleg felfelé. Az élettartam hosszabbítás, a kiszervezések, a bértárgyalások, a cégvezetés területén elődeim más taktikát vallottak, más célt láttak, mint én. Véleményem szerint (Folytatás a 2. oldalon) A következő 25 ev Beszélgetés Baji Csabával, a PA Rt. vezérigazgatójával- Január 25-én bízták meg Önt a PA Rt. vezérigazgatói feladatainak ellátásával. Mivel telt az első hónap, hogy érzi itt magát? Változtak az első benyomásai?- Valóban, 2001. január 25-én bíztak meg a vezérigazgatói feladatok ellátásával. A kiválasztás folyamán a jelenlegi tulajdonosi kör egy, a paksi érdekviszonyokon kívülálló, attól független közgazdászt keresett a pozíció betöltésére. A kiválasztás folyamata sem volt egyszerű, de a legmagasabb szintű egyeztetésekre is rögzítettem azt a feltételrendszert, amely keretében elvállalhatónak éreztem a feladatot. Ezek között szerepelt, szinte az első helyen az élettartam-gazdálkodás és a teljesítménynövelés feladatának gazdaságpolitikai prioritások közéemelése, elfogadása. Ez a terv megvalósítható és vállalható. Hosszútávon garantálja a munkahely biztonságát - ez egzisztenciális biztonságot is ad -, és a karrierlehetőséget. Úgy éreztem és érzem, hogy ezen, biztonsággal vállalható cél birtokában a pár év múlva bekövetkező munkahelymegszűnés rizikófaktora nullára csökken. Az első hónap nagyon sok munkával telt. Feladatvállalásaim a kialakult (Folytatás a 2. oldalon) To 25. A paksi blokkok helyezései u 375 db 150 MW villamos teljesítményt meghaladó kapacitású atomerőmúvi blokk rangsorában a teljes Üzemidőre számított teljesítmény nálási tényező terén. =3 =3 ^lll. Paks4. blokk: „ 86,9% Magyarország <11. Paks }. blokk: ^ *6.5% Maiyarurwic ^22. Paks 2. blokk: ,, 84,7% Magyarország ■Ék „ Top 25” - forrás: Nuclear Engineering International 2000. június 30. A jdreti fórrá* alapján a paksi!, blokk a 2*. hehe! foglalja cl. \ úgfi.
