Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-11-01 / 11. szám
2001. november ATOMERŐMŰ 7. oldal ni. Köszönet azoknak, akik ebben segítettek, akik befogadtak, akik engedtek a mélységekbe is belelátni, akik most is segítenek. A tavalyi év végi bérfeszültséget is sikerült az utolsó percben megoldanom. Affinitásom van az egyéni és csoportproblémákhoz, igyekszem segíteni ezek kezelésében, már amenynyire ebbe egy igazgatósági elnök belefolyhat és beleszólhat. A különböző választott- vagy önszerveződő belső Vízió: paksi látkép 2030 körül... csoportokkal, testületekkel - úgy érzem - jó munkakapcsolatban és közvetlen emberi viszonyban vagyok. Az idei karácsonyi örömet is szeretnénk a vezérigazgató úrral együttműködve megalapozni, és realitássá tenni. image-e, sokat és általában pozitív felhanggal szerepelünk a médiában. Ennek révén (is) nőtt a társadalmi elfogadottságunk, lettünk sikeresek terveink realizálásában. Jó lenne, ha itt több segítséget kapnék a vezetőinktől, nem jó (itt sem) magányos farkasként küzdeni. A Hatósággal ma is jó kapcsolatot ápolunk, ugyanakkor szeretném, ha ez még tovább fejlődne, hiszen ha valami már jó, az teoretikusan lehet még jobb is. Ennek talán legszembetűnőbb módja a bizalom erősödése és a hatósági szemlélet fakulása lenne. Annak is örülnék, ha mindenki tudná, hogy melyik mezben focizik, és nem rúgatná a labdát mással, ha kell akár a saját kapujába is, ha érdekei így kívánják... Példa erre a MÍG, a KÁIG és az ÜVIG szakembereinek ma még szimbolikus, de megkezdett fiatalítása. A Kormány deklarálta, hogy nem lesz privatizáció, én is ezzel a feltétellel vállaltam el a megbízásomat. így felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy a privatizációról most nincs szó, nem is tervezi ezt a jövőben sem a Kormány. Sőt, ezt megerősítendő a miniszterelnök úr néhány hete ismét elmondta, hogy nem lesz privatizáció. Most azon dolgozunk, hogy a törvényekben is a tartós állami vagyoni körbe visszahozzuk Paksot, ahelyett, hogy otthagynánk, ahova a múlt kormányzati ciklusban került, a privatizálandó, egy aranyrészvénnyel „felügyelt”, számkivetett cégek köAmikor egy éve „part-os” lettem, amikor tavaly, október 17-én elnöknek megválasztottak, és ennek kapcsán megismerkedtünk egymással, elmondtam azt, hogyan látom a cég jövőjét, mit tudok vállalni és mit nem. Megnyugtató számomra az, hogy sok minden már teljesült, vagy efelé halad, nincs okunk a szégyenkezésre, sőt elégedettek lehetünk, sikereseknek érezhetjük magunkat. Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek annak a csapatnak, amely az Erőművet az első huszonöt évből a második huszonöt évbe viszi át. A sikerek közösek, hiszen a Ti munkátok nélkül ezek a dolgok nem realizálódtak volna. Köszönöm a bizalmat, az együttműködést, a türelmet és a reményt. Sajnos a régi „pav-os” jövedelem mára „partossá” lett. Nem szabad a jövedelmeket tovább amortizálni, meg kell teremteni a piacképesebb fizetések lehetőségét. Nem akarok senkit sem áltatni, ez sem egy néhány hónapos munka, szükség van több mindenre: például a gazdasági rendszerünk és a gazdasági vezetésünk reformjára, a nagyobb árbevételre, a szemlélet váltására, a humán viszonyok átgondolására, a tulajdonos egyetértésére és egy kis empátiára is. A cél adott, az irány elfogadott, ezzel a dolgozók, de a felsővezetés is egyetért, ezt is felírjuk a „to do” táblánkra, hogy egyszer ezt a feladatot elvégezve - kipipálhassuk! A hangulat javult az utóbbi évben. Némi bizakodást is látok az emberekben. A belső kommunikáció megítélésem szerint valamivel jobb, bár még sok a tennivaló. A bürokrácia, a vezetők és vezetettek közötti kommunikáció, a felelősség és bizalom terén van még mit tennünk. 3. Vállaltam, hogy képviselem a cég érdekeit ott, ahol lehet, ott és úgy, ahol és ahogyan kell: erővel, ügyességgel, ravaszsággal, türelemmel és kitartással. Ebből láttatok talán a legtöbbet. Formálódik a cég új PR-stratégiája és Terveim, mint látjátok megvalósultak már, vagy majd fognak. De hát Rómát sem egy nap alatt és nem is mindenki lelkes ovációja közben építették fel. Én is ráérek, ha muszáj, de céljaimat, ígéreteimet tartom! BEVEZETÉS Berlusconi egyszer egy beszédében azt mondta, hogy ígéreteit kiszögezi az ajtóra. Gondolom, hogy ezt nemcsak azért tette, mert tudta, hogy a szó könnyen elszáll, az írás pedig megmarad, hanem azért is, mert hasznos, ha az önkontrollját valaki nem veszti el. Valahányszor átmegyünk az ajtón, mindig rápillantunk a listánkra, és így folyamatosan követhetjük azt, hogy hol tartunk a vállaltak teljesítésében, mik vannak még hátra. Ráadásul mivel tudjuk azt, hogy azon az ajtón mások is átjárnak, így mások is megítélhetik tetteinket, ígéreteink teljesültét, az adott szó betartását. így ezzel a tettünkkel a közösség kontrollját is vállaljuk. Nagy tervekkel érkeztem, nem is haboztam ezeket Veletek megosztani, közös munkát kérni és ajánlani, bevonni Titeket nemcsak terveinkbe, hanem azok kivitelezésébe is. Közös céljainkat közös munkával terveztem megvalósítani. Nagyon sokan vállalták ezt a közösséget, mások inkább megmaradtak korábbi mentalitásuknál, vagy épp kivártak. Úgy érzem az együttműködésünk sikereket hozott, csapattá formálódtunk és ennek eredményeképp sikert sikerre halmoztunk, és ebben a csapatban a további szárnyalásunk is biztosnak tűnik. Az első Fórumon elmondottakat, úgy éreztem, Ti elfogadtátok, ezért haladéktalanul elkezdtük azok megvalósítását. Mivel ígéreteimet én is kiszögeztem az intranet ajtajára, így most könynyű helyzetben vagyok, amikor beszámolok az egy éves munkámról, a közös sikerekről és az egyéni kudarcokról. Ennek kapcsán beszélhetek a szép, a kiküzdött eredményekről, a folyamatban lévő terveink teljesültéről, az elmaradt, vagy a jövőben megvalósítandó feladatainkról. Jó volt ez az intranetes kommunikáció, hiszen látható az, hogy mit mondtam akkor, és most mire hivatkozom. Nézzük a legfontosabb ígéreteimet! 1. Megígértem, hogy stabil jövőnk építésén dolgozom. 2. Vállaltam, hogy benne leszek a cég mindennapjaiban. 3. Vállaltam, hogy képviselem a cég érdekeit ott, ahol lehet, ott és úgy, ahol és ahogyan kell: erővel, ügyességgel, ravaszsággal, türelemmel és kitartással. 4. Megígértem, hogy nem lesz privatizáció és nagyarányú kiszervezés, leépítés. A korábbi folytonos fenyegetettségetek és kiszolgáltatottságotok enyhül, esetleg megszűnik. 5. Nagyobb szerepet és felelősséget vállalunk a regionális feladatokban, a fejlesztések menedzselésében. 1. Megígértem, hogy strabil jövőnk építésén dolgozom. Tulajdonosunk, az MVM a januári Közgyűlésen elfogadta az élettartam meghosszabbításának koncepcióját, a miniszterelnök, a gazdaságpolitika, a parlamenti pártok, a nukleáris és az energetikai szakma, a közvélemény többsége támogatja, és ezt számos fórum már deklarálta is. Társaságunk szakemberei elkészítették a tulajdonos által elvárt részletesebb döntés-előkéTulajdonosi és kormányzati szinten is van még tennivalónk, szorgalmasan dolgozom ezeken is. Nem sokat szólnék ezekről, hiszen eddigi eredményeink magukért beszélnek, a jövőben további engedélyekre, lehetőségekre, sikerekre várunk, és ezek remélem, jobban minősítik majd a munkámat, mintha én magam tenném ezt most. Amúgy is buta az, aki a terveit előre kikiabálja... 4. Megígértem, hogy nem lesz privatizáció és nagyarányú kiszervezés, leépítés. A korábbi folytonos fenyegetettségetek és kiszolgáltatottságotok enyhül, esetleg megszűnik. Itt is abszolút sikeresek voltunk, a kiszervezés fenyegetettsége elenyészett egy fórum két órája alatt. Ilyen gyors megvilágosodást, pálfordulást azóta sem láttam. Azóta stabilabb az érintettek lelkiállapota. Az utóbbi időben a korábban mármár megszokott leépítésekkel szemben új felvételekről is beszámolhatok. zött. Nemzeti vagyonnal, kinccsel nem szabad felelőtlenül bánni, nem szabad elkótyavetyélni! Végre a folyamatra szervezést is befejezzük. Az Igazgatóság elfogadta a Társaság által kidolgozott koncepciót. Ezt a kérdést is határozottan le kell zárnunk, a sémát újra és újra „fellazítani” hagyni, a feszültségeket ébren tartani nem szabad. Befejezése után hosszú ideig nyugalomra, a kiegyensúlyozott munka feltételeire van szükségünk, nem lehet a folyamatos átszervezéssel a kedélyeket és a munkarendet borzolnunk. 5. Vállaltam, hogy képviselem a cég érdekeit ott, ahol lehet, ott és úgy, ahol és ahogyan kell: erővel, ügyességgel, ravaszsággal, türelemmel és kitartással. Jó viszonyra törekszünk az önkormányzatokkal. Keressük a Paksi Önkormányzat ingatlan-adó rendelete által előidézett feszült helyzetből való kikecmergés lehetőségét, és feladatunknak érezzük a jó kapcsolatok fenntartását. Az Erőmű 30 km-es sugarában több mint 70 település van, a polgármestereket sorra meglátogatom. Célom a bemutatkozáson és a közvetlen kapcsolat kialakításán túl az is, hogy a régió kisebb-nagyobb problémáit megismerjem, ennek birtokában próbáljak részt venni e gondok orvoslásában. A segítség elsősorban nem pénzbeli támogatást jelent. Lehet ez egy jó szó egy főhatóságnál; bekapcsolásuk a regionális iparvonzási projektünkbe; egy kisebb, az Erőmű által vállalható segítség megszervezése vagy bármi más. A Paksi Erőmű a régió fejlődésének motorja. Az infrastrukturális fejlesztések vonzásában éppúgy van feladata, mint a befektetők idevonzásában. Folytatás a 8. oldalon. szítő tanulmányokat, amelyet Igazgatósági ülésen elfogadtunk. Véleményem szerint a Közgyűlés a végleges anyagot jövő tavasszal hagyja jóvá. Az élettartam-meghosszabbítás belső és külső akadályainak leküzdésével az itt dolgozóknak és családjaiknak jövője tervezhetővé vált; a döntés révén megélhetésük biztosított, és nemcsak az erőműnek, hanem az egyes embereknek, családoknak is lett jövőképük, jövőjük. Ezt legszemléletesebben talán a paksi telekárak ugrásszerű növekedése jelzi. Időben megkezdtük a felkészülést a liberalizált árampiacra, stratégiánk alakul a VET-törvény-tervezet változásaival összhangban. Jó startot vettünk, itt sem lehet gondunk, hiszen a modell alapján látjuk: alaperőműként, legolcsóbb termelőként sikerre vagyunk ítélve. A radikálisabb nézeteket valló csoportoktól ma már nem kell aggódnunk, hiszen kiléptünk a nyilvánosság elé, van saját érvrendszerünk, támogatottságunk, súlyunk, ha úgy tetszik lobbyerőnk és ez, mint látjuk viszonylag sikeres is. ígértem a vezetési struktúra és rendszer megváltoztatását, a cég vezetésének átalakítását, a beszűkült karrierutak megnyitását, a csapatszellem ápolását, az egységes, egy irányba húzó csapat megteremtését. Az Igazgatóság által elfogadott új humánpolitikai stratégia sok mindenre ad megoldást, van, amit már most kipipálhatunk, ugyanakkor ezen kérdésekben vannak a legjelentősebb elmaradásaink, itt maradt még feladatunk bőven. Elkezdtük a jövőt jelentő karbantartást okosabban szervezni, azzal, hogy amit mi magunk erőművesek, vagy a régióbeli vállalkozók képesek kivitelezni, azt nem adjuk ajándékba másoknak. Ez nemcsak régióérdek, de a költségtakarékosabb megoldás okán az Erőmű és az itt dolgozók érdeke is, azaz jövőnk egyik záloga. És a jövőt ráadásul nemcsak élettartam-növelésben lehet elképzelni... 2. Vállaltam, hogy benne leszek a cég mindennapjaiban. Programjaim egy részét ismeritek, talán a cégvezetés misztikumát is sikerült oldanom azzal, hogy őszintén beszéltem, az intranetén olykor bizalmasabb dolgokat is megírtam, láttátok terveimet, gondjaimat és tevékenységemet. Beszélgetéseink is az őszinteség jegyében zajlottak, még akkor is, ha egyes kérdésekre a sejtelmes „passz” szóval válaszolhattam csak. Sajnos az utóbbi időben egyre több a dolgom, így kevesebbet tudtam Veletek találkozni. Remélem, hogy a munka sikerré nemesül azokban a témákban is, amiken most dolgozom és akkor ismét több időm lesz a találkozásokra. Az elmúlt egy év alatt sokat tanultam „Paksból”, ezt szakmai és PR munkám során jól tudom kamatoztatMilyennek látom az elmúlt évet?
