Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2001-11-01 / 11. szám

10. oldal ATOMERŐMŰ 2001. november Tibay Lajos Folytatás a 9. oldalról. A szivattyúk előtt újabb gerebrác­­sok vannak 5 cm-es pálcaosztással, míg a biztonsági szivattyúk előtt 3 cm-es a rácsozat. Sok szemét gyűlik össze, külön konténerbe gyűjtjük, majd a szeméttelepen külön kezelik, azonnal eltakarják.- Hajdan a volt konzervgyár is sok munkát adott!- A volt konzervgyári szennyvíz bevezetés egy partmenti bevezetés, és hosszú évekbe tellett, mire az atomerőmű beruházásából egy so­dorvonali bevezetést tudtunk kiépí­teni. 1987-re készült el, és ettől kezdve kevesebb bajunk volt a pap­­rikacsumával és a paradicsom dara­bokkal. Egyébként ennek a műnek van egy hajózási jele a Duna-parton, annak a világítási villanyszámláját a mai napig mi fizetjük.- Lajos! A munka után mi jelenti számodra a kikapcsolódást?- Családi házban lakom, szőlőt művelek a portán, és a szőlő ápolása időigényes. Ráadásul 1987 óta va­dász vagyok, akkor alakult az erő­műben egy bérkilövő vadásztársa­ság. Ma már a dunaszentgyörgyi va­dásztársaságnak vagyok a tagja.- Család?- Két felnőtt lányom van, mind a kettő főiskolára jár, az egyik most ne­gyedéves a pécsi egészségügyi főis­kolán, a másik pedig harmadéves művelődésszervező Egerben. A ne­jem önálló vállalkozó 1998 óta. Oktatói elismerések Az előadóművészek nyilatkozataik so­rán munkájuk értékmérőjének azt szokták tekinteni, hogy milyen a taps. Nem számít, hogy a mérges tollú kriti­kusok miként vélekednek, a közönség pillanatnyi elismerését semmi mással nem tudja pontosabban kifejezni. Legtöbben más mesterségnek köte­lezik el magukat életükben, munká­juk során ritkán részesülhetnek ilyen közvetlen, nyílt, azonnali elismerés­ben. Nálunk hagyománnyá vált a Céggyűrű kitüntetés és a szakterüle­tek legjobb dolgozóinak a kiváló cím­mel való kitüntetése. Munkatársaink közül Dr. Nagy Ti­bornak és Dr. Liptai Lászlónak a Du­naújvárosi Főiskola — évnyitó ünnep­ségének keretei között - címzetes főis­kolai docens címet adományozott a fel­sőfokú oktatás és az ipar kapcsolatának fejlesztése területén végzett kiemelke­dő tevékenységükért. Mindketten a Dunaújvárosi Főiskola oktatói voltak, mielőtt az atomerőműhöz kerültek. Dr. Nagy Tibor 11 évig tanította a műszaki tanár, az üzemgépész és az átalakítás-technológus szakos hallga­tókat a gépgyártással és a gépészettel kapcsolatos ismeretekre. Adjunktus­ként 1985-ben döntött úgy, hogy az atomerőműben folytatja szakmai pá­lyáját. Nagy büszkeséget jelentett számára, hogy az erőműben régi ta­nítványaival kollégaként találkozha­tott. Üzemviteli szakmai tevékenysé­geként jelenleg főosztályvezető a PA Rt.-nél, amely mellett a főiskolához való kötődése máig megmaradt, a hallgatók konzulensként, illetve az államvizsga bizottság tagjaként is év­ről évre találkozhatnak vele. Dr. Liptai László 1972-ben került a főiskola géptan tanszékére, ahol kez­detben ábrázoló geometriát és gépraj­zot, a későbbiekben gépelemek és gé­pek üzemtana című tantárgyakat taní­tott. Az oktatás mellett ipari megbízá­sok alapján rendszeres mérnöki felada­tokba is bekapcsolódott. Az atomerő­­műves levelezős hallgatók hatásának is köszönhetően 1986-ban a PAV-hoz szerződött önálló mérnöknek. Még eb­ben az évben az ESZI műszaki igazga­tóhelyettesi státuszára kapott felkérést követően visszakerült az „iskolapad­ba”, és a szakközépiskolában mechani­kát, a főiskolán pedig gépelemek tan­tárgyat oktatott. Jelenleg a sza­­kközépiskola-ESZI folyamatos kap­csolattartás mellett óraadóként ismét visszatért a Dunaújvárosi Főiskolához. Az ESZI főiskola fennállása óta a Budapesti Műszaki Egyetem közre­működésével biztosította a szakem­berek oktatását. 2002. őszétől meg­újuló akkreditációs képzésként mű­szaki informatikus és gépészmérnök szakok indítását tervezik a Dunaújvá­rosi Főiskolával együttműködve, melyhez a régi szakoktató „harcostár­sakat” visszavárják. KKT A Virágos Magyarországért - eredményhirdetés Pakson Városunkat az a megtiszteltetés érte, hogy a Virágos Magyarországért Kör­nyezetszépítő Verseny szervezőbizott­sága 2001. október 12-én Paksot kérte fel a 2001. évi verseny országos ered­ményhirdetésének megszervezésére. A versenyre ebben az évben is több mint 300 település nevezett. A terüle­ti szakzsűrik befejezték értékelő munkájukat, és a támogató miniszté­riumok képviselőiből álló Szervező bizottság kiválasztotta a legkiemelke­dőbb eredményt elért településeket és több mint 60 település részesült elis­merő kitüntetésben. Szintén itt került kiosztásra a ver­senyt szponzoráló 25 kertészeti díj felajánlása is. Az eredményhirdetés szerint Paks, a „város kategória” helyezésben az első helyet szerezte meg. A „falu ka­tegóriában” győztes a Pakssal szom­szédos Géderlak lett. A verseny legfőbb „díja” az a lehe­tőség, hogy a két győztes képviselhe­ti majd Magyarországot a jövő évi nemzetközi megmérettetésben. A PA Rt. kétszázötvenezer forintos különdíját Géderlaknak ajánlotta fel. Cserkuti Károly üzemeltetés vezető- Mikor kerültél az erőműbe?- 1976-ban kerültem Paksra az ERBE-hez. Az akkori első üzemelő létesítményben a kazánüzemben dol­goztam. 1977. októberétől az akkori PAV Kalorikus Osztályán, mint mű­szakvezető láttam el üzemeltetői fel­adatokat, később ahogy bővült az osztály üzemeltetési területe, főmű­vezető lettem, majd a jelenlegi Külső Technológiai Osztályon üzemeltetés­vezetői feladatokat látok el.- Mi tartozik a munkakörödhöz?- A Külső Technológiai Osztály üzemelteti a vízkivételi művet, a di­eselgenerátor üzemeket, a hűtőgép­üzemet, a hidrogén és nitrogén üze­met, kis- és nagynyomású levegő­rendszereket, hozzánk tartozik a hő-, ivóvíz- és tüzivíz- szolgáltatás is. Ma már talán kevesen tudják, hogy a lakótelepi hőszolgáltatás a kezdeti időkben az akkori kazánházból tör­tént és mi üzemeltettük a lakótelepi hőközpontokat is. Aztán a lakótelepi hőközpontok külső üzemeltetésbe ke­rültek, így az erőművön belüli hő­szolgáltatás maradt a mi feladatunk. A hidrogént itt az erőművön belül vízbontással állítjuk elő.- Mire használjuk ezeket a gázokat?- A hidrogént a generátorok hűté­sére használják, a nitrogént pedig a primer- és szekunderkörben.- Kik tartoznak hozzád?- Az üzemeltetéshez biztosított sze­mélyzet hat műszakban dolgozik, to­vábbá van három nappalos művezetői egység is, amelyek a hőszolgáltatás, ivó- és tüzivíz rendszer, hidrogén és nitrogén rendszer, szellőző- és klíma­­rendszer üzemeltetését végzik. Az öt­fős technikus csoport biztosítja az üze­meltetői személyzet részére a megfele­lő műszaki előkészítői támogatást.- Van-e létszámgondotok?- Úgy érzem, ebben az évben az operatív üzemvitelnél a létszámot az igényeknek megfelelően pótolni tudtuk. Jelenleg öt fő ATOMIX-es betanuló létszámunk van, akik vár­hatóan egy éven belül betanulnak és teljes értékű munkatársak lesznek.- Munkaidő leteltével hazaviszed a munkát, vagy bezárod az iroda ajtaját, mondván a munka úgyis megvár? Cserkuti Károly- Régen többször előfordult, hogy hazavittem, ma már ez egyre ritkább.- Akkor a szabadidő a hobbié le­het. Mi a hobbid?- Nyáron szeretem a búvárkodást művelni. Megjegyzem, régebben a hidegvíz sem zavart, ma már igen. Sportvadászként szívesen járom a természetet. A feleségem az ESZI-ben tanít, környezetvédelmi szakvezető, a fi­am elsőéves egyetemi hallgató. Heinrich Mandel díjjal tüntették ki kollégánkat Szécsényi Zsolt paksi reaktorfizikust Szécsényi Zsolt reaktorfizikus, a Paksi Atomerőmű Rt. Reaktorfi­zikai Osztály dolgozója pályáza­tott nyújtott be a „Hőtechnikai biztonsági paraméterek számítási bizonytalanságának meghatáro­zása a Paksi Atomerőműben” cí­mű angol nyelvű dolgozatával. A VGB Power Tech e. V. fennállásá­nak hatvanadik évfordulóján, még 1980-ban alapított Heinrich Mandel díjat idén Dr. Werner Krebsszel, a Siemens mérnökével megosztva nyerte el. A díj átadá­sára október 10-én Brüsszelben került sor, a VGB Power Tech e. V. idei kongresszusán. Ezt köve­tően faggattam ifjú kollégánkat a pályázat körülményeiről és az utazás tapasztalatairól. Az ATOMERŐMŰ üzemi lap el­múlt év novemberi számában, az Osztálytabló rovatban bemutattuk a Reaktorfizikai Osztály négy meg­határozó dolgozóját, közte Szécsényi Zsolt reaktorfizikust is, így most az azóta eltelt dolgokról érdeklődünk. Először is őszintén gratulálunk az igazán rangos kitün­tetéshez, illetve pályázati eredmé­nyedhez, amely mögött több éves kitartó és állhatatos munka fekszik.- Hol értesültél a pályázatról?- A Magyar Villamos Művek Rt. - mint a VGB Power Tech e. V. tag­ja - hivatalból értesítette a PA Rt. Fejlesztési és Elemzési Osztályát az idei pályázati lehetőségről. Sze­mély szerint Bajsz József osztály­­vezető hívta fel rá a figyelmemet, amit utólag is köszönök.- Mi a VGB?- A Technische Vereinigung der Grosskraftweksbetrieber e. V né­metországi - esseni székhelyű - szervezet, amely nemzetközi elis­mertséget vívott ki az elmúlt nyolc­van évben. A teljes energetika te­rén, beleértve a beszállítói tevé­kenységet is, egyesületként (több mint négyszáz tag, majd harminc országból) koordinálja, integrálja a kutatás-fejlesztési, képzési és kom­munikációs tevékenységeket.- Milyen fontosabb információ­kat tudsz megosztani velünk az uta­zásról?- A Paksi Atomerőmű Rt. vezeté­se is „díjazta” a pályázati eredmé­nyemet, így az utazásom és a kinti szállás költségét finanszírozták, amit ezúton is köszönök. A megér­kezésem kissé strapás volt, mert hajnalban indultam Paksról, és dél­ben érkeztem Brüsszelbe. Nagyon jólesett, hogy amikor megérkeztem, az épület tetején a német, belga és még néhány más, a konferencián résztvevő ország zászlaja mellet a magyar zászló is ott lobogott. Ez azért is szép gesztus volt a rende­zőktől, mert a közel 300 résztvevő között velem együtt mindössze há­rom magyar volt. Megérkezésem a konferenciára kissé furcsára sike­rült. Amikor odamentem a regiszt­rációs pulthoz, és mondtam, hogy ki vagyok, és honnan jöttem, akkor csak a kezembe nyomtak egy kon­ferenciatáskát és mondták, hogy menjek be. Bementem az előadóte­rembe és leültem az egyik helyre, közben megismerkedtem egy szin­tén hasonlóan tanácstalan fiatalem­berrel. A beszélgetésünk során ki­derült, hogy ő a másik díjazott. Azt tanácsolta, hogy nézzük meg, nincs-e foglalt helyünk az első sor­ban. Meg is találtuk a nevünkre foglalt helyeket. Ezek után már ment minden, mint a karikacsapás. Sorban jöttek gratulálni, először a VGB igazgatótanács elnöke, Dr. Gerd Jéger, majd a VGB vezérigaz­gatója, Dr. Karl Theis. Dr. Gerhard Kelber, a nukleáris részleg igazga­tója amellett, hogy gratulált, köszö­netét mondott azért, hogy atomerő­­műves témában adtam be a dolgo­zatot és ezzel a nukleáris szakma presztízsét növeltem. A díjátadást követően folyamatosan kaptam a gratulációkat. Az előadások szüne­tében és este a díszvacsorán is jöt­tek hozzám ismeretlen emberek és beszélgettek velem. Még a város­ban sétálva is rám köszöntek és megállítottak, hogy gratuláljanak.- Hogyan fogadták a hírt kollé­gáid és ßnökeid?- A kollégáim többsége gratulált és örült az elismerésnek. Ezzel a díjjal - nem utolsó sorban - az ő munkájuk is elismerést nyert, hi­szen senki nem mondhatja, hogy egyedül dolgozik, és a kollégák vé­leménye és tanácsai nem befolyá­solják munkáját. Itt megragadnám az alkalmat, hogy köszönetét mondjak kollégáimnak, közülük is elsősorban Korpás Lajosnak, a sok segítségért, amit munkám során nyújtott. Főnökeim is gratuláltak, de úgy érzem, nem igazán érzik magukénak ezt a díjat, pedig ez az elismerés növeli a paksiak megbe­csülését és presztízsét.- Milyen terveken gondolkozol?- Szakmai terveim vannak szép számmal. Először is ez a munka, ami­ért a díjat kaptam, csak egy módszer, amelyet még csak négy fontos számí­tott fizikai paraméterre alkalmaztunk. Még nagyon sok más, a biztonságot érintő paraméter van, amely bizony­talanságának meghatározásához ez, vagy ehhez hasonló módszer alkal­mazható. Ezen kívül ott a mérő és el­lenőrző rendszer, amelyet szintén alá lehet verni hasonló vizsgálatoknak. Sipos László

Next

/
Oldalképek
Tartalom